6. 📖 Zsidó Ismeretek Tára XIII. – A zsidó történelem kétezer éve

Középkori vádak a Talmud ellen

Oberlander Báruch – Köves Slomó

Talmud

„Lopj!”, „Ölj!”, „Paráználkodj!”?

Középkori vádak a zsidóság és a Talmud ellen

A történelem folyamán rossz-szándékú antiszemita félrevezetések kapcsán többször is felmerült a Talmud mibenléte. A Talmud elleni félrevezető vádak a magyar médiában és közbeszédben is teret kaptak.

Többen fordultak hozzánk a Talmuddal kapcsolatos kérdések tisztázása érdekében. Az ilyen típusú vádak kapcsán kialakult keserű érzés mellett örömmel ragadjuk meg az alkalmat, hogy a Talmud néhány összetett témakörét tisztázzuk, és ezzel végetvessünk olyan kijelentéseknek és vádaknak, amelyek mindenfajta logikát és értelmet nélkülöznek.

 

Mi az a Talmud?

A Talmud egy olyan különleges mű, amely a Tórához, a Bibliához, a zsidó nép és a keresztény világ legszentebb könyvéhez írt magyarázatokat, kommentárokat, vitákat és történeteket foglal magában. A Talmud szerkesztése a polgári időszámítás utáni V. században zárult le Babilóniában, ahol a legnagyobb zsidó közösség élt annak idején. Az, aki meg akarja érteni a Talmud szövegét nem csak, hogy a héber és – a zsidók között akkor használtos – arámi nyelvet kell hogy kitűnően ismerje, hanem tisztában kell hogy legyen a bonyolult és sok esetben elvont jogi fogalmakkal, amelyeket a Talmud alkalmaz. Meg kell fejtenie, a Talmud szűkszavú, utalásokkal és rövidítésekkel teli szövegét.

Szövegének összetettsége és bonyolultsága folytán nem csoda, hogy az elmúlt több mint ezer évben felmérhetetlen mennyiségű kommentárt és magyarázatot írtak ehhez a nagy műhez. A Talmudot a XV. században nyomtatták ki először, úgy, hogy a Talmud szövege mellé a legfontosabb kommentárok is felkerültek a Talmud fóliánsaira, illetve a kötetek végére kiegészítésképpen. A nyomtatott Talmud 20 kötetből áll, minden kötet kb. 750 – apró héber betűkkel írt – nagyméretű oldalt foglal magában. Tehát összesen 15000 nagyméretű fóliánst tesz ki a nyomtatott Talmud. Ennek az anyagnak körülbelül a fele maga a talmudi szöveg a többi pedig kommentár. Természetesen ezeken a kommentárokon kívül a mai napig gyarapodnak a különböző Talmuddal és talmudi joggal foglalkozó művek, ezek több mint 10 000 könyvet tehetnek ki.[1]

 

Fordítási nehézségek

A Talmudnak nem csak hihetetlen mennyisége, hanem bonyolult tartalma is igényli, hogy a laikus csakis egy hozzáértő mester segítségével tanulmányozza azt. Nem csoda hát, hogy a Talmudnak az idegen nyelvekre fordításra nehéz feladat. Éppen a félreértésektől és félremagyarázásoktól tartva vonakodtak, még a jó indulatú fordítási kísérletektől is az Újkor nagy rabbijai. A követekezőket írta például a híres Schreiber Mózes (1762-1839) pozsonyi rabbi 1835-ben a galíciai Dr. Pinner Efrájim Mose (1800-1880) német Talmud-fordításáról: „Megkérdőjeleztem a fent említett fordítónál azt, hogy hogyan képes minden egyes téma valódi tartalmát és értelmét meghatározni, amikor még Rási kommentárjának tartalmáról is sokszor vitatkoznak a legnagyobb bölcsek. Mennyi tinta folyt, és hány fóliáns telt meg csupán egyetlen kijelentés értelmezése kapcsán? Hogyan lesz képes egyedül a saját belátása szerint meghatározni az adott téma valós értelmét?”.[2]

Ez nem azt jelenti, hogy a Talmudot lehetetlen lenne lefordítani, csak tisztában kell lennünk a fordítás nehézségeivel, és azzal hogy a jó fordításhoz mindenképp szükséges a szöveg magyarázatokkal való kiegészítése és a háttér fogalmak közlése, hogy a hozzá nem értő laikus is helyesen – és sok esetben egyáltalán – értse a szöveget. A Talmud új angol fordítása, melyet nemrég fejeztek be USÁ-ban például, a 20 eredeti kötet helyett 72 kötetből áll, annak köszönhetően, hogy a szerkesztők a szövegbe beépített értelmezéssel egészítették ki a szószerinti fordítást. (Ugyan e szerint az elv szerint jártunk el mi is a magyar nyelvű Talmud fordításunkban, amelynek 800 oldalas első kötete idén decemberben kerül nyomdába.)

A Talmud hiteles mélyreható oktatásának céljából nyitottuk meg 1999-ben a Pesti Jesiva felsőoktatási intézményt, illetve a Zsidó Tudomámyok Szabadegyetemét. Ezekben az intézményekben minden őszinte érdeklődő elmélyülhet a Talmud tanulásában, hozzáértő segítséget kapva ehhez. Az elmúlt években több száz laikus ismerkedett meg ezzel a több ezer éves bölcsletettel, és több száz oldalnyi magyar nyelvű Talmud-fordítás is elkészült ennek nyomán. Ezeknek egy része megtalálható a www.zsido.com honlapon is, ahol hanganyagban is sok órányi Talmudokatatás is letölthető.

 

„Ölj!”, „Lopj!”, „Paráználkodj!” – Melyik Talmud nem hiteles?

Itt érdemes egy pillanatra megállni és felhívni az olvasó figyelmét arra, hogy azok a „Talmud” néven található magyar művek, amelyekkel adott esetben találkozhatunk messze állnak a valódi Talmudtól. Ezek között is két fajta kiadvány létezik. Vannak olyan jóindulatú összeállítások, amelyek a Talmud rövid történeteiből és anekdotáiból vett szemelvényeket foglalnak magukban. Ezek a szemelvények egyáltalán nem tükrözik a Talmud valódi jogi témákkal foglalkozó disputákkal teli stílusát. Az, aki ezekből ismerkedik a Talmuddal sajnos téves képet fog alkotni a zsidó nép e drága kincséről.

A másik típusa ezeknek a magyar „Talmudok”-nak a rosszindulatú kategóriákba tartozik. Ezek olyan 100-150 éves német és francia antiszemita összeállításokra épülnek, amelyek az emberek tudatlanságát kihasználva a Talmudból kiragadott félidézetekkel, a kontextusból kiemelt, rosszszándékkal csúsztatott passzusokkal igyekeznek alátámasztani a zsidó nép és vallás „aljasságát”… A legismertebb ilyen összeállítás a német August Rohling (1839-1931) féle „Talmud kiadás”.[3]

Ezeknek a kontextusból kiemelt idézeteknek annyi alapja van, mint annak, hogy a tízparancsolatot idézve – a „Ne” felszólítást „ártatlanul” elhagyva – lefektetjük, hogy minden ember kötelessége ölni, lopni, paráználkodni…

A Talmud hamisítások és rossz-szándékú hivatkozások nem újszerű jelenségek. A zsidóüldözések, pogromok, inkvizíciók árnyékában ezek végigkísérték a zsidó népet a középkor legsötétebb napjaiban. A Talmudról szóló – rabbik és „művelt nemzsidók” közötti – nyilvános vitákat általában véres zsidóüldözések követték. Például a híres spanyol filozófus és Biblia-kommentátor Náchmánidész (1194-1270) a Szentföldre kellett hogy meneküljön, miután egy ilyen jellegű vitában megdöntötte a népe és a Talmud ellen felhozott vádakat.

 

Mit jelent „gój”-nak lenni?

Mivel „kiérdemeltük”, hogy a Talmud ellen felhozott vérszomjas vádakkal szemben kell védekeznünk, nincs más választásunk, mint hogy őseink nyomdokain járva kísérletett tegyünk egy-két fogalom tisztázására.

Először is érdemes tisztába tenni az egyik leggyakrabban elhangzó, negatív fényben feltüntetett kifejezést: „gój”. Elég, hogy annyi fáradságot vegyünk, hogy felüssünk egy héber szótárt, és máris láthatjuk a szó jelentése: „nép”. Ez utalhat egyaránt a zsidó népre vagy nemzsidó népekre. A Bibliában többször is megtalálhatjuk ezt a kifejezést kifejezetten a zsidó nép kapcsán[4]. Sőt egy helyen még az is előfordul, hogy egy idézetben a mondat elején zsidókra a végén pedig nemzsidókra utal.[5] A zsidó nép liturgiájában is előfordul ez a kifejezés a zsidókra vonatkozóan.[6] A gyakorlatban az a szóhasználat alakult ki, hogy általában a konkrét meghatározás nélküli goj nemzsidó népekre, a zsidó goj pedig a zsidó népre utal.

Íme egy jellegzetes példája egy kifejezés pejoratív fordításának elferdítve a valódi jelentést.

Összefoglalva sokféle goj létezik zsidó és nem-zsidó egyaránt, és a legfontosabb hogy mindnyájan tiszteletben tartsuk egymást…

 

A Talmud és a nemzsidók

A Talmudot azzal vádolják, hogy az a zsidó népet a nem-zsidók megalázására, semmibevevésére, rászedésére tanítja. De valamilyen furcsa oknál fogva például az alábbi Talmud idézetet[7] nem szokták említeni: „A béke jegyében nem tartjuk vissza a leket, sikchá és a peá (mezőgazdasági jótékonysági)[8] adományait a rászoruló nem-zsidóktól. Zsidó szegényekhez hasonlóan nem-zidó szegényeket is kötelességünk segíteni. Zsidó betegekhez hasonlóan nem-zsidó betegeket is kötelességünk látogatni. A zsidó halottakhoz hasonlóan nem-zsidó halottakat is kötelességünk eltemetni. Mindezt a béke jegyében.”

A béke, a szociális együttérzés és a tolerancia nem korlátozódhat csak a saját népünk, hitünk gyermekeire. Olyan univerzális üzenet ez, amelyet sok más társadalomban és kultur-környezetben lényeges lenne szem előtt tartani.

 

Szabad-e egy nem zsidót megölni?

Olyan vád is elhangzik, amely szerint a Talmud azt tanítja, hogy nem-zsidókat szabad meggyilkolni. Hova vezethető vissza ez a rosszindulatú félrevezetés?

A forrás, a neve kezdőbetűiről Rási-ként ismert, Slomo ben Jichák rabbi (1040–1105, Franciaország) Bibliához írt kommentárja.

A Biblia leírja, hogy miután a Fáraó a tízcsapást követően szabadon engedte a zsidó népet, mégis meggondolta magát és üldözőbe vette őket hadseregével. Magával vitte: „Egyiptom egész szekérhadát, és vitézek voltak mindegyiken.”[9] Rási az „Egyiptom egész szekérhadát” kapcsán a következő kérdést teszi fel:[10]

„Honnan voltak hozzá az állatok? Ha azt mondod, az egyiptomiaké volt, [nem lehet] hiszen az van írva:[11] »És elhullott Egyiptom minden jószága [a dögvész csapásának idején]«, és ha a zsidóké lett volna, [az sem lehet] hiszen az van írva:[12] »És a mi jószágunk is velünk fog jönni«. Kié volt hát? Azé »aki félte az Örökkévaló szavát, [és beterelte jószágát a házakba a csapás idején]«.[13] Ezért mondta Simon rabbi: »Az egyiptomiak közül a jókat is meg kell ölni, a kígyók közül a jóknak is szét kell zúzni a fejét«”.

Láthatjuk, hogy itt kifejezetten azokról az egyiptomiakról van szó, akik közel négyezer éve évszázadokon át[14] kínozták és kemény rabszolgamunkára[15] fogták a zsidó népet. Az aljas egyiptomiak között voltak olyanok, akik hittek a „zsidók istenében”, és a dögvész csapásától félve menedékhelyre vitték állataikat, a zsidók szenvedései ellen azonban mégsem léptek fel. Simon rabbi ezekről szólva mondja, hogy az ilyenek is a gonoszok közé tartoznak, és halált érdemelnek.

Fontos kihangsúlyozni, hogy – az egyiptomi történet után több mint ezer évvel élő – Simon rabbi sem a gyilkosságra utasít, hanem jellemzeni akarja, hogy az ilyen álszent emberek is gonoszak és halált érdemelnek.

Habár a Talmud egy helyen ezt a mondást más kontextusban nem csak az egyiptomiak kapcsán említi, fontos tisztázni, hogy ott is egy kifejezett helyzetről van szó. A Talmud azt tanítja:[16] „A pogányok legjobbjait is öld meg háború esetén, kígyók közül a jóknak is szét kell zúzni a fejét!”.

Már 700 évvel ezelőtt a híres Talmud kommentátorral, a párizsi Jechiél rabbival szemben is elhangzott ez az idézet, a zsidóságból kitért Nicholas Doninnal folytatott neves „talmud-védő vitában”. Jechiél rabbi teljesen érthetően, a kontextussal összhangban magyarázta az idézetet: „Itt kifejezetten háborús időszakról van szó, amikor az ellenség oldalán lévő minden ember ellenség, tűnjék akár a legnemesebbnek. Hiszen ha az életedre tör nem mérlegelheted személyiségét, elsőként magadat kell megvédened”. Így értelmezi ezt a talmudi Toszáfot kommentár is.[17]

A dolog amúgy nem is értelmezhető másképp: Hogyan lenne lehetséges, hogy kötelességünk lenne nem zsidó szegényeket segíteni, betegeket látogatni stb, de kötelességünk lenne őket megölni is?!

Ez tehát még egy példája annak, mi történik olyankor ha szövegkörnyezetből kiemelve egy adott kijelentést szószerint fordítunk és idézünk. Rásitól lehet csak annyit idézni, hogy a „pogányok legjobbjait is öld meg”. Azonban a szövegkörnyezetet ismerve tudjuk, hogy Rási kifejezetten az Egyiptomiakról beszél, akik több mint 200 évig sanyargatták a zsidókat az életükre törve. Még jobban utánajárva pedig láthatjuk, hogy a Talmud egy háború esetén említi ezt a szabályt kifejezetten az ellenségre utalva.

 

Szabad-e nem-zsidókat becsapni?

A véresszájú csúsztatások között az is szóbakerül, hogy a Talmud szerint szabad nem-zsidókat becsapni. Miről van valójában szó?

A Biblia a következőket írja:[18] „Ha pedig eladsz valami eladni valót felebarátodnak, vagy veszel felebarátodtól, meg ne tévesszétek (onáá) egymást.” Ennek a kapcsán a Talmud azt tanítja,[19] hogy zsidók felé meg kell téríteni a „megtévesztés” összegét, nem-zsidók felé azonban nem. Elsőlátásra úgy tűnhet, hogy itt valóban a nem-zsidók hátrányos megkülönböztetéséről van szó, hiszen az onáá héber szó jelentése a héber-magyar szótárban a „becsapás” lesz, egy kis utánanézés után azonban láthatjuk, hogy egészen más a kifejezés valódi jelentése a talmudi törvényben.

A Talmudban járatos ember tudja, hogy az itt említett „megtévesztés” egy különleges fogalom, ami nem becsapást jelent, hanem egy adott árucikk áron felüli eladását. Olyan esetről van szó, amikor a vevő a vásárlást követően panaszt emel, hogy a megvásárolt árucikk túl drága. Ebben az esetben közismert például a magyar gyakorlat, hogy „A pénztártól való távozás után nincs helye reklamációnak!”. A vevő ugyanis nem lett a szó szoros értelmében becsapva, nem lett elhallgatva előle semmi, és senki nem kényszerítette a vásárlásra. Így hát teljesen érthető, hogy az eladónak semmiféle felelőssége nincsen. Sőt a világon mindenütt ez a haszonszerzés természetes és megengedett módja.

A Talmud mégis azt tanítja, hogy mivel „a zsidó nép tagjai felelősek egymásért”,[20] a zsidó nép tagjai fokozott felelőséggel tartoznak egymással szemben, így hát kötelességük egymást fokozottan segíteni, egy nagy család tagjaihoz hasonlóan. Egy zsidó kötelessége például jövedelmének 10%-át[21] jótékony célra fordítani. Ennek a fokozott szociális segítségnek egy másik példája az itt említett „megtévesztés” tilalma. A Talmud törvénye szerint több mint 15% hasznot rátenni egy eladásra szánt árucikkre már abba a kategóriába esik, amely tilos egy másik zsidóval szemben. Ezért aztán, egy zsidó abban a tudatban vásárol egy másik zsidónál, hogy az a lehető legméltányosabb árért adja el neki portékáját. Ha mégis kiderül hogy drágán adta azt el, akkor joga van a reklamációra, és visszakövetelheti a különbözetet.[22] Ez a különleges törvény kötelez a zsidó nép tagjaival szemben, de nem kötelez például a Jeruzsálemi Szentélyhez tartozó vagyonnal szemben,[23] amelyet nem kötelességünk szociálisan segíteni és ugyancsak nem kötelezz a jótékonyság e fokozott felelősége nem-zsidó népekkel szemben sem, annak ellenére, hogy őket is kötelező adakozással segíteni.

Kérdés nem fér ahhoz, hogy ez a megtévesztés törvényének helyes értelmezése, hiszen magáról a becsapásról a talmudi jog a következőt tanítja:[24] „Tilos bárkit becsapni vagy félrevezetni adás-vétel esetén. Ebben a kérdésben zsidók és nemzsidók egy törvény alá esnek. Ha valaki például tudja, hogy árucikkében hiba van, azt tudatnia kell a vevővel, és tilos megtéveszteni bárkit is.” Egyértelmű tehát, hogy a fent említett „megtévesztés” nem a szöveg magyar fordításából első látásra kitűnő jelentést hordozza, hanem a jótékonykodás egy fokozott szintjéről szól.

[1] Lásd még A Babilóniai Talmud és legfontosabb kommentárjai, in: Zsidó ismeretek tára, IX. kötet, a Chábád Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület kiadása, Budapest, 2005, 16-57. l.

[2] Lásd Likuté tsuvot Chátám Szofér (London, 1965), Levelek, 38. fej.

[3] A Talmud-hamisításokról lásd még Zsidó lexikon 878-879. l.

[4] 1Mózes 35:11., 5Mózes 7:7-8., 2Sámuel 7:23.

[5] 5Mózes 4:34.

[6] Sámuel imája – Zsidó imakönyv, a Chábád Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület kiadása, Budapest 1996, 276. l.

[7] Gitin 61a.

[8] Lásd 3Mózes 19:9., 5Mózes 24:19.

[9] 2Mózes 14:7.

[10] Szemelvények Rásinak a Tórához írt kommentárjából, V. kötet, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség és a Chábád Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület kiadása, Budapest, 2007, 14. l.

[11] 2Mózes 9:6.

[12] Uo. 10:26.

[13] Uo. 9:20.

[14] Uo. 12:40.

[15] Uo. 1:13.

[16] Szofrim traktátusa 15:10.

[17] Ávodá zárá 26b. Völo moridin bekezdése. Lásd még Bahye ben Asher rabbi (Spanyolország, meghalt 1340) a 2Mózes 14:7-hez írt kommentárjában; Menáchem Káser rabbi, Torá slémá, IX., Appendix, 19. fej.

[18] 3Mózes 25:14.

[19] Böchorot 13b.

[20] Szánhedrin 27b.

[21] Maimonidész, A szegények járandóságainak szabályai 7:5., Sulchán áruch, Jore déá 249:1.

[22] Így aztán egy zsidó kereskedő egyetlen lehetősége arra hogy több hasznot húzzon zsidó vevőjétől, az ha egyértelművé teszi: „Nem biztos, hogy én biztosítom a legjobb árat a piacon. Én annyit keresek rajta, amennyit jónak látok!”. Ebben az esetben a vásárló előre tudja, hogy esetleg érdemes jobban utánanéznie, és megkeresni a legjobb árat.

[23] Bává möciá 56a. Vagyis ha valaki a Szentély javára vásárol, akkor az eladónak joga van több mint 15% haszonnal megtoldani az eladási árat.

[24] Maimonidész, Az adásvétel szabályai 18:1., Sulchán áruch, Chosen mispát 228:6. Forrása a Talmud, Chulin 94a. Lásd még erről Snéur Zálmán rabbi Sulchán áruchja A becsapás törvénye 11., Talmudic Encyclopedia (héber), I., Onáá cikkszó.

  • Küldés emailben

Fejezetek