51. ? Mélységből kiáltok – Rabbinikus kérdések és válaszok a Holokausztból

Kell-e a gettóbeli otthonban mezuzá?

51. Kell-e a gettóbeli otthonban mezuzá?
Kérdés: A kovnói gettóban való raboskodásunk során, teljesen elvágva a külvilágtól, egy idő után kifogytunk az olyan kegytárgyak-ból, mint a tfilin és a mezuzá. Sokan fordultak hozzám, hogy mité-vők legyenek, mivel a mezuzáik használhatatlanná váltak, és lehe-tetlenség volt friss mezuzákat beszerezni helyettük. A kérdésük mö-gött rejlő kérdés valójában az volt, hogy igazából kell-e mezuzá a gettólakásokba. Mivel a németek engedélye nélkül sem a gettóból ki, sem a gettóba be nem lehetett menni, és a gettót elektromos árammal töltött szögesdrót-kerítés vette körül, a géppisztolyos őrökről nem is beszélve, akiknek gondjuk volt rá, hogy még csak a kerítés közelébe se menjen senki, a gettó lakói tényleg csupán ra-bok voltak. Azaz a kérdés valójában így hangzott: kell-e börtönla-kásba mezuzá?
Válasz: A gettólakások szobái elviselhetetlenül túlzsúfoltak voltak; az ágyak majdhogynem szó szerint egymás hegyén, hátán álltak. Az ilyen szobákat semmiféleképpen nem lehetett normális, állandó lakhelyeknek tartani, mivel bárki, ha felkínálták volna neki a lehető-séget, azonnal elköltözött volna innét. Ezek a lakások kétségkívül pusztán ideiglenes lakhelyek voltak. Mezuzát viszont csak állandó lakóhely esetében kell rakni. Ezért nem kell a szukkára mezuzá.
Mi több, a németek minden egyes nap elvittek gettórabokat, hogy meggyilkolják őket. Senki sem tudta, mikor kerül rá a sor. Az emberek naponta így búcsúztak el egymástól: „Auf wiedersehn in jenner velt” („Viszontlátásra a túlvilágon”), mivel fogalmuk sem volt arról, látják-e még valaha egymást ezen a világon.
Az egyik gettóbeli alapvicc így hangzott: „Mi igazából szabad-ságon lévő halottak vagyunk.” Ilyen szinten voltak bizonytalanok az emberek a saját életüket illetően. Nyilvánvaló tehát, hogy ezek a gettólakások csupán ideiglenes jellegűek voltak. Én ezért tehát úgy rendelkeztem, hogy ezekbe a lakásokba nem szükséges mezuzát felrakni.
Másrészt viszont azok, akiknek volt kóser mezuzájuk, és fel akarták szegezni azt az ajtófélfájukra – hogy ez is emlékeztesse őket Isten egyetlen mivoltára – ezzel micvát teljesítettek, de nem volt szabad bráchát mondaniuk, amikor odaerősítették a mezuzát az ajtófélfához, mivel a háláchá szerint a mezuzára ilyen körülmények között, nem volt szükség.

  • Küldés emailben

Fejezetek