85. ? Mélységből kiáltok – Rabbinikus kérdések és válaszok a Holokausztból

Kádis egy keresztény nőért

85. Kádis egy keresztény nőért
Kérdés: Megpróbáltatásaink idején, amikor a németek válogatás nélkül meggyilkoltak fiatalt és öreget, férfit és nőt, sok litván keresz-tény, akikkel a zsidók már évszázadok óta éltek együtt, összeeskü-dött a németekkel, hogy megöljék a zsidókat, és elorozzák birtokai-kat. Felkutatták a zsidókat rejtekhelyeiken, és átadták őket német uraiknak, akik ezt követően megkínozták, majd lemészárolták a szerencsétleneket.
A veszett gyűlölet ellenére, amelyet sok keresztény táplált a zsidókkal szemben – s amely gyűlöletet aztán a németek a bosszú lángjává szították fel –, voltak kivételes egyének, akiket meggyötör-tek a zsidók ellen elkövetett kegyetlenkedések, és akik nem voltak hajlandóak csak ülni, és tétlenül nézni, hogy mi történik. Azonban akármit is tettek, azt óriási kockázat árán tették, ugyanis a németek gondolkodás nélkül lelőttek bárkit, akiről azt gyanították, hogy segí-ti a zsidókat. Ennek ellenére léteztek ilyen emberek, és bármi áron is, de megmentettek annyi zsidót, amennyit tudtak.
1945-ben, nem sokkal a felszabadulásunkat követően, Reb Mose Segal a következő kérdéssel keresett fel: Őt megmentette egy keresztény asszony, aki óriási kockázat árán bújtatta a pincéjében tíz másik zsidóval együtt, és ellátta őket élelemmel egész a felszaba-dulásig. A háborút követően, amikor ezek a zsidók valami módon meg akarták hálálni neki irántuk tanúsított döbbenetes könyörüle-tét, legnagyobb bánatukra azt találták, hogy az asszony közvetlenül a felszabadulást követően meghalt. Megfogalmazódott bennük a gondolat, hogy kádist szeretnének mondani érte, és Reb Mose Segal választották ki erre a feladatra. Ő most azzal a kérdéssel for-dult hozzám, hogy vajon lehet-e kádist mondani egy nem-zsidóért.
Válasz: A kádis alapvetően Istent dicsőítő ima. Amikor Rabbi Ná-tánt kinevezték babilóniai exilarchának, a kántor beleszőtte a kádis-ba a következő kiegészítést: „életetekben és napjaitokban, exilarchánk életében, és egész Izráel életében.” Ugyanígy tettek Máimonidész életében is: „életetekben és napjaitokban, és meste-rünk Mose ben Májmon életében.” Annak alapján tehát, hogy lát-hatóan másokat is meg lehet említeni a kádisban, nyilvánvaló, hogy lehet kádist mondani egy keresztény nőért, aki oly sok zsidót men-tett meg a biztos haláltól. A Széfer chászidim című könyv azt tanít-ja, hogy meg lehet kérni Istent, fogadja jóindulatúan egy olyan nem-zsidónak a kérését, aki jót tett egy zsidóval. És nincs annál na-gyobb szívesség, mint amikor valaki egy másik ember életét menti meg. Nemcsak, hogy megengedett kádist mondani ezért az asszo-nyért, hanem kifejezetten micva ezt tenni. Ő, Aki kiárasztja jóságát a zsidó népre, árassza ki jóságát minden nemes lelkű nem-zsidóra, aki életét veszélyeztette azért, hogy zsidókat mentsen!

  • Küldés emailben

Fejezetek