12/7. Zsidó Tudományok Szabadegyeteme 6. kötet – A zsidó vallás tizenhárom hitelve

Joszéf Albo rabbi: A hittételek könyve: Eljött-e már a Messiás?

Joszéf Albo rabbi:

Háikárim: A hittételek könyve

 

Eljött-e már a Messiás?

 

  1. könyv 42. fejezet

Mindenkinek, aki a Mózes törvénye alá tartozik, hinnie kell a Messiás eljövetelében, amint azt korábban kifejtettük az 1. rész 23. fejezetében. A Tóra kifejezetten megparancsolja, hogy higgyünk a próféta szavainak: „Őreá hallgassatok!”[1] Márpedig próféták szólnak a Messiás eljöveteléről, ebből tehát világos, hogy aki nem hisz a Messiás eljövetelében, az megtagadja a próféták szavait, és ezzel megszegi a kötelező érvényű előírást. Mindazáltal a Messiás eljövetelében való hit nem tartozik az alapvető hitelvek közé, ennek tagadása tehát nem teszi érvénytelenné az egész Tórát…

Azt mondjuk tehát, hogy a Messiás eljövetelébe vetett hit nem olyan alapvető hitelv, amit ha valaki tagad, hitehagyónak kéne minősítenünk. De igaz hit ez, tehát mindenkinek, aki a mózesi törvény alá tartozik, hinnie kell benne. Értekezésünknek ebben a részében nem fogunk kitérni arra, hogy közelebbről mely próféciák foglalkoznak a Messiás eljövetelével, minthogy az túlontúl terjedelmes volna, ráadásul a kommentátorok más-más próféciákat tartanak messianisztikus próféciának, bár abban mind egyetértenek, hogy a Messiás eljön.

A Talmud bölcsei közül némelyek fenntartják, hogy az összes messiási prófécia beteljesedett már – egyesek szerint még Hizkijáhu, Júda királya idejében: „Izraelnek nincs Messiása, mert megölték őt Hizkijáhunak, Júda királyának napjaiban.”[2] Ráv Ási nem értett ezzel egyet, Zchárját idézi álláspontja támogatására: „Íme, jön hozzád a te királyod…”[3], és ez nem [teljesedett be] a második templom [felépítésének] idejére. Minthogy nem idézi Jesáját, úgy látszik, ráv Ási szerint sincs semmi egyértelmű cáfolata az előbbi állításnak Jesájá próféciáiban. Rabbijaink egyetértenek abban, hogy a próféciák Hizkijáhura nézve hangzottak el, de nem teljesedtek be vele: „Az Isten Hizkijáhut szerette volna Messiásnak…”[4] A Jechezkélnél található szakaszt[5] – „És egy néppé teszem őket azon a földön, Izrael hegyein, és egyetlenegy király lesz mindannyiuk királya” – úgyszintén a második templomra vonatkoztatva értelmezik. Erre nézve az egyik bizonyság rabbi Akiba kijelentése,[6] miszerint a tíz törzs sorsa nem lesz a hazatérés… Mármost ha Jechezkél próféciája a távoli jövőre vonatkozna, hogyan mondhatta volna rabbi Akiba, hogy a tíz törzs nem fog visszatérni, mikor Jechezkél éppen ennek ellenkezőjét állítja? Úgy tűnik tehát ebből, hogy rabbi Akiba Jechezkél szavait a második templom idejére értelmezte. Ezek a szavak: „és egyetlenegy király lesz mindannyiuk királya”, vonatkozhatnak Zerubbábelre, a júdai satrapára, Nehemjára, ha ő nem azonos Zerubbábellel,[7] vagy a Nászira, vagy valamelyik hasmóneus uralkodóra.

Egyes kommentátorok szerint Jesájá próféciái beteljesedtek a második templom idején, melynek építését Kürosz perzsa király rendelte el: „A költségről pedig a király házából gondoskodjanak.”[8] Az a Jesájá-szakasz, mely így kezdődik: „Királyok lesznek a gondviselőid…”,[9] és az utána következők Küroszra és a méd-perzsa királyokra vonatkoznak. A második templom a működésének kezdetén szegény volt, azután pedig, a Hasmóneus-dinasztia idején rendkívül gazdaggá lett, így teljesítve be a próféciát: „Réz helyett aranyat hozok…”[10] Kezdetben olyan szegény volt a templom, hogy a gyertyatartókat ónból készítették, és rézzel fedték be, a többi edények pedig rézből készültek. Amikor gazdaggá lett a templom, arannyal pótolták ezeket, ahogy a rabbik mondják[11] Jannáj királyról, hogy a farizeusokkal együtt arany asztalnál evett. A Heródes-féle templomban, mely sokkalta szebb volt a Salamon templománál is, teljesedett be a prófécia: „Rubinból készítem el falaid oromzatát…”[12]

Chájim Galipapa rabbi[13] azt írja egy levelében, melynek a „Megváltás levele” címet adták, hogy Dániel minden próféciája a második templom idejére vonatkozik. Dániel szavai: „És sokat szól a Felséges ellen, és a magasságos egek szentjeit megrontja, és azt hiszi, hogy megváltoztatja az időket és törvényt; és az ő kezébe adatnak ideig, időkig és az időnek feléig”,[14] Antiókhosz Epifanész királyra vonatkoznak. És ezek a szavai: „De a magasságos egek szentjei veszik majd birtokba az országot”,[15] a hasmóneus királyokra vonatkoznak. Az „és bírják az országot örökké és örökkön örökké”[16] mondattal kapcsolatban azt írja: „Az örökké egy kürtzengésnyi időt jelent, egy határozott és viszonylag rövid periódust, amíg a hasmóneusok uralkodnak. Ezek a szavak: „és az öregkorú leült”,[17] szerinte Mattitjáhú főpapra vonatkoznak, aki a Hasmóneus-ház feje volt, idős ember, akinek minden fia uralkodott utána. Ezt a véleményét a rabbik[18] egy kijelentésével támasztja alá, melyet a „mert bosszúállás napja van a szívemben, eljött a megtorlás esztendeje”[19] mondattal kapcsolatban tettek: „Ha a szív nem jelenti ki a szájnak, ugyan kinek mondhatná meg a száj?” Ebből kiviláglik, hogy az angyalok sem tudnak a megváltás idejéről, mert az Isten nem jelentette ki nekik; míg az angyalnak a Dánielhez intézett szavaiból úgy tűnik, hogy az angyal ismerte az időt, csak Dániel nem értette meg, amit mond…

Ezek a kommentátorok mindazáltal kijelentik, hogy a Messiás eljövetelébe vetett hit voltaképpen hagyomány, mert nincs a Tórában vagy a próféták szavai között olyan, ami szükségképpen a Messiásra vonatkoznék, minthogy mindegyiket lehet a szövegkörnyezetükben úgy értelmezni, hogy valamely már megtörtént eseményre vonatkozzanak. Így például ezek a szavak: „Nem fog távozni a kormánypálca Jehudától”,[20] a következőképpen is értelmezhetők: „Jehuda törzsének nagysága és méltósága el nem múlik sosem”, mert Jehuda lesz mindig az első a csatában, amíg Siló le nem romboltatik. A magyarázata ennek az, hogy a Siló lerombolása után, mikor Saul volt a felkent király, az uralom eltávozott Jehudától, és nem ők mentek többé elsőnek a csatába. Ezért mondja: „A Siló félreállításáig.” De így is lehet fordítani: „Amíg az ő fia (silo) eljön”, ezzel Dávidra utalva [a silo jelentése itt azonos azzal, amit az uvesiljátá[21] kifejezésben jelent (= születése után)]. A [szakasz] jelentése tehát ez lenne: „Nem jön a kormánypálca Jehudához”, azaz az uralkodó és a törvényhozó nem Jehudából lesz, míg Dávid el nem jön, aki majd minden törzset maga köré gyűjt… És ezek a szavak még más módon is magyarázhatóak, egyéb értelmezéseknek megfelelően, amint azt Ibn Ezrá fejtegeti…

Ugyanígy magyarázzák az összes többi próféciát is, és múltbéli eseményekre vonatkoztatják, ragaszkodva ahhoz, hogy a Messiás eljövetelébe vetett hit a hagyományon alapszik, [nem máson]. A prozelita Onkelosz[22], aki Semájá és Áváljon tanításait vette át, akik a második templom idejében éltek, úgy értelmezte a „nem távozik el a kormánypálca Jehudától”[23], hogy azt a Messiásra vonatkoztatja. Ez a tradicionális magyarázat mind a mai napig, és nem tagadhatjuk meg a hagyományt, mert ha megtagadjuk, akkor megtagadnánk az alapvető hitelveket is, és eltérően értelmeznénk a szövegeket. De a hagyomány mindennek az alapja.

A véleményünk mindazáltal az, hogy ha nem lenne perdöntő bizonyíték a versek szövegében, akkor a hagyomány egyedül nem számítana döntőnek, mert bárki mondhatja, hogy ha nem is jött el Onkelosz idejében, eljöhet később, amint a rabbik mondják:[24] „Ha majd megérdemlik, eljön ő »a felhők közt«;[25] és ha nem érdemlik meg, akkor »alázatosan és szamár hátán ülve«.[26] Tehát mondhatja bárki, hogy az Onkelosz ideje után jött el, de a bűneink miatt nem teljesedtek be azok a jó dolgok, melyek meg voltak ígérve az ő eljövetelével, és az emberek nem ismerték fel, hogy ő a Messiás.

Azonban az igazság ezzel kapcsolatban az, hogy a Tórában és a prófétáknál vannak szakaszok, melyek határozottan szólnak Izrael méltósága növekedéséről, és ezek némelyik még csak részben vagy egyáltalán nem teljesedett be eddig, például: „Fölkel egy csillag Jákóbból és föltámad egy kormánypálca Izraelből és összezúzza Móáb széleit és letöri Sét minden fiát.”[27] A rabbik azt mondják:[28] az „összeszúzza Moáb széleit” Dávidra vonatkozik, a „letöri Sét minden fiát” viszont a Messiás-királyra. És ez a magyarázat igaz kell legyen, mert Dávid nem uralkodott a Sét minden fián, és Izraelben egyáltalán nem volt olyan király, aki az egész világ fölött, azaz a Sét minden fián uralkodott volna. Jesájában pedig ezt olvassuk: „Úgy vagyok, mint Noé napjaiban, akinek megesküdtem, hogy Noé vizei nem árasztják el többé a földet; így esküszöm, hogy nem haragszom rád…”,[29] márpedig ma is száműzetésben élünk, ami azt mutatja, hogy a prófécia még nem teljesedett be. Azt is olvassuk Jesájánál: „Mert ahogyan megmarad az új ég és az új föld, melyet én alkotok, így szól az Úr, ugyanúgy megmaradnak utódaitok és a nevetek”,[30] ez az ígéret kétségkívül az egész nép örökké tartó életéről és végső dicsőségéről szól.

Vannak népek – ilyenek a filiszteusok, az ammoniták, az amálekiták és mások –, melyeknek a neve eltűnt az ég alól, bár leszármazottaik élnek, hiszen nincs filiszteus, amálekita, ammonita vagy moábita nép manapság. Másfelől vannak népek, melyeknek a neve megmaradt, pedig utódaik nem maradtak, ilyen Egyiptom, amit több ízben elpusztítottak, ahogyan Jechezkél megjövendölte. És mikor újjáalapították, az ott letelepedőket megint csak egyiptomiaknak nevezték, bár nem a korábbi egyiptomiaktól származnak – tehát megmaradt a név, de a nép nem. Nincs olyan nép, mely nevében és utódaiban is változatlanul élne, kivéve Izraelt, akinek ez előre megmondatott: „megmaradnak utódaitok és a nevetek”. A próféta ezt az új ég és új föld megmaradásábal köti össze, mert másként azt mondhatná valaki, hogy ami keletkezik, az egyszer el is múlik. Más népek születnek és kivesznek, és Izrael is szükségképpen véget ér egyszer, mert úgy kezdődött [azaz nem örök]. Hogy ennek az ellenvetésnek elejét vegye, azért jegyzi meg: nem feltétlenül igaz, hogy ami keletkezik, annak el is kell múlnia egyszer, mert az ég és a föld új, azaz keletkezett, azok szerint, akik ragaszkodnak a Tórához, és hiszik, hogy a teremtés teljesen újat hozott létre, és ezek mégis örökké megmaradnak az Úr előtt, azaz hogy örök életűek, ahogy Dávid mondja: „Örök időkre állította fel őket; törvényt szabott, és nem tér el attól.”[31] Tehát az Izrael magva és neve is megmarad örökre, és nem veszik ki.

Jeremiás mondja: „Így szól az Örökkévaló, aki napot adott, hogy világítson nappal, és rendszabályt a holdnak és csillagoknak, hogy világítsanak éjjel… Ha majd eltűnik ez a rend színem elől, mondja az Örökkévaló, akkor szűnik meg Izrael nemzetsége, akkor nem lesz nép előttem, mindörökké.”[32] Ez az ígéret is Izrael nagyságára és örök létezésére vonatkozik, mert ha az ígéret úgy szólt volna, hogy az Izrael örökké megmarad a száműzetésben, az átok lenne, nem pedig áldás. Ugyanez áll Jechezkélnek a templom leírásáról szóló próféciájára. Annak egy része beteljesedett a második templommal, amint az kitűnik a rabbik magyarázataiból, melyeket a Mönáchot traktátushoz fűztek.[33] E vers kapcsán: „Ezt mondja az Úristen: az első hónapban, a hónap elsején végy egy fiatal, hibátlan tulkot, és tisztítsd meg a szenthelyet”,[34] kérdik: „Miért bűnért való áldozatot? Égőáldozatnak kellene lennie.”[35] Erre azt mondja rabbi Jochánán: „Elijáhu fogja megmagyarázni majd ezt a szakaszt”, ezzel jelezve, hogy a Messiás idejére vonatkozik. Ráv Ási azt mondja: „Ezrá idejében felszentelő áldozatokat áldoztak, mint Mózes idejében,”[36] jelezve ezzel, hogy ez a prófécia beteljesedett Ezrá napjaiban. A Midot traktátusból[37] kitűnik az is, hogy a második templom alapításakor igyekeztek követni Jechezkél szavat, amennyire csak lehetséges volt. De az is nyilvánvaló, hogy sok olyan dolog van megemlítve Jechezkélnél, ami nem teljesedett be a második templom idején, például a föld felosztása a törzsek között. Egymással elvegyülve birtokolták a földet, és nem volt külön területe a törzseknek és a fejedelmeknek, ahogy Jechezkél leírja.[38]

A Góggal[39] kapcsolatos prófécia sem teljesedett még be. Joszéf ben Gorion, a pap[40] beszámolójából ítélve a görög Antiókhosz király Jeruzsálem elleni háborújára és a hasmóneusok általi legyőzetésére nem vonatkoztatható a Góggal kapcsolatos prófécia. Egyáltalán nem. A hispán történelemben találunk olyan feljegyzést, mely szerint a gótok, akik elözönlötték Hispániát, Góg leszármazottai: elfoglalták Rómát és egész Itáliát a görögöktől. De a gótok uralma nem terjedt ki akkoriban Palesztinára, nem vetették uralmuk alá, és Izrael sem lakott akkor a saját földjén, amint pedig a Góggal kapcsolatos prófécia megmondja. Jeremiás szavai a Siralmakban: „Eltöröltetik a te álnokságod, ó Sion leánya, nem fog téged száműzni többé”,[41] nyilvánvalóan az utolsó száműzetésre vonatkoznak, azaz a második templom ideje után következő diaszpórára, mert az első templom ideje után következő babiloni száműzetés után jött a második száműzetés Titus idejében. Erre utalnak ezek a szavak: „Meg fogja még büntetni a te álnokságodat is, ó Edom leánya”,[42] bizonyára a Róma idejében elkövetkezett diaszpórára vonatkoznak, ami az utolsó…

A négy vadállat uralmáról szóló dánieli próféciákat sem lehet mind Izrael múltjának valamely eseményére vagy Izrael vétkeire vonatkoztatni úgy, hogy minden részlet a helyére kerüljön. És még sok efféle prófécia van, ami nem értelmezhető a múltra, különösen Máláchinál, az utolsó prófétánál, aki azt mondja: „Íme, én elküldöm nektek Eliját, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja. És ő az apák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az apákhoz”[43] – ez még nem következett be.

[1] 5Mózes 18:15.

[2] Szánhedrin 98b.

[3] Zchárjá 9:9.

[4] Szánhedrin 94a.

[5] 37:22.

[6] Szánhedrin 110b.

[7] Egyes haggádai vélekedések szerint Nehemjá és Zerubbábel azonos személy. Lásd Szánhedrin 38a.

[8] Ezrá 6:4.

[9] Jesájá 49:32.

[10] Uo. 60:17.

[11] Kidusin 66a.

[12] Jesájá 54:12.

[13] Spanyolországi rabbi, született Monzonban (1310?-1380?).

[14] 7:25.

[15] 7:18.

[16] Uo.

[17] 7:9.

[18] Midrás Sochár Tov 9:2.; vö. Szánhedrin 99a.

[19] Jesájá 63:4.

[20] 1Mózes 49:10.

[21]

[22]

[23]

[24]

[25]

[26]

[27] 4Mózes 24:17.

[28]

[29] Jesájá 54:9.

[30] Uo. 66:22.

[31] Zsoltárok 148:6.

[32] Jeremiás 31:35.

[33]

[34] Jechezkél 45:18.

[35]

[36]

[37]

[38]

[39]

[40]

[41]

[42]

[43] Máláchi 4:5–6.

  • Küldés emailben

Fejezetek