Jóna imádsága
1. De az Örökkévaló nagy halat rendelt, hogy elnyelje Jónát; és volt Jóna a halnak beleiben három napig és három éjjelig.
2. És imádkozott Jóna az Örökkévalóhoz, az ő Istenéhez, a halnak beleiből.
3. Mondta: Szólítottam szorultságomból az Örökkévalót és meghallgatott engem; az alvilág méhéből fohászkodtam, hallottad szavamat.
4. Bedobtál engem mélységbe, a tengerek szívébe, s folyam vett körül engem; mind a habjaid és hullámaid átvonultak rajtam!
5. Én azt mondtam volt: elűzettem a te szemeid elől; ugyan megpillanthatom-e még szent templomodat?
6. Vizek körülfogtak engem lelkemig, ár vett engem körül; nád fonódik a fejemhez.
7. Hegyek fenekéig szálltam alá, a földnek reteszei elzártak engem örökre, de felhoztad a veremből életemet, Örökkévaló, én Istenem!
8. Mikor bágyadozott bennem a lelkem, az Örökkévalóra gondoltam – és eljutott hozzád imádságom, a te szent templomodhoz.
9. Akik őrizgetnek hamis hiábavalóságokat, szeretetüket hagyják el.
10. Én pedig a hála szavával áldozni akarok neked, amit fogadtam, meg akarom fizetni – a segítség az Örökkévalóé!
11. És szólt az Örökkévaló a halnak, és kiköpte Jónát a szárazföldre.
