A héber szavak átírásában a Magyarországon használatos átírási gyakorlat nem bizonyult megfelelőnek, mivel megközelítőleg sem tükrözi a mai héber nyelv szerinti kiejtést. Ezért A magyar helyesírás szabályai (Bp. 1984.) című akadémiai helyesírási szabályzatnak Az átírás című alfejezetében adott elvi útmutatás alapján a mai nyelv szerinti kiejtést leginkább megközelítő átírást alkalmaztunk. A hibátlan kiejtés természetesen csak nyelvészeti jelek segítségével lenne érzékeltethető. Az ismertebb kifejezéseket (Tóra, Talmud stb.) a magyar nyelvben meghonosodott kiejtés szerint írtuk át.
Az alábbiakban a szövegben dőltbetűkkel kiemelt fogalmak magyarázatát adjuk meg.
Ádmor – a chászid szellemi vezető elnevezése. Rövidítés: Ádonénu, Morénu, Rabbénu, vagyis: Urunk, Tanítónk, Mesterünk (lásd rebbe).
ágádá – monda, legenda. Biblia-magyarázó elbeszélések gyűjteménye, amely a Tóra hetiszakaszaihoz tartalmaz példázatokat.
álijá – jelentése: „felmenetel”. Bár a Bibliában is a zsidók Palesztinába – Erec Jiszráélba vándorlását és ottani letelepedését jelenti; később jelentése kiterjedt zsinagógai közösségekben a Tóra-olvasó emelvényre való felmenetelre.
álmessiás – olyan személy, aki azt terjeszti magáról, hogy Izraelnek Isten által kijelölt megváltója. A szövegben többször említett Sábtáj Cvi (1626-1676) dönme nevű mozgalma egész Európára hatott, de maga az álmessiás négyszáz hívével együtt iszlám hitre tért. Jákov Frank (1726-1791), „a podóliai misztikus”, azt hirdette magáról, hogy lélekvándorlás révén jogosult a messiási címre. Mintegy ezer hívével együtt kikeresztelkedett.
ámchá – szó szerint: „néped”. Értelme: „népség”. Lásd: ám háárec.
ám háárec – jelentése: „a föld népe”. A Szentírásban még egyszerűen a földmíveseket nevezik így, később azonban már azokat, akik nem járatosak a vallási törvényekben és szokásokban. Több modern kommentátor szerint a bibliai „ám háárec” nemegyszer egyfajta népképviseletet is jelentett.
áv – lásd Menáchém Áv.
báchur – szó szerint „ifjú”; a jesivákon a talmudistákat nevezik így. Gyakran használatos „rabbinövendék” értelemben; bócher alakban lekicsinylő, gúnyos értelmű.
bár micvá – jelentése: „a parancsolat fia”. A zsidó ifjakat tizenhárom éves és egynapos korukban „férfivá avatják”: ettől kezdve kötelesek tfillint rakni és a Tóra elé járulni.
bétdin – lásd: rabbinikus bíróság.
Bét HáSoévá – teljes nevén: Szimchát Bét HáSoévá, „vízmerítés öröme”. Szukot félünnepének (hol hámoéd) minden estéjén tartottak örömünnepet.
bócher – lásd: báchúr.
cádik – „igaz ember”, a vallás parancsainak mindenben eleget tevő ember. Értelme átterjedt a különleges tiszteletben részesülő, csodatevő hírében álló bölcs chászid rabbikra.
Chánuká – kiszlév hó 25-én kezdődő nyolcnapos örömünnep annak emlékére, hogy a Mákkábeusok a szír hódítóktól visszafoglalták a Szentélyt.
cherem – kiátkozás, egyházi átok; kiközösítés.
chupá – esküvő, esküvői baldachin.
din Torá – a rabbinikus bíróság által hozott törvény, ítélet.
elul – a zsidó naptári év tizenkettedik, 29 napos hónapja. A polgári időszámítás szerint általában augusztus–szeptemberre esik.
gabella – „hitközségi adó”: az az illeték, amelyet a hitközségek az általuk nyújtott szolgáltatásért (például a rituális vágásért) szedtek be.
gáon – „lángész”, „tudós”: a zsidóság legfelsőbb vallási tekintélyei a Talmud harmadik tudósnemzedéke után, akik a törvényhozás és a vallási tudományok élén álltak. Az idők folyamán ezt a címet viselték a különböző korok kiemelkedő halachikus (törvényhozási) szaktekintélyei.
gemárá – arámi eredetű szó, jelentése: „tanulás”. A két részből álló Talmudban a Gemárá lényegében a Misná törvényeinek megvizsgálása és bővebb megmagyarázása: a törvények szövegén (háláchá) kívül elbeszéléseket (ágádákat) is tartalmaz.
háláchá – „törvény”: így nevezik a Talmudban található törvényeket. Ugyancsak így nevezik a későbbi törvényhozók döntéseit.
háráv – „a rabbi”: a rabbiknak kijáró, nevük elé tett cím.
hászkálá – szellemi mozgalom, amely a francia felvilágosodás hatására a zsidó vallási tudományok tanulmányozása helyett a világi tudományokban való búvárkodást helyezte előtérbe.
Izrael – itt: a zsidóság, a zsidó nép.
jesivá – felsőfokú iskola a Talmud tanítására; a zsidó szellemiség fellegvára.
jiddis – a kelet-európai zsidóság által beszélt nyelv: régebbi német elemekből áll, s szláv és héber sajátosságokkal keveredett. Héber betűkkel írják.
kábálá – a titkos, rejtélyes tanok neve; a zsidó misztika tana, melynek alapvető könyve a Zohár.
kiszlév – a zsidó naptári év harmadik, 29 vagy 30 napos hónapja. A polgári időszámítás szerint általában november–decemberre esik.
kolél – szó szerint: „benne foglaltatik”. A modern időkben olyan Talmud-kollégium, amelyben nős fiatalemberek tanulnak Tórát. Itt: közösség.
kóser – héber eredetije: kásér. A zsidó vallási előírások szerinti, a rituális szabályoknak megfelelő. Elsősorban az étkezés és az ételek elkészítésének szabályaira alkalmazzák.
mágid – „prédikátor”, nagy tudású tanító, akinek szellemi hatása széles körben elterjedt.
megilá – „tekercs”: az ókorban a Biblia könyveit egyebek között pergamenből, különlegesen kikészített bőrből készült tekercsekre is írták. A mai napig is pergamenre írják a Tórát, Eszter könyvét, a mezuzá és a tfillin tartalmát.
meláméd – „tanító”: általában a kisgyerekekkel foglalkozó hitközségi alkalmazott.
Menáchém Áv – áv hónapot, amely a zsidó naptári év tizenegyedik, 30 napos hónapja, s a polgári időszámítás szerint általában július–augusztusra esik, újholdja kihirdetésekor így nevezik, mivel Isten ávja, azaz atyja Izrael népének, és menáchém, azaz vigasztaló: vigasztalást nyújt a Szentély pusztulása miatt.
micvá – „parancsolat”: a Tórában található előírások, parancsok.
midrás – „tanulmányozás”, „kutatás”: a betű szerinti magyarázattól eltérően a szentírási szövegek szellemének megfelelő értelmezés. A korábban említett háláchá és ágádá a midrás két fajtája.
minján – tíz felnőtt férfiból álló gyülekezet. A tizenharmadik életévét betöltött fiú beleszámít a minjánba.
móloch – mindent elnyelő, életáldozatokat követelő erő. Az ősidőkben kánaáni bálvány, melynek embert áldoztak.
muszáf ima – a Szentély idejében a mindennapi áldozatokon kívül szombaton és a nagy ünnepeken még egy áldozatot mutattak be. Ennek pótlására mondják a Szentély pusztulása óta ezeken a napokon a muszáf imát.
niszán – a zsidó naptári év hetedik, 30 napos hónapja. A polgári időszámítás szerint általában március–áprilisra esik.
pajesz – héber eredetije: péot háros, „a fej széle”; a halánték alatt rituális okból meghagyott hajfürt.
Peszách – az egyiptomi kivonulás emlékére tartott nyolcnapos ünnep; a kovásztalan kenyér ünnepe; húsvét.
Purim – tél végén tartott örömünnep annak emlékére, hogy Eszter királyné megakadályozta a perzsa birodalomban élő zsidók kiirtását.
rabbi – héber eredetije: ráv; tanítómester, „pap”, aki vallási ügyekben a közösség vezetője.
rabbinikus bíróság – másként bétdin: „törvény háza”. A legalább három tagból álló bíróság hatásköre vallási és a vallást érintő döntések meghozatalára terjed ki. Izraelben családjogi kérdésekben is a rabbinikus bíróság dönt.
ráv – lásd: rabbi.
reb – „mester”; a személynév előtt használják tiszteletteljes jelzőként.
rebbe – különleges tiszteletet érdemlő, tudós chászid rabbi.
rebecn – rabbi felesége. Itt: Rivká asszonynak fia után jár a megtisztelő cím.
Ros HáSáná – „az év feje”: újév; tisri hónap első és második napja.
Sábát HáGádol – „nagy szombat”: a Peszách előtti szombatot nevezik így.
Sábát Náhámu – „vigasztalás szombatja”: a Tisá BeÁvot követő szombat neve.
sakter – héber eredetije: sohet; metsző, a hitközségek által a rituális vágás végzésére alkalmazott ember, aki a vallási előírások szerint vágja le a fogyasztásra kerülő állatokat.
Sávuot – „hetek”; hetek ünnepe, a három nagy zarándokünnep egyike. Sziván hónap 6-án tartják a Tóra átadásának emlékére: ezen a napon kapta meg Izrael népe a Tórát.
sófár – kosszarvból készült kürt, amelynek Ros HáSáná ünnepén és az azt megelőző napokon történő megfúvását rabbinikus törvény írja elő.
svát – a zsidó naptári év ötödik, 30 napos hónapja. A polgári időszámítás szerint általában január–februárra esik.
szentegylet – „chevrá kádisá”: a zsidó hitközségekben működő jótékonysági és vallásos egyesülés, amely a betegek ellátásáról, a halottakról és a temetés szertartásáról gondoskodik.
Szimchát Tora – A Tóra örömünnepe: ezen a napon olvassák minden évben a Tóra utolsó hetiszakaszát.
sziván – a zsidó naptári év kilencedik, 30 napos hónapja. A polgári időszámítás szerint általában május–júniusra esik.
Szukot – „sátoros ünnep”, a három zarándokünnep egyike. Díszes sátorban ülik meg, a Tóra előírásainak megfelelően.
táhárá – temetési szertartás. Lényege a halott megmosdatása.
tálit – négyszögletes, gyapjúból vagy selyemből készült imalepel. A zsidó férfiak imádkozáskor öltik magukra, szombaton és ünnepnapon is, amikor tfillint nem raknak.
tálmid cháchám – „Talmud-tudós”: a jelzővel illetik a Tóra- és Talmud-tudományokban jártas embereket, a tanultakat.
tévét – a zsidó naptári év negyedik, 29 napos hónapja, amely a polgári időszámítás szerint általában december–januárra esik.
tfillin – „imaszíjak”: finom bőrből készült dobozkák, amelyeket a hétköznap reggeli ima idején a rájuk erősített szíjakkal a fejre és a bal karra tesznek fel. A Tóra négy szakaszát tartalmazzák.
Tisá BeÁv – áv hónap (lásd: Menáchém Áv) 9-én tartott böjtnap; általános gyászünnep.
tisri – a zsidó naptári év első, 30 napos hónapja. A polgári időszámítás szerint általában szeptember–októberre esik.
zsidó utca – a középkorban és az újabb kor kezdetén a városokban a zsidók számára elkülönített utca; gettó. Itt: a zsidók közössége.
