6. 📖 XVI.- Antiszemitizmus, gazdasági válság, Izrael

Izrael – Vallásos zsidó az izraeli hadseregben

Izrael

Vallásos zsidó az izraeli hadseregben

 

Gyakorlati kérdések

Az alábbiakban néhány olyan kérdést gyűjtöttünk össze, melyek a hadviselés és a háláchá (zsidó vallási törvénykezés) kapcsolatával foglalkoznak, a kérdéseket egy izraeli vallásos cionista weblapon[1] tették fel.

 

Vallásos zsidó kém, mint nem zsidó

Kérdés: Vállalhat-e zsidó kémszolgálatot idegenben (például valamelyik arab országban), ha úgy kell élnie ott, mintha nem volna zsidó, és megsértenie egy sor parancsolatot?

Válasz: A Talmudban van egy történet a zsidóról, aki nemzsidóként viselte magát, hogy kihallgathassa a kormányzat zsidók elleni terveit és határozatait, sőt akár meg is hiúsíthassa azokat. A történetben maga Elijáhu próféta jelenti ki, hogy az ilyen ember nagy örökrészre érdemes az eljövendő világban.

 

A Sábát a hadseregben

Kérdés: Milyen mértékig kell betartaniuk a katonáknak a sabbatot?

Válasz: Zsidó katonáknak meg kell tartaniuk a szombat minden törvényét. A háláchá megkívánja minden zsidótól, hogy az egyébként tilalmas cselekedeteket is elvégezze, ha az szükséges egy élet megmentéséhez. Még ha esetleges is, hogy valamely cselekvés tényleg szükséges az életmentéshez, minden olyan katonai művelet, amelyet szükségesnek ítélnek az elöljárók, hogy a közbiztonság ésszerű szintjét fenntartsák ellenséges támadások ellenében, megengedett, sőt kívánatos.

 

Túszmentés emberi áldozatokkal

Kérdés: Teljességgel elfogadhatatlannak tűnik, hogy az orosz hadsereg halálos gázt vetett be a moszkvai koncertteremben a csecsen muzulmánok által ejtett túszok megmentésekor, és végül több mint száz ártatlan életet vettek el. A Tóra törvényei szerint alkalmazhat-e hasonló taktikát az izraeli haderő Izraelben, ha előre tudni lehet, hogy zsidó túszok életét veszik majd el az akció során?

Válasz: Először is különbséget kell tennünk a túszmentés és aközött, ha olyanokat kell kimenteni, akik például egy összedőlt épület törmelékei alatt rekedtek. A libanoni háború idején fordult elő a libanoni Cidonban (Szaida), összedőlt egy épület, s a betonrétegek alatt maradt több tíz izraeli katona. A felmerülő kérdés ez volt: a mentési munkálatok megcélozhatják-e úgy az alsó szinten rekedtek kimentését, akik többen voltak, hogy ezért azon kevesebbek életével kelljen fizetni, akik a felső szinteken ragadtak, tudván, hogy a betonelemek megbolygatása biztosan megöli őket?

Rabbi Saul Jiszraéli úgy válaszolta meg a kérdést, hogy ha valaki fogná magát, és buldózerrel eltakarítaná a felső szintet, hogy megmentse az alulrekedt sokakat, és ezzel megölné a fentmaradtakat, az gyilkosság volna.[2] Az itt megnyilvánuló alapelv ugyanis ez: nem ölhetünk meg senkit azért, hogy mások életét megmentsük.[3]

Joggal föltételezhetjük, hogy ugyanez az okfejtés áll a túszhelyzetre is. Szabad-e olyan akciót szervezni, mely a túszok többségének kimentésére szolgál, tudván, hogy egy részük föltétlenül életét veszti közben? Amikor azonban a túszejtő a zsidó néppel háborúban álló ellenség, a helyzet merőben más megvilágításba kerül.

Amikor Saul királyt az a veszély fenyegette, hogy foglyul ejtik a filiszteusok, ő inkább azt választotta, hogy a kardjába dőlve saját magát öli meg.[4] Attól tartott, hogy ha fogságba kerül, zsidók ezrei halhatnak meg a kiszabadítására indított akciókban.[5] Ebben az értelemben önmagát rodefnek ítélte, mint aki más zsidók életét fenyegeti. A törvény szerint a rodefet meg szabad ölni.[6]

Abban a helyzetben tehát, ha terroristák zsidó túszokat ejtenek, és Izraeltől a Hamász gyilkosainak szabadon bocsátását követelik, a zsidó túszok tragikus módon maguk is fenyegetéssé lesznek így a zsidó népre, minthogy a szabadon engedett gyilkosok tovább öldökölnék a zsidókat. Akaratlanul is rodeffé lesz tehát az ilyen túsz.[7] Hasonló a helyzet akkor, ha terroista rejtőzködik egy ártatlanokkal teli épületben. Annak, hogy elkapják a terroristát, előfordulhat, hogy túszok élete az ára, ezt meg kell értenünk.

Természetesen minden erőfeszítést meg kell tenni, hogy az ártatlanokat sérelem ne érje. Még a rodefet is, aki gyilkos szándékkal üldöz egy zsidót, kívánatosabb megbénítani, mint elvenni az életét.[8] Ha az a bizonyos dráma a koncertteremben ejtett túszokkal Izraelben esett volna meg, nyilván jobb, ha olyan gázt vetnek be, melynek hatására a terroristák és a velük lévő túszok elkábulnak, és nem halálos gázt. De ha csak megsemmisítő erő alkalmazásával lehet semlegesíteni a terroristákat, és az akció során túszok is áldozatul esnek, az nem gyilkosság, hanem a háború szerencsétlensége, rémsége és pusztítása. Az ő igazi gyilkosaik a terroristák maguk.

 

Fegyverviselet szombaton

Kérdés: Egy nemrégiben megjelent cikkben az izraeli média hírül adta, hogy „iszlám fundamentalisták utáni nyomozás Európában bin Ládenhez kötődő terroristák terveit fedte fel, melyek zsidó közösségek ellen irányulnak, a célpontok között zsinagógák is szerepeltek”.

Számos kérdés merül fel ilyenkor, többek között:

  1. Tilos-e sábeszkor fegyvert vinni magunkkal, mert az mukce[9]?
  2. Szabad-e pisztolytáskába rejtett fegyvert vinni magunkkal sábeszkor (szemben az övre csatolt fegyverrel)?

Úgy tudjuk, hogy csak akkor szabad fegyvert vinni magunkkal, ha az életünket fenyegetik, vagy ha joggal föltételezzük, hogy amennyiben nem vagyunk fölfegyverkezve, megölhetnek vagy megcsonkíthatnak. Mikor „józan dolog” azt föltételezni, hogy az életünk van veszélyben? Ha lincselésre készülő tömeg jön szembe velünk? Ha azt látjuk, hogy valaki éppen megtámadni készül minket vagy valaki mást? Ha konkrét fenyegetést kapunk e-mailben vagy telefonon vagy személyesen? Ha azt látjuk, hogy valaki fenyegetően figyel minket (láthatólag fegyver van nála, vagy a tettei és a szavai nyilvánvaló fenyegetést hordoznak)?

Válasz: Először is hadd emlékeztessük az olvasót, hogy sábeszkor nem szabad közterületen tárgyakat cipelni. Minthogy a zsidók rendszerint lazán értelmezték ezt a tiltást, bölcseink szükségesnek látták megerősíteni a kitétellel, hogy a sábeszkor nem használható tárgyakat arrébb vinni sem szabad. Ezek a tárgyak a mukce. Ilyen például a zseblámpa, a számítógép és a láncfűrész, mondjuk.

Arra a kérdésre, hogy a lőfegyver mukcenak minősül-e, rabbi Slomó Goren, az Izraeli hadsereg első főrabbija, utóbb Izrael askenázi főrabbija Mésiv milchámá című könyvében azt feleli, hogy ami a sábesz megtartását illeti, a lőfegyver miben sem különbözik a sábeszkehelytől, a pisztolytáska pedig attól a díszkendőtől, amivel a chálát letakarjuk. Szerinte a lőfegyver olyasmi, amire szükségünk van a sábesz megtartásához, mert a biztonság megkívánja, hogy a sábeszt békében ünnepelhessük. Még ha a lőfegyver elsütése voltaképpen tűzgyújtás is, ami egyébként sábeszkor tilos, ha az élet van veszélyben, lőni micvá.[10]

Goren rabbi szerint: „A lőfegyvert szabad elsütni, mert lőni micvának minősül hét közben és szombaton is, ha szükséges az önvédelem céljából, vagy az ellenség megtámadására. És nem szabad elsütni, ha nem a biztonság a tét (például sportolás vagy vadászat céljából), tehát miért is volna olyan tárgy, ami sábeszkor tiltott?”[11]

Jósuá Neuvert rabbi a sábesszel foglalkozó értekezésében (Smirát Sábbát köhilchátá) némileg eltérő álláspontot foglal el, szerinte a lőfegyver igenis mukce, minthogy a tűzgyújtás (itt: a lőfegyver elsütése) tilos sábeszkor. Mindazáltal úgy ítéli meg a dolgot, hogy mégis megengedett sábeszkor fegyvert viselni, mert elrettentő ereje van – elriasztja az ellenséget attól, hogy zsidókat támadjon szombaton. Ezért mégis szükséges a szombat megtartásához. Továbbá, minthogy a lőfegyver viselése elriaszthatja az ellenséget, nem kell hozzá közvetlen fenyegetés, hogy indokolt legyen viselni. Ha a zsidók ellenségei tudják, hogy kész vagyunk megvédeni magunkat, a csőcselék kevésbé lesz hajlamos, hogy meginduljon ellenünk.

(Fontos megjegyezni, hogy a fenti szabályok csak olyan közösségekre érvényesek, a hol van megállapított éruv, haláchikus módon kijelölt terület, melyen belül szabad tárgyakat vinni sábeszkor.)

[1] http://www.yeshiva.org.il/ask/Eng/?id=1819

[2]   Tchumin, IV. köt., 136. old.

[3]   Misna (Ohálót, a 7. fejezet utolsó misnája), valamint Maimonidész, Misné Torá, A gyilkosság és az élet védelmének szabályai, 1:9.

[4] 1Sámuel 31:4.

[5]   Jám sel Slomo, 8. fejezet, 59. szakasz.

[6] Maimonidész, A gyilkosság szabályai, 1:9.

[7]   Saul Jiszráéli, Ámud HaJömini, 16:5. és 16:32.

[8] Maimonidész, A gyilkosság szabályai, 1:13.

[9] Szombaton tiltott munkára használatos eszköz, amelyet emiatt tilos szombaton mozgatni.

[10]             Mésiv milchámá, II., 54. old.

[11]             Uo., 20:12, 28. alpont.

  • Küldés emailben

Fejezetek