5. 📖 Szánhedrin 3. fejezet: A Bírák És A Tanúk Törvényei

IV. rész, 24/b és 25/a lapok

(24/b oldal kezdődik)

אֵיתִיבֵיה רַב אַחָא בַּר תַּחֲלִיפָא לְרָבָא:

Ráv Áchá bár Táchlifá kifogást emelt Rává imént ismertetett álláspontja ellen, amelyben rabbi Méir és a Bölcsek közötti, a Misna első cikkelyével kapcsolatos vitát arra az esetre korlátozza, amelyben az alperes akarja visszavonni eredeti beleegyezését. Az „elengedettnek tekintem az adósságodat” esetében viszont mindenki egyetért, hogy a felperes nem vonhatja vissza ígéretét.

הָיָה חַיָּב לַחֲבֵירוֹ שְׁבוּעָה וְאָמַר לוֹ: “דּוֹר לִי בְּחַיֵי רֹאשְׁךָרַבִּי מֵאִיר אוֹמֵר: יָכוֹל לַחֲזוֹר בּוֹ, וַחֲכָמִים אוֹמְרִים: אֵין יָכוֹל לַחֲזוֹר בּוֹ,

A Misna második cikkelye ugyanis azt mondja: „ha az egyik peres felet a másik kötelezi arra, hogy esküt tegyen a bíróság előtt, és az utóbbi azt mondja neki: »Beérem annyival, hogy a „saját életedre” esküdj, és eltekintek az összes többi formaságtól«, az esetben rabbi Méir azt mondja: az illető később visszavonhatja ezt az engedményt; Bölcseink viszont azt mondják: nem vonhatja vissza engedményét.”

מַאי לָאו בְּאוֹתָן הַנִּשְׁבָּעִין וְלֹא מְשַׁלְּמִין, דַהֲוָה לֵיהּ כְּמָחוּל לְךָ“?

Vajon nem olyan alperesekről van itt szó, akiknek a Tóra törvényei szerint meg kell esküdniük, hogy nem tartoznak pénzzel, és ezáltal mentesülnek a követelt összeg megfizetése alól? Ilyen esetekben ugyanis a felperes által adott beleegyezés olyan, mintha a felperes azt mondaná: „ha úgy alakul, elengedettnek tekintem az adósságodat”. Ilyenformán ebből a cikkelyből mégis csak azt láthatjuk, hogy rabbi Méir és a Bölcsek annak az esetnek a megítélésében sem értenek egyet, amikor a felperes hajlandó alávetni magát az egyébiránt nem választható bíró ítéletének, és elengedni az adósságot. Hogyan állíthatja hát Rává, hogy a felperes estében mindenki egyetért, hogy nem vonhatja vissza az eredeti beleegyezését?

לֹא, בְּאוֹתָן הַנִּשְׁבָּעִין וְנוֹטְלִין, דַהֲוָה לֵיהּ כְּאֶתֵּן לְךָ“.

[A Gömárá megválaszolja Ráv Áchá bár Táchlifá, Rává elleni kifogását:]

Nem! A Misna Rává szerint úgy magyarázható, hogy az azokra a felperesekre vonatkozik, akiknek a pénz átvétele előtt meg kell esküdniük, hogy az alperes tartozik nekik1. Ilyen esetben az alperes, azzal, hogy beéri a felperes nem hivatalos esküjével, lényegében véve azt az engedmény teszi neki, miszerint „Alávetem magam ennek az egyébiránt nem választható bíró döntésének, és ha kell, odaadom neked a szóban forgó pénzt.” Ennélfogva a Misnának ez a cikkelye nem bizonyítja, hogy rabbi Méir és a Bölcsek nem értenek egyet annak az esetnek a megítélésében, amikor a felperes azt mondja az alperesnek: „Ha kell, elengedettnek tekintem az adósságodat.” Ezek szerint Rává nem mond ellent a Misnának.

וְהָא תָּנָא לֵיהּ רֵישָׁא!

[A Gömárá tovább kérdez:]

Ha Rává szerint Misnánk utóbbi cikkelye is arra tanít minket, hogy ez a nézetkülönbség fennáll, akkor vajon mit tesz ez hozzá Misnánk első cikkelyéhez?

תָּנָא תּוֹלֶה בְּדַעַת אֲחֵרִים, וְתָנָא תּוֹלֶה בְּדַעַת עַצְמוֹ.

[A Gömárá így válaszol:]

Míg a Misna első cikkelye arra tanít minket, hogy nézetkülönbség annak az esetnek a kapcsán van, amikor valaki a fizetést mások, például egy máskülönben nem választható bíró döntésére bízza, addig a Misna utóbbi cikkelye arra tanít minket, hogy ugyanez a nézetkülönbség vonatkozik arra az esetre is, mikor valaki a kifizetést illetően a másik pereskedőre hagyatkozik, ha az hajlandó esküt tenni.

וּצְרִיכָא.

Szükséges volt, hogy a Misna mindkét esetre vonatkoztassa a nézetkülönbséget.

דְאִי תָּנָא תּוֹלֶה בְּדַעַת אֲחֵרִים – בְּהָא קָאָמַר רַבִּי מֵאִיר דְמָצֵי הֲדַר בֵּיהּ – מִשּׁוּם דְלָא גְמַר וּמַקְנֵי, דַּאֲמַר: מִי יֵימַר דִּמְזַכִּי לֵיהּ? אֲבָל תּוֹלֶה בְּדַעַת עַצְמוֹ – אֵימָא מוֹדֵי לְהוּ לְרַבָּנַן.

Ha ugyanis azt tanítaná nekünk, hogy ez a vita csak arra az esetre vonatkozik, mikor valaki a kötelezettsége fennállásának az eldöntését másokra bízza, az esetben azt hihetnénk, hogy rabbi Méir csak erre vonatkoztatva állítja, hogy az alperes később visszakozhat, mivel a beleegyezése időpontjában nem mondta ki egyszer és mindenkorra, hogy bármiféle összeget hajlandó átadni a felperesnek. Mert tételezzük csak fel, hogy az illető ezt gondolta magában: „Ki állítja, hogy ez a bíró feltétlenül az ellenfelemnek ítéli majd a pénzt?” Abban az esetben azonban, ha valaki a fizetést illetően az ellenfele döntésére – esküjére – hagyatkozik, gondolhatnánk, hogy rabbi Méir elismeri a Bölcseknek azt a véleményét, miszerint az alperes nem vonhatja vissza eredeti beleegyezését, mivel tudatában kellett legyen annak, hogy a felperes élni fog az általa biztosított lehetőséggel, és megpróbálja behajtani a követelését.

וְאִי אַשְׁמַעִינַן בְּהָא – בְּהָא קָאָמְרִי רַבָּנַן, אֲבָל בְּהַהִיא – אֵימָא מוֹדוּ לֵיהּ רַבָּנַן לְרַבִּי מֵאִיר,

És ellenkezőleg: ha a Misna arra tanított volna minket, hogy nézetkülönbség csak az eskü tekintetében áll fenn, az esetben mondhatná valaki, hogy a Bölcsek csak erre az esetre mondták, hogy az alperes nem vonhatja vissza az eredeti beleegyezését; abban az esetben azonban, mikor valaki a követelés jogosságának eldöntését egy harmadik félre bízza, mondhatná valaki, hogy a Bölcsek elismerik rabbi Méir azon álláspontját, miszerint az alperes visszakozhat, mivel feltételezhetően nem adta feltétel nélküli beleegyezését az összeg kifizetésére.

צְרִיכָא.

Ennélfogva szükséges volt, hogy a Misna arra tanítson minket, hogy rabbi Méir és a Bölcsek mindkét esetben más-más álláspontot képviselnek.

אָמַר רֵישׁ לָקִיש: מַחֲלוֹקֶת לִפְנֵי גְמָר דִּין, אֲבָל לְאַחַר גְמָר דִּין – דִּבְרֵי הַכֹּל אֵין יָכוֹל לַחֲזוֹר בּוֹ. וְרַבִּי יוֹחָנָן אָמַר: לְאַחַר גְמָר דִּין מַחֲלוֹקֶת.

[A Gömárá most a Bölcsek és rabbi Méir közti vita egy másik aspektusát vizsgálja:]

Rés Lákis mondotta: A rabbi Méir és a Bölcsek közötti vita egy olyan pereskedőre vonatkozik, aki még a bíróság ítélethirdetése előtt vonta vissza a beleegyezését. Viszont mindenki véleménye megegyezik abban, hogy ha már kihirdették az ítéletet, akkor az illető már nem vonhatja vissza a beleegyezését, s ezzel nem érvénytelenítheti a bíróság döntését. Rabbi Jochánán azt mondotta: A Misnánkban említett vita arra a pereskedőre vonatkozik, aki az ítélethirdetés után akarja visszavonni a beleegyezését.

אִיבַּעֲיָא לְהוּ: לְאַחַר גְמָר דִּין מַחֲלוֹקֶת – אֲבָל לִפְנֵי גְמָר דִּין דִּבְרֵי הַכֹּל יָכוֹל לַחֲזוֹר בּוֹ, אוֹ דִּילְמָא: בֵּין בָּזוֹ וּבֵין בָּזוֹ מַחֲלוֹקֶת?

Megkérdezték a Bölcseket, hogy magyarázzák meg rabbi Jochánán álláspontját: Azt akarta-e mondani, hogy a Bölcsek és rabbi Méir véleménykülönbsége kizárólag arra az esetre vonatkozik, amikor a peres fél az ítélet kihirdetése után akar visszakozni. Ha azonban az ítélet kihirdetése előtt visszakozna, akkor vajon mindenki – még a Bölcsek is – egyetért abban, hogy az engedménytevő peres fél visszavonhatja a hozzájárulását? Vagy talán rabbi Jochánán azt akarta mondani, hogy ez a nézetkülönbség mindkét esetre vonatkozik?

תָּא שְׁמַע, דְאָמַר רָבָא: קִיבֵּל עָלָיו קָרוֹב אוֹ פָּסוּל, לִפְנֵי גְמָר דִּין – יָכוֹל לַחֲזוֹר בּוֹ, לְאַחַר גְמָר דִּין – אֵין יָכוֹל לַחֲזוֹר בּוֹ.

[A Gömárá itt bizonyítani próbálja, hogy rabbi Jochánán valójában a fenti kérdés első variációja szerint gondolta el a Bölcsek és rabbi Méir közti vitát.]

Jöjj és hallgasd a bizonyítékot! Rává a fentiekkel kapcsolatosan azt mondta: Ha egy pereskedő elfogadott egy olyan bírót vagy tanút, aki rokona valamelyik peres félnek, vagy nem megfelelő magatartása folytán egyébként alkalmatlan volna ezeknek a tiszteknek az ellátására, az ítélethirdetés előtt még visszavonhatja a beleegyezését, de az ítélet kihirdetése után már nem.

אִי אָמְרַתְּ בִּשְׁלָמָא לְאַחַר גְמָר דִּין מַחֲלוֹקֶת, אֲבָל לִפְנֵי גְמָר דִּין דִּבְרֵי הַכֹּל יָכוֹל לַחֲזוֹר בּוֹ – רָבָא דַאֲמַר כְּרַבִּי יוֹחָנָן, וְאַלִּיבָּא דְרַבָּנַן.

Tételezzük fel, hogy rabbi Jochánán azt akarta mondani, hogy vita csak abban az esetben van, amikor a pereskedő az ítélethirdetés után akar visszakozni. Ha viszont a visszakozás az ítélethirdetés előtt történik, az esetben mindenki elfogadja, hogy a visszavonás érvényes. Ha így áll a helyzet, akkor arra lehet következtetni, hogy Rává véleménye összhangban van rabbi Jochánán értelmezésével, és ezek után a Bölcsekkel ért egyet, akik ezek szerint úgy tartják, hogy az ítélet kihirdetése előtt igen, de utána már nem vonhatja vissza a pereskedő a beleegyezését.

אֶלָּא אִי אָמְרַתְּ בֵּין בָּזוֹ בֵּין בָּזוֹ מַחֲלוֹקֶת – רָבָא דַאֲמַר כְּמַאן?

Ha viszont feltételezzük, hogy rabbi Jochánán azt akarta mondani, hogy rabbi Méir és a Bölcsek közti vita mind az ítélethirdetés előtti, mint az ítélethirdetés utáni visszavonásra vonatkozott, akkor kivel ért egyet Rává? Eszerint nem ért egyet se rabbi Jochánánnal, se Rés Lákissal (aki azt állítja, hogy a Bölcsek szerint soha nem lehet visszakozni)! Továbbá: elképzelhetetlen, hogy Rává a Bölcsek ellenében rabbi Méir álláspontjára helyezkedjen, miszerint a pereskedő az ítélethirdetés előtt visszakozhat. Azt sem állíthatjuk, hogy Rává a saját értelmezését adta elő a Misna-beli vitával kapcsolatban, mivel megállapítása jogi döntés formájában történt, és nem pedig a Misna új értelmezéseként.

אֶלָּא לָאו שְׁמַע מִינָּה: לְאַחַר גְמָר דִּין מַחֲלוֹקֶת,

Nem inkább arra következtethetünk Rává véleményéből, hogy rabbi Jochánán álláspontja szerint a rabbi Méir és a Bölcsek közötti vita kizárólag arra az esetre vonatkozik, amikor a pereskedő az ítélethirdetés után akarja visszavonni a beleegyezését?

שְׁמַע מִינָּה.

[A Talmud leszögezi:]

De igen, Rává véleményéből bizony ez utóbbira következtethetünk.

שָׁלַח לֵיהּ רַב נַחְמָן בַּר רַב חִסְדָּא לְרַב נַחְמָן בַּר יַעֲקֹב: יְלַמְּדֵנוּ רַבֵּינוּ, לִפְנֵי גְמָר דִּין מַחֲלוֹקֶת אוֹ לְאַחַר גְמָר דִּין מַחֲלוֹקֶת, וַהֲלָכָה כְּדִבְרֵי מִי?

Ráv Náchmán bár Ráv Chiszdá a következő kérdéseket küldte Ráv Náchmán bár Jáákovnak: Tanítson minket mesterünk! A rabbi Méir és a Bölcsek közötti vita az ítélethirdetés előtti, vagy utáni helyzetre vonatkozik? És kinek a véleményét tükrözi a törvény: rabbi Méir-ét vagy a Bölcsek-ét?

שְׁלַח לֵיהּ: לְאַחַר גְמָר דִּין מַחֲלוֹקֶת וַהֲלָכָה כְּדִבְרֵי חֲכָמִים.

Ráv Náchmán bár Jáákov a következő választ küldte neki erre: A vita az ítélethirdetés utáni helyzetről szól. Ami pedig a törvényt illeti, az a Bölcsek véleményével egyezik, akik szerint akkor már nem lehet visszakozni.

רַב אַשִׁי אָמַר: הָכִי שְׁלַח לֵיהּ: בְּאֶתֵּן לְךָמַחֲלוֹקֶת אוֹ בְּמָחוּל לְךָמַחֲלוֹקֶת, וַהֲלָכָה כְּדִבְרֵי מִי?

Ráv Ási másképp számol be erről a tudakozódásról; szerinte a szóban forgó kérdés így szólt: A rabbi Méir és a Bölcsek közötti vita azzal az esettel kapcsolatos, mikor az alperes azt mondja: „Elfogadom ennek a bíróságnak a döntését, és odaadom neked a pénzt”, avagy arra az esetre vonatkozik, mikor a felperes mondja: „Elfogadom ennek a bíróságnak a döntését, és, és elengedettnek tekintem az adósságodat”? És kinek a véleményét tükrözi a törvény: rabbi Méir-ét vagy a Bölcsek-ét?

שְׁלַח לֵיהּ: בְּאֶתֵּן לְךָמַחֲלוֹקֶת, וַהֲלָכָה כְּדִבְרֵי חֲכָמִים.

Ráv Ási szerint Ráv Náchmán bár Jáákov a következő választ küldte neki erre: A vita arra az esetre vonatkozik, mikor az alperes mondja: „…odaadom neked a pénzt”. Ami pedig a törvényt illeti, az a Bölcsek véleményével egyezik, akik szerint az alperes később nem vonhatja vissza a beleegyezését.

בְּסוּרָא מַתְנֵי הָכִי.

A Gömárá ehhez hozzáfűzi, hogy a Babilónia-beli szurai tanházban így tanították az előző tudakozódásokat.

בְּפוּמְבְּדִיתָא מַתְנֵי הָכִי: אָמַר רַבִּי חֲנִינָא בַּר שֶׁלֶמְיָה: שָׁלְחוּ לֵיהּ מִבֵּי רַב לִשְׁמוּאֵל: יְלַמְּדֵנוּ רַבֵּינוּ, לִפְנֵי גְמָר דִּין וְקָנוּ מִיָדוֹ מַאי?

A Babilónia-beli pumbeditai tanházban mindazonáltal egy másik tudakozódást is tanítottak: Rabbi Chániná bár Selemjá mondotta: A Ráv jesivájának tudósai a következő kérdést küldték Smuélnek: Tanítson minket mesterünk! Mi a törvény akkor, ha a pereskedő az ítélethirdetés előtt akarja visszavonni a hozzájárulását, de már az után, hogy a bíróság előtt hivatalos formában, kinján által hozzájárult2, hogy aláveti magát a döntésnek?

שְׁלַח לְהוּ אֵין לְאַחַר קִנְיָין כְּלוּם.

Smuél a következő választ küldte nekik erre: A hivatalos formában, azaz kinjánnal adott beleegyezést semmi sem érvénytelenítheti.

 

* * *

מִשְׁנָה.

וְאֵלּוּ הֵן הַפְּסוּלִין – הַמְשַׂחֵק בְּקוּבְיָא וְהַמַּלְוֶה בְּרִיבִּית, וּמַפְרִיחֵי יוֹנִים, וְסוֹחֲרֵי שְׁבִיעִית.

 

MISNA:

(a) A következő emberek nem alkalmasak arra, hogy bírák vagy tanúk legyenek3: a kockajátékos; aki kamatra ad kölcsönt; a galambröptető; a hetedik (smitá, szombati) év terményével kereskedő. (A smitá év termésével tilos kereskedni.)

אָמַר רַבִּי שִׁמְעוֹן: בַּתְּחִילָּה הָיוּ קוֹרִין אוֹתָן אוֹסְפֵי שְׁבִיעִית“, מִשֶּׁרַבּוּ הָאַנָּסִין חָזְרוּ לִקְרוֹתָן סוֹחֲרֵי שְׁבִיעִית“.

(b) Rabbi Simon mondotta: Bölcseink eredetileg „A hetedik évi termés learatói”-nak nevezték ezeket az embereket, mikor azonban megnövekedett az országban az adó behajtók száma, ezt visszaváltoztatták és a „hetedik év kalmárai”-ként kezdték őket újból emlegetni.

אָמַר רַבִּי יְהוּדָה: אֵימָתַי – בִּזְמַן שֶׁאֵין לָהֶן אוּמָּנוּת אֶלָּא הוּא, אֲבָל יֵשׁ לָהֶן אוּמָּנוּת שֶׁלֹּא הוּא – כְּשֵׁרִין.

(c) Rabbi Jehudá mondotta: Mikor van ez igy, hogy alkalmatlanok a felsorolt emberek bírónak vagy tanúnak? Amikor az imént kifogásoltakon kívül nincs más mesterségük. Ha azonban van becsületes foglalkozásuk, akkor bírónak és tanúnak egyaránt megfelelnek.

גְמָרָא.

מְשַׂחֵק בְּקוּבְיָאמַאי קָא עָבֵיד?

 

GÖMÁRÁ:

Mit csinál tulajdonképpen a kockajátékos, amiért alkalmatlan arra, hogy bírónak vagy tanúnak lehessen választani?

אָמַר רָמִי בַּר חָמָא: מִשּׁוּם דַּהֲוָה אַסְמַכְתָּא, וְאַסְמַכְתָּא לָא קָנְיָא.

Rámi bár Chámá azt mondotta: Azért alkalmatlan, mert a szerencsejáték során a fizetés feltételes kötelezettségen alapul, nevezetesen akkor fizetik ki az összeget, amelyben megállapodnak, ha a kocka egy bizonyos módon fordul. Mivel a fizetési kötelezettség arra épül, hogy a kötelezett abban bízik, hogy nem kell teljesítenie feltételes kötelezettségét (mivel reméli, hogy a kocka az ő javára fog dönteni), ezért az elfogadó részéről nem felel meg az érvényes megszerzés feltételeinek. Lényegét tekintve a szerencsejáték minden formája lopás, mivel az a fél, aki elveszi a tétet, olyan pénzt fogad el, amit nem készséggel adnak oda neki.

רַב שֵׁשֶׁת אָמַר: כָּל כִּי הַאי גַוְונָא – לָאו אַסְמַכְתָּא הִיא. אֶלָּא: לְפִי שֶׁאֵין עֲסוּקִין בְּיִישּׁוּבוֹ שֶׁל עוֹלָם.

Ráv Séset azt mondja: A szerencsejáték, a fogadás és a minden ehhez hasonló nem meríti ki a feltételes kötelezettség fogalmát, mivel minden résztvevője teljes mértékben tudatában van, hogy rajtuk kívül álló erők a tét elvesztéséhez vezethetnek. Inkább azt kell mondanunk, hogy a szerencsejátékosok azért nem választhatók bírónak vagy tanúnak, mert nem folytatnak olyan produktív tevékenységet, amely hozzájárul a világ civilizálásához4.

מַאי בֵּינַיְיהוּ?

Mi a különbség Rámi bár Chámá és Ráv Séset magyarázata között a bírák vagy tanúk alkalmatlanná nyilvánítása kapcsán?

אִיכָּא בֵּינַיְיהוּ דִּגְמַר אוּמָנוּתָא אַחֲרִיתִי.

[A gömárá válaszol:]

Kettejük között abban az esetben mutatkozik nézetkülönbség, amikor a szerencsejátékosnak van egy másik, – produktívabb – tanult mestersége is. Ráv Séset szerint az ilyen ember alkalmas bírónak vagy tanúnak, mivel produktív ember, míg Rámi bár Chámá nézete szerint még ekkor sem, mivel jellemét beszennyezte a szerencsejáték.

וּתְנַן אָמַר רַבִּי יְהוּדָה: אֵימָתַי – בִּזְמַן שֶׁאֵין לָהֶן אוּמָּנוּת אֶלָּא הוּא, אֲבָל יֵשׁ לָהֶן אוּמָּנוּת שֶׁלֹּא הוּא – הֲרֵי זֶה כְּשֵׁרִים. אַלְמָא טַעְמָא דְּמַתְנִיתִין – מִשּׁוּם יִישּׁוּבוֹ שֶׁל עוֹלָם הוּא,

[A Gömárá Misnánkkal támasztja alá Ráv Séset véleményét:]

És csakugyan: Misnánkból úgy tanultuk, hogy ez lényeges különbség:Rabbi Jehudá mondotta: Mely esetben alkalmatlanok a felsorolt emberek bírónak vagy tanúnak? Amikor az imént kifogásoltakon kívül nincs más mesterségük. Ha azonban van becsületes foglalkozásuk, akkor bírónak és tanúnak egyaránt megfelelnek”. Tehát Misnánk azon az állásponton van, hogy akik méltatlan tevékenységet folytatnak, azok azért alkalmatlanok, mert nincs olyan hasznos munkájuk, amely a világ jobbítását szolgálja.

קַשְׁיָא לְרָמִי בַּר חָמָא!

Viszont problémát okoz Rámi bár Chámának (aki a szerencsejátékot jellegénél fogva erkölcstelennek tartja), az, hogy rabbi Jehudá különbséget tesz a más munkával rendelkező illetve nem rendelkező szerencsejátékosok között.

 

(25/a oldal kezdődik)

וְכִי תֵּימָא פְּלִיגִי רַבָּנַן עֲלֵיהּ דְּרַבִּי יְהוּדָה – וְהָא אָמַר רַבִּי יְהוֹשֻעַ בֶּן לֵוִי:

Ha pedig Rámi bár Chámá véleményét úgy találnánk magyarázni, hogy szerinte a Misna első cikkelyének névtelen bölcseivel nem ért egyet rabbi Jehudá és Rámi bár Chámá valójában a Bölcsek álláspontjára helyezkedik, ez nyilvánvalóan nem tartható magyarázat, ugyanis tanultuk, hogy rabbi Jehosuá ben Lévi azt mondotta:

כָּל מָקוֹם שֶׁאָמַר רַבִּי יְהוּדָה אֵימָתַי” “וּבַמֶּה” – אֵינוֹ אֶלָּא לְפָרֵשׁ דִּבְרֵי חֲכָמִים. רַבִּי יוֹחָנָן אָמַר: “אֵימָתַי” – לְפָרֵשׁ, “וּבַמֶּה” – לַחֲלוֹק.

A Misna minden olyan helyén, ahol rabbi Jehudá fölteszi a kérdést, hogy „Mely esetben van ez így?” vagy „Milyen esetre érvényes ez?”, csak azért teszi, hogy megmagyarázza az imént idézett Bölcsek szavait, nem pedig azért, hogy vitába szálljon velük. Rabbi Jochánán azt mondta: Egyetértek azzal, hogy amikor rabbi Jehudá a „Mely esetben van ez így?” kérdéssel vezeti be a véleményét, akkor azért teszi ezt, hogy megmagyarázza az imént idézett Bölcsek szavait, mikor azonban a „Milyen esetre érvényes ez?” kérdéssel vezeti be a véleményét, olyankor valójában vitázni kíván az előző véleménnyel, amelynek elutasítja az érvelését.

וּדְכוּלֵי עָלְמָא, “אֵימָתַילְפָרֵשׁ הוּא!

Ennélfogva tehát mindenki, mind rabbi Jehosuá ben Lévi és rabbi Jochánán úgy vélekedik, hogy mikor – mint Misnánkban is – rabbi Jehudá a „Mely esetben van ez így?” kérdéssel vezeti be a véleményét, akkor azért teszi ezt, hogy megmagyarázza az imént idézett Bölcsek szavait.

Ha ez pedig így van, az esetben Misnánkban nem lehet nézetkülönbség rabbi Jehudá és a Bölcsek között. Következésképp úgy tetszik, hogy a Misna elutasítja Rámi bár Chámá álláspontját, aki szerint a kockajátékos azért alkalmatlan, mert a szerencsejáték hasonló a lopáshoz, és a szerencsejátékos akkor sem felel meg bírónak vagy tanúnak, ha van más foglalkozása.

גַּבְרָא אַגַּבְרָא קָא רָמֵית? – מָר סָבַר: פְּלִיגִי, וּמָר סָבַר: לָא פְּלִיגִי.

[A Rámi bár Chámá elleni fenti érvelést a Gömárá kérdés formájában utasítja vissza:]

Egy embert szembeállítasz egy másikkal?! Azaz miért kéne Rámi bár Chámának egyetértenie rabbi Jehosuá ben Lévivel és rabbi Jochánánnal, amikor ugyanazon nemzedék bölcsei voltak? Miért ne mondhatnánk úgy, hogy az egyikük (Rámi bár Chámá) szerint rabbi Jehudá „Mely esetben van ez így?” kérdése vitát jelent; Misnánkat ennélfogva úgy értelmezi, hogy a Bölcsek még akkor is alkalmatlannak tartják a szerencsejátékost a bírói tisztre vagy tanúnak, ha van becsületes mestersége. Míg a másik kettő azt mondja, hogy rabbi Jehudá „Mely esetben van ez így?” kérdése nem vitát hanem magyarázatot jelent. Így pedig a Misnánkban szereplő Bölcsek nem vitatkoznak rabbi Jehudával. Ennélfogva a Bölcsek csak akkor tartják alkalmatlannak a szerencsejátékost a bírói tisztre vagy tanúnak, ha nincs más becsületes mestersége.

וְלָא פְּלִיגִי? וְהָתַנְיָא: בֵּין שֶׁיֵשׁ לוֹ אוּמָּנוּת שֶׁלֹּא הוּא, בֵּין שֶׁאֵין לוֹ אוּמָּנוּת אֶלָּא הוּא – הֲרֵי זֶה פָּסוּל!

[A Gömárá egy Brájtá segítségével próbál Rámi bár Chámá véleménye mellett érvelni:]

Valóban kijelenthető-e, hogy Misnánk bölcsei egyáltalán nem vitatkoznak rabbi Jehudával? Amikor egy Brájtában úgy tanultuk: „Akár van a szerencsejátékosnak más, becsületes mestersége, akár nincs mestersége csupán ez (a szerencsejáték), se bírónak, se tanúnak nem felel meg!” Ez a vélemény egyértelműen egyezik Rámi bár Chámá azon állításával, miszerint a szerencsejáték már önmagában véve is tolvajlás. Mivel a Brájtá névtelen, ezért úgy tűnik, hogy Misnánk bölcsei valóban vitatkoznak rabbi Jehudával!

הַהִיא רַבִּי יְהוּדָה מִשּׁוּם רַבִּי טַרְפוֹן הִיא. דְתַנְיָא,

[A Gömárá elutasítja a fenti érvelést:]

Mégsem szabad erre következtetnünk, mivel a fenti Brájtában idézett vélemény nem a Bölcsek véleménye, hanem rabbi Jehudának rabbi Tárfon egy máshol kifejtett álláspontját tükrözi, ahogy ezt egy Brájtá tanítja:

רַבִּי יְהוּדָה אוֹמֵר מִשּׁוּם רַבִּי טַרְפוֹן: לְעוֹלָם אֵין אֶחָד מֵהֶן נָזִיר, לְפִי שֶׁלֹּא נִתְּנָה נְזִירוּת אֶלָּא לְהַפְלָאָה.

Rabbi Jehudá azt mondja rabbi Tárfon nevében: Ha két ember egymással ellentétes álláspontot képvisel egy meghatározatlan körülmény tekintetében, és mindkettő megesküszik rá, hogy ha az ő álláspontja bizonyul helyesnek, akkor názir lesz, az esetben mindkettejük esküje érvénytelennek tekintendő. Miután a rajtuk kívül álló körülményt illetően kiderül az igazság, egyik sem lesz názir, mert a názir-eskünek abszolútnak kell lennie”. (Ezt rabbi Tárfon vezette le 4Mózes könyvéből5: „Férfi vagy nő, midőn külön fogadást tesz, názir fogadást…”.) Egyik fél sem lehet biztos afelől, hogy esküje kötelezni fogja, hogy názir legyen, mivel egyikük sem ismeri az ügybeli igazság mibenlétét, és nincs is módja azt kívánságával összhangba hozni.

Úgy tetszik, rabbi Tárfon álláspontja alátámasztja a fentebb idézett Brájtát, mivel arra utal, hogy a fogadás kapcsán tett eskü nem kötelez, mivel az eskütevő nem lehet biztos benne, hogy tartania kell-e magát hozzá. Következésképp a szerencsejátékkal szerzett pénz törvénybe ütköző módon szerzett pénz, és akik szerencsejátékban vesznek részt, tolvajlásbani társtetteseknek tekintendők. Ennek folyományaként tekintet nélkül arra, hogy van-e más, becsületes kenyérkeresetük vagy nincs, nem felelnek meg bírónak és tanúnak.

A Misnánk-beli bölcsek azonban nem értenek ezzel egyet, és úgy tartják, hogy a szerencsejáték csak akkor tesz alkalmatlanná valakit a bírói vagy tanúi tisztre, ha nincs valamilyen produktív mestersége.

* * *

מַלְוֶה בְּרִבִּית“.

[A Gömárá most a Misnánk által másodikként említett alkalmatlansági kategóriát tekinti át:]

…AKI KAMATRA AD KÖLCSÖNT…”.

אָמַר רָבָא: לֹוֶה בְּרִבִּית – פָּסוּל לְעֵדוּת.

Rává mondotta: Aki kölcsönöz kamatra, az sem felel meg tanúnak, mivel ő is megszegi a bibliai törvényt, amely tiltja a zsidóknak az uzsorát6.

וְהָאֲנַן תְּנַן: מַלְוֶה בְּרִבִּית!

[A Gömárá kétségbe vonja ezt az állítást:]

De hát nem úgy tanultuk-e Misnánkból, hogy „AKI KAMATRA AD KÖLCSÖNT”?

מִלְוָה הַבָּאָה בְרִבִּית.

[A Gömárá válaszol:]

A Misna igazából mindenkire vonatkozik, aki akár kölcsönzőként, akár kölcsönt fölvevőként kamatos kölcsönügyletben vesz részt7.

בַּר בִּינִיתּוֹס אַסְהִידוּ בֵּיהּ תְּרֵי סָהֲדֵי, חַד אֲמַר: קַמֵּי דִידִי אוֹזִיף בְּרִיבִּיתָא, וְחַד אֲמַר: לְדִידִי אוֹזְפִי בְּרִיבִּיתָא. פָּסְלֵיהּ רָבָא לְבַר בִּינִיתּוֹס.

[A Gömárá a következőkben a tanuk illetve a bírák alkalmatlanságát éríntő eseteket említ:]

Történt egyszer, hogy két tanú tett vallomást egy Bár Binitosz nevű ember ügyében. Egyikük azt mondta: Bár Binitosz a jelenlétemben kölcsönzött kamatra. A másik tanú azt mondta: Nekem kölcsönzött kamatra. Rává mindkettejük tanúvallomását elfogadta, és Bár Binitoszt mind a bírói tisztre, mint a tanúskodásra alkalmatlannak nyilvánította.

וְהָא רָבָא הוּא דַאֲמַר: לֹוֶה בְּרִבִּית פָּסוּל לְעֵדוּת, וַהֲוָה לֵיהּ רָשָׁע, וְהַתּוֹרָה אָמְרָה אַל תָּשֶׁת רָשָׁע עֵד“!

[A Gömárá megkérdi:]

Hogyan fogadhatta el Rává a második tanú vallomását, mikor az önmagára nézve is terhelő vallomást tett? Hiszen Rává maga mondotta, hogy „Aki kölcsönöz kamatra, az sem felel meg tanúnak”! A második tanú erkölcstelennek minősül, azáltal hogy megszegte a Biblia tilalmát, márpedig a Tórában az áll8: „Ne szövetkezz gonosszal, nehogy jogtalan tanú legyen!”

רָבָא לְטַעְמֵיהּ, דַאֲמַר רָבָא: אָדָם קָרוֹב אֵצֶל עַצְמוֹ, וְאֵין אָדָם מֵשִׂים עַצְמוֹ רָשָׁע.

[A Gömárá így válaszol:]

Rává a traktátusunk korábbi részében9 már kifejtett elvére hagyatkozik, Rává ott azt mondotta: A pereskedő önmaga rokonának tekintendő, és mivel a rokon érdekében vagy ellen tett tanúvallomás általában nem fogadható el, ezért senkiről sem tételezhető fel, hogy önmagát erkölcstelennek nyilvánítja10. Következésképp nem vesszük figyelembe a második tanú önmagára nézve terhelő vallomását. A tanúvallomás többi része azonban érvényes, és Bár Binitosz bírói vagy tanúi alkalmassága megállapítása tekintetében támaszkodni lehetett rá.

הַהוּא טַבָּחָא דְאִישְׁתְּכַּח דְּנָפְקָא טְרֵיפְתָּא מִתּוּתֵי יְדֵיהּ, פָּסְלֵיהּ רַב נַחְמָן וְעַבְרֵיהּ. אֲזַל רַבִּי מַזְיֵהּ וְטוּפְרֵיהּ. סָבַר רַב נַחְמָן לְאַכְשׁוֹרֵיהּ. אֲמַר לֵיהּ רָבָא: דִילְמָא אִיעֲרוֹמֵי קָא מַעֲרִים?

[A Gömárá itt egy másik esetre tér rá:]

Volt egy bizonyos mészáros, akiről kiderült, hogy az anyagi veszteséget elkerülendő, tréfli állat húsát (olyan állat, amelynek fogyasztását valamilyen súlyos belső betegség vagy deformitás miatt a Tóra tiltja) kóserként árulta a piacon. Ráv Náchmán emiatt úgy határozott, hogy az illető se bírónak se tanúnak nem alkalmas, sőt elbocsátotta a mészárosi szolgálatból. A mészáros ezután önmagára mért büntetésként hosszúra növesztette a haját és a körmét. Látván ezt, Ráv Náchmán úgy gondolta, ismét alkalmasnak nyilvánítja a mészárosi szolgálatra. Rává azonban azt mondta neki: És ha csak azért csinálja, hogy megtévesszen, és folytathassa a mesterségét?

אֶלָּא מַאי תַּקַּנְתֵּיה?

[A Gömárá megkérdi:]

Mihez folyamodhat hát az illető11, ha bizonyítani akarja, hogy őszintén megbánta a tettét?

כִּדְרַב אִידִי בַּר אָבִין. דַאֲמַר רַב אִידִי בַּר אָבִין: הֶחָשׁוּד עַל הַטְּרֵיפוֹת – אֵין לוֹ תַּקָּנָה עַד שֶׁיֵלֵךְ לִמְקוֹם שֶׁאֵין מַכִּירִין אוֹתוֹ, וְיַחְזִיר אֲבֵידָה בְּדָבָר חָשׁוּב, אוֹ שֶׁיוֹצִיא טְרֵיפָה מִתַּחַת יָדוֹ בְּדָבָר חָשׁוּב מִשֶּׁלוֹ.

[A Gömárá válaszol:]

Az ilyen ember számára a megoldás az, amit Ráv Idi bár Ávin javasolt. Ráv Idi bár Ávin azt mondotta: Annak, akit azzal gyanúsítanak, hogy nem kóser állat húsát kóserként árulta, mindaddig nincs bocsánat a bűnére és nem folytathatja a mesterségét, míg nem bizonyítja hitelt érdemlően, hogy ha a Tóra úgy kívánja, készséggel lemond a személyes hasznáról. Például költözzön el egy olyan helyre, ahol senki sem ismeri, ezzel mutatva, hogy nem álságos a bűnbánata, mivel az új helyen nem is tudtak a bűnéről. Ezenfelül adjon vissza egy értékes elveszett holmit, vagy a jövőben vállaljon számottevő anyagi veszteséget és minősítsen alkalmatlannak egy értékes állatot, inkább mintsem kóserként árulja. Mindezzel mutatva, hogy valóban megbánta bűnét.

* * *

וּמַפְרִיחֵי יוֹנִים“.

[A Gömárá ezután a Misnában említett harmadik alkalmatlansági kategóriát veszi szemügyre:]

…A GALAMBRÖPTETŐ…”12.

מַאי מַפְרִיחֵי יוֹנִים? הָכָא תַּרְגּוּמָה: אִי תִּקְדְּמֵיהּ יוֹנָךְ לְיוֹן, רַבִּי חָמָא בַּר אוֹשַׁעֲיָא אֲמַר: אָרָא.

Ki is valójában a galambröptető, és mit csinál? Ez olyanokra vonatkozik, akik galambversenyekre fogadnak, mondván: „Megígérem, ha a te galambod az én galambomnál hamarabb ér egy bizonyos helyre, akkor kifizetem neked a tétet, amiben megállapodtunk.Rabbi Chámá bár Osájá azt mondta: A galambröptető nem galambversenyeztető, hanem inkább galamb-befogó, aki a saját idomított galambjait használja arra, hogy a szomszédja galambjait annak galambdúcából a magáéhoz csalja, s ilyenformán tolvajlást követ el.

מַאן דַּאֲמַר אִי תִּקְדְּמֵיהּ יוֹנָךְ לְיוֹן – מַאי טַעְמָא לָא אָמַר אָרָא? – אָמַר לָךְ: אָרָא – מִפְּנֵי דַרְכֵי שָׁלוֹם בְּעָלְמָא.

[A Gömárá kielemzi ezt a két Misna-értelmezést:]

A Bölcs, aki azt mondotta, hogy azok a galambröptetők, akik galambversenyekre fogadnak és azt mondják: „Ha a te galambod előbb ér oda, mint az enyém, fizetek neked”, miért nem ért egyet rabbi Chámá bár Osájával, és miért nem mondja, hogy a galambröptető valójában „galambbefogó”? Erre felelheti, hogy a galambbefogó nem tolvaj13, mert a galambok a maguk jószántából repülnek hozzá. A galambok befogása nem azért tilalmas, mert olyan mintha tolvajlás lenne, hanem azért, hogy ne háborgassa a szomszédok közötti jó viszonyt. Ettől az illető még megfelelhet tanúnak.

וּמַאן דַּאֲמַר אָרָא, מַאי טַעְמָא לָא אָמַר אִי תִּקְדְּמֵיהּ יוֹנָךְ לְיוֹן? – אֲמַר לָךְ: הַיְינוּ מְשַׂחֵק בְּקוּבְיָא.

És rabbi Chámá bár Osájá pedig, aki azt mondta, hogy a galambröptető „galambbefogó”, miért nem ért egyet vitapartnerével abban, hogy a galambröptetők azok, akik galambversenyekre fogadnak, mondván: „Ha a te galambod előbb ér oda, mint az enyém, fizetek neked”? Erre azt felelheti, hogy egy ilyen értelmezés esetén a Misna ismételné önmagát, mivel a galambröptető így ugyanabba a szerencsejáték miatt nem megfelelő típusba tartozna, mint a kockavető!

וְאִידָךְ:

Hogyan válaszolna viszont a Misna másik értelmezője erre az ellenvetésre?

תָּנָא תּוֹלֶה בְּדַעַת עַצְמוֹ, וְתָנָא תּוֹלֶה בְּדַעַת יוֹנוֹ.

Azt állítaná, hogy a Misna nem ismétli önmagát, mivel úgy tanultuk, hogy a kockajátékos a tét kifizetését a saját ügyességében bízva kockáztatja, és ugyanakkor azt is tanultuk, hogy a galambversenyeztető a fizetést a galambja ügyességétől teszi függővé.

וּצְרִיכָא,

Valóban szükséges megismételni mindkettőt.

דְּאִי תָּנָא תּוֹלֶה בְּדַעַת עַצְמוֹ – הָתָם הוּא דְּלָא גָּמַר וּמַקְנֵי, דַּאֲמַר קִים לִי בְּנַפְשַׁאי דְיָדַעְנָא טְפֵי. אֲבָל תּוֹלֶה בְּדַעַת יוֹנוֹ – אֵימָא לָא.

Mivel ha a Misna csak a kockajátékos esetét tanítaná, aki a saját ügyességében bízva vállalja a tét megfizetésének kockázatát, akkor abból arra következtethetnénk, hogy csak a kockajáték számít tiltott szerencsejátéknak, mivel ott nem határozta el igazából, hogy kifizeti ellenfelének a tét összegét. Feltételezhetően azt mondotta a szívében: Biztos, hogy jobban játszom, mint az ellenfelem, és végül nyerni fogok. A galambversenyeztető esetében viszont, aki galambja ügyességében bízik s reméli, hogy az gyorsabban repül, mint az ellenfele galambja, azt mondhatnánk – ha a Misna nem utalna rá külön –, hogy mivel az illető nem volt biztos benne, hogy az ő galambja győz, hajlandó volt rá, hogy szükség esetén fizessen. Így az ellenfele nem bűnös meg nem engedett módon történő haszonszerzésben, és mind bírónak, mind tanúnak megfelel.

1 Lásd Sövuot 7:1–7.

2 A kinján szó általános értelme a birtokbavétel. A háláchában azonban van még egy fontos funkciója: ha valaki ígéretet tesz felebarátjának és azt megakarják erősíteni, akkor ígérete fejében átvesz kinjánnal, azaz birtokbavétellel valamilyen jelképes tárgyat, ezáltal nyomatékosítva elkötelezettségét. Hasonlóan a magyar nyelvben használatos kifejezéshez: „kézzelfogható ígéretet tesz”.

3 Háláchá: Alkalmatlanok. „Rossz erkölcsű ember nem alkalmas tanúnak. Ha az általa megszegett törvény rabbinikus természetű, akkor az alkalmatlansága kinyilvánításának is rabbinikusnak kell lennie. Egyesek szerint csak a nyereségvágyból elkövetett törvényszegések miatt lehet valakit rabbinikusan alkalmatlannak minősíteni”. (Sulchán Áruch, Chosen Mispát 34:1, 3.)

4 Háláchá: A kockajátékos. „Aki kockázik vagy a szerencsejáték más formáját űzi, csak akkor választható tanúnak, ha van más, hasznot hajtó foglalkozása” – mondja rabbi Jehudá. “Mivel az illetőnek nincs társadalmilag elismert megélhetése, ezért nem ismeri a becsületes üzletkötés természetét, nem értékeli felebarátja tulajdonát, következésképp olyan embernek tekintendő aki a törvény által meg nem engedett módon tartja fenn magát.” (Sulchán Áruch, Chosen Mispát 34:16.)

5 6:2.

6 Lásd Bává Möciá 75b.

7 Háláchá: Aki kamatra kölcsönöz. „Se az, aki kamatra kölcsönöz, se az aki kamatra vesz föl kölcsönt, nem felel meg se bírónak, se tanúnak. Ha a kölcsönt rögzített kamatra folyósítják, az alkalmatlanság bibliai természetűnek tekintendő, ha a kölcsönt nem rögzített kamatra adták, és ezáltal csak rabbinikus vétséget követnek el, akkor az alkalmatlanság is rabbinikus természetű. Egyesek szerint a rabbinikusan tiltott kölcsön esetében csak a kölcsönadó nem felel meg, a kölcsön fölvevője viszont igen (Römá). Ami egy kamatozó kölcsön többi résztvevőjét illeti (tanúk, kezesek, írnok), Szmá úgy tartja, hogy szintén nem felelnek meg, míg a Sách szerint igen. (Sulchán Áruch, Chosen Mispát 34:10.)

8 2Mózes 23:1.

9 9b.

10 Háláchá: Aki gyanúba keveri magát. „Annak alapján, hogy bevallotta bűnösségét, senkinek a tanúvallomását nem lehet elutasítani, hanem kizárólag mások tanúvallomása alapján kell minősíteni az illetőt. Mindazonáltal ha lehetséges, a bíróságnak tartózkodnia kell az olyan tanúk meghallgatásától, akik önmagukat keverik gyanúba”. (Sulchán Áruch, Chosen Mispát 34:25.)

11 Háláchá: Mihez folyamodhat? „Aki tiltott terméket (különösképp nem kóser húst) árul, nem alkalmas tanúnak, és el kell tiltani mestersége gyakorlásától. Ez alól csak akkor mentesülhet, ha elköltözik egy olyan helyre, ahol nem ismerik, fekete ruhát visel (az önmegtagadás jeleként), és véghezvisz néhány olyan cselekedetet, ami bizonyítja, hogy teljes mértékben megbánta régebbi magatartását: például visszaad egy általa talált értékes tárgyat a tulajdonosának, vagy nem megfelelőnek minősít egy drága állatot. Ha a körülmények nem teszik lehetővé, hogy elköltözzön, akkor úgy nyerhet bocsánatot, hogy a fentebb leírtakkal egyenértékű önmegtagadási aktusokkal egyenértékű cselekedeteket hajt végre (Táz, Máhársál nevében). A megbánás fent említett összes jele csak arra vonatkozik, aki szándékosan vétkezett, vagy ezt feltételezik róla. Ha a vétke akaratlan volt, csak azokat a dolgokat kell megcselekednie, amiket az ügyében eljáró bíró jónak lát (Römá).” (Sulchán Áruch, Jore Déá 119:15., Chosen Mispát 34:34.)

12 Háláchá: Galambröptetők. „Azok, akik lakott területen galambot röptetnek (csalimadarakként, abból a célból, hogy a környékbeli galambokat a maguk dúcába csalogassák – Römá), nem felelnek meg tanúnak, mivel feltételezhető, hogy tolvajlást követnek el. Ha azonban sivatagban röptetik a madaraikat, ahol minden becsalogatott madárról feltételezhető, hogy vadon él, akkor megfelel tanúnak.” (Sulchán Áruch, Chosen Mispát 34:16.)

13 Lásd Chulin 141b.

  • Küldés emailben

Fejezetek