5. 📖 Gitin 1. fejezet – A Váló- És Szabadító Levelekről

IV. rész, 12/a lap

אֲמַר אַמֵימָר, וְאִיתֵּימָא רַב פַּפָּא: דִּלְמָא לָא הִיא,

Ámémár – mások szerint Ráv Pápá – úgy tartja: talán nem így van (lényeges különbséget lehet felfedezni a két eset között):

עַד כָּאן לָא קָאָמַר רַבִּי אֱלִיעֶזֶר הָתָם – אֶלָּא דְּמִיגּוֹ דְּאִי בָּעֵי מַפְקַר לְהוּ לְנִכְסֵיהּ וְהָוֵי עָנִי וַחֲזִי לֵיהּ, וּמִיגּוֹ דְּזָכִי לֵיהּ לְנַפְשֵׁיהּ זָכֵי לְחַבְרֵיהּ, אֲבָל הָכָא – לָא.

csak azért mondta rabbi Eliezer ott (hogy a gazdag összeszedheti a péát a szegénynek, mert) ha akarja gazdátlannak nyilváníthatja a birtokát és így szegénnyé válva már joga van a péára, és ugyanúgy, ahogy azt (szegényként) magának megszerezheti, összegyűjtheti azt (gazdagként) felebarátja számára is. Azonban a mi esetünkben (amikor valaki lefoglal valamit a hitelező számára) nem (érvényes a foglalás, ha az másnak a kárára válik, mert a lefoglaló személynek konkrét megbízás hiányában semmi köze nincs – és nem is lehet – a dologhoz).

וְעַד כָּאן לָא קָאָמְרִי רַבָּנַן הָתָם – אֶלָּא דִּכְתִיב: “לֹא תְלַקֵּט לֶעָנִי“, לֹא תְּלַקֵּט לוֹ לֶעָנִי, אֲבָל הָכָא – לָא.

és csak azért mondták a Bölcsek ott (hogy a gazdag nem szedheti össze a péát a szegénynek,) mert az van írva (a Tórában)1(És amikor learatjátok földeteket, aratását)… ne szedegesd fel; a szegénynek… (hagyjad azt)(de mivel „a szegénynek” rögtön a „ne szedegesd fel” után van írva, a mondatot úgy is lehet olvasni:) „…ne szedegesd fel [őneki] a szegénynek…” (hanem csak hagyjad ott az első arra járó szegénynék). (De más esetekben lehet, hogy egyetértenek azzal a véleménnyel miszerint le lehet foglalni javakat valaki számára még akkor is, ha ezáltal másvalaki hátrányt szenved.)

וְרַבִּי אֶלִיעֶזֶר הַאי לֹא תְלַקֵּטמַאי עָבֵיד לֵיהּ?

És rabbi Eliezer (aki úgy tartja, hogy össze lehet szedni a péát a szegény számára,) mit kezd a „ne szedegesd fel…” (vers furcsa mondatszerkezetével)?

מִיבָּעֵי לֵיהּ לְהַזְהִיר לְעָנִי עַל שֶׁלּוֹ.

Szerinte ez azért szükséges, hogy figyelmeztesse (a Tóra) a szegényt a sajátjára. (Vagyis, még egy péára jogosult szegény sem tarthatja meg saját magának azt a péát amit a saját földjén kell hagynia.)

* * *

שֶׁאִם יִרְצֶה שֶׁלֹּא לָזוּן כו‘”.

(Így olvastuk a Misnában:) „…ha ura nem kívánja ellátni szolgáját…, (ez megengedett a számára…)

שָׁמְעַתְּ מִינָּהּ: יָכוֹל הָרַב לוֹמַר לָעֶבֶד עֲשֵׂה עִמִּי וְאֵינִי זָנְךָ“.

(A Misnából) azt látjuk, hogy mondhatja azt az úr (a szolgájának): „Az én javamra fogsz dolgozni, de ellátni nem foglak(, az ellátásodat saját magadnak kell összekoldulnod)”.

[A Talmud megcáfolja a fenti megállapítást:]

הָכָא בְּמַאי עָסְקִינַן – דַּאֲמַר לֵיהּ צֵא מַעֲשֶׂה יָדֶיךָ לִמְזוֹנוֹתיךָ“.

(Nem tudunk a Misnából bizonyítékot hozni erre, mert itt) arról van szó, hogy az úr azt mondta a szolgának: „A saját munkádból tartsd fenn magad!” (Vagyis nem kell a szolgának koldulnia, hanem munkájának gyümölcsét a saját ellátására fordíthatja, és csak ez az, ami meg van engedve az úrnak.)

דִּכְוָותָה גַּבֵּי אִשָּׁה דַּאֲמַר לָהּ צְאִי מַעֲשֶׂה יָדַיִךְ בִּמְזוֹנוֹתַיִךְ“, אִשָּׁה אַמַּאי לָא?

(Ha azonban így magyarázzuk: „ha ura nem kívánja ellátni szolgáját…”, akkor) hasonlóképpen (amit a Misná mond a folytatásban, hogy mindenképpen el kell látnia) a feleségét – is ily módon értelmezendő (hogy ugyanis azt nem mondhatja a feleségének): „A saját munkádból tartsd fenn magad”. Miért nem?

אִשָּׁה בִּדְלָא סְפֵקָא.

(A Misnában említett esetben azért nem teheti ezt a férj, mert) a feleség (jövedelme) nem (lenne) elegendő (a saját ellátására).

עֶבֶד נַמִי בִּדְלָא סָפֵיק!

(Ezek szerint azonban) a szolga esetében is (olyan helyzetről beszél a Misná, ahol) a jövedelme nem elegendő (a saját ellátására, és mégis meg van engedve az úrnak, hogy ne lássa el a szolgáját).

[A Talmud megint csak elveti a Misnából való bizonyítást:]

עַבְדָּא דִּנְהוֹם כְּרֵסֵיהּ לָא שַׁוְיָא, לְמָרֵיהּ וּלְמָרְתֵיהּ לְמַאי מִיתְבָּעֵי?

(Ki van zárva, hogy a Misná olyan szolgáról beszéljen, aki még saját ellátását sem fedezi, hiszen) egy szolga aki még annyit sem ér mint amennyi kenyeret megeszik, mit ér az urának és úrnőjének? (Ezért mondja a Misná, hogy az ura megtagadhatja a szolga ellátását, hiszen az el tudja látni saját magát. Viszont a feleség esetében elképzelhető, hogy nem tudja fenntartani magát, de ettől természetesen ő még feleség marad és így a férjnek kötelessége gondoskodni róla. De ha a feleség jövedelme meghaladja létfenntartásának költségeit ekkor a férj megtagadhatja a felesége ellátását.)

[A Talmud máshonnan próbálja bizonyítani a fenti kijelentést, miszerint dolgoztatni lehet a szolgát akkor is, ha nem kap ellátást.]

תָּא שְׁמַע: עֶבֶד שֶׁגָּלָה לְעָרֵי מִקְלָט – אֵין רַבּוֹ חַיָּיב לְזוּנוֹ, וְלֹא עוֹד, אֶלָּא שֶׁמַּעֲשֶׂה יָדָיו לְרַבּוֹ.

Jöjj és halld (újabb bizonyítékunkat! Azt tanultuk egy Brájtában): Egy szolgát aki száműzetésbe ment menedékvárosba, nem kötelező urának ellátnia, sőt még munkájának jövedelme is urának jár.

שְׁמַע מִינָהּ: יָכוֹל הָרַב לוֹמַר לָעֶבֶד עֲשֵׂה עִמִּי וְאֵינִי זָנְךָ“!

Ebből azt látjuk, hogy mondhatja azt az úr (a szolgájának): „Az én javamra fogsz dolgozni, de ellátni nem foglak.”

[A Talmud ezt a bizonyítékot is hasonlóképpen cáfolja meg:]

הָכָא בְּמַאי עָסְקִינַן – דַּאֲמַר לוֹ צֵא מַעֲשֶׂה יָדֶיךָ לִמְזוֹנוֹתיךָ“.

Miről van itt szó? (Egy olyan esetről,) ahol az úr azt mondta a szolgának: „A saját munkádból tartsd fenn magadat!”

אִי הָכִי, מַעֲשֶׂה יָדָיו אַמַּאי לְרַבּוֹ?

Ha ez így van, akkor miért (állítja azt a Brájtá,) hogy még munkájának jövedelme is urának jár?

לְהַעֲדָפָה.

Az (arra az esetre vonatkozik, ahol a szolgának több jövedelme van mint a szükséges, ilyenkor) a többlet (az urának jár).

הַעֲדָפָה, פְּשִׁיטָא!

A többlet, az egyértelmű (hogy az urának jár. Miért kellene hát erről a Brájtának említést tennie)?

מַהוּ דְּתֵימָא, כֵּיוָן דְּכִי לֵית לֵיהּ לָא יָהֵיב לֵיהּ, כִּי אִית לֵיה נַמִי לָא לִישְׁקוֹל מִינֵּיהּ, קָא מַשְׁמַע לָן.

(Azért kell a Brájtának említést tennie a többlet hovatartozásáról, mert) azt mondhattuk volna, hogy mivel az úr nem egészíti ki a szolga jövedelmét, amikor annak nincs elég, ezért aztán joga sincs elvenni a szolga jövedelmének a többletét (hogy a szűkösebb időkre tartalékolhasson). Ezt hozza tudomásunkra (a Brájtá, hogy ez hibás következtetés, és a törvény nem így szól).

ומַאי שְׁנָא לְעָרֵי מִקְלָט?

(A fenti értelmezés szerint azonban) miért lényeges (az, hogy itt olyan szolgáról van szó) „aki száműzetésbe ment menedékvárosba” (hiszen ez a hibás következtetés egy otthon maradó szolgánál is levonható volna)?

סָלְקָא דַּעְתָּךְ אָמִינָא, “וָחָי” – עֲבֵיד לֵּיה חִיּוּתָא טְפֵי, קָא מַשְׁמַע לָן.

(Azért lényeges ezt a Brájtának említenie, mert) azt gondolhattuk volna, (mivel a menedékvárossal kapcsolatban az van írva)2 „…és ott éljen”, (ezt úgy is érthettük volna,) hogy különleges hangsúlyt kell fektetni a (menedékvárosba száműzött) jólétére, és ezt hozza tudomásunkra (a Brájtá, hogy még a menedékvárosban élő szolga jövedelméből is el lehet venni a többletet).

וְהָא מִדְּקָתָנֵי סֵיפָא: אֲבָל אִשָּׁה שֶׁגָּלְתָה לְעָרֵי מִקְלָט – בַּעְלָהּ חַיָּיב בִּמְזוֹנוֹתֶיהָ – מִכְלָל דְּלָא אֲמַר לָהּ, דְּאִי אֲמַר לָהּ, בַּעְלָהּ אַמַּאי חַיָּיב? וּמִדְּסֵיפָא דְּלָא אֲמַר לָהּ, רֵישָׁא נַמִי דְּלָא אֲמַר לֵיהּ!

De hát a (fent említett menedékvárosokról szóló Brájtá) végén azt tanultuk: „…de ha a felesége ment száműzetésbe menedékvárosba, akkor a férjnek kötelező őt ellátni…”, ebből pedig azt látjuk, hogy nem (azt) mondta a feleségének („A saját munkádból tartsd fenn magadat!”), mert ha mondta volna, akkor miért (rendelkezik úgy a Brájtá, hogy) kötelező (őt ellátni)? (Tehát a feleség esetében nem így kell értelmezni a Brájtát.) Ha pedig a (Brájtá) végén nem (olyan esetről van szó ahol azt) mondta neki, (hogy lássa el magát a saját jövedelméből) akkor hasonlóan a (Brájtá) elején (a szolgáról szóló részben) sem (olyan esetről van szó ahol ezt) mondta neki. (Ha pedig ez így van akkor mégis tudunk bizonyítékot hozni a Brájtából, hogy mondhatja azt az úr a szolgájának: „Az én javamra fogsz dolgozni, de ellátni nem foglak”.)

לְעוֹלָם דַּאֲמַר לֵיהּ, וְאִשָּׁה בִּדְלָא סָפְקָה.

Valójában (mindkét esetben, a szolga és a feleség esetében is) arról van szó, hogy ezt mondta neki(: „A saját munkádból tartsd fenn magadat!”,) csakhogy a feleség esetében (azért kell a férjének őt mindenképpen ellátni, mert itt egy olyan esetről van szó, ahol) a jövedelme nem elegendő (a saját ellátására).

[A Talmud megpróbálja megcáfolni ezt az értelmezést, és így bizonyítékot találni a fenti kérdésben.]

וְהָא מִדְּקָתָנֵי סֵיפָא: וְאִם אָמַר לָהּ צְאִי מַעֲשֶׂה יָדַיִךְ בִּמְזוֹנוֹתַיִךְ” – רַשַּׁאי, מִכְּלָל דְּרֵישָׁא דְּלָא אֲמַר לָהּ!

De hát (a Brájtá leg)végén azt tanultuk „…de ha azt mondta a feleségének: »A saját munkádból tartsd fenn magadat!«, akkor ez megengedett (és tovább nem kell róla gondoskodnia)”. Innen azt látjuk, hogy a (Brájtá) elején nem (lehet úgy értelmezni a szöveget, hogy) ezt mondta neki.

הָכִי קָאָמַר: וְאִם מַסְפֶּקֶת, וְאָמַר לָהּ צְאִי מַעֲשֶׂה יָדַיִךְ בִּמְזוֹנוֹתַיִךְ” – רַשַּׁאי.

(Valójában a Brájtá elején is olyan esetről van szó ahol ezt mondta neki, csakhogy a Brájtá legvégét) így kell értelmezni: „…ha [(a feleség jövedelme) elegendő és] azt mondta a feleségének: »A saját munkádból tartsd fenn magadat!«, akkor ez megengedett”.

מַסְפֶּקֶת, מַאי לְמֵימְרָא?

Ha (olyan esetről van szó ahol a feleség jövedelme) elegendő, miért kellene ezt (a nyilvánvaló törvényt a Brájtának) közölnie velünk?

מַהוּ דְּתֵּימָא: “כָּל כְּבוּדָּה בַּת מֶלֶךְ פְּנִימָה“, קָא מַשְׁמַע לָן.

(Azért kell a Brájtának ezt a látszólag nyilvánvaló törvényt közölni velünk, mert) azt mondhattuk volna, hogy (mivel írva van3) „A királylány (a zsidó nő) minden dicsősége a házon belül van…” (arra következtethettünk volna, hogy mivel nem illik egy nőnek, idegen városban lakhelyén kívül munkálkodnia, ezért ebben az esetben, amikor a feleség egy menedékvárosban van, férjének mindenképpen el kell látnia még akkor is, ha el tudná tartani magát), ezt hozza tudomásunkra (a Brájtá, hogy nem így szól a törvény és még ott is mondhatja a férj: „A saját munkádból tartsd fenn magadat!”).

(Végkövetkeztetés, ebből a Brájtából sincsen bizonyítékunk arra, hogy dolgoztatni lehet egy szolgát akkor is, ha nem látjuk el.)

[A következőkben a Talmud a fenti kérdést egy másik eset alapján, – ahol két véleményt találunk – próbálja megválaszolni:]

לֵימָא כְּתַנָּאֵי?

Talán (ez a jogi kérdés már régi bölcsek) tanaiták közti vita (ahogy azt tanultuk egy Brájtában):

רַבָּן שִׁמְעוֹן בֶּן גַּמְלִיאֵל אוֹמֵר: יָכוֹל הָעֶבֶד לוֹמַר לְרַבּוֹ בִּשְׁנֵי בַצּוֹרֶת: “אוֹ פַּרְנְסֵנִי אוֹ הוֹצִיאֵנִי לְחֵירוּת“. וַחֲכָמִים אוֹמְרִים: הָרְשׁוּת בְּיָד רַבּוֹ.

Mondhatja azt egy szolga az urának, éhínség idején: „vagy tarts el, vagy engedj szabadon!” ez Rábán Simon ben Gámliél véleménye. A Bölcsek azonban úgy tartják, hogy a gazda kezében van a döntés (hogy hajlandó-e vagy sem eltartani szolgáját).

מַאי לָאו בְּהָא קָמִיפַּלְגִי, דְּמָר סָבַר: יָכוֹל, וּמָר סָבַר: אֵינוֹ יָכוֹל!

Nem erről folyik-e itt a vita, egyikőjük (a Bölcsek) úgy tartja, hogy megteheti ezt (hogy dolgoztatja a szolgáját akkor is, ha nem látja el). A másik (Rábán Simon ben Gámliél pedig) úgy tartja, hogy (az úr) nem teheti ezt meg?

וְתִיסְבְּרָא?

Valóban így gondolod (értelmezni ezt a vitát)?

הַאי אוֹ פַּרְנְסֵנִי אוֹ הוֹצִיאֵנִי לְחֵירוּת“? אוֹ פַּרְנְסֵנִי אוֹ תֵּן לִי מַעֲשֶׂה יָדַי בְּפַרְנָסָתִימִיבָּעֵי לֵיהּ!

(Először is, ha erről szólna ez a vita, akkor miért írja azt a Brájtá, hogy:) „vagy tarts el vagy engedj szabadon!”, inkább azt kellene írnia: „vagy tarts el vagy hagyjad, hogy a munkámból tartsam fenn saját magamat!”?

וְעוֹד, מַאי שְׁנָא בִּשְׁנֵי בַצּוֹרֶת?

Továbbá (ami kérdéses ennél az értelmezésnél): miért van szó (a Brájtában) éhínség idejéről (hiszen a szolgának ez a követelése éhínség nélkül is előfordulhat)?

אֶלָּא הָכָא בְּמַאי עָסְקִינַן – דַּאֲמַר לוֹ: “צֵא מַעֲשֶׂה יָדֶיךָ לִמְזוֹנוֹתֶיךָ“, וּבִשְׁנֵי בַצּוֹרֶת לָא סַפֵּק; רַבָּן שִׁמְעוֹן בֶּן גַּמְלִיאֵל סָבַר: אוֹ פַּרְנְסֵנִי אוֹ הוֹצִיאֵנִי לְחֵירוּת, כִּי הֵיכִי דְּחָזוּ לִי אֱינָשֵׁי וּמְרַחֲמִין עָלַי. וְרַבָּנַן סָבְרֵי: מַאן דִּמְרַחֵם אַבְּנֵי חָרֵי, אַעֶבֶד נַמִי רַחוּמֵי מְרַחֵם.

(Az eddigiekből egyértelműen láthatjuk, hogy nem lehet a fenti módon értelmezni a Brájtát) hanem miről van itt szó? (Egy olyan esetről) ahol azt mondta (az ura) neki „A saját munkádból tartsd fenn magadat!” és éhínség idejében nem elég (a szolga jövedelme arra, hogy fenntartsa magát), Rábán Simon ben Gámliél úgy tartja (hogy ilyen esetben mondhatja azt a szolga) „vagy tarts el, vagy engedj szabadon – azért, hogy az emberek lássák (hogy nincs aki eltartson) és így megkönyörüljenek rajtam (és adakozzanak nekem)”. A Bölcsek azonban úgy tartják (hogy nem elegendő ok ez a szolga szabadon engedésére, mert) aki megkönyörül egy szabad emberen, az megkönyörül egy szolgán is.

(Végkövetkeztetés, ebből a Brájtából sincsen bizonyítékunk arra, hogy dolgoztatni lehet egy szolgát akkor is, ha nem látjuk el.)

[A Talmud még egy bizonyítékkal próbálkozik.]

תָּא שְׁמַע,

Jöjj és halld (újabb bizonyítékunkat!):

דְּאָמַר רַב: הַמַקְדִּישׁ יְדֵי עַבְדּוֹ, אוֹתוֹ הַעֶבֶד לֹוֶה וְאוֹכֵל וְעוֹשֶׂה וּפוֹרֵעַ.

Azt mondta Ráv: „Ha az úr (a Szentélynek) szenteli szolgájának kezeit, (vagyis bármi, amit a szolga kezeivel megszerez, a Szentély tulajdonává válik. Ebben az esetben) ez a szolga (mivel nem képes saját javára dolgozni) vegyen fel kölcsönt, abból fogyasszon, majd dolgozzon és (jövedelméből) fizesse vissza a kölcsönt (mivel a kölcsön visszafizetésére fordítandó jövedelem nem válik szentté, hiszen megkeresése pillanatától a hitelezőé)”.

שְׁמַע מִינָּהּ: יָכוֹל הָרַב לוֹמַר לָעֶבֶד: “עֲשֵׂה עִמִּי וְאֵינִי זָנְךָ“!

Ebből azt látjuk (mivel az úrnak megengedett, hogy a szolga minden jövedelmét maradéktalanul szentnek nyilvánítsa), mondhatja azt az úr (a szolgájának): „Az én javamra fogsz dolgozni, de ellátni nem foglak.”

[A Talmud megpróbálja megcáfolni ezt a bizonyítást is:]

הָכָא בְּמַאי עָסְקִינַן – בְּמַעֲלֶה לוֹ מְזוֹנוֹת.

Miről van itt szó? (Egy olyan esetről,) ahol (az ura) ellátja (a szolgát) élelemmel (és csak ezért nyilváníthatja szentnek a szolga minden jövedelmét).

אִי הָכִי, לְמַאי לֹוֶה וְאוֹכֵל?

Ha ez így van, akkor miért (mondja azt Ráv, hogy:) „vegyen fel kölcsönt, abból fogyasszon…”?

לְהַעֲדָפָה.

Az a (kölcsön a szolga) többlet, (létfenntartáson felüli élelmezés)ét fedezi (amivel az úrnak már nem kötelessége őt ellátni).

1 3Mózes 23:22.

2 5Mózes 4:42.

3 Zsoltárok 45:14.

  • Küldés emailben

Fejezetek