6. 📖 (Majdnem) mindent a Széder estéről

Imák, áldások, szertartások

[Olyan imák amelyek nem szerepelnek a Sámuel imája – Zsidó imakönyvben, a lubavicsi Tehilát Hasém imakönyv szerint vannak feltüntetve.] Niszán havában nem mondjuk el a Táchánunt (Sámuel imája – Zsidó Imakönyv 70–81. old.) Jöhi rácont a Tóraolvasás után (uo. 85. old.), szombaton Áv Háráchámimot (uo. 238. old.) – azok se, akik minden szombaton azt mondanak, és a Cidkátchá cedek (uo. 279. old.) imákat. Chábád chászidok szokása szerint még a Él erech ápájim a Tóra kivétele előtt (uo. 82. old.) és a Lámnácéách jáánchá (uo. 87–88. old.) is elmaradnak, imádkozás után azonban pótoljuk az utóbbit.

 

Aki látja a tavaszi virágzást

Minden évben a következő áldást mondjuk, amikor először pillantunk meg rügyező gyümölcs fát Niszán havában: Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, Világ Ura, kinek világa nem szűkölködik semmiben, aki szép teremtényeket és fákat teremtett belé az ember élvezetére! (uo. 120. old.) A sivatagi sátor felavatása Niszán hónap első napjaira esett, és akkor mind a tizenkét törzs fejedelmei közül mindennap másik mutatott be áldozatot (4Mózes 7:1–83.). Ennek emlékére Niszán hónap első tizenkét napján, a reggeli ima után elmondjuk az arra a napra eső részt, valamint az azután következő Jöhi rácon imát (Tehilát Hasém 368–371. old.). Ezt a Jöhi rácon-t a kohaniták és leviták is elmondják (annak ellenére, hogy ebben az ember feltételezi, hogy a “mai” törzsből származik, ők pedig biztosan tudják, hogy Lévi törzsbeliek). Az első nap a bevezető részt, ami Vájhi böjom kálot Mose szakasszal kezdődik, is mondjuk. A tizenharmadik napon a befejező részt, ami Zot chánukát hámizbéách kezdetű szakasz (uo. 84.) a Kén ászá et hámnorá-ig (uo. 8:4.) mondjuk. Mindezeket nem a Tóra-tekercsből olvassuk fel.

 

Sábát Hágádol – Peszách-ünnepet megelőző szombaton

A Peszách-ünnepet megelőző szombatot Sábát Hágádol-nak, azaz Nagy Szombatnak nevezzük. Annak a nagy csodának emlékére, hogy Egyiptomban Niszán hónap tizedikén, szombaton, tették meg a zsidók az első micvájukat. A parancsolat így hangzott: “E hónap tizedik napján vegyen magához mindenki egy bárányt, családi házak szerint, minden házra egy bárányt.” (2Mózes 12:3.). Minden zsidó vett egy bárányt és hozzákötötte az ágy lábához. Az egyiptomiak, akik látták ezt, feltették a kérdést: “Minek ez a bárány?” és a zsidók így válaszoltak: “Azért, hogy feláldozhassuk peszáchra az Örökkévaló parancsának megfelelően.” Az egyiptomiak, akik istenként tisztelték a bárányt, ugyan csikorgatták fogaikat nem tetszésükben, de nem mertek szólni egy szót se. Szombat reggel korán imádkozunk, Háftárá: Vöárvá (Máláchi 3:4-24.) Ősrégi szokás, hogy a rabbi az ünnep alapvető törvényeit felsoroló és magyarázó drósé-t mond. (Ha az első széder szombat estére esik akkor a drósé-t természetesen az előző hét szombatján tartja.) Minchá után, olvassuk el a Hágádát, az Ávádim hájinu kezdetű résztől a Löchápér ál kol ávonoténu részig (32–69. old.), mivel ekkor már elkezdődtek a csodák. Mocáé Sábát-kor elmarad a Vijhi noám és Vöátá kádos imák (Sámuel imája 313–315. old.).

Peszách első estéje

Mááriv

Az esti imát kezdjük a Borchu elmondásával (Sámuel imája 172–176. old.). A Chábád chászidok az esti imát a Sir hámáálot elmondásával kezdik (Tehilat Hasém 134. old.) és kihagyják a Vájdábér Mose-t (uo. 138., Sámuel imája 176. old.). Folytassuk az ünnepi ámidá-val (Sámuel imája 343–348. old.). Figyelni kell a különböző betoldásokra, pl. ha az ünnep péntek estére vagy szombat estére esik. [Amennyiben szombat este elfelejtettük elmondani a Vátodiénu-t (uo. 345. old.), ami olyan mint a Hávdálá, az esti ima befejezése után mondjunk helyette Báruch hámávdil bén kodes lökodes-t. Ez lehetővé teszi, hogy az ünnepnapokon megengedett tevékenységeket elvégezzük.] Chászid szokás, hogy az első két estén mondjuk el a teljes Hálél-t az áldásokkal együtt (uo. 329–333. old.). A végén pedig az előimádkozó elmondja a Teljes Kádis-t (uo. 181. old.) és az Álénu-t (uo. 185. old.). Peszách második estéjén az Álénu után kezdjük el az Omer-számlálást (uo. 154. old.). Chábád chászidok pedig az Álénu előtt mondják el az Omer-számlálást.

 

A széder utáni reggelen

A reggeli imák: Sámuel imája 32. oldalig, 197–221. old., ünnepi Ámidá 343–348. old., Hálél 329–333. old., Tóra-olvasás 227–234. old., [Ha szombatra esik, akkor reggel hagyjuk el a Hásém Hásém-t és a Ribono sel olám-ot a Tóra kivételekor (228–229. old.),] Ásré és a Tóra visszahelyezése 238–241. old., Muszáf Ámidá 350–359. old. Muszáf előtt a sámás bejelenti, hogy nem mondanak már Morid hágesem-t. Az első napi Muszáf csendes ámidá-ja alatt Morid hágesem-met már nem mondjuk. A chászidok ekkor már Morid hátál-t mondják. Az Ámidá elismétlésekor az előimádkozó elmondja a harmatért mondott imát is (Morid hátál uo. 362–363. old.). Az ima befejezése 249. oldaltól. Sir sel jom – Napi zsoltárok 93–96. old. Kidus (366. old.). Ha szombatra esik, akkor Kidus előtt a Vösámru szakasztól a Vájkádséhu szakaszig tartó részt (uo.) halkan mondjuk, majd normális hangon folytatjuk az Éle moádé-tól. A délutáni imák: Sámuel imája 265–270. old., [ha szombatra esik – Tóra-olvasás 270–274. old.,] ünnepi Ámidá 343–348. old., az ima befejezése 280. oldaltól.

 

Második este

A Peszách-ünnep második estéjére tartogassunk valami különlegeset, ezáltal emlékezve Eszter királyné lakomájára, amely erre a napra esett. Ugyanezen a napon akasztották fel Hámánt.

 

Chol hamoéd Peszách – Peszách félünnepe

Az ünnep második napján, az esti ima szokásos hétköznapi (Sámuel imája 138. oldaltól). Az Ámidájában mondjunk Átá chonántánu-t (145. old.); Vötén tál umátár bráchá helyett pedig Vötén bráchá-t mondjunk (146. old.). Mondjunk Jáále vöjávo-t (148. old.) a Peszách-ünnep végéig. Hávdálá-kor kezdjük hiné…-vel, mint máskor (322–323. old.). Ha szombat estére esik: vannak sokan, akik ilyenkor kihagyják a Hávdálából a Boré miné böszámim áldást, annál az egyszerű oknál fogva, hogy néhol nehézséget okoz a Peszáchi fűszerek beszerzése. Bizonyos munkák végzése tilos félünnepkor. Öltsünk ünnepi ruhát. A reggeli imák: Sámuel imája 69. oldalig, hagyjuk el a Mizmor lötodá-t (36. old.)., az Ámidában figyelni kell a Jáále vöjávo betoldásra 65. old., Hálél 329–333. old., Tóra-olvasás 82–84. old., Ásré és a Tóra visszahelyezése 87–91. old., Muszáf Ámidá 350–359. old. Az ima befejezése 91. oldaltól. Félünnepkor a reggeli imában, az áskenáz hagyomány, hogy igen, a chászidok szokása, hogy nem öltenek tefilin-t (még akkor sem, ha olyan gyülekezetben imádkoznak, melynek tagjai tefilin-t öltenek). Manapság a családon belül öröklődik a tfilinrakás szokása. (A kárpátaljai, Szabolcs megyei eredetű családi szokások például valószínűleg a chászid hagyományt követik.) Félünnepkor és Peszách utolsó napjain hagyjuk el a Lo lánu-t és a Áhávti-t a Hálélból. Az ünnep tiszteletére, annak mind a nyolc napján igyunk meg egy-egy pohár bort (86 cc).

 

Svii sel Peszách – Peszách hetedik napja

[Olyan imák amelyek nem szerepelnek a Sámuel imája – Zsidó imakönyvben, a lubavicsi Tehilát Hasém imakönyv szerint vannak feltüntetve.] A Peszách-ünnep két utolsó napja ismét teljes ünnep mint az első kettő. A gyertyákat még az ünnep beköszönte előtt gyújtsuk meg. Az ünnep utolsó két napján nem mondunk a Sehechijánu áldást. Ha péntek estére esik az ünnep, akkor előtte lévő minchá előtt a chászidok elhagyják az általában ilyenkor szokásos Hodu-t (107. zsoltár, Tehilát Hásém 124. old.), és kezdik a Pátách Élijáhu-val (uo. 125. old.). A Kábálát Sábát-ot kezdjük a Mizmor lödávid-al, elhagyva az előttieket (Sámuel imája, 166–168. oldalakat). Az ámidá-ban az ünnepi/szombati imarendnek megfelelő szakaszokat a megfelelő helyen mondjuk el (343–348. old.). Kidus (uo. 340–341. old.) Ha Péntek estére esik, akkor a Kidus előtt a Sálom áléchem szakasztól a Kidusig tartó részt (uo. 187–188. old.) halkan mondjuk, majd fennhangon folytatjuk a Jom Hasisi-től . Van egy olyan szokás a chászidok között, hogy a férfiak egész éjjel virrasztanak és a Tórát tanulmányozzák. A reggeli és délutáni imák megegyeznek az első két napéval. Álljunk fel, amikor a síra (Dal a Vörös-tengerről) felolvasásra kerül a Tórából. Kidus (366. old.).

 

Ácháron sel Peszách – Peszách utolsó napja

Napnyugta után gyújtsunk gyertyát. A Peszách-ünnep utolsó napján az esti étkezésnél már a chászidok is fogyasztanak megnedvesített mácá-t. Másnap reggel Mázkir imát mondanak (349.), az elhalt szülők lelki üdvéért. Szöudát Másiách – A Messiás ünnepi lakomája Minchá után chászidok a Messiás-i ünnepi étkezést tartanak. Ez a hagyomány a Báál Sém Tovtól származik. Azt szokta mondani, hogy ezen a napon tündöklik fel a Messiás fénye. Ez már az aznapi Háfátárában is fellelhető, hiszen végig a Messiásról szól (Jesájá 10:32–12:6.). Lubavicsi chászidok ilyenkor is négy pohár bort isznak a Széder négy poharával párhuzamosan. Miért pont a Peszách-ünnep utolsó napján van ez? A lubavicsi rebbe erről a következőt magyarázza: 1. Tudjuk, hogy a megváltás fogalma csak az Egyiptomból való kivonulás óta létezik, mivel ekkor nyílt meg az eljövendő megváltás csatornája. Mivel az isteni energia földre áramlása mindenegyes Peszách-ünnepen újra és újra felerősödik – ugyanúgy mint történt ez a Kivonuláskor –, ahogy a Talmud mondja “Niszán hónapban volt [az első] megváltás, és Niszán hónapban lesz a [Messiási] megváltás”. Nyilvánvaló, hogy minden egyes Peszách-ünnepen a Messiás ragyogása, kisugárzása is újra és újra felfénylik. És mivel az isteni energia az áramlás végpontjánál a legintenzívebb, ezért a Messiás fénye is a Peszách-ünnep legutolsó napján, a nap vége felé ragyog a legfényesebben. 2. A bekövetkező megváltást előrevetítő reveláció azért esik a Peszách-ünnep utolsó napjára, mert ez olyan nap – Jom Tov Séni sel Gálujot –, melyet csak a diaszpórában csatolnak a zarándok ünnepekhez. E napok lényege, hogy a diaszpórában és a szétszóratásban, a zsidó nép lehetőséget kap arra, hogy egy közönséges hétköznapot ünnepé, szent nappá változtasson. A Peszách-ünnep esetében ez azt jelenti, hogy ezt a napot a szabadság és a megváltás ünnepévé alakítjuk. A megváltás lényege pedig éppen az átalakítás folyamatában rejlik – a száműzetés megváltoztatása megváltássá, hogy ezáltal a teremtés legalsóbb szintjén is felfedhessük az Örökkévalót.

 

Iszru chág – Az ünnep másnapja

Szokás, hogy a Peszách-ünnepet követő napon a megszokottnál valamivel többet eszünk és iszunk. Ez az ún. Iszru Chág, „az ünnepnaphoz csatolt nap”. A Peszách utáni első szombattól egészen a Ros HáSáná előtti szombatig a Minchá ima után olvasunk egy-egy fejezetet a Pirké Ávót-ból, Az atyák tanításai-ból, így összesen négyszer fejezzük be. Elhagyjuk az Ávot olvasását, ha Sávuot szombatra esik, illetve ha Tisá BöÁv vagy előnapja szombat. A negyedik ciklusban csak három vagy négy szombat lehetséges, így értelemszerűen a két vagy három utolsó szombaton két-két fejezetet mondunk.

 

Peszách Séni

Szokásunk, hogy harminc nappal Peszách első napja után, Peszách Séni napján (ijár hónap 14-én) mácá-t eszünk. A Szentély fennállásának idején ilyenkor lehetőség nyílt arra, hogy az ünnepet megelőző napi, elmulasztott Peszách-áldozatot bepótolják (4Mózes 9:6–14.).

 

Az omerszámlálás 

“Számoljatok a szombatra következő naptól [utalás Peszách első napjára], tehát attól a naptól, amelyen elhozzátok a felmutatásra szánt kévét, hét teljes hetet. Ötven napot számoljatok a hetedik szombat utáni napig…”(3Mózes 23:15‑16.) “…ünnepi szent gyülekezés lesz [Sávuot ünnepe], ne végezzetek semmilyen, foglalkozáshoz tartozó munkát. Örök rendelkezés legyen ez… nemzedékről nemzedékre.” (3Mózes 23:21.)

Peszách második estéjétől kezdve vallási előírás hét teljes héten át – negyvenkilenc napig – minden este számlálni a napokat. Az ötvenedik nap Sávuot ünnepe. A szó jelentése “hetek”, ami a számlálás héthetes időszakára utal. Szokták “pünkösdnek” is nevezni, ami a görög “pentakoszta” szóból származik, és azt jelenti: “ötvenedik (nap)”. A számlálás célja az, hogy Peszách ünnepét összekössük Sávuot ünnepével, és tudatosítsuk, hogy a szolgaságtól való megszabadulás, a politikai szabadság nem lehet teljes, ha nem a szellem határai között, fegyelemben és kötelességteljesítésben csúcsosodik ki. Ezt képviseli Sávuot ünnepe, amelyet a Tízparancsolat átadásának, Isten Izrael előtt való megnyilatkozásának és a Tóra átvételének szentelünk. A számlálás kezdete arra a napra – Peszách második napjára – esik, amelyen egy bizonyos mennyiségű (omernyi) árpát le kellett aratni, és áldozatként a Templomba vinni, az egész időszak Szfirát HáOmer, “az omer számlálása” néven vált ismertté. Röviden csak szfirának, “számlálásnak” nevezik. Maga a számlálás egyszerű. Esténként először elmondjuk a következő áldást: Báruch Átá Ádonáj Elohénu Melech HáOlám áser kidsánu bömicvotáv vöcivánu ál szfirát háomer. “Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, ki megszentelt minket parancsolataival, s meghagyta nekünk az omer számlálását!” Ezután megemlítjük a nap számát, majd az eltelt hetek és napok számát. Például: Ma van az omer ötödik napja. Ma a tizennegyedik nap van, amely az omer második hete. Ma a harmincadik nap van, az omer negyedik hete és második napja. Ld. Sámuel imája 120. old. Aki elfelejti az esti számolást, az a következő napon pótolhatja, de áldásmondás nélkül. A további napokon folytathatja az áldással együtt a számlálást. Ha egy egész napot – esetleg többet is – kihagytunk, az időszak végéig áldásmondás nélkül kell számolnunk. (A zsinagógában elég “Ámen!-t” mondanunk a felolvasó által mondott áldásra.) Ha naplementéig nem számoltunk omert, és valaki megkérdezné: “Hányadik napja is van az omernak?”, ne válaszoljunk a nap számával, mert ezáltal áldásmondás nélkül számolunk, hiszen az áldást mindig a tevékenység előtt kell elmondani. Az ilyen kérdésre közvetett módon válaszoljunk, például az előző nap számáról világosítsuk fel az érdeklődőt. Pénteken este a zsinagógában a kidus után kell az omert számolni, szombaton pedig a hávdálá előtt. Ennek az az oka, hogy igyekeznünk kell minél előbb megszentelni a szombatot, és minél későbbre halasztani a búcsút, még ha csak percekről van is szó. A szfirá idején harminchárom napon keresztül pusztított a pestis rabbi Ákivá több ezer tanítványa között. Azóta a szfirá alatt harminchárom napig részleges gyászidő van. Nem tartanak esküvőt, nem vágatnak hajat, tilos táncolni és muzsikálni. Ezek a korlátozások azonban nem érvényesek Lág BáOmerkor – az omer harmincharmadik napján. Miután a Bölcsek véleménye eltér abban, hogy a szfirá negyvenkilenc napjából pontosan melyik harminchárom napra kell esnie a részleges gyásznak, a különböző közösségek különböző szokásokat alakítottak ki. Természetesen ha egy településen több közösség van, a helyi vallási vezetőség döntése alapján azonos időben tartják a gyászt.

  • Küldés emailben

Fejezetek