3. 📖 Chulin 7. fejezet – A Felügyelet Nélkül Hagyott Hús

III. rész, 96/a lap

Hogyan ismeri fel a vak férfi a feleségét?

[A Gömárá további érveket sorol a felismerés érvényessége mellett:]

דְּאִי לֹא תֵּימָא הָכִי, הֵיאָךְ סוּמָא מוּתָּר בְּאִשְׁתּוֹ? וּבְנֵי אָדָם אֵיךְ מוּתָּרִין בִּנְשׁוֹתֵיהֶן בַּלַּיְלָה? אֶלָּא – בִּטְבִיעוּת עֵינָא דְּקָלָא, הָכָא נַמִּי – בִּטְבִיעוּת עֵינָא.

Mert ha nem ezt mondod (mármint hogy a szemmel történő felismerés elegendő), akkor hogyan élhet egy vak férfi házaséletet az ő feleségével, és hogyan élhet bárki házaséletet a feleségével éjszaka? A férjet mindkét esetben sötétség veszi körül, és lehetséges, hogy véletlenül (de a törvény által tiltottan) egy másik nővel hál. Csakhogy azt a következtetést vonjuk le, hogy a sötétben elég ha a férj a hangjáról felismeri a feleségét. Ha pedig ez így van akkor itt is és minden más esetben is elfogadható a szemmel történő felismerés.

Rási megjegyzi: Ellenben még mindig nem adunk vissza talált tárgyat olyan embernek, aki nem tud ismertetőjelet leírni. Nem azért nem adjuk vissza, mert a vizuális felismerés nem megbízható, hanem azért, mert gyanítjuk, hogy mivel az ember természetétől fogva hajlamos lopásra és erkölcstelenségre1, ezért szándékosan vagy a tényeket eltúlzásával – mert azt hiszi, hogy a tárgy az övé – hazudik2.

 

A gyilkos azonosítása

[A Gömárá egy további bizonyítékot említ:]

אָמַר רַב יִצְחָק בְּרֵיהּ דְּרַב מְשַׁרְשִׁיָא: תֵּדַע, דְּאִילוּ אָתוּ (בתרי) [בֵּי תְּרֵי], וְאָמְרֵי: פְּלַנְיָא דְּהַאי סִימָנֵיהּ וְהַאי סִימָנֵיהּ, קָטַל נַפְשָׁא – לֹא קַטְלִינַן לֵיהּ, וְאִילוּ אָמְרֵי: אִית לָן טְבִיעוּת עֵינָא בְּגַוֵּיהּ – קַטְלִינַן לֵיהּ.

Ráv Jichák, Ráv Mösársijá fia, azt mondta: Tudd, hogy a szemmel történő felismerés megbízhatóbb, mint az ismertetőjel, hiszen a törvény kimondja, hogy ha két tanú jön a bíróság elé, és azt mondják: „Egy ember, akinek ilyen meg olyan ismertetőjele van, megölt egy másik embert”, de személyesen nem ismerik a tettest, ezért nem tudják megmondani, hogy ki volt az, akkor azt az embert nem végezzük ki gyilkosságért, hiszen ilyenkor nem az egész személyt, hanem csak egy rajtalevő ismertető jelet ismernek fel, ha viszont azt mondják: „Látás alapján felismerjük a gyilkost”, és azonosítják, akkor ez alapján kivégezzük őt, mivel amikor látás alapján felismerik, akkor azon nyomban már egész személyét be tudják azonosítani, hogy ez nem más, mint ő.3

 

Ismerősről nem kell azonosító jel

[A Gömárá egy gyakorlati bizonyítékot mutat arra az esetre, amikor a szemmel történő felismerés jobb, mint az ismertetőjel:]

אָמַר רַב אַשִּׁי: תֵּדַע, דְּאִילוּ אָמַר לֵיהּ אִינִישׁ לִשְׁלוּחֵיהּ: קַרְיֵיהּ לִפְלַנְיָא, דְּהַאי סִימָנֵיהּ וְהַאי סִימָנֵיהּ – סָפֵק יָדַע לֵיהּ סָפֵק לֹא יָדַע לֵיהּ, וְאִילוּ אִית לֵיהּ טְבִיעוּת עֵינָא בְּגַוֵּיהּ, כִּי חָזֵי לֵיהּ – יָדַע לֵיהּ.

Ráv Ási azt mondta: Tudd, hogy a szemmel történő felismerés megbízhatóbb, mint az ismertetőjelek, mert ha egy ember azt mondja a küldöncének: „Hívd ide ezt és ezt az embert, akinek ilyen meg ilyen ismertetőjele van”, akkor nem biztos, hogy a küldönc ezek alapján felismeri. Ha viszont ismeri az illetőt, akkor biztos, hogy amikor meglátja, tudni fogja, hogy érte küldték.

1 Lásd Misna, Mákot 23b.

2 A Talmud-tudós becsületességében azonban a tisztelet alapján megbízunk, és ha azt állítja, hogy a talált tárgyban a sajátját ismeri fel, akkor a szemmel történt felismerés alapján visszaadjuk neki.

3 Lásd rabbi Cvi Orenstein Sut Birkát Röcá című könyvében 3. fej.

  • Küldés emailben

Fejezetek