4. 📖 Szánhedrin 3. fejezet: A Bírák És A Tanúk Törvényei

III. rész, 24/a lap

(24/a oldal kezdődik)

כִּי אֲתָא רַבִּין אֲמַר רַבִּי יוֹחָנָן: רֵישָׁא בְּעֵדִים פְּסוּלִין וְדַּיָּינִין כְּשֵׁרִין. מִיגּוֹ דְּפָסְלִי עֵדִים – פָּסְלִי נַמִי דַּיָּינֵי.

[A Gömárá egy másik értelmezést ad a Misnának:]

Mikor Rávin Erec Jiszráélből Babilóniába érkezett, rabbi Jochánán nevében szólva Misnánk egy másik értelmezési lehetőségére mutatott rá, miszerint a Misna egy olyan pereskedőre vonatkozik, aki más tanukkal együtt tanúskodik ellenfele tanúinak és bíróinak alkalmasságát illetően. Misnánk első cikkelyében – melyben rabbi Méir szerint a peres fél érvénytelenítheti ellenfele bíróválasztását – a peres fél tanúi alkalmatlannak találtattak a pereskedő és társtanúján kívül pártatlan tanúvallomások folytán is, míg a bíróság alkalmasságát csak a pereskedő és társtanúja vonja kétségbe. Rabbi Méir azt állítja, hogy mivel a tanúkat – a peres fél igazmondását alátámasztó – pártatlan tanúvallomások alapján nyilvánították alkalmatlannak, ennek alapján a bírókat is el lehet utasítani, mivel a peres fél az üggyel kapcsolatos érdeke ellenére becsületes tanúnak bizonyult.

סֵיפָא בְּדַּיָּינִין פְּסוּלִין וְעֵדִים כְּשֵׁרִין, דְּמִיגּוֹ דְפָסְלִי דַּיָּינִין – פָּסְלִי נַמִי עֵדִים.

A Misna utóbbi cikkelye, melyben rabbi Méir szerint a peres fél elutasíthatja az ellenfele által állított tanúkat – a peres fél bírái alkalmatlannak találtattak a pereskedő és társtanúján kívül pártatlan tanúvallomások folytán is, míg a tanúk alkalmasságát, csak a pereskedő és társtanúja vonja kétségbe. Rabbi Méir azt állítja, hogy mivel a bírákat – a peres fél igazmondását alátámasztó – pártatlan tanúvallomások alapján nyilvánították alkalmatlannak, ennek alapján a tanúkat is el lehet utasítani, mivel a peres fél az üggyel kapcsolatos érdeke ellenére becsületes tanúnak bizonyult.

מַתְקִיף לָהּ רָבָא: בִּשְׁלָמָא מִיגּוֹ דְּפָסְלִי עֵדִים פָּסְלִי נַמִי דַּיָּינֵי – אִיכָּא בֵּי דִינָא אַחֲרִינָא. אֶלָּא מִיגּוֹ דְּפָסְלִי דַּיָּינֵי – פָּסְלִי נַמִי עֵדִים? וְהָא עֵדִים תּוּ לֵיכָּא!

Rává kifogásolta ezt az értelmezést: Rávin Misna-értelmezése az első cikkelyre vonatkozóan elfogadható, hogy mivel a tanúkat elutasították, a bírókat is el kell utasítani, hiszen mindig van másik bíróság akihez az üggyel fordulni lehet. De a Misna utóbbi cikkelyével kapcsolatban hogyan mondhatjuk azt, hogy ha a bírákat elutasítják, az esetben a tanukat is el kell utasítani? Hisz más tanút – akivel állítását alá tudja támasztani – a peres fél aligha talál!

לָא צְרִיכָא, דְאִיכָּא כַּת אַחֶרֶת.

[A Gömárá cáfolja Rávának ezt az érvelését:]

Nem! Rávin érvelésére a Misna második cikkelyében akkor lehet támaszkodni, ha az ellenérdekelt fél azt állítja, hogy az elutasítottakon kívül van még egy pár tanúja.

הָא לֵיכָּא כַּת אַחֶרֶת מַאי – הָכִי נַמִי – דְלָא מָצֵי פָּסְלִי? הַיְינוּ דְרַב דִימִי!

[A Gömárá tovább elemzi Rávinnak a Misnánk utóbbi cikkelyére vonatkozó értelmezését:]

Milyen szabály érvényes tehát abban az esetben, ha a pereskedőnek nem áll még két tanú a rendelkezésére? Nem úgy áll-e a helyzet, hogy a peres fél tanúvallomása nem elegendő az ellenfél tanúinak elutasításához? Márpedig Ráv Dimi pontosan ezt állítja rabbi Jochánán szavainak fentebb idézett értelmezésében! Miben különbözik hát Rávin és Ráv Dimi rabbi Jochánán-értelmezése?

אִיכָּא בֵּינַיְיהוּ מִיגּוֹ. דְמָר סָבַר: אָמְרִינַן מִיגּוֹ וּמָר סָבַר: לָא אָמְרִינַן מִיגּוֹ.

[A Gömárá válasza:]

Kettejük nézetkülönbsége a bizonyítékokra vonatkozó egyik általános szabály, a migo („mivel…”) elv1 használhatóságában mutatkozik meg. Rávin a fenti rabbi Jochánán-értelmezésben elfogadja a „mivel” elvét „Mivel…” a pereskedő tanúvallomásának egyik részét megerősítették független tanúk, ezért a tanúvallomása többi részét is el kell fogadni. Ráv Dimi viszont nem fogadja el a „mivel…” elvét. Szerinte rabbi Méir Misnánkban azért engedi meg a peres félnek, hogy elutasítsa ellenfele tanúit, mert annak mint az korábban, a 23b-ben olvasható amúgy is kötelessége igazolni azoknak a további tanúknak a létezését, akiknek meglétére hivatkozott. Ami a Misna első cikkelyében pedig azért utasíthatja el az ellenfele által választott bírót, mert ott olyan közösségekről van szó, mint a szíriai, ahol a rendelkezésre álló bírák viszonylag tanulatlanok voltak.

גּוּפָא; אָמַר רֵישׁ לָקִיש: פֶּה קָדוֹשׁ יֹאמַר דָבָר זֶה? תְּנֵי עֵדוֹ.

[A Gömárá ezek után visszatér Rés Lákis korábbi kijelentéséhez (23a.), amelyet rabbi Méirnek a Misnánk utóbbi cikkelyében ismertetett álláspontjával kapcsolatosan fejtett ki.]

Visszatérve az előbbi idézethez: „Rés Lákis mondotta: Mondhat-e egy olyan szent száj, mint rabbi Méiré ilyen dolgot? Rabbi Méir nyilván nem így gondolta a Misnában leírtakat. Inkább így olvassuk a Misnát: »AZ EGYIK peres fél ELUTASÍTHATJA A MÁSIK egyetlen TANÚJÁT… «„.

אִינִי? וְהָאָמַר עוּלָּא: הָרוֹאֶה אֶת רֵישׁ לָקִיש בְּבֵית הַמִּדְרָשׁ כְּאִילּוּ עוֹקֵר הָרִים וְטוֹחֲנָן זֶה בָּזֶה!

Rés Lákis kérdésének hangnemét kommentálva egy névtelem bölcs megkérdi: Valóban igaz, hogy Rés Lákis olyan tisztelettel beszélt rabbi Méir-ről? Hisz Ulá Rés Lákis nagyságáról azt mondta: „Ha az ember látja Rés Lákist, amint a tanteremben a Tóráról vitatkozik, olybá tűnik, mintha egész hegyeket mozdítana ki helyükből s morzsolná szét őket, olyan heves és jártas volt a tanulásban, ezek után hogy fér össze Rés Lákis habitusával az, hogy rabbi Méirt „szent száj”-nak nevezte?

אָמַר רָבִינָא: וַהֲלֹא כָּל הָרוֹאֶה רַבִּי מֵאִיר בְּבֵית הַמִּדְרָשׁ כְּאִילּוּ עוֹקֵר הָרֵי הָרִים וְטוֹחֲנָן זֶה בָּזֶה!

Ráviná mondotta erre: Hát nem igaz viszont az, hogy aki a tanteremben rabbi Méirt látja a Tóráról vitázni, az akár egész hegységek kimozdításához és szétmorzsolásához hasonlítja a folyamatot?! Rabbi Méirt még Rés Lákisnál is ragyogóbb elmének tartották, ezért nem csoda, hogy Rés Lákis tisztelettel adózik iránta.

הָכִי קָאָמַר: בֹּא וּרְאֵה כַּמָּה מְחַבְּבִין זֶה אֶת זֶה.

[A Gömárá így folytatja:]

A fent említett talmudi bölcs, valójában így gondolta a mondottakat: Jertek és nézzétek, milyen nagyra értékelik egymást Erec Jiszráél bölcsei, hisz még egy olyan nagy szellem, mint Rés Lákis is fejet hajt egy másik bölcs előtt!

כִּי הָא דִּיתֵיב רַבִּי, וְקָאָמַר: אָסוּר לְהַטְמִין אֶת הַצּוֹנֵן.

Rabbi Jehudá Hánászi például egyszer a tanítványai előtt ülve a következő törvényt tanította: Tilos szombaton hideg vizes edényt takaróba vagy más hasonló szigetelőanyagba bugyolálva hidegen tartani2, noha ez nem szegi meg a szombat törvényét.

Ezt a szabályt azért léptették életbe, nehogy a felületes szemlélőnek úgy tűnjön, hogy forró vizet tartanak melegen. Ami csak abból az aggodalomból fakadóan tilos, hogy e cselekedet netán arra indíthat valakit, hogy vizet melegítsen szombaton, ami csakugyan tilos3.

אָמַר לְפָנָיו רַבִּי יִשְׁמָעֵאל בְּרַבִּי יוֹסֵי: אַבָּא הִתִּיר לְהַטְמִין אֶת הַצּוֹנֵן. אָמַר לָהֶם: כְּבָר הוֹרָה זָקֵן.

Rabbi Jehudá Hánászi e szavait hallva rabbi Joszé fia, Jismáél rabbi azt mondotta neki: Tudd meg, hogy atyám, rabbi Joszé megengedte szombaton a vizes edény hidegen tartását. Rabbi Jehudá Hánászi erre nyomban a hallgatóságához fordult, és azt mondotta nekik: Felejtsétek el a szabályomat, mivel „az öreg” már más irányú utasítást adott nekünk ebben a dologban.

אָמַר רַב פַּפָּא: בֹּא וּרְאֵה כַּמָה מְחַבְּבִין זֶה אֶת זֶה! דְּאִילּוּ רַבִּי יוֹסֵי קַיָּים – הָיָה כָּפוּף וְיוֹשֵׁב לִפְנֵי רַבִּי, דְהָא רַבִּי יִשְׁמָעֵאל בְּרַבִּי יוֹסֵי מְמַלֵּא מְקוֹם אֲבוֹתָיו הֲוָה – וְהָיָה כָּפוּף וְיוֹשֵׁב לִפְנֵי רַבִּי, וְקָא אָמַר כְּבָר הוֹרָה זָקֵן“.

Ezen eset kapcsán Ráv Pápá megjegyzi: Jertek és lássátok milyen nagyra tartják egymást Erec Jiszráél bölcsei! Mivel ha rabbi Joszé élt volna, hajlott volna rabbi Jehudá Hánászi álláspontjára, és tanítványként ült volna előtte! Ez ésszerű feltételezés, mivel rabbi Joszé fia, Jismáél rabbi közismerten Tóra-tudós apja utódja volt, és mégis fejet hajtott rabbi Jehudá Hánászi előtt, és tanítványaként ült előtte. Rabbi Jehudá Hánászi pedig mindezek ellenére, kijelentette: „az öreg már más irányú utasítást adott nekünk ebben a dologban és az által, hogy „öregnek” nevezte és alávetette magát véleményének, meghajolt rabbi Joszé előtt.

אָמַר רַבִּי אוֹשַׁעֲיָא: מַאי דִּכְתִיב וָאֶקַּח לִי אֶת שְׁנֵי מַקְלוֹת לְאַחַד קָרָאתִי נוֹעַם וּלְאַחַד קָרָאתִי חוֹבְלִים“, “נוֹעַם” – אֵלּוּ תַּלְמִידֵי חֲכָמִים שֶׁבְּאֶרֶץ יִשְׂרָאֵל, שֶׁמַנְעִימִין זֶה לָזֶה בַּהֲלָכָה. “חוֹבְלִים” – אֵלּוּ תַּלְמִידֵי חֲכָמִים שֶׁבְּבָבֶל, שֶׁמְחַבְּלִים זֶה לָזֶה בַּהֲלָכָה.

[A Gömárá itt számos Midrás-tétel idézésével folytatódik, amelyek rávilágítanak a Babilónia- illetve az Erec Jiszráél-beli bölcsek közti különbözőségére:]

Rabbi Osájá mondotta: Mi a jelentése annak, ami írva van4: „Fogtam két botot: az egyiket neveztem kedvességnek, a másikat pedig kíméletlenségnek”? A „kedvesség” Erec Jiszráél bölcseire utal, akik még a Hálácháról folytatott viták közben is kedvesek egymással. A „kíméletlenség” pedig a babilóniai tudósokra utal, akik a Halacháról vitatkozva kíméletlenül belekötnek egymásba.

וַיֹאמֶר אֵלַי אֵלֶּה [שְׁנֵי] בְנֵי הַיִּצְהָר הָעֹמְדִים וגווּשְׁנַיִם זֵיתִים עָלֶיהָ“. “יִצְהָראָמַר רַבִּי יִצְחָק: אֵלּוּ תַּלְמִידֵי חֲכָמִים שֶׁבְּאֶרֶץ יִשְׂרָאֵל, שֶׁנּוֹחִין זֶה לָזֶה בַּהֲלָכָה כְּשֶׁמֶן זַיִת, “וּשְׁנַיִם זֵיתִים עָלֶיהָ” – אֵלּוּ תַּלְמִידֵי חֲכָמִים שֶׁבְּבָבֶל שֶׁמְרוּרִין זֶה לָזֶה בַּהֲלָכָה כַּזַּיִת.

Hasonlóképpen: „Ekkor így felelt [az angyal]: Ezek ketten a felkentek [szó szerint: az olajnak két fia], akik az egész föld Urának a szolgálatára állnak”. Az angyal itt Zchárjá egyik látomásának5 – „két olajfa áll mellette, az egyik a táltól jobbra, a másik balra” – szimbolikáját magyarázza. „Az olajnak” az angyal által említett „két fiára” vonatkozóan rabbi Jichák azt mondotta: Ezek Erec Jiszráél tudósait jelképezik, akik a Hálácháról vitatkozva olyan megnyugtató hatást gyakorolnak egymásra, mint az olíva olaj. Ugyanakkor a „két olajfa” a babilóniai tudósokra utal, akiknek a Hálácha ügyeiről vitatkozva olyan keserűek a szavaik, mint az olívabogyó.

וָאֶשּׂא עֵינַי וָאֵרֶא וְהִנֵה שְׁתַּיִם נָשִׁים יוֹצְאוֹת וְרוּחַ בְּכַנְפֵיהֶם וְלָהֵנָּה כְנָפַיִם כְּכַנְפֵי הַחֲסִידָה וַתִּשּׂאנָה הָאֵיפָה בֵּין הַשָׁמַיִם וּבֵין הָאָרֶץ וָאֹמַר אֶל הַמַלְאָךְ הַדֹּבֵר בִּי אָנָה הֵמָה מוֹלִכוֹת אֶת הָאֵיפָה וַיאֹמֶר אֵלַי לִבְנוֹת לָה בַיִת בְּאֶרֶץ שִׁנְעָר“. אָמַר רַבִּי יוֹחָנָן מִשּׁוּם רַבִּי שִׁמְעוֹן בֶּן יוֹחַאי: זוֹ חֲנוּפָּה וְגַסּוּת הָרוּחַ שֶׁיָרְדוּ לְבָבֶל.

Zchárjá könyvének egy másik helyén6 egy másik prófétikus látomásról olvashatunk beszámolót: „Majd föltekintettem és láttam, hogy két asszony közeledik a szelek szárnyán. Olyan szárnyaik voltak, mint a gólyáknak; és fölemelték az éfát [termény mérésére szolgáló eszköz], a föld és ég közé. Ekkor azt kérdeztem a velem beszélő angyaltól: Hová viszik ezek az éfát? Ő így válaszolt: Sineár földjére, ott építenek házat neki; és ha elkészült, odateszik a helyére.” Rabbi Jochánán Simon ben Jocháj rabbi nevében a következőképp értelmezi e látomás szimbolikáját: A két, szárnyak által hordozott asszony a képmutatás és a kevélység, amely a Sineárként is ismeretes Babilóniára ereszkedett kettős tulajdonságot jelképezi. A képmutatás a gólyaszárnyakhoz való hasonlításban leledzik. A gólya jelentésű héber szóról – חֲסִידָה (chászidá) – úgy tartják, hogy más madarak jelenlétében a jámborságot – חסידות (chászidut) – tanúsít7. A kevélységre az asszonyok szárnyainak „szele” utal.

וְגַסּוּת הָרוּחַ לְבָבֶל נָחֵית? וְהָאָמַר מָר: עֲשָׂרָה קַבִּין גַּסּוּת יָרְדוּ לָעוֹלָם, תִּשְׁעָה נָטְלָה עֵילָם – וְאַחַת כָּל הָעוֹלָם כּוּלוֹ!

[A Gömárá megkérdőjelezi az előbbi értelmezést:]

Valóban megszállta-e a kevélység Babilóniát? Hiszen Bölcseink azt mondották: Tíz káv (mérő) kevélység ereszkedett a világra, ebből kilenc mérő Élám földjének lakóira jutott, míg a megmaradt egy mérő a világ összes többi lakójára! Ha viszont ez így van, akkor nem Babilóniát, hanem Élám földjét kell kiemelni a kevélysége miatt!

אִין, לְבָבֶל נָחֵית, וְאִישְׁתַּרְבּוֹבֵי דְאִישְׁתַּרְבַּב לְעֵילָם. דַיְקָא נַמִי, דִכְתִיב לִבְנוֹת לָה בַיִת בְּאֶרֶץ שִׁנְעָר” – שְׁמַע מִינָּה.

[A Gömárá erre így válaszol:]

Ez valóban így van, azonban először Babilóniára ereszkedett, és csak később terjedt át a szomszédos Élámra. Ez a fenti vers pontos olvasatából is egyértelműen kitetszik, mivel ott az van írva: „Sineár földjére, ott építenek házat neki [egyes számban].” Ebből arra következtethetünk, hogy csak a látomásban szereplő két asszony egyike szerzett házat Sineárban, és valóban: a képmutatás ott maradt, míg a dölyfösség Élámba költözött.

וְהָאָמַר מָר: סִימָן לְגַסּוּת הָרוּחַ עֲנִיּוּת, וַעֲנִיּוּת לְבָבֶל נָחֵית!

[A Gömárá tovább kérdez:]

Egy másik Bölcs azonban azt mondotta, hogy a szegénység a dölyf miatti büntetés jele, márpedig azt világosan látjuk, hogy a szegénység inkább Babilóniát sújtotta, mintsem Élámot!

מַאי עֲנִיּוּת – עֲנִיּוּת תּוֹרָה. דִכְתִיב אָחוֹת לָנוּ קְטַנָּה וְשָׁדַיִם אֵין לָהּאָמַר רַבִּי יוֹחָנָן: זוֹ עֵילָם שֶׁזָכְתָה לִלְמוֹד וְלֹא זָכְתָה לְלַמֵּד.

[A Gömárá így válaszol:]

Mit jelent az, hogy szegénység? Nem anyagi szegénységről van szó, mint Babilónia esetében, hanem inkább a Tóra-iskolázottságban való szegénységről. Márpedig ez a fajta szegénység Babilóniából hiányzott, de nyilvánvalóan jelen volt Élámban, ahogy ez az Énekek Énekében8 is áll: „Kicsi még a húgunk, nincsenek keblei”, amivel kapcsolatosan rabbi Jochánán azt mondja: Ez a vers az élámi zsidókra utal, akik a babilóniai testvérközösségüktől kiérdemelték a Tóra tanulás lehetőségét, de azt nem, hogy a saját tudósaik taníthassák a Tórát.

מַאי בָּבֶל? אָמַר רַבִּי יוֹחָנָן: בְּלוּלָה בַּמִּקְרָא, בְּלוּלָה בַּמִּשְׁנָה, בְּלוּלָה בַּתַּלְמוּד.

[A Gömárá következőképpen támasztja alá, hogy Babilóniában elterjedt a Tóra-tanítás:]

Mi a szimbolikus jelentése a Bável (Babilónia héber neve) szónak? Rabbi Jochánán azt mondotta: A Bável szó töve elterjedésre utal. Ilyenformán kijelenthető, hogy a név a Babilóniában kialakult Talmudra utal, arra a műre, amely elegyítette az Írás bölcsességét, a Misna bölcsességét, és a Talmud bölcsességét.

בַּמַחֲשַׁכִּים הוֹשִׁיבַנִי כְּמֵתֵי עוֹלָםאָמַר רַבִּי יִרְמְיָה: זֶה תַּלְמוּדָהּ שֶׁל בָּבֶל.

Más Bölcsek egészen másképp látták Babilónia iskolázottságának állapotát, mint az a következő vers értelmezéséből is kiviláglik9: „Vaksötétbe helyezett engem, mint a régen megholtakat.” Rabbi Jirmejá ezzel a verssel kapcsolatban azt mondotta: Ez a babilóniai Talmudra vonatkozik, amely a sok vita miatt gyakran annyira homályos, hogy úgy tűnik, mintha sötétségben fogant volna.

* * *

מִשְׁנָה.

אָמַר לוֹ: “נֶאֱמָן עָלַי אַבָּא“, “נֶאֱמָן עָלַי אָבִיךָ“, “נֶאְמָנִים עָלַי שְׁלֹשָׁה רוֹעֵי בָקָר“, רַבִּי מֵאִיר אוֹמֵר: יָכוֹל לַחֲזוֹר בּוֹ, וַחֲכָמִים אוֹמְרִים: אֵינוֹ יָכוֹל לַחֲזוֹר בּוֹ.

MISNA:

(a) Ha az egyik peres fél azt mondta a másiknak: „Esetünk elbírálása tekintetében én bíróként megbízom apámban”, „…megbízom apádban”10, vagy akár ha azt mondja „…megbízom három EGYSZERŰ marhapásztorban is”, ezesetben Rabbi Méir azt mondja: később visszavonhatja a beleegyezését, és kikötheti, hogy az esetet olyanok bírálják el, akik a Tóra törvényei szerint megfelelő bíráknak tekintendők. Bölcseink azonban azt mondják: Nem vonhatja vissza korábbi beleegyezését, és köteles az általa jóváhagyott bírákat elfogadni.

הָיָה חַיָּב לַחֲבֵירוֹ שְׁבוּעָה, וְאָמַר לו: “דּוֹר לִי בְּחַיֵּי רֹאשְׁךָ“, רַבִּי מֵאִיר אוֹמֵר: יָכוֹל לַחֲזוֹר בּוֹ, וַחֲכָמִים אוֹמְרִים: אֵין יָכוֹל לַחֲזוֹר בּוֹ.

(b) Hasonlóképpen, ha az egyik peres felet a másik kötelezi arra, hogy esküt tegyen a bíróság előtt – például pénzbeli követelés esetén –, és az utóbbi azt mondja neki: „Ahelyett, hogy a Tóra előírásai szerint, Isten nevére, a szent Tóra-tekercset a kezedben tartva, hivatalos bíróság előtt tennél esküt, beérem annyival, hogy helyette, a „saját életedre” esküdj11, és eltekintek az összes többi formaságtól”, az esetben rabbi Méir azt mondja: az illető később visszavonhatja ezt az engedményt, és ragaszkodhat ahhoz, hogy az eskütételre a Tóra törvényének betű szerinti betartásával kerüljön sor. Bölcseink viszont azt mondják: nem vonhatja vissza engedményét.

גְמָרָא.

אָמַר רַב דִּימִי בְּרֵיהּ דְּרַב נַחְמָן בְּרֵיהּ דְּרַב יוֹסֵף: כְּגוֹן דְּקַבְּלֵיהּ עֲלֵיהּ בְּחַד.

GÖMÁRÁ:

A Misna első cikkelye: „megbízom apámban” különböző értelmezésekre ad lehetőséget, mivel nem világos, hogy a peres fél azt akarja-e, hogy egyedüli bíróként vagy egy bíróság tagjaként szolgáljon az ügyben.

Ráv Dimi – Ráv Náchmán fiának, aki Ráv Joszéf fia – azt mondotta: A fenti Misna egy olyan esetre vonatkozik, amikor az egyik peres fél elfogadja, hogy az apa nem egyedül bíráskodik, hanem egy tagja legyen a hármas bíróságnak, és nem arra a szokatlan esetre, mikor az érvénytelen bíró egymaga ítélkezik, mely utóbbi esetben Bölcseink is megengedik a másik félnek, hogy visszavonja a beleegyezését.

אָמַר רַב יְהוּדָה אָמַר שְׁמוּאֵל: מַחֲלוֹקֶת בְּמָחוּל לְךָ“, אֲבָל בְּאֶתֵּן לְךָ” – דִּבְרֵי הַכֹּל יָכוֹל לַחֲזוֹר בּוֹ.

Ráv Jehudá mondotta Smuél nevében: Rabbi Méir és Bölcseink Misnánk első cikkelyével kapcsolatos vitája csak olyan esetekre vonatkozik, mikor a felperes az aki eredetileg kijelenti: „Beleegyezem, hogy ez a bírónak máskülönben nem választható illető tagja legyen az ügyünket elbíráló bíróságnak, és ha a bíróság a te javadra ítél, akkor azt úgy tekintem, hogy elengedtem az adósságodat.” Ha azonban az alperes egyezik bele eredetileg, a feltételeknek meg nem felelő bíró választásába, és kijelenti: „Ha a bíróság a te javadra ítél, alávetem magam a döntésnek, és odaadom neked a szóban forgó pénzt”, az esetben mindenki egyetért abban, hogy az alperes később visszavonhatja a hozzájárulását, és követelheti, hogy az ügyet kizárólag tanult bírákból álló bíróság döntse el. Mindenki egyetért abban, hogy egy egyébként bírónak nem választható bíró, nem veheti el tőle a pénzt.

וְרַבִּי יוֹחָנָן אָמַר: בְּאֶתֵּן לְךָמַחֲלוֹקֶת.

Rabbi Jochánán viszont azt mondotta: Misnánk első cikkelyének vitája arra az esetre vonatkozik, amikor az alperes azt mondja a felperesnek: „Beleegyezem, hogy ez a bíró tagja legyen az ügyünket elbíráló bíróságnak, és ha a bíróság a te javadra ítél, akkor odaadom neked azt a pénzt, amit követelsz.”

אִיבַּעֲיָא לְהוּ: בְּאֶתֵּן לְךָמַחֲלוֹקֶת, אֲבָל בְּמָחוּל לְךָ” – דִּבְרֵי הַכֹּל אֵין יָכוֹל לַחֲזוֹר בּוֹ, אוֹ דִּילְמָא: בֵּין בָּזוֹ וּבֵין בָּזוֹ מַחֲלוֹקֶת?

Megkérdezték a Bölcseket, hogy magyarázzák meg rabbi Jochánán álláspontját: Azt akarta-e mondani, hogy a Bölcsek és rabbi Méir véleménykülönbsége kizárólag arra az esetre vonatkozik, amikor az alperes az aki azt mondja a felperesnek: „Alávetem magam e bíró döntésének, és ha úgy alakul, odaadom neked a szóban forgó pénzt”? Ha azonban a felperes mondja azt az alperesnek, hogy „Alávetem magam e bíró döntésének, és ha úgy alakul, elengedettnek tekintem az adósságodat”, akkor mindenki egyetért abban, hogy a felperes nem vonhatja vissza a hozzájárulását? Vagy talán rabbi Jochánán azt akarta mondani, hogy ez a nézetkülönbség mindkét esetre vonatkozik?

[A Gömárá itt bizonyítani próbálja, hogy rabbi Jochánán valójában a fenti kérdés első variációja szerint gondolta el a Bölcsek és rabbi Méir közti vitát.]

תָּא שְׁמַע, דְאָמַר רָבָא: מַחֲלוֹקֶת בְּאֶתֵּן לְךָ“, אֲבָל בְּמָחוּל לְךָ” – דִּבְרֵי הַכֹּל אֵין יָכוֹל לַחֲזוֹר בּוֹ.

Jöjj és hallgasd a bizonyítékot! Rává a fentiekkel kapcsolatosan azt mondta: a Bölcsek és rabbi Méir véleménykülönbsége kizárólag arra az esetre vonatkozik, amikor az alperes az, aki azt mondja a felperesnek: „Alávetem magam e bíró döntésének, és ha úgy alakul, odaadom neked a szóban forgó pénzt”. Ha azonban a felperes mondja azt az alperesnek, hogy „Alávetem magam e bíró döntésének, és ha úgy alakul, elengedettnek tekintem az adósságodat”, akkor mindenki egyetért abban, hogy a felperes nem vonhatja vissza a hozzájárulását.

אִי אָמְרַתְּ בִּשְׁלָמָא בְּאֶתֵּן לְךָמַחֲלוֹקֶת, אֲבָל בְּמָחוּל לְךָדִּבְרֵי הַכֹּל אֵין יָכוֹל לַחֲזוֹר בּוֹ – רָבָא דְּאָמַר כְּרַבִּי יוֹחָנָן.

Tételezzük fel, hogy rabbi Jochánán azt akarta mondani, hogy vita csak abban az esetben van, amikor az alperes mondja, hogy „Odaadom neked a pénzt.” Ha viszont a felperes mondja, hogy „Úgy tekintem az adósságot, mintha elengedtem volna neked”, akkor mindenki egyetért abban, hogy ezt nem vonhatja vissza. Ha így áll a helyzet, akkor arra lehet következtetni, hogy Rává véleménye összhangban van rabbi Jochánán véleményével.

אֶלָּא אִי אָמְרַתְּ בֵּין בָּזוֹ וּבֵין בָּזוֹ מַחֲלוֹקֶת, רָבָא דַאֲמַר כְּמַאן?

Ha viszont feltételezzük, hogy rabbi Jochánán azt akarta mondani, hogy rabbi Méir és a Bölcsek közti vita mindkét esetre vonatkozik, akkor kinek az álláspontjával van összhangban Rává véleménye? Se Smuéllel, se rabbi Jochánánnal nem ért egyet! Következésképp fel kell tételeznünk, hogy rabbi Jochánán azt akarta mondani, hogy a vita csak arra az esetre vonatkozik, ha a felperes hajlandó elfogadni az egyébként nem megfelelő bíró ítéletét, és ha az ellene dönt, lemond a követeléséről.

רָבָא טַעְמָא דְּנַפְשֵׁיהּ קָאָמַר.

[A Gömárá elutasítja ezt az előbbi bizonyítást:]

Miért kell feltételeznünk, hogy Rává a Misna-beli vita kapcsán egyik vagy másik álláspontra helyezkedett? Ugyanígy feltételezhetjük, hogy a saját, önálló álláspontját képviselte.

Ennélfogva még mindig nem világos, hogy rabbi Jochánán a Bölcsek és rabbi Méir Misnánkat illető vitáját úgy tekinti-e, hogy az vajon kiterjed-e arra az esetre is, mikor a felperes kívánja visszavonni azt a korábbi beleegyezését, mely szerint hajlandó egyébként nem választható bíró előtt megjelenni.

1 Fogalom ott benne van: Migo – Szó szerint: Miután, vagy minthogy. Fontos jogi érvelés, melyet egy vitás ügyben az egyik fél jogcímének alátámasztására használnak. Amennyiben az egyik fél saját ügyének alátámasztására előnyösebb jogcímre is hivatkozhatott volna, mint amire valójában hivatkozott – feltételezhetjük, hogy igazat beszél. A migo érvelés a következőképpen fejezhető ki: „Mivel jobb jogcímre is hivatkozhatott volna (hiszen ha hazudni akart volna, minden bizonnyal a saját számára előnyösebb jogcímre hivatkozik), feltételezhetjük, hogy az igazat mondja.” Hiszen joggal mondhatná: má li lösákér – „Mi okom arra, hogy hazudjak?” Ez a jogelv azonban csak bizonyos megkötésekkel alkalmazható, pl. éjn migo bimkom édim – „Nincsen migo, ha voltak tanúk.” Más szóval, a migo nem érvényesíthető abban az esetben, ha a tanúk ellentmondanak a peres fél állításának. A Talmudban és a Talmud-kommentárokban hosszasan elemzik a migo elvét.

2 Háláchá: Vizet hidegen tartani. Rabbi Joszé nézetének megfelelően, amit rabbi Jehudá Hánászi is elfogadott „megengedhető szombaton, hogy a hideg ételt vagy folyadékot tartalmazó edényt a felmelegedéstől megóvandó, szigeteljenek.” (Sulchán Áruch, Orách Chájim 257:6.)

3 Lásd Sábát 34b.

4 Zchárjá 11:7.

5 4:3.

6 5:9–11.

7 Lásd Chulin 63a.

8 8:8.

9 Siralmak 3:6.

10 Háláchá: Megbízható apa. „Ha egy pereskedő a maga ügyében elfogadott egy rokont vagy bírának más ok miatt nem megfelelő személyt, akkor a beleegyezését később akkor sem vonhatja vissza, ha egy egész bíróság vagy két tanú helyett fogadta el” – jelentik ki Rási szerint a Bölcsek. Römá szerint ha valaki azt követően, hogy egy egyébiránt erre a feladatra nem megfelelő személyt elfogadott bírónak vagy tanúnak, még további engedményt tesz – például egy teljes bíróság vagy több tanú súlyával ruházza föl az illető személyt, az esetben ezt később visszavonhatja – jelentették ki a Toszáfot szerint Bölcseink.

Tekintet nélkül arra, hogy a felperes vagy alperes teszi az engedményt, a későbbi visszavonás tilalma vonatkozik rájuk. Ez azonban Rává és Ráv Náchmán bar Jáákov tanítása szerint csak az ítélet kihirdetése utánra érvényes. Ha az ítéletet még nem hirdették ki, az engedményt tevő peres fél ha kívánja, visszakozhat. Ezt csak akkor nem teheti meg, ha az engedmény megadásakor abba hivatalos formában beleegyezett – tanítja Smuél. (Sulchán Áruch, Chosen Mispát 22:1.)

11 Háláchá: Esküdj nekem a saját életedre. „Ha egy pénzbeli követelés kapcsán valakit arra köteleznek, hogy bíróság előtt hivatalos esküt tegyen, és a másik peres fél beleegyezik, hogy ehelyett a nem hivatalos esküt is elfogadja, az esetben, ha az erre az engedményre nem hivatalos formában kötelezte el magát, később visszakozhat, és követelheti a hivatalos esküt. Ez a lehetősége mindazonáltal csak addig érvényes, míg a nem-hivatalos esküt a másik le nem teszi, és az ügyet le nem zárták”. (Sulchán Áruch, Chosen Mispát 22:3.)

  • Küldés emailben

Fejezetek