4. 📖 Kötubot 2. fejezet – Az önmagára tett tanúvallomás törvényei

III.rész, 23/a lap

Később előkerülő tanúk

[A Gömárá most a Misna második felének még egy aspektusát tekinti át:]

וְאִם מִשֶּׁנִשֵּׂאת בָּאוּ עֵדִים וכו‘”.

Ha a nő azt mondja: »Foglyul tartottak, de tiszta vagyok (azaz: nem erőszakoltak meg)«, akkor annak bizonyíték nélkül hinni lehet… de ha később, a házasságkötés után tanúk kerülnek elő, akik szerint fogságban volt, akkor a nő nem kell, hogy elhagyja a férjét”.

אֲמַר אֲבוּהּ דִּשְׁמוּאֵל: לֹא נִשֵּׂאת – נִשֵּׂאת מַמָש, אֶלָּא כֵּיוָן שֶׁהִתִירוּהָ לִינָּשֵׂא אַף עַל פִּי שֶׁלֹּא נִשֵּׂאת.

Smuél apja mondotta: A házasságkötés utánkifejezés nem csupán szó szerint értendő. A kifejezés nem feltétlenül azt jelenti, hogy az asszony a tanúk jelentkezése előtt ténylegesen férjhez ment, hanem úgy is fel lehet fogni, hogy mivel a bíróság már engedélyezte a házasságát, ezért a nőnek még a tanúk jelentkezése után is joga van házasságot kötni, noha a jelentkezésük előtt nem ment ténylegesen férjhez.

[A Gömárá megkérdezi:]

וְהָא לֹא תֵּצֵאקָתָנֵי!

De, a Misna ezt a kifejezést használja: „nem kell, hogy elhagyja a férjét, és ezekből a szavakból egyértelműen kitetszik, hogy a Misna egy olyan esetről beszél, amikor az asszony már férjhez ment?

[A Gömárá így válaszol:]

לֹא תֵּצֵא מֵהֶתֵּירָהּ הָרִאשׁוֹן.

Ebben az esetben a „nem kell, hogy elhagyja” kifejezés azt jelenti, hogy az eredetileg engedélyezett státuszáról nem kell lemondania, azaz nem veszíti el a bíróság által a tanúk jelentkezése előtt biztosított jogát arra, hogy kohénhez férjhez mehessen1.

[A Gömárá itt a Smuél apja által megfogalmazott szabály alátámasztására egy Brájtát idéz.]

תָּנוּ רַבָּנַן:

Bölcseink a következő brájtát tanították:

אָמְרָה: “נִשְׁבֵּיתִי וּטְהוֹרָה אֲנִי, וְיֵש לִי עֵדִים שֶׁטְּהוֹרָה אֲנִי“, אֵין אוֹמְרִים: נַמְתִּין עַד שֶׁיָבֹאוּ עֵדִים, אֶלָּא מַתִּירִין אוֹתָהּ מִיָד.

(a) Ha egy asszony odaáll a bíróság elé, és azt mondja: „foglyul tartottak, de tiszta vagyok”, majd ehhez hozzáteszi még: „És tanúim is vannak rá, hogy tiszta vagyok, akik jelenleg ugyan nem tartózkodnak a városban, de a fogságom idején állandóan mellettem voltak”, akkor nem mondjuk, hogy mivel vannak tanúk, akik ismerik az igazságot, ezért megvárjuk, míg ezek a tanúk jelentkeznek, és egyszer és mindenkorra tisztázzák az ügyet, hanem az „…ugyanaz a száj…” elve alapján azonnal engedélyezzük neki, hogy férjhez menjen egy kohénhez.

הִתִּירוּהָ לִינָּשֵׂא, וְאַחַר כָּךְ בָּאוּ עֵדִים וְאָמְרוּ לֹא יָדַעְנוּ” – הֲרֵי זוֹ לֹא תֵּצֵא.

(b) Ha a bíróság engedélyezte az asszonynak a házasságkötést és később előállnak az asszony tanúi és azt mondják: „Igaz, hogy együtt voltunk ezzel az asszonnyal a fogságban, de nem tudjuk, hogy megerőszakolták-e vagy sem”, ez esetben az asszonynak nem kell elhagynia a férjét, noha vannak rá tanúk, hogy foglyul tartották, és már nem védi az „…ugyanaz a száj…”elve. Igaz ugyan, hogy a tanúk – az asszony állítása ellenére – nem erősítették meg a fogságáról adott beszámolót, de emiatt nem veszíti el hitelét, mert nem is lett volna szüksége tanúkra.

Ez a szabály összhangban van a Smuél apja szerint értelmezett Misnával, amely az asszonynak, saját nyilatkozata alapján, engedélyezi, hogy feleségül menjen egy kohénhez, feltéve, ha erre vonatkozóan a bíróság még a tanúk jelentkezése előtt kiadja neki az engedélyt.

וְאִם בָּאוּ עֵדֵי טוּמְאָה, אֲפִילּוּ יֵשׁ לָהּ כַּמָה בָּנִים – תֵּצֵא.

(c) Mindazonáltal ha a jelentkező tanúk tisztátalanságról tanúskodnak, és határozottan állítják, hogy az asszonyt megerőszakolták az elrablói, akkor az asszony nem mehet kohénhez feleségül, ha pedig már megtette, még akkor is el kell hagynia a férjét, ha már több gyereke van a kohéntól. Ennek az az oka, hogy a Misna (b) rendelkezése csak olyan, fogságot szenvedett asszonyra vonatkozik, akinek az esetében valószínű, de nem biztos, hogy megerőszakolták. Ha azonban egyértelmű tanúvallomás tanúsítja, hogy megerőszakolták, akkor a Tóra tiltja meg, hogy kohénnel kössön házasságot, és a nő vallomása értéktelen2 .

[A Gömárá egy történettel példázza az előző szabályt.]

הָנֵי שְׁבוּיָיתָא דְּאָתְיָין לִנְהַרְדְּעָא. אוֹתֵיב אֲבוּהּ דִּשְׁמוּאֵל נָטוֹרֵי בַּהֲדַיְיהוּ.

Történt egyszer, hogy néhány fogoly nő érkezett Nöhárdöába, hogy váltsák ki őket fogságukból. Miután Smuél apja, aki Nöhárdöá egyik legnagyobb Háláchá-tudósa volt, kiváltotta őket, védnököket nevezett ki, hogy vigyázzanak rájuk hazafelé menet.

אֲמַר לֵיהּ שְׁמוּאֵל: וְעַד הָאִידָנָא מַאן נָטְרִינְהוּ?

Smuél ekkor azt mondta neki (apjának): Furcsa dolog védnököket kinevezni azért, hogy megóvják ezeket a nőket a zaklatástól. Ha attól tartasz, hogy foglyul ejthetik őket, és így nem lehetnek kohén-feleségek, akkor már elrablásuk óta alkalmatlanná váltak. Hiszen „Mostanáig ki őrizte őket?” – ? –

אֲמַר לֵיהּ: אִילּוּ בְּנָתָךְ הָוְויָן, מִי הָוֵית מְזַלְזֵל בְּהוּ כּוּלֵּי הַאי?!

Smuél apja így felelt neki: „Ha a te leányaid volnának, ugyanilyen könnyen vennéd-e a sorsukat? Ezek tisztességes asszonyok, akiket az a balszerencse ért, hogy elrabolták őket. Most, hogy szabadok, a legnagyobb tisztelettel kell bánni velük.

 

Smuél fogságba esett leányai

[A Gömárá elmondja:]

הַוַאי כִּשְׁגָגָה שֶׁיֹּצָא מִלִּפְנֵי הַשַּׁלִּיט“, וְאִישְׁתַּבְּיָין בְּנָתֵיהּ דְּמַר שְׁמוּאֵל, וְאַסְּקִינְהוּ לְאַרְעָא דְּיִשְׂרָאֵל.

Smuél apjának feddő intése, amelyben azt az eshetőséget említette, hogy hasonló eset Smuél lányaival is megtörténhet, „egy tévedés [volt], mely a hatalmastól ered”3, és nem sokkal ezután beteljesültek szavai: Már-Smuél leányai történetesen valóban fogságba estek, és foglyul ejtőik a babiloni Nöhárdöából Erec Jiszráélbe vitték őket, ahol az ottani zsidók kiváltották őket.

אוֹקְמָן לִשְׁבוֹיָינְהוּ מֵאַבְּרַאי, וְעַיְילֵי לְבֵּי מִדְרָשָׁא דְּרַבִּי חֲנִינָא. הָא אָמְרָה: “נִשְׁבֵּיתִי וּטְהוֹרָה אֲנִי“, וְהָא אָמְרָה: “נִשְׁבֵּיתִי וּטְהוֹרָה אֲנִי“, שָׁרֵינְהוּ.

Amikor Smuél leányait kiváltani vitték, azok rávették a fogva tartóikat, hogy míg ők bemennek rabbi Chániná tanházába, addig kint várakozzanak. Odabent mindegyikük azt mondta: „Foglyul tartottak, de tiszta vagyok”, „Foglyul tartottak, de tiszta vagyok”. A rabbi Chániná tanházában tartózkodó rabbik ezután a Misna törvényének megfelelően engedélyezték nekik, hogy kohénhoz menjenek feleségül, mivel a saját vallomásukon kívül nem volt rá más bizonyíték, hogy fogságba estek, és „a száj, amely megtiltotta, ugyanaz a száj, amely megengedte”.

סוֹף עוּל אָתוּ שָׁבוֹיָינְהוּ. אֲמַר רַבִּי חֲנִינָא: בְּנָן דְּמוֹרְיָין אִינּוּן.

Végül fogva tartóik bementek a tanházba és követelték a váltságdíjat. Rabbi Chániná ekkor azt mondta: „Ezek a nők biztosan egy tudós leányai.” Csak a Smuél apja szerinti Misna-értelmezést ismerő nők ismerhették fel, hogy ha még akkor nyilatkoznak a bíróság előtt, amikor az még nem ismer konkrét bizonyítékot, az esetben engedélyezik nekik, hogy kohénhez mehessenek feleségül, és ha a bizonyíték akár már néhány perc múlva kerül is a bíróság elé – jóval az előtt, hogy lehetőségük lett volna férjhez menni –, a nekik kiadott engedély akkor sem vonható vissza.

אִיגְלַאי מִילְּתָא דִּבְנָתֵיהּ דְּמַר שְׁמוּאֵל הָוְויָן.

Később kitudódott, hogy ezek a fogoly nők valójában nem mások, mint Már-Smuél leányai.

אֲמַר לֵיהּ רַבִּי חֲנִינָא לְרַב שֶׁמֶן בַּר אַבָּא: פּוֹק אִיטַּפַּל בִּקְרוֹבוֹתֶיךָ.

Rabbi Chániná ekkor azt mondta Ráv Semen bár Ábának, egy kohénnak, aki Smuél rokona volt: „Eredj, és gondoskodj a rokonaidról (azaz: vedd feleségül valamelyiket)!”

אֲמַר לֵיהּ לְרַבִּי חֲנִינָא: וְהָאִיכָּא עֵדִים בִּמְדִינַת הַיָּם!

Ráv Semen bár Ábá nem akart erre a szabályra hagyatkozni, és vonakodott egy fogságot szenvedett nőt feleségül venni. Azt mondta rabbi Cháninának: „A Misna csak akkor engedi meg egy kohénnak, hogy ilyen módon vegyen feleségül egy fogoly nőt, ha egyáltalán nincsenek tanúk. Ám külországban, Nöhárdöában vannak tanúk4, akik tudják, hogy Smuél leányait elrabolták! Hogyan vehetnék hát feleségül egy ilyen lányt?”

הַשְׁתָּא מִיהַת לֵיתְנְהוּ קַמָּן, עֵדִים בְּצַד אִסְתָּן וְתֵאָסֵר?!

Rabbi Chániná így válaszolt: „Mindenesetre ezek a tanúk nincsenek itt. A bíróságnak az előtte megjelent tanúk vallomására támaszkodva kell döntenie, nem olyan tanúk vallomása alapján, akik nem járultak elé. Azon kívül, hogy valaki azt mondja: vannak tanúk északon (azaz a távoli Babilóniában), van-e bármilyen ok, ami miatt meg kellene tagadni a nőtől az engedélyt?!”

Ráv Semen bár Ábá elfogadta rabbi Chániná érvelését és feleségül vette Smuél egyik fogságot szenvedett leányát.

[Egy későbbi nemzedékben az ámorák Smuél leányainak történetét tanulmányozva ezt vetették fel:]

טַעְמָא דְּלָא אָתוּ עֵדִים, הָא אָתוּ עֵדִים מִיתַּסְרָא? וְהַאֲמַר אֲבוּהּ דִּשְׁמוּאֵל: כֵּיוָן שֶׁהִתִּירוּהָ לִינָּשֵׂא אַף עַל פִּי שֶׁלֹּא נִשֵּׂאת!

Rabbi Chániná érvelésének lényege az volt, hogy a tanúk még nem érkeztek meg Babilóniából. Ebből következik, hogy ha a tanúk megjelentek volna, miután Ráv Semen menyasszonya engedélyt kapott, hogy feleségül menjen Ráv Semenhez, és tanúsították volna, hogy a lány és nővérei fogságban voltak, akkor megtiltották volna neki a házasságot. Smuél apja azonban kétségkívül azt mondta: „Mivel a bíróság már engedélyezte a házasságát, ezért még a tanúk jelentkezése után is joga van házasságot kötni, noha a jelentkezésük előtt nem ment ténylegesen férjhez.” Mi nyugtalanította hát Ráv Semen bár Ábát?

אֲמַר רַב אַשִׁי: עֵדֵי טוּמְאָה אִיתְּמַר.

Ráv Ási így válaszolt: Abban a beszélgetésben, amelyet Ráv Semen bár Ábá rabbi Cháninával folytatott, „tisztátalansági tanúk”-ról volt szó. Ráv Semen bár Ábá sejtette, hogy Babilónból jöhetnek tanúk, akik határozottan tanúsíthatják, hogy Smuél leányait megerőszakolták, márpedig – amint azt a fentebb idézett Brájtában láttuk – ha ilyen tanúk tanúskodnak, akkor a Misnában említett rendelkezés nem érvényesíthető, sőt el is kell válni. Rabbi Chániná azonban azt felelte, hogy nem kell foglalkoznunk olyan tanúkkal, akik még nem jelentkeztek és a döntés kimondásakor hagyatkozhatunk az előttünk fekvő bizonyítékra.

1 Háláchá: Az eredetileg engedélyezett státuszáról nem kell lemondania. „Ha egy fogoly asszonynak – az „…ugyanaz a száj…” elve alapján, és azért, mert nincs rá független bizonyíték, hogy foglyul ejtették – a saját nyilatkozata alapján engedélyezik, hogy kohénhez menjen feleségül, még akkor sem veszíti el az erre való jogát, ha később tanúk jelentkeznek, akik tanúsítják, hogy valóban foglyul ejtették. Mi több, Smuél apja tanácsát követve védnököket nevezünk ki, hogy óvják meg a fogoly asszonyt a zaklatástól, míg ki nem váltják. Még ha az asszony foglyul ejtői rögtön az engedély kiadása után bírósághoz fordulnak is, az asszonynak akkor is joga van kohénhez feleségül menni” – mondja rabbi Chániná Smuél leányaival kapcsolatban. (Maimonidész, A tiltott testi kapcsolatok szabályai 18:22.; Sulchán Áruch, Even Háezer 7:6.).

2 Háláchá: Ha viszont a jelentkező tanúk tisztátalanságról tanúskodnak. „Ha egy fogoly asszonynak a saját nyilatkozata alapján megengedik, hogy kohénhez menjen feleségül, és később előáll két tanú, aki tanúsítja, hogy az asszonyt megerőszakolták foglyul tartói, akkor az asszony nem mehet kohénhez feleségül. Sőt, ha már hozzáment, el kell válnia tőle, és a kohéntól született gyermekeiből nem lehetnek kohének. Egyetlen tanú vallomásának azonban nincs törvényi következménye.” (Maimonidész, uo. 23.; Sulchán Áruch, uo.)

3 Prédikátor 10:5.

4 Háláchá: Ám vannak tanúk. „Ha egy látszólag szabad nő kijelenti, hogy foglyul ejtették, de nem erőszakolták meg, és hozzáteszi, hogy erre tanúi is vannak, akkor a saját nyilatkozata alapján azonnal engedélyezzük neki, hogy kohénhez menjen feleségül, és – a Brájtát követve – nem várjuk meg, míg a tanúk előkerülnek. Sőt, még ha keringenek is szóbeszédek, hogy vannak valahol tanúk, akik cáfolják a nő kijelentését és tanúsítják, hogy megerőszakolták, ezeket a szóbeszédeket nem vesszük figyelembe, és míg ilyen tanúk elő nem kerülnek, engedélyezzük, hogy a nő kohénhez menjen feleségül, mivel engedékenyek vagyunk a fogságot szenvedett nők iránt” – mondja Ráv Ási. (Maimonidész, uo.23.; Sulchán Áruch, uo. 7.)

  • Küldés emailben

Fejezetek