3. 📖 Kötubot 2. fejezet – Az önmagára tett tanúvallomás törvényei

II.rész, 22/b lap

אָמַר לֵיהּ: אַף בְּזוֹ אִם נָתְנָה אֲמַתְלָא לִדְבָרֶיה – נֶאֱמֶנֶת.

Ráv így válaszolt Smuélnak: Ebben az esetben is hinni lehet az asszonynak, ha meggyőző magyarázatot ad.

תָּנָא מִינֵּיהּ אַרְבָּעִים זִימְנִין, וַאֲפִילּוּ הָכִי לָא עֲבַד שְׁמוּאֵל עוּבְדָא בְּנַפְשֵׁיהּ.

Mivel Smuél nehezen tudta eldönteni, hogy elfogadja-e Ráv érvelését, ezért miután hallotta tőle, negyvenszer gondolta végig és ismételte át. Jóllehet, végül elfogadta, személyes gyakorlatában mégsem alkalmazta. Az asszony, aki rituálisan tisztátalannak nyilvánította magát, majd tettét meggyőzően magyarázva, visszavonta ezt a kijelentését, Smuél felesége volt. És noha eszerint Smuél szabadon közeledhetett volna a feleségéhez, mégis úgy határozott, hogy inkább megvárja, míg az asszony a mikvében megtisztul.

* * *

Tanúk – ellentanúk

תָּנוּ רַבָּנַן: שְׁנַיִם אוֹמְרִים: “מֵת“, וּשְׁנַיִם אוֹמְרִים: “לֹא מֵת“, שְׁנַיִם אוֹמְרִים: “נִתְגָּרְשָׁה“, וּשְׁנַיִם אוֹמְרִים: “לֹא נִתְגָּרְשָׁה” – הֲרֵי זוֹ לֹא תִּנָּשֵׂא, וְאִם נִשֵּׂאת – לֹא תֵּצֵא.

Bölcseink a következő brájtát tanították: Ha egy férfi eltűnik, és előáll két tanú, aki azt mondja: „Láttuk a férjet, és meghalt”, de előáll két másik tanú, aki ellentmond az előző kettőnek, azt állítva:Nem halt meg1, vagy ha az első kettő azt mondja: „Elvált”, a másik kettő viszont azt mondja: „Nem vált el”2, akkor az asszony nem mehet újra férjhez, mert a családi állapota kétséges, ha viszont megtette már, nem kell elhagynia a második férjét.

רַבִּי מְנַחֵם בַּר יוֹסֵי אוֹמֵר: תֵּצֵא.

Rabbi Menáchem bár Joszé azonban nem ért egyet ezzel a rendelkezéssel, mondván: Még ha már újra férjhez is ment, el kell hagynia a második férjét.

אָמַר רַבִּי מְנַחֵם בַּר יוֹסֵי: אֵימָתַי אֲנִי אוֹמֵר תֵּצֵא? בִּזְמַן שֶׁבָּאוּ עֵדִים וְאַחַר כָּךְ נִשֵּׂאת, אֲבָל נִשֵּׂאת וְאַחַר כָּךְ בָּאוּ עֵדִים – לֹא תֵּצֵא.

Rabbi Menáchem bár Joszé ezt így magyarázta: Mikor mondom azt, hogy ha az asszony másodszor is férjhez ment, el kell hagynia a második férjét? Csak abban az esetben, amikor terhelő tanúk állnak elő a második házasságkötés előtt, de az asszony nem törődik velük, és az első két tanú vallomása alapján mégis újra férjhez megy. Ha viszont újra férjhez megy, amikor még csak a számára kedvező tanúvallomások voltak ismeretesek a bíróság előtt, és a másik két tanú csak ez után jelentkezik, az esetben rabbi Menáchem bár Joszé is úgy vélekedik, hogy az asszonynak nem kell elhagynia a második férjét, mivel a második házasságkötésekor joggal hagyatkozhatott az első két tanúra.

Látjuk tehát, hogy mindkét vélemény szerint abban az esetben, amikor az asszony jogosan hagyatkozott az első két tanúra, a kétség miatt nem kötelezhető a második férje elhagyására.

[A Gömárá kifogást emel ez ellen:]

מִכְּדִי תְּרֵי וּתְּרֵי נִינְהוּ, הַבָּא עָלֶיה בְּאָשָׁם תָּלוּי קָאֵי!

Csak annyi bizonyos, hogy van két mellette és két ellene szóló tanú. Semmiképp nem tudhatjuk, hogy az asszony férjhez mehet-e újra, vagy sem, ilyen helyzetben ha egy férfi közösül vele, akkor arra vonatkozik az a törvény, mely szerint köteles „kétséges esetekre vonatkazó vétekáldozatot” bemutatni3. Mi hát a magyarázata annak, hogy ilyen körülmények között, amikor az újbóli házasságkötés feltételei nem egyértelműek, az asszony mégis újra férjhez mehet?

אֲמַר רַב שֵׁשֶׁת: כְּגוֹן שֶׁנִשֵּׂאת לְאֶחָד מֵעֵדֶיהָ.

Ráv Séset így válaszolt: A Brájtá egy olyan esetre vonatkozik, amikor például épp ahhoz a tanúhoz megy feleségül az asszony, aki biztosan állítja az első férj halálát. Ezen tanú szempontjából nem lehet szó bűnről és mivel engedékenyek vagyunk az új házasság engedélyezéséért folyamodó asszonnyal szemben, a tanúnak megengedjük, hogy feleségül vegye az asszonyt.

[A Gömárá ismét ellenvetéssel él:]

הִיא גוּפָהּ בְּאָשָׁם תָּלוּי קַיְימָא!

De még ha az új férj biztos is a dolgában, maga az asszony semmiképp nem tudhatja, hogy a tanúpárok közül melyik mondott igazat. Ennélfogva ha újra férjhez megy, ő maga is köteles lenne „kétséges-bűn áldozat”-ot bemutatni. Miért engedélyezik hát neki, hogy másodszor is férjhez menjen?

[A Gömárá azzal felel a kérdésre:]

בְּאוֹמֶרֶת: “בָּרִי לִי“.

A Brájtá egy olyan esetre vonatkozik, amikor az asszony azt mondja: „Biztos vagyok benne, hogy a férjem meghalt. Mivel ismeri a férjét, meggyőződése, hogy huzamos távolmaradását csak az magyarázhatja, hogy meghalt. Ennélfogva hajlandó hitelt adni az ezt megerősítő tanúvallomásnak, és nincsenek kételyei afelől, hogy újra férjhez mehet-e.

[Az imént tárgyalt Brájtá nem tesz különbséget a között az eset között, amikor a tanúk azt mondják, hogy a férj meghalt, és a között az eset között, amikor azt mondják, hogy az asszony elvált. A Gömárá itt most egy olyan véleményt idéz, amely megkülönbözteti a halált és a válást.]

אָמַר רַבִּי יוֹחָנָן: שְׁנַיִם אוֹמְרִים: “מֵת“, וּשְׁנַיִם אוֹמְרִים: “לֹא מֵת” – הֲרֵי זוֹ לֹא תִּנָּשֵׂא, וְאִם נִשֵּׂאת – לֹא תֵּצֵא.

Rabbi Jochánán mondotta: Ha egy férfi eltűnt, és előáll két tanú, aki azt mondja: „Mi láttuk a férjet, és meghalt”, de előáll két másik tanú, aki az előző kettővel szemben azt vallja, hogy „Nem halt meg”, abban az esetben az asszony nem mehet újra férjhez, mivel a családi állapota kétséges, ha viszont megtette már, nem kell elhagynia a második férjét. Rabbi Jochánán álláspontja eddig megegyezik az imént tárgyalt Brájtá Bölcseinek álláspontjával.

שְׁנַיִם אוֹמְרִים: “נִתְגָּרְשָׁה“, וּשְׁנַיִם אוֹמְרִים: “לֹא נִתְגָּרְשָׁה” – הֲרֵי זוֹ לֹא תִּנָּשֵׂא, וְאִם נִשֵּׂאת – תֵּצֵא.

Rabbi Jochánán így folytatja: Ha azonban két tanú azt mondja: „Elvált”, két másik pedig azt mondja: „Nem vált el”, az asszony nem mehet újra férjhez, és ha már megtette, el kell hagynia a második férjét.

Rabbi Jochánán álláspontja szerint ellentmondásos tanúvallomások esetén csak akkor engedélyezhető az asszonynak az újbóli férjhezmenetel, ha özvegyasszonyról, és nem elvált asszonyról van szó. Ez az álláspont nem egyezik a tárgyalt Brájtá Bölcseinek álláspontjával.

[A Gömárá fölteszi a kérdést:]

מַאי שְׁנָא רֵישָׁא, וּמַאי שְׁנָא סֵיפָא?

Mi a különbség rabbi Jochánán álláspontjának első része (ahol egyetért a Bölcsekkel) és a második része között (ahol rabbi Menáchem bár Joszéval ért egyet)? Ha rabbi Jochánán egyetért a Brájtá Bölcseinek álláspontjával, akkor még válás esetén is meg kell engednie, hogy az asszony a második férje mellett maradjon, ha viszont rabbi Menáchem bár Joszé álláspontjára helyezkedik, akkor még özvegység esetén sem volna szabad megengednie, hogy a második férje mellett maradjon! – ? –

אֲמַר אַבַּיֵי: תַּרְגְּמָהּ – בְּעֵד אֶחָד;

Ábájé így válaszol: rabbi Jochánán álláspontja úgy értendő, hogy az nem két, hanem egy tanú esetére vonatkozik4. Ahelyett, hogy úgy olvasnánk: „Ha két tanú ezt mondta… és két tanú azt mondta…”, így kell olvasni: „Ha egy tanú mondja, hogy a férj meghalt, és egy másik tanú azt mondja, hogy a férj él, akkor az asszony nem mehet férjhez, de nem kell elválnia a második férjétől; ha viszont egy tanú azt állítja, hogy az asszony elvált, egy másik tanú pedig azt, hogy nem vált el, akkor el kell válnia a második férjétől.”

Ábájé szerint rabbi Jochánán egyetért a fenti brájtával, ami két tanú pár esetét tárgyalja. Ő azonban arról az esetről szól, mikor mindkét oldalnak csak egyetlen tanúja van: az eredetileg özvegy nő megmaradhat a második férje mellett, de az eredetileg elvált nő nem.

עֵד אֶחָד אוֹמֵר: “מֵת” – הֵימְנוּהוּ רַבָּנַן כְּבֵי תְּרֵי,

Normális körülmények között legalább két tanú szükséges a nyomós súlyú tanúvallomáshoz, egyetlen tanú vallomása nem fogadható el bizonyítékként. Ha azonban az asszony azt állítja, hogy meghalt a férje, és engedélyt kér, hogy ismét férjhez mehessen, és ekkor előáll egy tanú, és azt mondja: „Valóban meghalt a férje”, akkor a Bölcsek ugyanúgy hisznek neki, mint ha két tanú állította volna ugyanazt, és minden további bizonyíték nélkül engedélyezik az asszonynak, hogy újra férjhez menjen. Az asszony szilárd meggyőződése, valamint az, hogy tudja, milyen rettenetes következményekkel kell szembenéznie, ha a férje mégis elevenen kerül elő, növeli az egyetlen tanú vallomásának súlyát.

וְכִדְעוּלָּא, דַּאֲמַר עוּלָּא: כָּל מָקוֹם שֶׁהֶאֱמִינָה תּוֹרָה עֵד אֶחָד הֲרֵי כָּאן שְׁנַיִם.

Márpedig tudjuk, hogy ilyen esetben Ulá állításával összhangban cselekszünk. Ulá ugyanis azt mondotta: Azokban a kivételes esetekben, mikor a Tóra hisz egyetlen tanúnak, úgy kezeljük a dolgot, mintha két tanú tanúsította volna. Ennélfogva tehát ha később jelentkezik egy másik tanú, aki az ellenkezőjét mondja annak, amit az első tanú mondott, akkor az úgy tekintendő, mintha egyetlen tanú mondott volna ellent két tanúnak, és a vallomása nem vehető figyelembe.

[Ábájé elmagyarázza, hogyan alkalmazható Ulá elve rabbi Jochánán kijelentésére:]

וְהַאי דְּקָאָמַר: “לֹא מֵת” – הֲוָה לֵיהּ חַד, וְאֵין דְּבָרָיו שֶׁל אֶחָד בִּמְקוֹם שְׁנַיִם.

Az első esetben egyetlen tanú tanúsítja, hogy a férj meghalt, mivel a Bölcsek ilyen esetben elfogadják egyetlen tanú vallomását, következésképp, úgy kell kezelni, mintha két tanú vallotta volna. Ennélfogva mikor egy másik tanú jelentkezik, aki azt mondja: „Nem halt meg a férje”, akkor ezt a vallomást nem fogadhatjuk el, mert erre ő csak egyetlen tanú, és egyetlen tanú szava nem áll meg kettőével szemben. Ezért mondotta rabbi Jochánán, hogy az asszony özvegynek tekintendő, és ha már másodszor is férjhez ment, nem kell elválnia a második férjétől.

[A Gömárá közbeveti:]

אִי הָכִי, אֲפִילּוּ לְכַתְּחִלָּה נַמִי!

De ha ez így van, akkor miért csak azt engedi meg rabbi Jochánán, hogy a már újból férjezett asszony megmaradjon a második férje mellett? Rabbi Jochánánnak már eleve hagynia kellett volna, hogy az asszony másodszor is férjhez menjen egy tanú vallomása alapján?

[A Gömárá így válaszol:]

מִשּׁוּם דְּרַב אַסִי, דַּאֲמַר רַב אַסִי: “הָסֵר מִמְךָ עִקְּשׁוּת פֶּה וּלְזוּתּ שְׂפָתַיִם הַרְחֵק מִמֶךָּ“.

Még ha az asszonynak Ulá elvének megfelelően elméletileg valóban szabad volna eleve másodszor férjhez mennie, rabbi Jochánán ezt mégsem engedélyezi, mégpedig Ráv Ászi következő véleménye miatt. Ráv Ászi azt mondta: Ha valamilyen cselekedet megbotránkozás keltésére alkalmasnak látszik, még akkor is kerülendő, ha a törvény betűje nem tiltja, ahogy az írva van5: „Vesd le magadról a szájnak görbeségét, s az ajkak ferdeségét távolítsd el magadtól.” Ez az asszony nem mehet újra férjhez, mert azok az emberek, akik nem ismerik Ulá elvét, esetleg úgy gondolhatják, hogy az új házasság házasságtörés.

Ábájé eddig rabbi Jochánán kijelentésének első felét magyarázta az Ulá-féle elv alapján.

סֵיפָא, עֵד אֶחָד אוֹמֵר נִתְגָּרְשָׁהוְעֵד אֶחָד אוֹמֵר לֹא נִתְגָּרְשָׁה

A kijelentés második részére vonatkozóan viszont, ha úgy értelmezzük, hogy az egy-egy tanúra vonatkozik, akkor abból a feltételezésből kell kiindulnunk, hogy az egyik tanú azt mondja: „Az asszony elvált”, a másik pedig azt, hogy „Az asszony nem vált el.”6

Noha a Bölcsek engedékenyek voltak a férj haláláról tanúskodó tanúvallomások tekintetében, és elfogadták egyetlen tanú vallomását, nem voltak ilyen engedékenyek a válással kapcsolatos tanúvallomások esetén, ahol mindenképp két tanú szükséges.

תַּרְוַיְיהוּ בְּאֵשֶׁת אִישׁ קָמְסָהֲדֵי,

Ebben az esetben mindkét tanú azt tanúsította, hogy az asszonynak volt férje, hiszen ezen a ponton mindketten egyetértettek. Ugyanis ha két tanú egy ponton egyetért egymással, noha egy másik pontot illetően nem, akkor úgy tekintjük, hogy állításuk egybeeső pontját két tanú támasztotta alá.

וְהַאי דְּקָאָמַר נִתְגָּרְשָׁההֲוָה לֵיהּ חַד, וְאֵין דְּבָרָיו שֶׁל אֶחָד בִּמְקוֹם שְׁנַיִם.

Következésképp két tanúra van szükség annak bizonyításához, hogy azóta elvált tőle. Az a tanú azonban, aki azt mondta: „Az asszony elvált”, csak egyetlen tanú, tehát el kell vetnünk a tanúvallomását, mert egyetlen tanú szavának nincs jelentősége kettővel szemben.

Így válik értetővé Ábájé magyarázata, és az, hogy miért tesz különbséget rabbi Jochánán a megözvegyült és az elvált asszony esete között.

[A Gömárá itt egy ellenvéleményt idéz:]

רָבָא אֲמַר: לְעוֹלָם תְּרֵי וּתְרֵי נִינְהוּ, וְרָאָה רַבִּי יוֹחָנָן דְּבָרָיו שֶׁל רַבִּי מְנַחֵם בַּר יוֹסֵי בְּגֵרוּשִׁין, וְלֹא רָאָה בְּמִיתָה.

Rává nem értett egyet azzal, ahogyan Ábájé értelmezte rabbi Jochánán szabályát, és azt mondotta: Nem szükséges rabbi Jochánán szabályát ebben az értelemben módosítani. Rabbi Jochánán valójában olyan esetről beszél, ahol két tanú állítja, hogy az asszony férje meghalt illetve hogy elváltak, két másik pedig azt állítja, hogy a nő még férjnél van. Rabbi Jochánán pedig a válást illetően elfogadta rabbi Menáchem bár Joszé álláspontját, így tehát ha az asszony férjhez is ment a második két tanú vallomása ellénre, akkor bizony el kell válnia második férjétől, a halál esetében viszont a Bölcsek álláspontjával egyezően nem kell hogy elváljon.

מַאי טַעֲמָא?

Mi annak az oka, hogy másképp dönt rabbi Jochánán az özvegység, mint a válás esetében?

מִיתָה – אֵינָהּ יְכוֹלָה מַכְחַשְׁתּוֹ, גֵּרוּשִׁין – יְכוֹלָה מַכְחַשְׁתּוֹ.

Rává így válaszol: Különbség van özvegység és elváltság között: a férj halálának feltételezése esetén az asszonynak igen komolyan tartania kell attól, hogy ha a férj mégis visszatér, akkor ő nem cáfolhatja meg, azaz nem állíthatja, hogy meghalt, és elkerülhetetlenül lelepleződik a hazugsága. Ezzel ellentétben a válás feltételezése esetén az asszony nem tart annyira a hazugsága lelepleződésétől, mert ha elő kerül is a férj, és tagadja, hogy elvált volna az asszonytól, az asszony bármikor cáfolhatja, és továbbra is fenntarthatja azt az állítását, miszerint elvált. Így hát a válásról szóló mégoly határozott kijelentése sem nyom annyit a latban, mint a férj halálával kapcsolatban.

[A Gömárá kérdez:]

וּמִי חֲצִיפָה כּוּלֵּי הַאי? וְהָאָמַר רַב הַמְנוּנָא: הָאִשָּׁה שֶׁאָמְרָה לְבַעְלָהּ: “גֵּרַשְׁתָּנִי” – נֶאֱמֶנֶת, חֲזָקָה, אֵין אִשָּׁה מְעִיזָה פָּנֶיהָ בִּפְנֵי בַּעְלָהּ!

A Rává-féle magyarázat arra a feltételezésre épül, hogy az asszony esetleg csak hazudja, hogy elvált, és a férje előkerülése esetén is szándékozik kitartani ezen állítása mellett. De vajon merészel-e egy asszony ilyen arcátlanul a férje szemébe hazudni? Hát nem azt mondotta-e Ráv Hámnuná: Ha az asszony a férje szemébe mondta: „Elváltál tőlem”7, akkor hinni lehet neki, mert feltételezhető, hogy egy asszony nem merne ilyet a férje szemébe mondani, ha nem volna igaz! Akkor hát hogyan feltételezhetjük, hogy ez az asszony a férje visszatérése esetén is kitart majd a hazugsága mellett?

[A Gömárá így válaszol:]

הָנֵי מִילֵי – הֵיכָא דְּלֵיכָּא עֵדִים דְּקָא מְסַיְּיעֵי לָהּ, אֲבָל הֵיכָא דְּאִיכָּא עֵדִים דְּקָא מְסַיְּיעֵי לָהּ – מְעִיזָה וּמְעִיזָה.

Ráv Hámnuná szabálya csak arra az esetre vonatkozik, amikor nincs tanú, aki alátámasztaná az asszony állítását. Ilyen esetben az asszony nem képes a férje szemébe hazudni. Ha azonban vannak tanúk, akik alátámasztják hazug állítását, biztosan van mersze a férje szemébe hazudni. Ennélfogva ha két tanúpár nem ért egyet abban, hogy a férj meghalt-e, rabbi Jochánán a Bölcseknek ad igazat. Azt állítja, hogy hagyatkozhatunk az asszony határozott meggyőződésére, mivel az tudja, hogy a hazugság hiábavaló, hiszen leleplezhető. Válási ügy esetén viszont rabbi Menáchem bár Joszénak ad igazat, mivel tartunk tőle, hogy az asszony esetleg kész arcátlanul hazudni.
[A Gömárá most rabbi Jochánán mondásának egy harmadik értelmezését idézi:]

רַב אַסִי אֲמַר: כְּגוֹן דְּאָמְרִי עֵדִים: “עַכְשָׁיו מֵת” “עַכְשָׁיו גֵּירְשָׁהּ“,

Ráv Ászi mondta: rabbi Jochánán egy különleges esetről beszélt, amikor például az első tanúpár azt mondja: „A férj éppen csak most halt meg”, vagy A férj éppen most vált el tőle”, a másik tanúpár vallomása pedig ellentmond ezeknek. Ebben az esetben különbséget teszünk halálozási és válási ügy között.

מִיתָה לֵיכָּא לְבֵרוּרָהּ,

Halálesettel kapcsolatos ügy esetén nem számít, hogy a tanúk szerint a férj csak nemrég vagy már jó ideje halt meg, mivel se ebben, se abban az esetben nincs mód a dolog tisztázására. Ennélfogva még akkor sem kívánjuk meg, hogy az asszony elhagyja a második férjét, ha az asszony a második tanúpár jelentkezése után ment újra férjhez, mivel feltételezzük (amint erről fentebb már beszéltünk), hogy az asszony nem tesz ilyet, ha nem gondolja végig nagyon alaposan a dolgot.

גֵּירוּשִׁין אִיכָּא לְבֵרוּרָהּ, דְּאָמְרִינַן לָהּ: אִם אִיתָא דְּהָכִי הֲוָה, אַחֲזֵי לָן גִיטֵּיךְ.

Válási ügyben azonban ha a tanúk azt mondják, hogy a válásra csak a nagyon közeli múltban került sor van mód a dolog tisztázására. Mert mondhatjuk az asszonynak: „Ha igaz, hogy így történt, és csak nemrég váltál el, akkor mutasd meg nekünk a válóleveledet.” Emiatt ebben az esetben még akkor sem lehet az asszonyra hagyatkozni, ha azt mondja, hogy biztos a dologban, mivel az ellentmondásos tanúvallomás miatt – a válólevél hiányában – nem mehet újra férjhez…

1 Háláchá: Előáll két tanú, aki azt mondja: „Láttuk a férjet, és meghalt”. „Ha két tanú tanúsítja, hogy a férj meghalt, kettő pedig azt, hogy nem halt meg, az asszony nem mehet újra férjhez, ha pedig mégis férjhez ment, el kell válnia, mivel fennáll a valós lehetőség, hogy a második házassága házasságtörés. Ha azonban egy olyan tanúhoz megy feleségül, aki azt állította, hogy a férj meghalt, és ha ő maga is kijelenti, hogy biztos benne, hogy a férje meghalt, akkor nem kell elválnia” – a Brájtá és Ráv Séset magyarázata szerint. (Maimonidész, A válás szabályai 12:23.; Sulchán Áruch, Even Háezer 17:42.)

2 Háláchá: Két tanú azt mondja: „Elvált”. „Ha két tanú azt állítja, hogy az asszony egy bizonyos ideje elvált, másik két tanú viszont ennek az ellenkezőjét vallja, akkor az asszony nem mehet újra férjhez, ha pedig mégis megtette, el kell válnia, és a második házasságából származó gyerekei kétséges törvénytelen gyerekeknek számítanak, mivel fennáll a valós lehetőség, hogy a második házassága házasságtörés. Ha az asszony egy olyan tanúhoz megy feleségül, aki azt állította, hogy az asszony elvált, és az asszony kitart amellett, hogy elvált, akkor nem kell elválnia a második férjétől. Ebben az esetben még az sem számít, ha nem tudja bemutatni a válólevelet, mivel teljesen megszokott jelenség, hogy az asszonyok egy bizonyos idő elteltével elveszítik vagy eldobják a válólevelüket.

A fenti szabály csak akkor érvényes, ha a tanúk tanúsítják, hogy az asszony egy bizonyos ideje elvált. Ha azonban azt vallják, hogy az asszony csak nagyon rövid ideje vált el, más tanúk viszont ellentmondanak ennek, akkor az asszonynak be kell mutatnia a válólevelét. Ha erre nem képes, férjes asszonynak tekintendő, és ha újra férjhez megy, el kell válnia, és a második házasságából származó gyerekei törvénytelengyerekeknek számítanak, mivel aligha hihető, hogy az asszony ilyen gyorsan elvesztette volna a válólevelét. Még ha kitart is amellett, hogy elvált, és még ha a férje szemébe nézve kijelenti is, hogy »Elváltál tőlem«, akkor sem lehet hinni neki, mert a két tanútól kapott támogatás teszi képessé arra, hogy arcátlanul a férje szemébe hazudjon – magyarázza Ráv Ászi rabbi Jochánán állítását.” (Maimonidész, A válás szabályai 16:6–7.; Sulchán Áruch, Even Háezer 152:3.)

3 Fogalom: Ásám táluj – A törvény úgy szól, hogy ha valakiben fölmerül a gyanú, hogy akaratlanul bár, de bűnt követhetett el (jelen esetben akaratlan házasságtörést), amely normális esetben chátát, azaz „bűn-áldozat”-ra kötelezné, ebben a kétséges esetben egy különleges, úgynevezett „kétséges-bűn áldozat”-ot” kell bemutatnia.

4 Háláchá: Egy tanúra vonatkozik. „Ha csak egyetlen tanú tanúsítja, hogy az asszony férje meghalt, az asszony újra férjhez mehet. Ha még az újraházasodás bírósági engedélyezése előtt jelentkezik egy új tanú, akinek a vallomása ellentmond az első tanú vallomásának, és azt állítja, hogy az asszony férje életben van még, akkor az asszony nem mehet újra férjhez, ha pedig mégis megtette, akkor el kell válnia a második férjétől. Ha azonban a második tanú akkor jelentkezik, miután a bíróság az első tanú vallomására támaszkodva már hozzájárult az asszony újbóli férjhezmeneteléhez, az esetben az asszony nem veszíti el az új házasságkötéshez való jogát, mivel annak az egyetlen tanúnak a vallomását, aki tanúsította, hogy a férj meghalt, úgy kell tekinteni, mintha két tanú állította volna, ennélfogva nem hazudtolhatja meg őket egyetlen tanú” – magyarázza Ábájé rabbi Jochánán álláspontját. Mindazonáltal Römá Rábénu Ásér-t követve úgy rendelkezik, hogy ha az asszony a második tanú jelentkezése előtt még nem ment férjhez, akkor már nem is teheti, mivel Ráv Ászi elve szerint a dolog megbotránkozás keltésére alkalmasnak látszik. A Chelkát Möchokék nézete szerint viszont Ráv Ászi elve csak javaslat, nem kötelező érvényű szabály. A Keszef Misne úgy magyarázza, hogy Maimonidész nem ért egyet Rábénu Ásér-el, és kijelenti, hogy a Háláchá szerint, amely elveti Ábájé értelmezését, Ráv Ászi elve egyáltalán nem alkalmazható. (Maimonidész, A válás szabályai 12:18.; Sulchán Áruch, Even Háezer 17:37.)

5 Példabeszédek 4:24.

6 Háláchá: Az egyik tanú azt mondja: „Az asszony elvált.” „Ha egy nőről úgy tudják, hogy férjnél van, és jelentkezik két tanú, akik közül az egyik tanúsítja, hogy elvált, a másik szerint viszont nem vált el, akkor a nő nem mehet újra férjhez, ha pedig mégis megteszi, akkor el kell válnia, mivel mindaddig férjes asszonynak tekintendő, míg be nem bizonyosodik az ellenkezője”.

Abban az esetben, ha egy nőről úgy tudják, hogy nincs férje, és jelentkezik két tanú, akik közül az egyik tanúsítja, hogy a nőnek volt férje ugyan, de elvált, a másik szerint viszont van férje, és nem vált el tőle, a szaktekintélyek különbözőképen ítélik meg a dolgot. Maimonidész álláspontja szerint a két tanú vallomását együttvéve úgy kell értelmeznünk, hogy az asszonynak volt férje, de mivel csak az egyik tanú állítja, hogy az asszony elvált, nem lehet hinni neki, mivel Ábájé szerint egyetlen tanú vallomása nem áll meg két tanú vallomásával szemben. Maimonidész tehát azt mondja, hogy az ilyen nőnek sem szabad újra férjhez mennie, és ha mégis megteszi, el kell válnia. A Sulchán Áruch szerint viszont az egymásnak ellentmondó tanúk vallomása csak akkor tevődik össze, ha egy olyan pontban mondanak ellen egymásnak, amelyben tévedhet az ember. Ha azonban a két tanú homlokegyenest ellentmond egymásnak, a tanúvallomásuk nem egyesíthető, és ha az asszonyról a tanúk jelentkezéséig úgy tudták, hogy egyedülálló, akkor még ab initio is újra férjhez mehet. (Maimonidész, uo. 9.; Sulchán Áruch, uo. 152:5.)

7 Háláchá: Az asszony, aki azt mondja a férjének: „Elváltál tőlem.” „Ha egy asszony a férje szemébe mondja, hogy elvált tőle, hinni lehet neki, mivel az asszony nem merészelne ilyet a férje szemébe mondani, ha nem lenne igaz. Hasonlóképpen: ha egy asszonyról úgy tudják, hogy az első férje jelenlétében lépett frigyre egy másik férfival, az válási nyilatkozatnak tekintendő, mivel az asszony nem merészelne házasságot kötni valakivel az előző férje jelenlétében, ha nem lenne elválva tőle. Maimonidész döntése szerint az ilyen házasság teljesen érvényes, Römá viszont előbb Rábénu Niszim-et idézi (aki szerint az asszony szavainak nem lehet teljes mértékben hitelt adni, s következésképp nem maradhat a második férje mellett), majd a Hágáhot Májmonijot nézetét idézi (aki szerint az asszony nem jogosult az első férjétől a kötubára). Az asszonynak csak olyan mértékben lehet hinni, hogy válólevelet kell kapnia a második férjétől. Römá idézi a Jád Römet is, aki szerint „még Maimonidész is egyetértene azzal, hogy a mi időnkben az asszonynak nem lehet teljes mértékben hinni, mivel az emberek manapság sokkal arcátlanabbak, mint régebben.” (Maimonidész, uo. 4:13., A válás szabályai 12:4.; Sulchán Áruch, uo. 17:2.)

  • Küldés emailben

Fejezetek