3. 📖 Gitin 1. fejezet – A Váló- És Szabadító Levelekről

II. rész, 11/a lap

[A Talmud helyesbíti előző válaszát:]

הָכָא בְּמַאי עָסְקִינַן – בְּשֵׁמוֹת מוּבְהָקִין.

Milyen helyzettel foglalkozunk itt? (Olyannal, ahol a tanúskodásra alkalmatlan nemzsidóknak, akik aláírták a válólevelet) nyilvánvalóan nem zsidó nevük van (és így nem kell attól tartanunk, hogy majd később az aláírásukra hagyatkozva, elfogadják őket a válólevél átadásánál is. Így már érthető Rabbi Simon álláspontja).

הֵיכִי דָּמֵי שֵׁמוֹת מוּבְהָקִין? אֲמַר רַב פַּפָּא: כְּגוֹן הוּרְמִיז, וְאַבּוּדִּינָא, בַּר שִׁיבְּתַאי, וּבַר קִידְרִי, וּבָאטִי, וְנָקִים אוּנָא.

Azt mondta ráv Pápá: Például mely nevek nyilvánvalóan (nem zsidó nevek)? Például Hurmiz, Ábudiná, Bár Sibtáj, Bár Kidri, Báti, és Nákim Uná.

[A Talmud a fenti megállapítást megpróbálja cáfolni:]

אֲבָל שֵׁמוֹת שֶׁאֵין מוּבְהָקִים מַאי – לָא?

De (mi van akkor, ha a válólevél tanúinak) nem nyilvánvalóan (nemzsidó) neveik vannak? (Akkor a válólevél) érvénytelen?

אִי הָכִי, אַדְּתָנֵי סֵיפָא: לֹא הוּזְכְּרוּ אֶלָּא בִּזְמַן שֶׁנַעֲשׂוּ בְּהֶדְיוֹט, לִפְלוֹג וְלִיתְנֵי בְּדִידָהּ: בַּמֶּה דְּבָרִים אֲמוּרִים – בְּשֵׁמוֹת מוּבְהָקִין, אֲבָל שֵׁמוֹת שֶׁאֵין מוּבְהָקִין – לֹא?

Ha pedig ez így van, akkor ahelyett amit (rabbi Simon) a Misná végén tanít (azaz, hogy): „…Nem voltak említve (a tanházban, mint érvénytelenek) csak ha egyszerű emberek (azaz nem hivatásos, nemzsidó bírák) által készültek”, tegyen inkább különbséget magukban (az aláírásokban)! Így: „…milyen esetekben érvényesek a fentiek (hogy a nemzsidó bíróságon készült válólevelek megfelelnek,) akkor, ha (a válólevél tanúinak) nyilvánvalóan (nemzsidó) neveik vannak, ha azonban azok nem nyilvánvalóan (nemzsidó) nevek, akkor (az a válólevél) nem elfogadható. (Esetleg ez bizonyítaná, hogy Rabbi Simon elfogadná a válólevelet, még ha tanúinak nem nyilvánvalóan nemzsidó neveik vannak is?)

[A Talmud megválaszolja a kérdést:]

הָכִי נַמִי קָאָמַר: בַּמֶּה דְּבָרִים אֲמוּרִים – בְּשֵׁמוֹת מוּבְהָקִין, אֲבָל בְּשֵׁמוֹת שֶׁאֵין מוּבְהָקִין, נַעֲשָׂה כְּמִי שֶׁנַּעֲשׂוּ בְּהֶדְיוֹט, וּפְסוּלִין.

De hiszen így is értette (rabbi Simon)! (Szavait így is kell értelmezni:) „…milyen esetekben érvényesek a fentiek (hogy a nemzsidó bíróságon készült válólevelek megfelelnek,) akkor, ha (a válólevél tanúinak) nyilvánvalóan (nemzsidó) neveik vannak, ha azonban azok nem nyilvánvalóan (nemzsidó) nevek, akkor (az a válólevél) olyanná válik, mint (egy olyan okmány) ami egyszerű emberek (azaz nem hivatásos, nemzsidó bírák) által készült (és így nem megfelelő).

[A Talmud egy másik választ is ad:]

וְאִיבָּעֵית אֵימָא: סֵיפָא אֲתָאן לְגִיטֵּי מָמוֹן, וְהָכִי קָאָמַר: לֹא הוּזְכְּרוּ גִּיטֵּי מָמוֹן דִּפְסוּלִים – אֶלָּא בִּזְמַן שֶׁנַּעֲשׂוּ בְּהֶדְיוֹט.

De ha akarod így is mondhatod: a (Misná) vége [c] (már nem rabbi Simon váló-, szabadítólevelekről mondott véleményének [b] része, hanem a Bölcseknek a Misná elején említett véleményének [a] értelmezése) az üzleti szerződésekkel (kapcsolatban). Mondván: „nem voltak említve az üzleti szerződések (a tanházban mint érvénytelenek) csak ha EGYSZERŰ emberek (azaz nem hivatásos, nemzsidó bírák) által készültek.”

[A Talmud egy Brájtával támasztja alá a Bölcsek véleményének fenti értelmezését:]

תַּנְיָא: אָמַר רַבִּי אֶלְעָזָר בְּרַבִּי יוֹסֵי, כָּךְ אָמַר רַבִּי שִׁמְעוֹן לַחֲכָמִים בְּצַיְדָּן: לֹא נֶחְלְקוּ רַבִּי עֲקִיבָא וַחֲכָמִים עַל כָּל הַשְּׁטָרוֹת הָעוֹלִין בְּעַרְכָּאוֹת שֶׁל גּוֹיִם, שֶׁאַף עַל פִּי שֶׁחוֹתְמֵיהֶן גּוֹיִם – כְּשֵׁרִים, וַאֲפִילּוּ גִּיטֵּי נָשִׁים וְשִׁחְרוּרֵי עֲבָדִים. לֹא נֶחְלְקוּ אֶלָּא בִּזְמַן שֶׁנַּעֲשׂוּ בְּהֶדְיוֹט,

Tanultuk (egy Brájtában): „Azt mondta rabbi Elázár, Rabbi Joszé fia, azt mondta rabbi Simon a Bölcseknek Cájdán (városá)ban: Nem volt vita rabbi Ákivá és a Bölcsek között arról, hogy minden szerződés, ami a nemzsidók hivatalos bíróságán készült, noha (az okmány) aláírói nem zsidók érvényes, legyen az akár váló-, akár szabadítólevél is. Hanem csak akkor volt köztük vita, ha a szerződés nem hivatalos (nemzsidó) bíróságon készült:

שֶׁרַבִּי עֲקִיבָא מַכְשִׁיר,

(1) Rabbi Ákivá szerint (még ebben az esetben is) megfelel (a szerződés).

וַחֲכָמִים פּוֹסְלִים, חוּץ מִגִּיטֵּי נָשִׁים וְשִׁחְרוּרֵי עֲבָדִים;

(2) A Bölcsek véleménye szerint nem felel meg, kivéve a váló-, és szabadítóleveleket, (amik ebben az esetben is megfelelnek, ha a tanúk nevei nyilvánvalóan nemzsidó nevek).

רַבָּן שִׁמְעוֹן בֶּן גַּמְלִיאֵל אוֹמֵר: אַף אֵלּוּ כְּשֵׁירִין בְּמָקוֹם שֶׁאֵין יִשְׂרָאֵל חוֹתְמִין. אֲבָל בְּמָקוֹם שֶׁיִשְׂרָאֵל חוֹתְמִין – לֹא.

(3) Rábán Simon ben Gámliél úgy tartja, hogy még ezek (a nyilvánvalóan nemzsidó nevekkel aláírt váló-, és szabadítólevelek) is csak akkor felelnek meg, ha olyan helyen készültek, ahol (a nemzsidó bíróságokon köztudottan) nem (tanúskodhatnak,) írhatnak alá zsidók. Azonban ha olyan helyen készültek, ahol (a nemzsidó bíróságon) zsidók is (tanúskodhatnak,) aláírhatnak, akkor az (ilyen váló-, és szabadítólevél) nem felel meg (félve attól, hátha mégiscsak zsidó neveknek nézzük azokat).

Tehát a Brájtá alátámasztja a fenti állításokat, hogy a Bölcsek véleménye szerint csak akkor érvényesek az üzleti szerződések ha hivatalos bíróságon készültek.

[A Talmud rábán Simon ben Gámliélnek a Brájtában idézett véleményéhez tér vissza:]

מָקוֹם שֶׁאֵין יִשְׂרָאֵל חוֹתְמִין נַמִי לִיגְזוֹר אַטּוּ מָקוֹם שֶׁיִשְׂרָאֵל חוֹתְמִין!

(Ha azonban a nyilvánvalóan nemzsidó neveket sem fogadjuk el, félve attól, hogy azokat zsidók neveinek lehet gondolni, akkor ehhez hasonlóan az olyan váló-, vagy szabadítóleveleket, amelyek) olyan helyről (származnak), ahol zsidók nem tanúskodhatnak, se fogadjuk el, félve attól, (hogy majd azokat) olyan helyeknek (gondolhatjuk), ahol zsidók is tanúskodhatnak (és majd esetleg zsidóknak nézzük az aláírásokat)?

שְׁמָא בִּשְׁמָא מִחְלִיף, אַתְרָא בְּאַתְרָא לָא מַחְלִיף.

(A válaszban a Talmud különbséget tesz a két helyzet között:) Név névvel összetéveszthető, helynév egy másik helynévvel nem összetéveszthető.

* * *

רָבִינָא סָבַר לְאַכְשׁוּרֵי בִּכְנוּפִיָּאָתָה דְּאַרְמָאֵי. אֲמַר לֵיהּ רַפְרָם: “עַרְכָּאוֹתתְּנַן.

Ráviná érvényesnek gondolt nyilvánítani egy arámiak (egyszerű nemzsidók által készült szerződést). Így szólt hozzá Ráfrám: A (Misnánkban nem zsidók) „…hivatalos bíróság…”-át tanultuk. (Vagyis csak a bíróságon készült szerződéseket fogadjuk el.)

אֲמַר רָבָא: הַאי שְׁטָרָא פַּרְסָאָה דְּמַסְרֵיהּ נִיהַלֵיהּ בְּאַפֵּי סָהַדֵי יִשְׂרָאֵל, מַגְבִּינַן בֵּיהּ מִבְּנֵי חָרֵי.

Azt mondta Rává (így határozott): Az a perzsa nyelvű szerződés, amit zsidó tanuk előtt adtak át, (csak) szabad (a szerződő fél által jelenleg is birtokolt) földekből lehet vele behajtani (az adósságot, de azokból a földekből már nem, amelyek csak a szerződés megkötésekor voltak a birtokában, de időközben pl. eladta azokat. Mindezt azért, mert a perzsa szerződés nem számit teljes értékűnek.)

[Talmudi kérdés-felelet következik:]

וְהָא לָא יָדְעִי לְמִיקְרָא!

(Hogyan fogadhatunk el egyáltalán egy ilyen szerződést) hiszen (a zsidó tanuk) nem képesek azt (a perzsa szöveget) elolvasni?

בִּדְיָדְעִי.

Itt egy olyan esetről van szó, ahol el tudják olvasni.

וְהָא בָּעֵינָא כְּתָב שֶׁאֵינוֹ יָכוֹל לְזַיֵּיף, וְלֵיכָּא!

De hát úgy (olyan anyaggal) kell megírni (egy szerződést), hogy azt ne lehessen (később megváltoztatni, azaz) meghamisítani? (A perzsa szerződéseknél azonban ez nem követelmény!)

בְּדַאֲפִיצָן.

(Itt egy olyan esetről van szó, ahol az irat) gubaccsal cserzés útján ki van készítve (és így az meghamísíthatatlan).

וְהָא בָּעֵינָא צָרִיךְ שֶׁיַּחְזִיר מֵעִנְיָנוֹ שֶׁל שְׁטָר בְּשִׁיטָּה אַחֲרוֹנָה, וְלֵיכָּא!

De hát (ahhoz, hogy egy szerződés elfogadható legyen), újból le kell írni a szerződés lényegét az utolsó sorban (evvel elkerüljük azt, hogy oda olyan későbbi utólagos betoldás kerüljön, ami a szerződésen lényegesen módosítana)? (A perzsa szerződéseknél azonban ez szintén nem követelmény!)

בְּדִמְהַדַּר.

(Itt egy olyan esetről van szó, ahol) megismételték (az utolsó sorban a szerződés lényegét).

אִי הָכִי, מִמְשַׁעְבְּדֵי נַמִי!

Ha azonban ez mind így van, akkor a terhelt (zálognak számító, de mégis továbbadott) földeket is be kéne tudni hajtani (ezzel a szerződéssel)?

לֵית לֵיהּ קָלָא.

(Ez azért nincsen így mivel a tanuk akik aláírták a szerződést, nem voltak zsidók, és így a szerződésnek) nincsen hangja. (Nem lett köztudott a szerződésben foglalt ügylet, így a vevő aki a záloggal terhelt földet megvette jóhiszeműen járt el, ebből kifolyólag azt a földet nem lehet tőle visszavenni, tehát csak szabad földeket lehet ezzel a szerződéssel behajtani.)

  • Küldés emailben

Fejezetek