. 📖 Kötubot 13. fejezet: A Szentföldi Letelepedés Törvénye

II. rész, 111/a lap

[A Gömárá kifejti, hogy rabbi Zérá nézete szerint ez a forrás miért nem tiltja az embernek, hogy kivándoroljon Babilóniából:]

וְרַבִּי זֵירָא – הַהוּא בִּכְלֵי שָׁרֵת כְּתִיב.

És rabbi Zérá fenntartotta azon álláspontját, hogy ez a vers a Szentély megszentelt edényeire utal, amint az a szövegkörnyezetből is kiderül. Hiszen a passzus egy korábbi verse így kezdődik1: „Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: Az oszlopok, a nagy medence, az állványok és a többi edény még, amelyek megmaradtak ebben a városban… ezek is Babilonba kerülnek, és ott lesznek mindaddig…”, Isten tehát kijelenti, hogy azok az edények Babilóniában maradnak, ám az embereknek meg van engedve, hogy Erec Jiszráelbe távozzanak.

[Ráv Jehudá erre egy újabb forrást idéz, az Énekek Énekéből, mely az Erec Jiszráelbe való bevándorlást igenis tiltja:]

וְרַב יְהוּדָה: כְּתִיב קְרָא אַחֲרִינָא: “הִשְׁבַּעְתִּי אֶתְכֶם בְּנוֹת יְרוּשָׁלַיִם בִּצְבָאוֹת אוֹ בְּאַיְלוֹת הַשָּׂדֶה וגו‘”.

És Ráv Jehudá azt mondta: Van egy másik bibliai vers is, ami ezzel kapcsolatos2: „Esketlek titeket, Jeruzsálem lányai, a gazellákra és a mező szarvasaira: Ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja!” „Jeruzsálem leányai” a zsidó nép annak minden egyes nemzedékében. Megesküdtek arra, hogy nem ébresztik fel Isten irántuk érzett szerelmét azzal, hogy visszatérnek Erec Jiszráélbe, csak majd ha Isten már elhozta – a neki tetsző időpontban – a Végső Megszabadítást. Ez a vers, jelképesen, arra tanít minket, hogy erre eskü köt minket3.

[Rabbi Zérá ezt a forrást eltérően értelmezi:]

וְרַבִּי זֵירָא: הַהוּא שֶׁלֹּא יַעֲלוּ יִשְׂרָאֵל בְּחוֹמָה.

És rabbi Zérá fenntartotta azon véleményét, hogy ez a vers az Énekek énekéből csupán annyit jelent, hogy a zsidó népnek nem szabad haddal, erős kézzel Erec Jiszráelbe seregleni4. Ám ha egy egyén, mint ő maga is, le szeretne ott telepedni, az engedélyezett számára5.

[Ráv Jehudá egy újabb forrást ismertet:]

וְרַב יְהוּדָה: “הִשְׁבַּעְתִּיאַחֲרִינָא כְּתִיב.

És Ráv Jehudá azt mondja, hogy a fent említett eskü tiltja még az egyén számára is, hogy bevándoroljon Erec Jiszráelbe, mert van egy másik bibliai vers is az Énekek énekében, amely teljesen megegyezik a fent említett verssel: „Esketlek titeket, Jeruzsálem lányai…”, stb.6 és ez a második vers az, amiből levezethető az Erec Jiszráelbe való bevándorlás teljes tilalma.

 

A zsidó nép száműzetésének fenntartása

[Rabbi Zérá más értelmezést ad ennek a második versnek is:]

וְרַבִּי זֵירָא? הַהוּא מִיבָּעֵי לֵיהּ לִכִדְרַבִּי יוֹסֵי בְּרַבִּי חֲנִינָא, דְּאָמַר: שָׁלֹשׁ שְׁבוּעוֹת הַלָּלוּ לָמָּה?

És rabbi Zérá fenntartja azon véleményét, hogy az egyén számára a letelepedés engedélyezett, minthogy ez a második vers rabbi Joszé ben rabbi Chániná tanításához rendelendő, mert ő azt mondta: Van egy harmadik vers is az Énekek énekében7, amely néhány szó híján megegyezik a fentebb idézett két verssel. Ez a három vers három esküre utal. Mire vonatkozott ez a három eskü?

אַחַת – שֶׁלֹּא יַעֲלוּ יִשְׂרָאֵל בְּחוֹמָה;

(1) Először is arra, hogy a zsidó népnek nem szabad haddal Erec Jiszráelbe seregleni;

וְאַחַת – שֶׁהִשְׁבִּיעַ הַקָּדוֹשׁ בָּרוּךְ הוּא אֶת יִשְׂרָאֵל שֶׁלֹּא יִמְרְדוּ בְּאוּמּוֹת הָעוֹלָם;

(2) másodszor arra, hogy az Örökkévaló felszólította a zsidó népet, hogy ne lázadjanak fel a világ népei ellen;

וְאַחַת – שֶׁהִשְׁבִּיעַ הַקָּדוֹשׁ בָּרוּךְ הוּא אֶת אוּמּוֹת הָעוֹלָם שֶׁלֹּא יִשְׁתַּעְבְּדוּ בָּהֶן בְּיִשְׂרָאֵל יוֹתֵר מִדַּאי.

(3) harmadszor pedig arra, hogy az Örökkévaló megparancsolta a bálványimádóknak, hogy ne essenek túlzásba a zsidó nép elnyomásában.

E három eskünek az a célja, hogy a zsidó népet száműzetésben tartsa a világ népei között a végső megszabadítás idejéig. Ehhez Isten három dolgot rendelt el magyarázandó a fenti három esküt: (1) A száműzetés nem érhet véget idő előtt; (2) a száműzetés intenzitása nem csökkenhet; és (3) nem is növekedhet.

Mindenesetre rabbi Zérá kitartott azon véleménye mellett, hogy az egyén számára sosem volt megtiltva, hogy bevándoroljon Erec Jiszráélbe.

[Ráv Jehudá feltárja a vers középső részében az egyének bevándorlását tiltó forrást:]

וְרַב יְהוּדָה: “אִם תָּעִירוּ וְאִם תְּעוֹרְרוּכְּתִיב.

És Ráv Jehudá azt mondja, hogy valójában az egyén is meg lett esketve, hogy nem vándorol be Erec Jiszráelbe, mert mindhárom vers közepén az áll: „Ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet”. Minthogy bármelyik szó a kettő közül (keltsétek föl vagy ébresszétek föl) elegendő lett volna, ez a látszólagos szószaporítás azt tanítja nekünk, hogy létezik még egy eskü, mely az egyének Erec Jiszráelbe való bevándorlását tiltja.

[Rabbi Zérá erre is egy másféle szövegmagyarázatot kínál:]

וְרַבִּי זֵירָא: מִיבָּעֵי לֵיהּ לִכְדְרַבִּי לֵוִי, דְּאָמַר: שֵׁשׁ שְׁבוּעוֹת הַלָּלוּ לָמָּה? תְּלָתָא – הָנֵי דַּאֲמָרַן, אִינָךְ:

És rabbi Zérá fenntartja megengedő álláspontját, minthogy a fentebbi három versben jelentkező látszólagos szószaporítás rabbi Lévi tanításához rendelendő, mivel ő azt mondta: Mindhárom „Esketlek titeket” kezdetű vers két esküt tartalmaz a két azonos jelentésű ige okán: keltsétek föl és ébresszétek föl, s így ez összesen (3×2) hat esküre utal. Mire vonatkozik ez a hat eskü? Hármat már említettünk. A többi a következő:

שֶׁלֹּא יְגַלּוּ אֶת הַקֵּץ;

(4) A zsidó nép prófétái nem fedhetik fel a Véget, azaz a végső megszabadulás időpontját;

וְשֶׁלֹּא יְרַחֲקוּ אֶת הַקֵּץ;

(5) és a zsidóknak nem szabad késleltetni8 a Véget azzal, hogy bűnöket követnek el9;

וְשֶׁלֹּא יְגַלּוּ הַסּוֹד לְנָכְרִים.

(6) és nem szabad felfedniük a Tóra titkait a bálványimádók előtt.10

Rabbi Zérá tehát kitartott azon álláspontja mellett, hogy nincs olyan forrás, amely megtiltaná, hogy bevándoroljon Erec Jiszráelbe, és ezt végül valóban meg is tette11.

 

A zsidó nép szabad prédává válhat

[A Gömárá elmagyarázza a fentebb idézett vers egy részét:]

בִּצְבָאוֹת אוֹ בְּאַיְלוֹת הַשָּׂדֶה“. אָמַר רַבִּי אֶלְעָזָר: אָמַר לָהֶם הַקָּדוֹשׁ בָּרוּךְ הוּא לְיִשְׂרָאֵל: אִם אַתֶּם מְקַיְּימִין אֶת הַשְּׁבוּעָה – מוּטָב, וְאִם לָאו – אֲנִי מַתִּיר אֶת בְּשַׂרְכֶם כִּצְבָאוֹת וּכְאַיְלוֹת הַשּׂדֶה.

„…a gazellákra és a mező szarvasaira”. Rabbi Elázár azt mondta e szavak magyarázataként: Az Örökkévaló így szólt a zsidó néphez: „Ha tartjátok magatokat az eskühöz, jól megy majd sorotok, de ha nem, akkor megengedem, hogy bálványimádók vadásszanak rátok, akár a gazellákra és a mező szarvasaira”12.

 

Bűnbocsánat a Szentföldön

[Rabbi Elázár egy újabb megállapítása, ezúttal Erec Jiszráel nagyszerűségével kapcsolatban:]

אָמַר רַבִּי אֶלְעָזָר: כָּל הַדָּר בְּאֶרֶץ יִשְׂרָאֵל שָׁרוּי בְּלֹא עָוֹן, שֶׁנֶּאֱמַר: “וּבַל יֹאמַר שָׁכֵן חָלִיתִי הָעָם הַיּוֹשֵׁב בָּהּ נְשֻׂא עָוֹן“.

Rabbi Elázár azt mondta: Aki Erec Jiszráélben lakik, az bűntelenül él, amint az Írás is mondja13: „Ne mondja többé Erec Jiszráél szomszédja: Beteg vagyok a szomszédomban lakó zsidó nép miatt, mert az ott lakó nép bűnbocsánatot nyer”. Amikor az Izraellel szomszédos országokat valamilyen szerencsétlenség éri, hajlamosak lehetnek arra, hogy megpróbáltatásaikért a zsidókat okolják. Mivel – érvelnek – a zsidók bűnösök, és büntetést érdemelnek, a velük szomszédos országokat miattuk érik csapások. A próféta ezért tudatja velünk, hogy ez nincs így. Az Erec Jiszráél-i zsidók – annak folytán, hogy Erec Jiszráélben élnek – bűntelenek, és szomszédaiknak a szerencsétlenségeket saját bűneik miatt kell elszenvedniük.

 

Bűnbocsánat betegség által

[A Gömárá feljegyzi ennek a versnek egy másik interpretációját is:]

אֲמַר לֵיהּ רָבָא לְרַב אַשִׁי: אֲנַן בְּסוֹבְלֵי חֳלָאִים מַתְנִינַן לָהּ.

Rává azt mondta Ráv Ásinak: Mi úgy tanítottuk, hogy ez a vers azokról beszél, akik betegségekben szenvednek, azaz a vers, amikor azt mondja: „bűnbocsánatot nyer”, a betegekről beszél. Eszerint az interpretáció szerint a vers nem utal Erec Jiszráélre, és a következőképpen kellene olvasni: A szomszéd, miközben betegségben szenvedek, ne beszéljen örvendezve arról, hogy beteg vagyok abban reménykedve, hogy meghalok, mert nem az a célja ennek a szenvedésnek. A cél sokkal inkább az, hogy minden betegségben szenvedő ember szenvedése által bűnbocsánatot nyerjen.

 

Meghalni és nyugodni Izraelben

[Az előző tanítás említést tett Erec Jiszráél engesztelési képességéről. Ezzel kapcsolatban a Gömárá most egy újabb megállapítást idéz:]

אָמַר רַב עָנָן: כָּל הַקָּבוּר בְּאֶרֶץ יִשְׂרָאֵל – כְּאִילוּ קָבוּר תַּחַת הַמִּזְבֵּחַ, כְּתִיב הָכָא: “מִזְבַּח אֲדָמָה תַּעֲשֶׂה לִּי“, וּכְתִיב הָתָם: “וְכִפֶּר אַדְמָתוֹ עַמּוֹ“.

Ráv Ánán azt mondta: Aki Erec Jiszráélben van eltemetve, az olyan, mintha a Szentély Oltára alá lenne eltemetve, már ami a kapott bűnbocsánat mértékét illeti. E következtetés alapja a gözérá sává14, vagyis a „hasonló kifejezések” elve: a Szentírás a föld szót két különböző helyen és értelemben használja, és ezzel a két féle értelmét egyesíti: Az egyik helyen ez áll15: „Földből csinálj nekem Oltárt”; a másik helyen pedig ez16: „…s földje engesztelést szerez népének”. Ráv Ánán ebből azt vezeti le, hogy az, akit bárhol Erec Jiszráél területén belül temettek el, olyan bűnbocsánatban részesül, mintha „az Oltár helyén lenne eltemetve”17.

[Az előző megállapítás az Erec Jiszráélben való temetkezéssel foglalkozott. A Gömárá most egy ezzel a témával kapcsolatos esetet mesél el:]

עוּלָּא הֲוָה רָגִיל דַּהֲוָה סָלֵיק לְאֶרֶץ יִשְׂרָאֵל, נָח נַפְשֵׁיהּ בְּחוּץ לָאָרֶץ. אָתוּ אָמְרוּ לֵיהּ לְרַבִּי אֶלְעָזָר, אֲמַר: אַנְתְּ עוּלָּא עַל אֲדָמָה טְמֵאָה תָּמוּת“. אָמְרוּ לוֹ: אֲרוֹנוֹ בָּא. – אָמַר לָהֶם: אֵינוֹ דּוֹמֶה קוֹלַטְתוֹ מֵחַיִּים לְקוֹלַטְתוֹ לְאַחַר מִיתָה.

Ulának szokása volt felmenni Erec Jiszráélbe, azaz gyakorta jött-ment Erec Jiszráél és a diaszpóra között. Úgy esett, hogy éppen Erec Jiszráélen kívül halt meg. Felkeresték rabbi Elázárt és elmondták neki, hogy Ulá a diaszpórában halt meg. Rabbi Elázár erre felkiáltott: „De, Ulá, hát éppen te haltál meg tisztátalan földön?!”18 Erre azt mondták rabbi Elázárnak: „Koporsója már megérkezett, hogy itt temessék el, Erec Jiszráélben.” Rabbi Elázár ezt válaszolta nekik: „Nem lehet összehasonlítani azt, amikor Erec Jiszráél valakit még életében fogad magába, azzal, amikor Erec Jiszráel valakit azt követően fogad magába, hogy az illető már meghalt.” Tehát még ha Ulá itt lesz is eltemetve, kívánatosabb lett volna számára az, ha itt is hal meg.19

1 Uo. 19.

2 Énekek éneke 2:7.

3 Ráv Jehudá nem mond le a fentebb általa idézett első versről: „…ezek is Babilonba kerülnek, és ott lesznek mindaddig…”, hanem az Énekek énekéből vett verssel bizonyítja, hogy a Jeremiás-vers az Erec Jiszráélből száműzött zsidókról és nem a megszentelt edényekről beszél. (Háfláá)

4 Szó szerint: „a zsidó népnek nem szabad megmásznia a várfalat”. Rási magyarázata szerint ez azt jelenti, hogy nem szabad „erős kézzel”, azaz erőszakkal Erec Jiszráélbe menniük. Egy másik fordítási lehetőség: „hogy a zsidó nép ne úgy menjen fel [Erec Jiszráélbe], mint egy fal”, azaz tömegesen (Hágáhot rabbi Jáákov Emden, Rásás).

5 Dacára ennek az eskünek, Ezra nemzedékének idején egyetlen zsidó sem volt eltiltva attól, hogy bevándoroljon Erec Jiszráélbe. Abban az időben a zsidók nem erőszakot alkalmazva hatoltak be Erec Jiszráélbe, hanem Kürosznak, az Izrael Földjét is magában foglaló perzsa birodalom uralkodójának királyi hívó szavára válaszul mentek. Kürosz szerepét a száműzött zsidók visszahívásában a próféták is megerősítik (lásd Jesájá 45:13., Mögilá 12a.), és a zsidó népet felelősségre vonták, amiért abban az időben nem alijáztak tömegesen. Lásd Ávné Nezer, Joré Déá 454:56.

6 Énekek éneke 3:5. Ez a vers teljesen megegyezik a fent idézett 2:7-tel.

7 8:4.

8 A szövegünknek létezik egy másik változata is, amelyben az áll: שלא ידחקו את הקץ, vagyis a zsidóknak nem szabad sürgetni a Véget, azaz nem szabad a még illő mértéknél hevesebben könyörögni Istennek és zaklatni őt (Rási). Az nem tisztázott, hogy mennyi ima a túl sok ima. A Bölcsek előírták az Ámidá napi háromszori elmondását, ami önmagában is számos Megváltásért való könyörgést tartalmaz, a megengedett mérték azonban biztosan e fölött van. Lásd Chátám Szofér, Likuté Sut 86. fej.

9 Vagy hogy nem szabad elveszetniük a megszabadításba vetett reményüket, és elhessegetni a Vég gondolatát azzal a felkiáltással, hogy az úgyis végtelen messzeségben van még (Máhársá).

10 Az utalás itt vagy a Naptár Titkára (ami, egy Brájtában található, amely egy sor nehezen megfejthető tanítást tartalmaz a zsidó naptár kiigazításához használt komplex metódusokkal és számításokkal kapcsolatban; lásd Ros Hásáná 20b., Rási uo. és Toszáfot itt) vagy a Tóra parancsolatai mögött húzódó okokra vonatkozik (Rási).

11 Lásd a lenti Gömárát (112a.), amely megörökíti, hogyan kelt át egy folyón, hogy Erec Jiszráélbe jusson. Mielőtt azonban elhagyta volna Babilóniát, rabbi Zérá még egyszer felkereste Ráv Jehudát (inkognitóban), hogy egy utolsó tanítást hallhasson tőle.

12 A Midrás (Sir HáSirim Rábá 2:7.) négy esetet említ a történelemből, amikor a zsidók megkísérelték kikényszeríteni a megváltást, és az erőfeszítések mind a négy esetben vérontást eredményeztek. Maimonidész az Igeret Témánban (a vége felé) számos olyan esetet sorol fel, amikor zsidók csoportjai hamis Messiásokat követtek, s ennek eredményeképpen szörnyű balszerencse, sőt olykor halál jutott nekik osztályrészül. Maimonidész megjegyzi, hogy ezeknek a csoportoknak az volt a bűne, hogy megszegték a mi Gömáránkban említett esküket.

13 Jesájá 33:24., Rási uo. és Máhársá magyarázata alapján.

14 Lásd fent a 305. lábj.

15 2Mózes 20:21.

16 5Mózes 32:43. Azt találjuk, hogy már a legkorábbi időkben is fontosnak tartották az Erec Jiszráélben való eltemettetést: Jákob és József egyaránt úgy rendelkezett, hogy holttestüket szállítsák Erec Jiszráélbe, és ott temessék el (1Mózes 47:29–30., 50:25. Lásd még Maimonidész, A királyok szabályai 5:11.; azonban lásd lentebb).

17 A Gömárá természetesen nem kívánja azt sugallni, mintha ténylegesen különleges érdem lenne az Oltár alá temetve lenni. Egy holttest jelenléte az Oltár alatt komoly tisztátalanságot okozhatna, és megakaszthatná a Szentélybeli szolgálatot (lásd Jeruzsálemi Talmud, Pszáchim 9:1.). A Gömárá tehát jelképes értelemben beszél az Oltár alá való eltemettetésről, és ezzel valójában arra utal, hogy az elhunyt olyan szintű spirituális tisztaságra tett szert, hogy érdemessé vált a forrásához való visszatérésre.

18 Ámosz 7:17.

19 Ulá maga is kesergett, hogy közelgő halála a diaszpórában fogja elragadni. Amikor ráeszmélt, hol kell majd meghalnia, sírva fakadt. A körülötte állók megkérdezték tőle: „Miért sírsz? Felviszünk mi téged Erec Jiszráelbe [miután meghaltál].” Ulá ezt felelte: „És mi hasznom belőle, ha gyöngyömet [vagyis lelkemet] tisztátalan földön veszítem el? Nem lehet összehasonlítani azt, aki életét anyja ölelő karjai között végzi be, azzal, akit valami idegen nő karjai között ér el a halál.” (Jeruzsálemi Talmud, Kilájim 9:3.).

  • Küldés emailben

Fejezetek

Könyvek

Fejezetek

Egyéb tartalmak