Így készül a sófár

Itt vagyunk a Chicago-i Highland Park-ban. Ez egy speciális sófárkészítő üzem. Pontosan ugyanolyan sófárokat gyárt, mint amilyeneket Ros Hásáná-kor fújunk meg. A sófárkészítő üzemben először azoknak az állatoknak a kiállítását néztük meg, amelyek szarvából sófárt lehet készíteni.

Mindenki tudja, hogy a sófár kos-szarv. Az üzemben láttuk, hogy más kóser állatok ‑ kecske, antilop vagy gazella ‑ szarvából is lehet sófárt készíteni.

Izraelben sok szefárd zsidó az afrikai kudu szép, hosszú, spirális szarvát használja. A szarvasok szarva azért nem jó, mert nem üres. A tehénszarv sem jó, mert arra az időre emlékeztetne minket, amikor a zsidók az aranyborjút imádták.

A legjobb szarv a kos szarva, mert arra emlékeztet minket, milyen nagy volt Ábrahám Istenbe vetett hite. Kész volt arra, hogy feláldozza fiát, Izsákot, de az utolsó pillanatban helyette egy kost mutatott be áldozatként.

Az üzemben láttuk, hogyan főzik ki egy üstben a kosfejről éppen levágott szarvat, hogy a velőt kioldják belőle. Ezután a mester kezébe veszi a szarvat és egy kampóval minden porcot és egyéb lerakódást kipiszkál belőle. Ezután a szarv már üres. Nagyon érdekes volt mindezt látni.

Ez után a mester a szarv végén fúrt egy lyukat és ezt a lyukat annyira kiszélesítette, hogy belefújhasson és hangot produkáljon.

Végül mindannyian kaptunk egy-egy sófárt, amit magunk csiszolhattunk meg. Én a magamét hazahoztam. Megtartom, annak jeleként, hogy Mi Most szeretnénk, hogy jöjjön a Messiás, fújja meg a sófárt, hogy a világ minden részéből minden zsidót a jeruzsálemi Szentélyhez hívjon.

Sziasztok, Sáná Tová, a Highland Park-i Civot Hásém sófárkészítő üzemből!

„Moshiach Times”