1. 📖 Chulin 7. fejezet – A Felügyelet Nélkül Hagyott Hús

I. rész, 95/a lap

Chulin 7. fejezet:

BÁSZÁR SÖNITÁLÉM MIN HÁJÁIN:
A FELÜGYELET NÉLKÜL HAGYOTT HÚS

A Talmud szövege

Chulin 95. lap első oldal közepétől
a 96. lap első oldalának közepéig.

A felügyelet nélkül hagyott hús

אָמַר רַב: בָּשָׂר, כֵּיוָן שֶׁנִּתְעַלֵם מִן הָעַיִן – אָסוּר.

Ráv azt mondta: Ha egyszer akár egy rövid időre is egy darab hús felügyelet nélkül maradt, eltűnt a szem elől és nem volt látható, akkor a fogyasztása tilossá válik, mert elképzelhető, hogy valaki vagy valami, például egy állat kicserélte nem-kóserre. Habár ennek az esélye igen kicsi, de mivel a kóserság törvényei nagyon fontosak, ezért az elővigyázatosság még idáig és kiterjed.

 

A bálványimádónál talált hús

מֵיתִיבִי:

A fenti szabályt egy brájtá alapján kétségbe vonták:

רַבִּי אוֹמֵר: מָקוּלִין וְטַבָּחֵי יִשְׂרָאֵל, בָּשָׂר הַנִּמְצָא בְיַד גּוֹי – מוּתָּר!

Rabbi Jehudá, a Fejedelem, azt mondja: Olyan városban, ahol a húspiacot zsidó mészárosok látják el, az a hús, amit egy bálványimádó árusnál találnak, megengedett. Tehát annak ellenére, hogy a hús nyilvánvalóan nem volt zsidó felügyelet alatt, vitatjuk Ráv állítását, és nem aggódunk amiatt, hogy esetleg kicserélték nem kóser húsra. – ? –

[A Gömárá válaszol:]

נִמְצָא בְּיַד גּוֹי שַׁאנִי.

A bálványimádó kezében talált hús más megítélés alá esik mint a felügyelet nélkül maradt hús, mivel amikor a hús őrizetlen marad, fennáll a lehetősége, hogy például egy holló kicserélte egy másik városból származó húsra. Itt azonban a bálványimádó nyilvánvalóan megvédte a hollóktól és más állatoktól, és mivel ez a bálványimádó nem maga vágja le az állatokat, amelyeknek a húsát árulja, hanem zsidó mészárosoktól kapja, akik pedig nem adnak neki tréflit, hogy azt zsidó vevőknek adja1, ezért ezt a húst el szabad fogyasztani2.

 

Ami a helyéhez van rögzítve, az fele-fele kezelendő”

[A Gömárá egy másik brájtá alapján kétségbe vonja a Ráv-féle szabályozást:]

תָּא שְׁמַע:

Jöjj és halld a Ráv-féle rendelkezés elutasítását egy másik brájtából:

תֵּשַׁע חֲנוּיוֹת כּוּלָּן מוֹכְרוֹת בְּשַׂר שְׁחוּטָה, וְאַחַת מוֹכֶרֶת בְּשַׂר נְבֵלָה, וְלָקַח מֵאַחַת מֵהֶן, וְאֵינוֹ יוֹדֵעַ מֵאֵיזֶה מֵהֶן לָקַח – סְפֵקוֹ אָסוּר.

Ha kilenc bolt van egy városban, és mindegyik kóserül levágott állatokat árul, és van egy másik bolt, amelyik tréfli húst árul, ha valaki húst vásárolt ezekből a boltokból, de nem tudja, melyikből vásárolta, akkor a hús a bizonytalanság miatt tilosnak minősül, és nem szabad megenni.

Noha a szabály úgy szól, hogy kétség esetén a többség az irányadó, e szabály alól ez az eset egy nevezetes kivétel3: ugyanis ha számos megengedett és tiltott tárgy „rögzítve van” (kávuá), úgy tekintendő, hogy – a valós számoktól függetlenül – a kisebbség egyenlő mennyiségű a többséggel. Ha tehát a tárgyak közt kétség merül fel egy adott tárgy státusát illetően, arra a többségi elv nem vonatkozik, hanem azt mondjuk, hogy annak a valószínűsége, hogy a kérdéses tárgy a kisebbséghez tartozzon, a törvény szerint ugyanakkora, mint annak a valószínűsége, hogy a többséghez tartozik. Ez a szabály az úgynevezett כל קבוע כמחצה על מחצה דמי (kol kávuá kömechecá ál mechecá dámé) szabály, azaz ami [a helyéhez] van rögzítve, az fele-fele kezelendő.

A mi esetünkben tehát ha valaki húst vásárol az említett tíz bolt valamelyikében, és később elbizonytalanodik, hogy kóser vagy nemkóser húst árusító boltban vette-e, akkor az a kérdés, hogy hol vásárolta a húst, kávuá kérdésként, azaz egy helyéhez rögzített valamire vonatkozó kérdésként kezelendő, mivel a hús, amit vett, a bolt belsejéből származik. Így tehát az egyetlen nemkóser bolt számban egyenlőnek tekintendő a kóser boltokkal, és mivel a bibliai törvényekkel kapcsolatos megoldatlan kérdések esetén a szigorúbb megoldást kell választani, a húst nem szabad elfogyasztani.

וּבְנִמְצָא – הַלֵּךְ אַחַר הָרוֹב!

Abban az esetben azonban, ha a húst a boltokon kívül találták, és nem lehet megbizonyosodni afelől, hogy melyikből származik, a többséghez igazodunk: mivel ebben az esetben a húst már kihozták a boltból, amelyikben tartották, és már nincs a helyéhez rögzítve. Így tehát, mikor azt próbáljuk eldönteni, hogy a hús kóser-e vagy sem, már nem helyéhez rögzített tárgyként kezeljük, ennélfogva az az általános szabály vonatkozik rá, miszerint כל דפריש מרובא פריש (kol döpáris mérubá páris), azaz ami elválik, az a többségtől vált el, és mivel a boltok többsége kóser húst árul, a talált hús elfogyasztható.

Mindenesetre a brájtá második esetéből azt látjuk, hogy jóllehet a hús felügyelet nélkül maradt az utcán, feltételezzük, hogy a város valamelyik boltjából származik, és – Ráv állításával ellentétben – nem foglalkozunk azzal, hogy esetleg hollók hozták ezt egy másik városból, ahol a hús többsége nem kóser. – ? –

[A Gömárá válaszol:]

הָכָא נַמִּי: בְּנִמְצָא בְּיַד גּוֹי.

Mikor a Brájtá azt mondja, hogy „…ha a húst a boltokon kívül találták…”, akkor itt is egy olyan esetre céloz, amikor a húst egy bálványimádó kezében találták, és ebben az esetben nem maradt felügyelet nélkül. Nem pedig az utcán heverve találjuk a húst, mivel akkor valóban fölmerülne, hogy esetleg hollók hozták egy másik városból4.

 

A nyers és a főtt hús

[A Gömárá egy Misna alapján kétségbe vonja a Ráv-féle szabályozást:]

תָּא שְׁמַע:

Jöjjetek és tanuljátok meg a Ráv-féle rendelkezés elutasítását a következő Misnából5:

מָצָא בָהּ בָּשָׂר (אִם חַי) – הַלֵּךְ אַחַר רוֹב טַבָּחִים,

HA VALAKI HÚST TALÁL egy zsidók és bálványimádók által lakott városban, akkor [HA NYERS], IGAZODJON a város MÉSZÁROSAINAK TÖBBSÉGÉHEZ. Mivel a hús nyers, nekünk csupán azt a kérdést kell föltennünk, hogy az állatot zsidó vágta-e le, s így az kóser. Ennélfogva tehát ha a város mészárosainak többsége zsidó, akkor feltételezzük, hogy zsidó vágta le, s mint ilyen fogyasztható; ha a városbeli mészárosok többsége bálványimádó, akkor feltételezzük, hogy egy bálványimádó vágta le, s ez esetben a hús tréfli.

וְאִם מְבוּשָּׁל – הַלֵּךְ אַחַר רוֹב אוֹכְלֵי בָשָׂר.

DE HA FŐTT, AKKOR IGAZODJON AZOKNAK TÖBBSÉGÉHEZ, AKIK HÚST ESZNEK. Ennélfogva ha a lakosság többsége zsidó, a hús – noha felügyelet nélkül maradt az utcán – elfogyasztható.

Még ha a város mészárosainak többsége zsidó is, és nem merül fel az a lehetőség, hogy a hús tréfli, ha a húsevők többsége bálványimádó, a húst nem fogyasztható, mert azok főzték meg, akik megvásárolták (akiknek a többsége bálványimádó)6, és nem a mészárosok (akiknek a többsége zsidó).

Látjuk tehát, hogy a Misna szerzője nem foglalkozik azzal, hogy a húst esetleg hollók hozták egy másik városból, mert ha aggasztaná ez a lehetőség, akkor még ha a város mészárosainak és húsevőinek többsége zsidó volna is, a hús tilalmas lenne (nyersen is, főve is). – ? –

[Van egy lehetséges megoldása ennek a problémának, amit a Gömárá kizár:]

וְכִי תֵימָא: הָכָא נַמִּי בְּנִמְצָא בְּיַד גּוֹי, מְבוּשָּׁל – הַלֵּךְ אַחַר רוֹב אוֹכְלֵי בָשָׂר?

És ha erre is azt mondanád, hogy a Misna nem olyan esetre vonatkozik amelyikben a húst az utcán találják, hanem olyan esetre, amikor egy bálványimádó kezében találják, akkor miért állítja a Misna ez utóbbi rendelkezésben, hogy „…HA FŐTT, AKKOR IGAZODJON AZOKNAK TÖBBSÉGÉHEZ, AKIK HÚST ESZNEK”?

וְנֶחֱזֵי, אִי דְּגוֹי נָקִיט לֵיהּ, אִי דְּיִשְׂרָאֵל נָקִיט לֵיהּ!

Nézzük meg, hogy a hús bálványimádónál van-e, amely esetben feltételezhető, hogy ő főzte meg és így még akkor sem szabad elfogyasztani, ha a lakosság többsége zsidó, vagy zsidónál, amely esetben akkor is el szabad fogyasztani, ha a lakosság többsége bálványimádó.

Mivel a Misna nem annak alapján határozza meg a hús státusát, hogy ki tartja a kezében, ezért nyilvánvalóan olyan esetre vonatkozik, amikor a húst felügyelet nélkül, az utcán heverve találják. Ennek ellenére – Rávval ellentétben –, ha a város mészárosainak és lakosságának többsége zsidó, engedélyezi a hús elfogyasztását, és nem tart a hollóktól, akik esetleg kicserélhették azt! – ? –

[A Gömárá elutasítja ezt a kérdést:]

הָכָא בְּמַאי עַסְקִינַן: בְּעוֹמֵד וְרוֹאֵהוּ.

Miről van itt szó? Egy olyan esetről, amikor a zsidó távol áll, és amíg föl nem veszi, szemmel tartja a húst, amelyet egy meg nem határozható ember ejtett el. Amíg a hús a tulajdonosa kezében volt, nem kellett attól tartani, hogy egy holló kicserélte . Ilyen esetben tehát Ráv rendelkezése nem alkalmazható. Mivel a hús elejtése óta felügyelet alatt volt, ezért nem kell aggódni amiatt, hogy hollók esetleg kicserélték; ugyanakkor azonban, mivel nem tudjuk, hogy a húst eredetileg egy zsidó vagy egy bálványimádó ejtette-e el, ezért a többségi elvhez kell igazodnunk.

 

A szeletelt és a darabolt hús

[A Gömárá egy másik Misna alapján kétségbe vonja a Ráv-féle szabályozást:]

תָּא שְׁמַע:

Jöjjetek és tanuljátok meg a Ráv-féle rendelkezés elutasítását a következő Misnából7:

נִמְצָא בִּגְבוּלִין, אֵבָרִים – נְבֵלוֹת, חֲתִיכוֹת – מוּתָּרוֹת.

AZ OLYAN húst, AMIT VIDÉKEN (azaz nem Jeruzsálemben) TALÁLNAK az utcán egy olyan városban akár, amelyikben a mészárosok többsége zsidó: ha csak FEL VAN DARABOLVA, TRÉFLINEK TEKINTENDŐ, mivel fogyasztása tilos, ezért az ember nem fárad azzal, hogy fölszeletelje, hanem csak feldarabolja, és úgy dobja a szemétre. Ha viszont SZELETEKRE VAN VÁGVA, akkor ENGEDÉLYEZETT, mivel a mészárosok többsége zsidó és a húst szeletekre vágva és evéshez előkészítve találták, nyilvánvaló, hogy az kóser.

Mindenestre azt látjuk, hogy az utcán őrizetlenül heverő szeletelt hús fogyasztható, és nem kell amiatt aggódni, hogy esetleg egy holló kicserélte egy másik városból származó húsra, ahol a mészárosok többsége bálványimádó! ? –

[A Gömárá kizárja az egyik válaszlehetőséget:]

וְכִי תֵּימָא: הָכָא נַמִּי – בְּעוֹמֵד וְרוֹאֵהוּ, אֵבָרִים – נְבֵלוֹת, אַמַּאי?

És ha most is azt mondanád, hogy a Misna egy olyan esetre vonatkozik, amikor a zsidó távol áll, és szemmel tartja a tulajdonos által elejtett húst (így a hús állandóan szem előtt volt, és Ráv tilalma nem alkalmazható), akkor miért rendelkezik úgy a Misna, hogy ha az állat csak darabokra volt vágva, akkor tréflinek tekintjük? Hiszen ha a zsidó látta, hogy nem szándékosan hajították ki az utcára, akkor feltételeznünk kéne, hogy a hús még akkor is a város többségben kóser húsából való (és a tulajdonos még az előtt ejtette el, mielőtt fölszeletelhette volna)!

A Misna, amelyik abból a feltételezésből kiindulva tiltja a feldarabolt húst, hogy azt eldobták, nyilván egy olyan esetről beszél, amikor a zsidó az utcán találja a húst. Mivel ez így van, ebből következik, hogy az első rendelkezés, amelyik engedélyezi az ilyen hús fogyasztását, ha az szeletekre van vágva, még olyankor is, amikor a húsra senki sem vigyázott, s így elveti Ráv állítását, miszerint a felügyelet nélkül maradt hús nem fogyasztható. ? –

[A Gömárá megválaszolja ezt a kétségbevonást is:]

מִידִי הוּא טַעְמָא אֶלָּא לְרַב, הָא אִיתְּמַר עֲלָהּ: רַב אָמַר: מוּתָּרוֹת מִשּׁוּם נְבֵלָה.

Kinek szólt ez a Misna-szabályból levezetett kérdés, miszerint az utcán talált felszeletelt hús fogyasztható? Nem másnak mint Rávnak! Ráv szerint viszont ennek a kérdésnek, semmi alapja. Hisz azt mondották, hogy ezzel a Misna-szabállyal kapcsolatban Ráv azt mondotta: a Misna nem a talált hús fogyasztásáról vagy annak tilalmáról szól, hanem amikor a Misna azt állítja, hogy ha valaki húsdarabokat talál az utcán, azok tréflinek tekintendők, akkor ez alatt az értendő, hogy a húsdarabok nem csak tréflik, hanem azok tumá, azaz tisztátlanság forrásai is8. Mármost mikor a Misna később azt mondja, hogy „ha viszont szeletekre van vágva, akkor engedélyezett”, akkor az nem azt jelenti, hogy az elfogyasztásuk engedélyezett, hanem csak azt, hogy a hússzeletek (a húsdarabokkal ellentétben) nem hordozói a növélá tisztátlansági tilalmának. Ennek ellenére ezeket a hússzeleteket nem szabad megenni, mert felügyelet nélkül maradtak.

וְלֵוִי אָמַר: מוּתָּרוֹת בַּאֲכִילָה.

Lévi azonban vitatja a Ráv-féle rendelkezést, és azt mondja, hogy a hús attól, hogy felügyelet nélkül maradt, még nem lesz tiltottá. Következésképp ő az egyszerű olvasat szerint értelmezi a Misnát, miszerint a hússzeleteket még megenni is szabad.

Ennek a Misnának az alapján tehát nem lehet kérdést szegezni Rávnak, mivel ő azt állítja, hogy a Misna tiltja a hús fogyasztását, és ez a tiltás csak a tisztátlanság törvényére vonatkozik.

1 Ritvá azt kérdezi: Tételezzük fel, hogy a bálványimádó vigyáz a húsra, de ki állítja azt, hogy egész idő alatt rajta volt a szeme, és egy percre se hagyta felügyelet nélkül? Ritvá erre azzal felel, hogy a Ráv-féle szigorítás csak arra az esetre vonatkozik, amikor biztos, hogy a hús egy időre felügyelet nélkül maradt. Ha viszont ebben nem vagyunk biztosak, akkor nem kell azzal foglalkoznunk, hogy a hús esetleg felügyelet nélkül maradt [mivel az egész Ráv-féle tilalom önmagában is túlzott szigorúság, amit a Tóra törvényei még akkor sem írnak elő, ha a hús egyértelműen őrizetlenül maradt (Ros Joszéf)].

2 Ezzel a meghatározással a Jeruzsálemi Talmud (Skálim 7:2.) nem ért egyet, és az ott leírtakat fogadták el a főbb törvényhozók Maimonidész (A tiltott ételek törvényei 8:12.) és a Sulchán Áruch (Jore Déá 63:1.) is:

Bölcseink megtiltottak minden olyan húst, amely a piacon vagy a nem-zsidó kezében találtatott. Ez még akkor is így van, ha a környék minden hentese és metszője zsidó. Sőt, még az a kóser hús is, melyet a zsidó felügyeletlenül az otthonában hagyott, ugyancsak tilos.

Mindez csak akkor tilos, ha nincs a szóban forgó húson egy meghatározó jel. Az is megfelel ha akár jel nélkül felismeri a húst, illetve ha meg van csomózva és le van pecsételve.”

3 A Gömárá (Kötubot 15a.) bibliai szövegmagyarázat alapján vezeti le.

4 Mindazonáltal, noha a bálványimádóról feltételezzük, hogy a húst a boltból hozta, a hús „rögzített” vagy „elvált” státusa nem azon múlik, hogy a vásárlás pillanatában milyen volt a helyzete, mivel ha bálványimádóról van szó, a kóser és a nemkóser hús egy és ugyanaz. Tehát amíg egy zsidó nem találkozik a húst a kezében tartó bálványimádóval, a hús státusát illetően nincs kérdés. Amikor a kérdés felmerül, a hús már a bolton kívül van, és akkor már elváltnak tekintendő. Abban az esetben azonban, mikor a húst egy zsidó vásárolta (amikor is kóser vagy nemkóser státusának már el kellett dőlnie), a státusát a szerint a boltbeli állapota szerint kell meghatározni, amikor is helyéhez rögzített volt (lásd Toszáfot; Chidusé Rabbi Ákivá Éger).

5 Máchsirin 2:9.

6 A Bölcsek a bálványimádókkal tartott társadalmi kapcsolatok illetve a vegyes házasságok megelőzése érdekében bálványimádók által főzött sokféle étel fogyasztását tiltották; lásd a Misna Ávodá Zárá 35b. és Sábát 17b.

7 Skálim 7:3. A Misna annak az esetnek a megvitatásával kezdődik, amikor a jeruzsálemi Szentély udvarán ismeretlen eredetű húst találnak, amivel kapcsolatban leszögezi, hogy ha a hús fel volt darabolva, akkor feltételezhető, hogy olá-nak, égőáldozatnak szánták, mivel azt fel szokták darabolni, mielőtt elégették az Oltáron (lásd 3Mózes 1:6–8., és Misna Jomá 26b.).

8 Ezt a tisztátalanságot említi a Biblia (3Mózes 11:39.): „Ha elhull valamely barom, amely nektek eledelül szolgál, aki megérinti dögét, tisztátalan legyen estig”.

  • Küldés emailben

Fejezetek