7. Egység 8. – 1992. március

Hogyan lett a barátfüléből hámántáska?

Hogyan lett a barátfüléből hámántáska?

Egy purimi sütemény nevének oknyomozó története

Magyarországon a zsidók Purimkor kindlit, illetve flódnit szoktak enni. Most nem erről a két, viszonylag ismert süteményről fogunk értekezni, hiszen aki már evett ilyeneket, az jól ismeri ízüket, talán elkészítésük módját is. Aki pedig nem, az nem is tudja, mit veszített. Izraelben az elmaradhatatlan purimi sütemény a mákkal, illetve lekvárral töltött ozné Hámán,vagyis “Hámán füle”. Jiddisül homentás a neve, ami “Hámán-tasakot” jelent. A háromszögűre összehajtott, rendszerint mákos töltelékkel bélelt tészta a magyar derelyére hasonlít.

Jogos a kérdés: vajon miért nevezik az ünnepet kísérő süteményt Hámán fülének? Hámán ugyan központi – meglehetősen negatív – szerepet játszik a purimi eseményekben, mégis túlzás lenne azt állítani, hogy kannibál módra állunk bosszút rajta, és a fülét rágcsáljuk Purimkor…

* * *

 A rejtvényt egy magyar zsidó nyelvész, J. Srágá fejti meg számunkra. Szerinte maga Hámán is csak a mák jóvoltából került a sütemény “megilájába”: a homentás a német–jiddisMohntasch névből ered, ami “mákos táskát,” vagyis “mákkal töltött derelyét” jelent.

Srágá ezután rámutat, hogy a derelye magyarul “barátfüle” néven közismert, s ennek eredetét is feltárja. A 19. század második felében még sokan beszéltek Budapesten, főleg Budán, németül. Volt akkoriban Budán egy vendéglő, amelynek a tulajdonosát Freundnak hívták. Az ő specialitása volt a lekvárral töltött tészta, amelyet előbb vízben kifőztek, majd olajban kisütöttek, s az étlapon mint Freunds gefüllte Tasche – azaz “Freund-féle töltött tasak” – szerepelt. A kiegyezés után gyorsan terjedő magyarosítási hullám Freundék menükártyáját is elérte – J. Srágá megjegyzi, hogy a kétnyelvű étlap a Néprajzi Múzeumban megtekinthető –, sőt maga Freund is Barátra magyarosította a nevét. A vállalkozó szellemű, de a magyar nyelvben nem túlságosan jártas fordító nem tudta, hogy a “gefüllte” magyarul “töltöttet” jelent. A hasonló hangzás alapján így jelent meg a múlt század hetvenes–nyolcvanas éveiben az immár Barát-féle vendéglő étlapján a “Freunds gefüllte Tasche” mellett a “Barát füle”, s így terjedt el a név. J. Srágá azt is elmondja, hogy kellemes nosztalgia fűzi a barátfüléhez, amelyet áldott emlékű édesanyja készített.

Tegyük hozzá: A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint a “barátfüle” “előtagjában a barát ‘szerzetes’ jelentésében szerepel; talán a papok, szerzetesek konyhájára utalva e tésztaféle finomságát jelöli…”

 * * *
 1920-ban cukrászda nyílt a pesti Király utcában, a zsidó negyed kellős közepén. A tulajdonos egy munkácsi zsidó volt, aki Purimra mákkal töltött, háromszögletű süteményt készített, s ezt a “barátfüle” mintájára monfülének – vagyis “mákosfülének” – nevezte el. A “gefüllte” ekkorra véglegesen “füle” lett, mert a munkácsi hitsorsos jobban tudott jiddisül, mint magyarul, de nem volt nyelvész, tehát eszébe sem jutott, hogy a “fülnek” valami köze lenne a töltelékhez…

Az csak természetes, hogy amikor a derék zsidó később álijázott, és Jeruzsálembe helyezte át cukrászdáját, héberre fordította specialitásának nevét. Mivel még mindig jiddisül tudott a legjobban, nem a magyar “mákost” vette alapul, hanem a német “Mohnt”, s ebből csinált “Homont” – így lett a sütemény ozné Hámán, vagyis “Hámán füle”…

S. Ájálá
  • Küldés emailben

Fejezetek