Egy boldogtalan elsőszülött
„Ők így beszéltek egymás között: bizony a testvérünkért bűnhődünk most… Emiatt ért utol bennünket ez a nyomorúság. Reuvén megszólalt és ezt mondta nekik: megmondtam nektek, hogy ne vétkezzetek a gyerek ellen, de ti nem hallgattatok rám és most az ő vérét keresik rajtunk…”
Józsefet eladták. Azóta eltelt több mint húsz év. József már felküzdötte magát, kikerült a börtönből – egyenesen az alkirályi székbe, a Fáraó rábízta egész Egyiptomot. Tegye a dolgát, hogy kivédjék a hét szűk esztendőt.
Teszi is, összegyűjtött tengernyi gabonát és most az egész világ Egyiptomba jár gabonáért. Testvérei is megjöttek Kánaánból. József felismerte őket, de nekik fogalmuk sincs, ki lehet ez a keménybeszédű alkirály aki – csodák csodája – személyesen fogadja őket és rövid faggatás után kémeknek deklarálja a tíz testvért, követeli hozzák el legkisebb testvérüket, Benjámint, és túszként letartóztatja és megkötözteti Simeont.
A fent idézett beszélgetés ebben a stádiumban zajlik, az egyiptomi alkirály társaságában.
Az egész eladási históriában Reuvén, Jákov elsőszülöttje, tölti be a tragikus sorsú, bűntudatos fiú szerepét.
Mit tudunk Reuvénről, a boldogtalan elsőszülöttről, aki hangsúlyozott jó szándéka ellenére, balsikert balsikerre halmozott és a végén elvesztette elsőszülöttségét József javára? Kiszlév 14-én született és 155 éves volt, amikor meghalt (Jálkut, Smot, 162.).
Más helyütt a Midrás idézi Jákobot, mint aki azt mondta volna Reuvénnek: „Minden a tied volt: az elsőszülöttség, a főpapság és a királyság. Mivel vétkeztél – Bilhával – mindezt elvesztetted: az elsőszülöttség Józsefé (1Mózes 49:3-4.; 1Krónikák 5:1.), a papság Lévié, és a királyság Jehudáé (Brésit rábá 98:4.).
Mi volt az oka, hogy Reuvén elvesztette az elsőszülöttséget? Az, hogy Bilhával, apja ágyasával hált. Ez Ráchel halála után történt (1Mózes 35:22.). Bár az Írás háromízben statuálja ezt a tényt és az ebből következő szankciót Reuvén ellen – a Talmud és Midrás-bölcsek megpróbálják enyhíteni, illetve kimagyarázni a dolgot.
Bölcseink szerint dehogy is követte el Reuvén az inszinuált csúnya vétket. „Téved aki mondja, hogy Reuvén vétkezett” – mondja a Talmud (Sábát 55b.). Mit csinált, mégis? Amíg Ráchel életben volt, Jákob agya állandó jelleggel Ráchel, a szeretett feleség sátrában volt. Halála után Jákob átvitette ágyát Bilhá sátrába. Ez feldühítette Reuvént, aki azt mondta: Hogy anyám húga volt apa főfelesége, az hagyján, de most a szolgáló, Bilhá, legyen fontosabb anyámnál? Fogta és kidobta az ágyat és ezt olybá vette neki az Írás mintha hált volna Bilhával… (uo. és Brésit rábá 98:4.).
A Zóhár átviszi az affért a kabala mezeire. Szerinte, amíg Ráchel és Léá éltek, az isteni dicsfény (Sechina) ragyogta be sátraikat. Miután meghaltak, az isteni dicsfény nem távozott, hanem átvonult Bilhá sátrába. Jött Reuvén és megzavarta ezt, miután Bilhá ágyán aludt (nem vele, hanem az ágyán!) és nem adta meg a tiszteletet az isteni dicsfénynek (Zóhár, Brésit 175b.). A Tánchumá ezt úgy módosítja, hogy tetette magát mintha ott aludna, hogy Jákob átvigye ágyát Léá sátrába.
Akárhogy is legyen, Reuvén belátta tévedését és megtért, megbánta tettét. A midrási források szerint ő volt az első báál tsuvá, aki megbánta tettét és megtért. Tőle származott Hoséá, a próféta, aki azzal kezdte próféciáját, hogy „Térj meg Izrael…”
Bölcseink igencsak dicsérték Reuvén megtérési hajlandóságát. A Talmud szerint „mivel Reuvén bevallotta vétkét – részese lett a túlvilági életnek” (Szotá 7b.).
Az Írás nyomán a Midrás is hangsúlyozza Reuvén jó szándékát megmenteni Józsefet és visszavinni egészségben apjához. Azonban, szerencsétlenségére, épp aznap amikor eladták, nem volt jelen (napos volt otthon, akinek dolga idős apjukat ellátni – Midrás) és „amikor Reuvén visszatért a gödörhöz – ahová, tanácsára, Józsefet dobták – József már nem volt a gödörben (mert közben eladták az izmaelitáknak). Ekkor Reuvén megszaggatta ruháit, visszatért testvéreihez és azt mondta: Nincs meg a gyerek! Jaj nekem! Hova legyek”? (1Mózes 37:29-30.).
Reuvén mint elsőszülött, felelősnek érezte magát a „gyerek” sorsáért és nem akart az idős apának szenvedést okozni. Ez, mint tudjuk, nem sikerült.
Amikor az egyiptomi alkirály – akiről ebben a fázisban csak mi tudjuk, hogy ő József – követeli, ne merészeljenek a színe elé kerülni, a legkisebb testvér, Benjámin nélkül, és otthon már fogytán az élelem, a testvérek győzködik Jákobot, küldje velük a „kicsit” (aki akkor kb. 30 éves és már 10 gyereke van…), ha nem akarja, hogy az egész család éhen haljon. Jákob vonakodik, nyíltan meggyanúsítja fiait, azt sugallja, hogy azt akarják tenni Benjáminnal, amit Józseffel tettek – és itt Jákob a legrosszabbra gondol, mert ő úgy tudja, hogy „vadállat tépte szét”, a prezentált véres köntös alapján. Nem, ő nem adja a „kicsit”, szeretett feleségének, Ráchelnek egyetlen megmaradt gyerekét.
Itt lép sorompóba először Reuvén, majd Jehudá. Reuvén, a hebehurgya, de jó szándékú elsőszülött, apjához fordul, és azt mondja: „Az én két fiamat öld meg, ha nem hozom őt vissza! Bízd csak rám, én visszahozom”! (uo., 42:37.).
Jákob nem is reagál Reuvén blőd beszédére, hanem fiaihoz adresszálja elutasító szavait: „Nem mehet veletek a fiam, hiszen a bátyja meghalt és ő egyedül maradt meg… Ha szerencsétlenség éri… akkor a bánat viszi sírba ősz fejemet” (uo. 42:38.). A Midrás kihallja Jákob szavaiból, hogy bolondnak titulálja Reuvént – „böchor sote” – dilis elsőszülött, még hogy öljem meg a fiait… az unokáimat! (Brésit rábá 91:13.).
Utána Jehuda veszi át az idős apa meggyőzésének nehéz feladatát – és sikerrel jár. Vállalja a felelősséget Benjámin test épségéért, ígéri, hogy visszahozza (uo. 43:9.). Jákob hajlik Jehuda szavára. Rábízza Benjámint. Benne jobban bízik, mint Reuvénban, aki már megégette magát a Bilhá ügy kapcsán (Nachmanides).
Mostantól kezdve Reuvén személye nem kerül említésre a Tórában. Törzse a gádiakkal együtt kéri majd Mózest, hagyja őket Transzjordániában, ahol kövér legelők vannak, ne kelljen átmenniük a Jordán túlsó oldalára. De ez már egy másik sztori.
Megjelent: Gut Sábesz 1. évfolyam 10. szám – 2014. július 21.