Házasság

A ktubá – Házassági levél

 

A vőlegénynek egyéb kötelezettségek mellett írásban vállalnia kell, hogy egy bizonyos összeget kifizet feleségének, ha a házasság felbom­la­nék.

Miután a vőlegénynek tilos a menyasszonnyal egy fedél alatt laknia addig a pillanatig, míg meg nem írta és át nem adta a ktubát, a házassági levelet, ugyanakkor pedig csakis a niszuin, a házasság után szabad együtt élniük, a ktubának az eljegyzésre mondott áldások idejére, illetve a házassági áldás elmondása előtt készen kell lennie. Napjainkban az eljegyzés és az esküvő egy időben zajlik, ezért az okmánynak a szertartás megkezdése előtt el kell készülnie. Miután megírta a ktubát, a vőlegény „meg­szerzéssel” (kinjánal) aláveti magát az abban foglalt kötelezett­sé­gek­nek. Ezután a tanúk hitelesítik az okmányt, és egyes közösségekben a vő­le­gény is aláírja.

A ktubá eredeti, arámi nyelvű szövege magyarul (szögletes zárójelben a pontokkal helyettesített részek magyarázata, illetve értelmezések):

 

A szöveg

A hét … napján, … [zsidó] hónap … napján, a világ teremtésének … esz­ten­dejében, aszerint, ahogyan a napokat itt, a … [budapesti] közös­ség­ben számítjuk, … [név] vőlegény, aki … [név] fia, ezt mondotta … [név] ha­ja­don­nak, aki … [név] leánya: „Légy a feleségem Mózes és Izrael törvénye szerint! Eltartalak a zsidó férfiak szokásához híven, akik dolgoznak hit­ve­sük­ért, megbecsülik, élelemmel és minden mással ellátják őket becsü­le­te­sen. Megadom a neked járó kétszáz ezüst zuzt, ami törvény szerint megil­let, és az általános szokások szerint gondoskodom élelmedről, szük­ség­le­teidről és a házaséletbeli kötelezettségeim teljesítéséről is.”

A jelen lévő … [név] hajadon beleegyezett, hogy … [név] felesége legyen. A hozományt, amelyet apja házából magával hoz, legyen az ezüst, arany, ékszer, ruhanemű vagy bútor, … [név] vőlegény száz tiszta ezüst (zekuk) értékben elfogadja, és saját elhatározásából hozzátesz a fentiekhez még száz tiszta ezüstnyi értéket. Az egész összeg így kétszáz ezüstöt tesz ki.

… [név] úr, a vőlegény, az alábbi nyilatkozatot teszi:

„Elismerem magamra és örököseimre nézve a jelen házassági szerződés teljesítésére, a hozományra és az azt kiegészítő értékre vonatkozó jótállási kötelezettségeket. Ez kifizethető bármely, az ég alatt birtokomban lévő vagyon legértékesebb részéből, akár a tulajdonomban van már, akár csak várományosa vagyok[, ebbe beleértendő] a jelzáloggal terhelhető és nem terhelhető, ingatlan- és ingó vagyon egyaránt. Mindez biztosítékul szolgál a jelen házassági szerződéshez, a hozományhoz és az azt kiegészítő értékhez[, és el lehet venni] tőlem, még a rajtam lévő ingből is, életem végéig és azután is, a mai naptól kezdve bármikor.”

… [név] vőlegény vállalja a jelen házassági szerződés teljesítésével, a hozománnyal és az azt kiegészítő értékkel kapcsolatban rá háruló jótállási kötelezettségeket, nem látszatból, és nem szerződéstervezetként, hanem az Izrael leányainak járó házassági kötelezvényre és a kiegészítő értékre vonatkozó szokások alapján, áldott emlékű bölcseink előírásai szerint.

Szentesítettük a kötelezettséget, amelyet … [név] úr, aki … [név] fia, a vőlegény vállalt … [név] hajadon, aki … [név] leányával szemben, a fentiekben írásba foglaltak figyelembevételével, a birtokbavételre vonatkozó szabály szerint.

Így minden teljesen érvényes és szabályos.

 

……………………………….[név], aki ……………………………….. [név] fia tanú

 

……………………………….[név], aki ……………………………….. [név] fia tanú

Megszakítás