„Ha az ember öreg lesz, zsidó lesz”
Alább közöljük néhány résztvevő gondolatait a 2002-es Nyári Zsidó Szabadegyetemről, elsőként egy, a programot lezáró diplomaosztáson elhangzott búcsúbeszédet.
Engedjétek meg, hogy elmondjak egy történetet. Egyszer volt, hol nem volt, volt egy nagy tudású, művelt, kulturált ember, akit 1943. januárjában hazaengedtek három napra a munkaszolgálatból.
Aztán szeptemberben megszülettem én. Az a munkaszolgálatos ember, az édesapám, csak több hónappal később látott meg először, de hála az Örökkévalónak túlélte a borzalmakat.
Ti többnyire könyvekből ismeritek a közelmúlt történelmét, ami nekem személyes élményem volt. Az az idő, nem kedvezett annak, hogy zsidó nevelést kapjak. Ám az életben mégis rendre azon az oldalon találtam magam, ahol a zsidók voltak. Hol azért, mert odalöktek, hol azért, mert óda-vonzottak. A tradíciók, a hasonló nevelés, a könyvek odahaza, a családszeretet mindig összehozott a hasonlóakkal. A legtöbb barátom zsidó volt, és ma is sok a közülük való barát.
Ezért éreztem jól magam a Nyári Zsidó Szabadegyetemen. Ügy éreztem, kicsit hazataláltam. Megtaláltam valamit, amit kerestem, megtudtam valamit abból, hogy honnan jöttem. Egykeveset édesapám és nagyapám tudásából, pár morzsát az ősök gondolataiból. Választ kaptam sok miértre. És sok új kérdés merült fel bennem.
És megtanultam, hogy kérdezzek és tanuljak. Hogy nincsenek tabuk – mindenről lehet beszélni, és mindent meg lehet beszélni. Hogy nincsenek kész válaszok, lehet, sőt, kell gondolkozni. Azon, hogy van-e Isten, és hol van, hogy miért vagyunk, mi a dolgunk, és mi a világ. Kicsit megismertem a Tórát és a micvákat. Nekem a legfontosabb mégis az volt, amita leiekről tanultunk. Édesapámat 19 éves koromban veszítettem el. A traumát a mai napig nem hevertem ki. Nem tudtam belenyugodni, hogy egyszer csak nincs. Hogy elveszett az a csodálatos ember, aki addig mellettem volt. Hogy nyomtalanul megszűnt a szeretete, a szelleme, az az óriási tudás, aminek birtokában volt. Negyven évnek kellett eltelnie, hogy kicsit megnyugodjak. Megnyugodjak, mert megtanultam, hogyan működik a lélek. A gyertyaláng hasonlattal szólva, átadta lángját, de maga nem szűnt meg világítani. Ez jó érzéssel tölt el. Lehet, micva volt eljönnöm a JesiVAkációra és lám, igaz, hogy a micva jutalma maga a micva.
Oberlander Báruchnak elmeséltem, most elmondom nektek is, talán három éves lehettem. Egy este odamentem a nagyapámhoz, aki nem válaszolt, amikor szóltam hozzá. Kimentem a konyhába és megkérdeztem az anyukámat, miért nem beszél velem a nagyapám. Anyám éppen valamit csinált, csak mellékesen válaszolta: azért nem szól hozzám, mert imádkozik.
Kérdeztem, miért imádkozik, anyám azt felelte, mert zsidó.
Mire én azt kérdeztem: Ha az ember öreg lesz, zsidó lesz?
Nos, öreg lettem – és zsidó lettem. Zsidóbb, mint eddig voltam. S kicsit megnyugodtam. Megtudtam, hogy azóta elvesztett édesapám csak fizikailag hagyott el, csak ideiglenesen. És tudom, merre tartok.
Örömmel látlak magam körül benneteket. Fiatalok vagytok, ti hamarabb éreztétek meg, mint én: fontos, hogy zsidók vagytok. Remélem, ugyanúgy jól ereztétek magatokat a JesiVAká-ción mint én, s ha így van, akkor a nevetekben is köszönöm Báruchnak és Slomónak a sok okosságot, s a türelmet és Juditnak a finomságokat.
Tanulni – egy életen át
„Tórát tanulni akkor is micve, ha a tanuló nem tartja be,
– ennél nagyobb micve nincs a világon” (Naftali Kraus: Az ősi forrás).
Hálás vagyok a fenti üzenetért és azért is, hogy rátaláltam erre az intenzív, az idei évben ötödik alkalommal megrendezésre kerülő Nyári Zsidó Szabadegyetem keretében lévő tanulási lehetőségre, Magyar Zsidó Kulturális Egyesületnek a Bálint-ház kis polcán elhelyezett Hírlevelében.
A jesiva tanulói – zömmel fiatalok – velem együtt azonos céllal, kíváncsiságtól, tudásszomjtól hajtva, ki-ki gyökerét keresve vettünk részt a kurzusokon, ahol az igazi jesivák tanmenetét követve a két nagy tudású, csodálatos, mesteri tanítási módszerekkel, vitakultúrával és fantasztikus erényekkel rendelkező fiatal Oberlander Báruch és Köves Slomó rabbi magas szintű, minden igényt kielégítően „öntötték” belénk a tudományt, az ismereteket. Aszinte minden témát felölelő tananyag, ízelítőt adott a Talmudból, a chászid filozófiából, jogból, etikából, misztikából, a Kabbalából, a Biblia tanulmányozásából, héber irodalomból, írásból és olvasásból, a zsidóság mindennapjainak szokásaiból, a családszeretetből,ünnepekből, imarendekből…
Az étkezések, a csodálatosan finom sütemények elfogyasztása (receptek), is tanulásnak számítottak. Felejthetetlen volt a szombat fogadása együtt, a tisá beáv megtartása, és még sorolhatnám.
Minden nap végén mi, a nappali és esti tagozatos hallgatók rájöttünk, hogy egy élet is kevés arra, hogy mindent megismerjünk, és most tudtuk meg, hogy mennyire keveset tudunk. Ezért soha sem szűnhet meg kíváncsiságunk, tudásszomjunk, identitásunk erősítése.
A kéthetes kemény tanulási szakasz végén telefonszámokat, lakás- és e-mail címeket cserélve, gut sábesz-t kívánva búcsúztunk el (de nem örökre!) egymástól jelezve, hogy követői vagyunk, leszünk a hagyományőrzésnek.
Köszönet és hála a Mesternek, a lubavicsi rebbenek, Rabbi Menachem Mendel Schneerson-nak, aki ideküld-te Oberlander Báruch rabbit 1989 nyarán, aminek következtében létrejöhetett a Chábád Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület Magyarországon.
Zoboki Beatrix
Kár hogy nem hat évvel ezelőtt…
Kezemben az imakönyv és a szombat esti imát olvasom. Arra a barátomra -Hollander Györgyre – gondolok, akitől ezt az imakönyvet kaptam. Sajnos már nincs közöttünk. Betegsége miatt barátságunk nagyon rövid ideig tartott, de megígértem Neki, hogy tanulni fogok. Amit a szüleim nem tanítottak meg nekem, mert féltek és féltettek. Nem kárhoztattam Őket soha, hiszen szörnyű dolgokat éltek át. Inkább szégyellem magam. Mindig találok kifogásokat:
Én már öreg vagyok a tanuláshoz.
A gyerekekkel kell foglalkoznom.
Állj! Mit mondjak? Hogyan köszönjek? Mindegy, majd csak lesz valahogy!
Újabb mély lélegzet, és mint egy kisiskolás odaálltam a rabbi elé:
– Szeretnék a JesiVAkációra jelentkezni, nappali tagozatra!
És eljött a nyár és vele a JesiVAká-ció. Az első két nap számomra nagyon fárasztó volt, de roppant érdekes és izgalmas. Egész más gondolkodásmódot igénylő előadásokat hallgathattam, mint amit eddig a hétköznapjaimban. De szerencsére könnyen beleszoktam,hála az érdekes előadásoknak és a baráti, jó légkörnek, így nagyon izgalmas napok következtek. Nem kellet szégyellnem, hogy a tudásom bizony nagyon hiányos. A minket tanító rabbik nagyon türelmesek voltak, így bátran lehetett kérdezni őket, sőt vitatkoznivelük.
Amikor rendőr állt a templom előtt…
Pici gyerekként nehezen értettem mi az, hogy zsidónak lenni. Apám sokat mesélt, magyarázott, de valószínűleg a környezet és talán az ő féltése miatt megszakadt egy láncszem. Aki Magyarországon él, az jól tudja, akkor más idők voltak.
Késő tizenéves koromban saját belső érzelmeim indítottak el a zsidóság megismerésére. Emlékszem, amikora zsinagógába mentem rendőr állt a kapu mellett, és figyelték, ki megy be a kapun. A templomba járás eredményeként 1989-ig nem kaptam engedélyt nyugati országokba utazáshoz. Akkor annyi bátorságom volt, hogy elkezdtem olvasni a zsidóságról szóló minden hozzáférhető írott anyagot. A mai napig sokat olvasok, mégis tudatában vagyok, hogy sem a magyar, sem az angol nyelvű könyvekből nem lehet azt a tudást megszerezni, ami ahhoz szükséges, hogy ismereteimet és tudásomat a saját belső elvárásaimnak megfelelő mélységben bővíthessem.
A két hét alatt megerősítettétek bennem az érzést, hogy magam vagyok felelős magamért, csak magamat hibáztathatom azért, amit elszalasztok, amiről úgy gondoltam, hogy talán még ráér, majd a közeljövőben, vagy jövőre. Ez a valami – belülről jövő késztetés, ami folyamatos tanulást, az ismeretek mélyítését, bővítését jelenti számomra.
A napi nyolc-tíz órás munkavégzés és a meleg egy kicsit megnehezítette a részvételt, de megérte.
Nagyon színvonalas előadásokat és sok új ismeretet adó két hetet kaptam tőletek.
Tetszett, hogy a szerteágazó anyagot magas szinten, de nern szigorúan iskolai formában, hanem könnyen érthetően tanítottátok, adtátok át.
Tetszett, hogy a két hét bármelyik percében bármilyen kérdést meg tudtunk vitatni, nyílt kérdésekre nyílt és világos válaszokat kaptam. Olyan kényesnek mondható témák is előkerültek, amelyeket esetleg más társaságban nem néznek jó szemmel. Ezekre is részletes, akár a témát több szempontból is érintő írásokat, hagyományokat, törvényeket magyarázó, idéző válaszokat adtatok.
A JesiVAkáció véget ért, de bízunk benne, hogy ezután is folyamatosan gyarapítani tudjuk majd tudásunkat, ismereteinket.
Viszlát, télen!
.. .Jól éreztem magam, örülnék, ha
lenne Téli Zsidó Szabadegyetem,
mert lenne még mit tanulnom!
Köszönöm az oktatóknak és a társaságnak!
Kapcsolat az Örökkévalóval
„Ha végre itt a nyár és meleg az idő …” kezdhetném a jól ismert dal kezdősoraival. Igen vannak, akik strandra járnak, vagy éppen nyaralnak, és vannak olyanok is, akik az alma maternek hódolva éppen zsidóságuk lényegét, mibenlétét próbálják felfedezni a kánikula és a hiteles források értelmezésének izzadságcseppjeiben. Idén ötödik alkalommal került sor atöbbek által JesiVAkáció néven ismert, Nyári Zsidó Szabadegyetem megrendezésére a Chábád Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület és a Pesti Jesiva Zsidó Oktatási Központ szervezésében. A rendezvényhez adományaikkal többek között Tordai Péter ésDr. Olti Ferenc is hozzájárultak.
A program alapvető célja az volt, hogy közérthető, igazi képet adjon a zsidóságról, valamint betekintést nyújtson a jelenlévők számára a valódi jesivák tanmenetébe, oktatási rendszerébe. A napi 10 óra tanulást felölelő intenzív oktatás keretein belül, lehetőség nyílt az esti tagozaton (17-21 óráig) azok számára is bekapcsolódni a tanulásba, akik nem tudtak a nappali tagozat (9-19 óráig) programján részt venni. A hatékony, alapos, esetleges félreértéseket, tévhiteket tisztázó tanulás érdekében nem egyetemi előadásokhoz hasonló órákat, hanem beszélgetéseket tartottak az előadók Oberlander Báruch és Köves Slomó rabbik; ezeken mindenki felte-hette a témába vágó kérdéseit.
Többek között jómagam is, vallási elkallódás áldozata, próbáltam zsidó gyökereimnek nyomába eredni, közelebb kerülni a számomra oly távolihoz,
ismeretlenhez. Több éves, helyenként igen csak lusta és kitartás nélküli próbálkozásaimnak (is) köszönhetően nehezen jutottam igazán kielégítő információk birtokába. Mégis vágytam egyfajta lelkesítő motivációra és arra, hogy legalább alapvető szinten, de megis-merkedhessern egy több ezer évet túlélő nép és hit lényegével.
Ezúttal a legjobb helyen jártam és a legjobbkor. Igazán örülök, hogy egyike lehettem a Nyári Zsidó Szabadegyetem 44 hallgatójának. Mindannyiunk nevében őszintén kijelenthetem, hogyaz intenzív tanulás nagyon hasznosnak bizonyult; saját részről pedig megjegyzem, számomra ezen felül különös jelentőséggel is bírt.
A Nyári Zsidó Szabadegyetem kiváló lehetőséget teremtett arra, hogy megmutassa a kezdeti lépéseket a nagy (élet-) úton. Csodálatos időutazás volt ez, s közben pillanatról pillanatra vált nyilvánvalóvá számunkra, hogy az ősi kincseket, amelyekre „rábukkantunk”, itt és most, a mi világunkban, a jelenben, nekünk kell hasznosítanunk. Személy szerint, a kételyeimből és a hiányos tudásomból fakadó kérdésekre logikus, jól kifejtett válaszokat kaptam, és persze újkérdések vetődtek fel bennem.
Megtaláltam a lelkesítő motivációt és az értelmét annak, hogy zsidónak születtem. Megértettem, az igazság nem az, amit gondolunk – hogy mi, okos emberek egy oktalan univerzum lakói vagyunk, hanem éppen fordítva: mi, akik néha oktalan, önhitt emberekvagyunk, egy abszolút tudatos világnak nem a „lakói” hanem elválaszthatatlan részei vagyunk, melyben minden mindennel, azaz az Örökkévalóval és annak teremtő szándékával összefügg. Nem ok-okozati alapon, hanem eredendően és szétválaszthatatlanul. Amindenség nem értelmetlenül kattogó, öntudatlan gépezet, hanem minden ízében tudatos világ, amelyet az egyetlen tökéletes intelligencia teremtett, maga a Teremtő, sőt maga is benne van és megnyilvánul annak minden pillanatában! Úgy is mondhatnánk, hogy a„véletlenben” nem az emberi, hanem az Isteni igazság működik.
Talán még csak annyit: ha valaki rászánná magát közelebbről megismerni a Tant és azon keresztül önmagát, mint zsidót, inkább a kutató kételyével, mint a csodavárók vakhitével tegye. Az igazság kibírja a kételyt – sőt fölfedezése igényli is. Vakhit csak olyasmihez kell – de ahhoz nagyon -, ami nem igaz.
A fülembe cseng egy mondat, aminek a forrására már nem igazán emlékszem, de esetünkben a tartalma a lényeges: „A leghosszabb út is egyetlen lépéssel kezdődik.” (Ez egy kínai közmondás. N.K.)
Ehhez a felfedezőúthoz, ahol mindenki megtalálhatja a csakis neki szóló feleletet a saját kérdéseire, jó utat kívánok!
Miért ne? Igazán tanulhatnék most, hogy végre lehetőségem van rá – gondoltam a két hetes Nyári Zsidó Szabadegyetemről olvasva. Végre rendszerezettebben és többet tudhatnék meg arról, ami a mi családunkban, sajnos, nem hagyományozódott át folytonosan,generációról generációra. Mint egy fel nem épült ház alapját, ami csak sejtet egy formát, és üresebb a semminél, hordozom a hagyomány árnyékát magamban.
Tanultunk a zsidóságról -nem mint absztrakt fogalomról, hanem mint lehetséges életformáról. Nem kívülről és megközelíthetetlenül, hanem egymás között, a mindennapokban. Nem mint múltról, hanem a múlt folytatásaként élő jelenről. Éreztem, hogy a vallástól lecsupaszítottszellemiségnek, ha csak egy kis része is, átöröklődött belém is, jó volt látni, honnan ered az az eszmevilág, ami a mai napig hasonlóvá tesz bennünket. És mindezt jó társaságban, kellemes vitákkal fűszerezve és sok-sok süti majszolása közben tettük. Az étvágyunk nem csillapodott,folytatás télen!
…Habár csak viszonylag kevés alkalommal tudtam a kurzusokon részt venni, minden olyan óra, melyen általam addig nem ismert területekbe nyerhettem betekintést, további tanulmányaim szempontjából egészen bizonyosan meghatározó élményt nyújtott. Remélem alkalmam lesz jövőre is (intenzívebben) tanulni a Jesi V Akáción.
Egy dunaszerdahelyi orvos ötlete: jidiskájt-tanulás az interneten
Sálom kedves Oberlander rabbi! Elsősorban szeretném nagyon szépen megköszönni, hogy részt vehettem az Önök által kiválóan szervezett Nyári Zsidó Szabadegyetemen. Úgy vélem,a vallásunkról a rendelkezésre álló rövid idő alatt rengeteg értékes információt sikerült átadniuk, és megerősítettek hitemben.
Sikerült visszahozni a sábesz fényét az otthonunkba. A JesiVAkáció előtt is gyújtott az anyukám gyertyát, sütött bárcheszt, az édesapám megáldott, de most, miután hazaérkeztem, a Jesi-VAkációról, imádkozással és énekléssel fogadjuk menyasszonyunkat – a szombatot…
Hétköznap tfilint légolok, és minden nap próbálok tanulni. Este A zsidó élet törvényeiből; így szeretnék otthont teremteni az Örökkévalónak a világunkban.
Bölcs tanárként tisztelem Önt és Köves Slomót; türelmesen válaszoltak a kellemetlen világi kérdéseimre is. A legfontosabb, amit hazahoztam magammal – a szabad akarat. Megértettem, hogy létezik ilyesmi, és imádkozom az Örökkévalóhoz, hogy legyen szabad akaratunk és erőnk tanulni a szavát…
A tanuláshoz közösség kell és nagy tudással rendelkező tanár, ezért szeretném Önt megkérdezni, hogy nem lehetne-e valamilyen módon Interneten keresztül tanulni, és így folytatni a Nyári Zsidó Szabadegyetemet.
Fel adna nekünk (biztosan lenne több érdeklődő) egy-egy heti tananyagot, amit a munkánk mellett reálisan át tudnánk venni, és azután megvitatnánk a kérdéseket, esetleg a bócherek segítségével.
F. Cháim (Dunaszerdahely, Szlovákia)
Sosem késő elkezdeni…
Az első nap mindig idegeskedéssel, szorongással is jár a kíváncsiság mellett, bárhová is megyünk. Azon a vasárnap reggelen – a Nyári Zsidó Szabadegyetem első reggelén – ilyen vegyes érzelmekkel keltem át a városon. Amikor odaértem a megadott címre, ismeretlen emberek mosolyogva, kedvesen bíztattak, hogy reggelizzek velük. Már itt beszélgetések indultak, és mire a tanulás elkezdődött, már oldódott a hangulat.
Tanultunk: szigorú órarendhez kötötten, de kíváncsian, érdeklődéssel tele, és az egyre fesztelenebb hangulatban kérdésekkel „irányítottuk” az óra menetét. Ahogy a gyerekek, mi is mindent megkérdeztünk, a hallottakról jót vitatkoztunk és már el is telt az első nap.
A közel két hetes Szabadegyetem hasonlóképpen zajlott: érdekes zsidó témák, figyelmes hallgatók. Voltak fiatalok és kicsit idősebbek; voltak, akik ott honosan mozogtak a zsidó életvitel szokásai között, és voltak kezdők (jómagam is), félénken ide-oda leselkedők, hogy vajon hol tartunk most az imában? Jól csinálom én ezt? És mindent megmutattak, segítettek. Jóindulatúan, szelíden.
Hiszen a JesiVAkáció célja az volt, hogy minél többen, minél mélyebben ismerjük meg a zsidóságot. Sokunk a múlt révén kötődik a valláshoz, számos családban a háború után kimaradt egy generáció. Egy korosztály nem ismeri, és ezért nem tudja továbbítani sem a zsidó hagyományokat.
De ha meg akarjuk őrizni az identitásunkat, ha nem akarjuk, hogy az itt élő utódok teljesen beolvadjanak a társadalomba, akkor erősíteni kell a zsidó érzelmeinket! Ismernünk kell a múltunkat, hogy a jövőnket ezzel a háttérrel tudjuk továbbépíteni.
Különböző okok vezéreltek minket július elején a JesiVAkációra. Egy folyamat indult el, hiszen a zsidóság megismerése, tanulása életre szóló program, amit mindenkinek a maga tempójában,önmagának megfelelően kell végeznie.
A tanulást elkezdeni sohasem késő!
Jó volt reggelente úgy felkelni…
Három éve mentem el első alkalommal a Nyári Zsidó Szabadegyetemre. Akkor olyan feledhetetlen spirituális élményt nyújtott, amit azóta sem tapasztaltam semmilyen más zsidó témájú előadáson. Idén újra alkalmam volt elmenni a jesivába. és részt venni Oberlander Báruch rabbi és Köves Slomó rabbi előadásain. A napok végén boldogan és nyugodtan tértem haza, egy sor megválaszolt és sok, időközben felmerült kérdéssel a fejemben. Jó volt reggelente úgy felkelni, hogy már előre izgultam az aznap felvetődő problémákon.
Remek ötlet volt a héber-olvasás óra, felfrissült a szunnyadozó „nyelvtudásom”. Örültem a lelkesedésnek, amit a két rabbi és a Pesti Jesiva növendékeinek arcán láttam. A JesiVAkációnagyon is létező hiányt pótol, néhány éve a zsidóság nekem nem sokkal volt több a puszta ténynél, hogy honnan származom, és néhány ünnepnél, amiknek felszínesen tudtam a történetét. Ez mára jelentősen megváltozott, amiben a JesiVAkációnak óriási szerepe volt. Hálás vagyok érte.
A zsidóság kapuja kitárult…
Mivel, én nem régen léptem Ábrahám szövetségébe, nekem sok minden új volt még. így a véleményem nem elfogulatlan. Ha röviden és tömören kellene összefoglalnom, azt mondanám, életem egyik felejthetetlen élménye volt a Nyári Zsidó Szabadegyetem kéthete.
Aminek a legjobban örültem, az volt, hogy… és ilyenkor az ember megemlít egy dolgot, ami a legjobb volt számára, de én nem tudom ezt megtenni, mivel engem csak olyan behatások értek, amelyek még eddig soha, és ez szokatlan számomra. Nagyon-nagyon sokat tanultam, és mint az egyszeri ember, rádöbbentem, hogy mennyi mindent nem tudok még. A második „legjobb” érzés az volt. hogy kitárult előttem egy új, az eddigieknél sokkal hatalmasabb kapu. A zsidóság kapuja ez, ahonnan folyamatosan áramlik felém a tudás.
Nekem személy szerint nagyon tetszett a JesiVAkáció jesivai stílusa, irama és színvonala. Ki merem jelenteni, hogy a jesivai tanulási-tanítási stílust tartom a világ legjobbjának. Tanulni csak kérdezve, beszélgetve, így lehet (… és mit mond erre rabbi Méir?…). A tananyag összeválogatása, kidolgozása sok munkát és tudást rejt maga mögött. Vallásról és kultúráról hihetetlenül átfogó képet kaptunk abban a két hétben. Tényleg egyetem volt a javából. A Tórától a Brájtán keresztül a Talmudig, mindenben elmélyültünk a mi gyakorlatlan, tanulatlan szintünkön. A tanulás élményén és örömén kívül, ott volt az érme másik oldala: azegyüttlét. A közös tanulás, közös beszélgetés, evés-ivás, imádkozás, böjtölés, viccelődés csapatkovácsoló érzése. Öröm volt számomra együtt lenni néhány olyan emberrel, akikkel én egy cipőben járok, mivel sokan ott ismerkedtek a zsidósággal először. Sok barátot és ismerőst szereztem. Eddigi életem 19 éve alatt soha nem hallottam annyi zsidó viccet, mint az alatt a két hét alatt…
Az lenne jó, ha ezt a JesiVAkációt komolyabb alapra tudnánk helyezni, mert két hét nem elég. Az idő hiányának tudom be azt, hogy a zsidó élet mindennapjaira kevesebb idő jutott. De erre vannak a Pesti Jesivában az előadások, amiket nagy élvezettel hallgatok.
Új út, ismeretlen gödrök…
Még nem részesültem hasonlóan intenzív és széleskörű oktatásban, ezért nagyon kellemes meglepetésben volt részem. Nem gondoltam, hogy ennyire nyitott és barátságos lesz a környezet. Az órák többsége átlátható, könnyen érthető volt számomra és Ti is nagyodaadással, figyelemmel és türelemmel ismertettétek a zsidó vallás alapjait.
Azt érzem, hogy elkezdem megtalálni az Örökkévalóval az egyensúlyt, vagyis önmagamat a zsidó vallásban. Ismét tapasztaltabb lettem, sok újat tanultam és ezzel együtt valami mást is. Úgy érzem, hogy feljebb léphetek egy szinttel, és mindezt általatok tehettem. Új útra leltem, ami ugyan még tele van ismeretlen gödrökkel, de idővel simává fog válni előttem a folyamatos tanulással.
Megjelent: Egység Magazin 12. évfolyam 49. szám – 2014. július 31.