47. ? Mélységből kiáltok – Rabbinikus kérdések és válaszok a Holokausztból

Étkezés halott jelenlétében

47. Étkezés halott jelenlétében
Kérdés: A terror napjaiban a németek folyamatosan egyre szűkí-tették az életterünket. Végül a gettót, ami addig Szlobodkában volt, áttelepítették a városon kívül eső helyre, ahol zsidók korábban so-sem éltek. Itt nem jutott mindenki számára lakás. Mindegyik ház-ban csak úgy nyüzsögtek az emberek, és olyan szintet ért el a zsú-foltság, hogy szinte annyi hely sem maradt, ahol levegőt lehetett volna venni.
Ekkortájt egy barátom, Reb Efrájim Mordecháj Yaffe – Isten vegyen elégtételt érte! –, a következő kérdést tette fel nekem. A szobájában aznap éjjel meghalt egy férfi. A temetést másnapra ter-vezték, de a holttestnek a temetésig a szobában kellett maradnia. Ebben a szobában néhány ember lakott együtt. Rendszerint még pirkadat előtt keltek, hogy felöltözzenek, és egyenek valamit mielőtt elindulnak hosszú rabszolgamunkájukra. Reb Efrájim azt kérdezte, hogy ezek az emberek elfogyaszthatják-e pirkadat előtti tápláléku-kat abban a helyiségben, ahol a halott fekszik. A dermesztő hideg miatt lehetetlenség volt számukra az ételt a szabadban elfogyaszta-ni; de azt sem tehették meg, hogy lemondjanak a reggelijükről, mert majdhogynem lehetetlen volt túlélni egy teljes napi rabszol-gamunkát élelem nélkül. Ehetnek-e tehát a halott jelenlétében?
Válasz: Ebben az esetben, ahol a szerencsétleneknek lehetetlen volt bárhol máshol, mint a halottas szobában elfogyasztani az élel-müket, a szaktekintélyekre hagyatkoztam, akik az ilyen esetre azt javasolták, hogy állítsanak valamiféle paravánt a halott és az étke-zők közé. Arra az esetre, ha ez nem megoldható, úgy rendelkez-tem, hogy egyenek a halott jelenlétében, hiszen ha nem esznek, azzal saját életüket veszélyeztetik.

  • Küldés emailben

Fejezetek