31b. 📖 Slomó sátra – gondolatok a hetiszakaszhoz

Emor

Beszéljünk-e arról, ami nem divat?

„Beszélj csak a zsidóságról!”

A köztiszteletnek örvendő zsidó közösségben megüresedett a rabbi széke. Az új rabbi megválasztásához pályázatot írtak ki. Hétről hétre újabb és újabb jelöltek érkeztek a városba, ahol egy teljes szombatot eltöltve  volt módjuk megismerkedni a közösséggel, a  közösségnek pedig velük. Az ismerkedésnek egyik fénypontja volt a rabbijelöltek beszéde, melyre a Sábát során három alkalommal is sor került.
Az egyik lelkes jelölt a péntek esti dróséban tüzes prédikációt tartott a kóser háztartás és a kóser étkezés jelentőségéről. „Ne beszéljen erről a témáról” – javasolta neki hazafelé menet a közösség elnöke – „bizonyára tudja, hogy a városunkban nem olyan könnyű a kóser étkezés megoldása. Próbáljon más témát találni!” Másnap reggel az ima után, a tóraolvasás előtt, – egy általánosabb témát találva – az ifjú jelölt a zsidó oktatás jelentőségét ecsetelte. „Jaj! Csak ezt ne hozza elő még egyszer!” – intette megint csak a vendéglátó rose kohol – „Hát nem tudja, hogy ezen a téren a mi közösségünk egészen más szinten áll? Még az előző rabbink  gyermekei is nem-zsidó iskolában tanultak.” Szombat délután már igencsak óvatos volt a jelölt. Olyan témát választott, amibe igazán nem lehet belekötni. A zsidó házasságról és a házasság szentségéről beszélt. „Miért kell magának mindig kényes témákat választani?” – vonta megint csak kérdőre vendéglátója – „Hát nem tudja, hogy a közösség legnagyobb adakozója, Friedmann úr is keresztény nőt vett el, és évek óta nem működik a Mikve a városban?” „De, hát ha egyik téma sem jó, akkor tulajdonképpen mit szeretnének, miről beszéljek?” – Kérdezte a rabbijelölt. „Hogy-hogy miről?” – kérdezett vissza az elnök. – „Beszéljen a zsidóságról!”

Három jó tanács, hogy miről ne beszéljünk
Rabbiknak sok lehetőségük van tanítani, beszélni, oktatni. Minél többet szólalnak meg, annál több tanácsot is kapnak: miről beszéljenek és miről ne. A kritikák között sok építő megjegyzés is van. Érdekes módon az építő kritikák nagy része éppen arról szól, hogy miről ne beszéljen a rabbi.

Ha ezeket a tanácsokat összegyűjtenénk nagyobb csoportokba, akkor általánosságban három nagy halmazt kapnánk. Három olyan általános tanácsot, amelyet viszonylag gyakran megkapunk.

1. Ne menj széllel szemben!
„A divatot úgysem lehet megváltoztatni. Értelmetlen olyan ügyben megszólalnod, ahol az általánosan elfogadottal ellentétest tanítanál.” Ha egy kérdésben az emberek közmegegyezésen vannak,  kár időnket arra fecsérelni, hogy megpróbáljuk megváltoztatni nézeteiket. Ez úgysem fog sikerülni és csak népszerűtlenek leszünk ez által.

2. Ne foglalkozz reménytelen esetekkel!
„Ne menj bele népszerűtlen akciókba! Reménytelen embereket ne próbálj meg megváltoztatni jó útra téríteni!” Ha egy ügy reménytelen, ha egy ember népszerűtlen, ne próbáld meg éppen te felkarolni, éppen te megváltoztatni! Ha eddig másoknak se sikerült, neked is beletörik majd a bicskád, és közben népszerűtlen és sikertelen leszel. Hiszen, aki kutyával fekszik, bolhával kel.

 

3. Ne hivatkozz Istenre!
„Ne használj közhelyes, népszerűtlen fogalmakat! Isten, Tóra, vallás, micva – ezek mind lejáratott, kiüresedett fogalmak. Kerüld az olyan témákat, ahol csak ezekre tudsz hivatkozni!”

A Tóra három felhívása az oktatásra

Mi igaz ebből a három „jó tanácsból”? Milyen oktatási elveket jelöl ki maga a Tóra?
E heti szakaszunk az oktatás jelentőségéről szól: „És szólt az Örökkévaló Mózeshez: Szólj a papokhoz, Áron fiaihoz és mondd nekik: Holttesttel ne tisztátlanítsa meg magát népe között.” . Rási kommentárjában  a Talmudot idézve  a következőket írja:

„Szólj”, [majd] „és mondd”. Miért e látszólagos fölösleges nyomatékosítás? Ez egy figyelmeztetés a felnőtteknek a kiskorúakat illetően.

 

Mi az a téma, ami külön felhívást érdemel a nevelésre? A kohanita papok halottal való érintkezésének és a halotti tisztátalanságnak a fogalma.
A Szentélyben szolgálatot végző papi törzs fiainak, saját közvetlen rokonuk temetésén kívül tilos halottal érintkezniük. A halotti tisztátalanság, és általában a tumá fogalma, nehezen magyarázható, az emberi ésszel felfoghatatlan chukim isteni rendeletek kategóriájába tartozik. Ha meg akarnánk magyarázni miért is válik az adott személy tisztátalanná, és egyáltalán mi értelme van a különböző tisztátalanságok rendszerének, végső soron csak Istenre tudnánk hivatkozni.

A Tóra ezen a témán kívül még két helyen emeli ki a felnőttek fokozott felelősségét az oktatás ügyében:

Hasonló kifejezést használ a Tóra a vér fogyasztásának , és a csúszómászók  evésének tilalmakor. Meglepő módon ezen a két helyen két egymással ellentétes okra hivatkozva magyarázzák a kommentárok, miért is szükséges a fokozott figyelem, miért szükséges a kiemelt felelősség a tilalmak oktatására.
A vér kapcsán azért volt szükséges a külön figyelmeztetés, mert abban az időben annyira elfogadott volt a vér fogyasztása, hogy nem volt elég az egyszeri tilalom, külön figyelmeztetés volt szükséges, amelyben egyben a következő nemzedék nevelésére való felhívás is benne foglaltatott. Ezzel szemben a csúszómászók tilalma épp ezzel ellentétes logikából fakadt. Az ilyen gusztustalanságok fogyasztása annyira visszataszító és undort keltő, hogy senkinek eszébe sem jutna ilyet tenni, akinek meg mégis, azt kár is ezzel szemben figyelmeztetni, mert úgyis veszett eset. – Ezt gondolhatnánk, és éppen ezt a logikát megcáfolva hívja fel a Tóra a figyelmünket a nevelés és oktatás és nevelés jelentőségére. Éppen, hogy ebben az esetben kell külön hangsúlyt tennünk a tanításra.

Azt tanítsuk, ami reménytelen és nem divatos

Ha jól megnézzük a Tóra által említett három esetet, könnyen láthatjuk, hogy bizony éppen a fent sorolt három „jó tanács” tételes cáfolata rejlik a három passzusban.
A vér tilalma tanításának külön hangsúlyozása azoknak szól, akik úgy vélekednek, hogy a tanítás tárgya nem lehet olyan ügy, amelyikkel szemben közmegegyezés uralkodik, amelyik divatban van. A csúszómászókkal kapcsolatos felhívás azoknak figyelmeztetés, akik szerint reménytelen esetekre kár az időnket pazarolni. A halotti tisztátalansággal foglalkozó rész – eheti szakaszunkban – pedig azoknak szól, akik nem javasolják, hogy túlságosan előtérbe helyezzünk olyan kérdéseket, ahol csak Istenre hivatkozhatunk.

  • Küldés emailben

Fejezetek