1. 📖 A zsidó élet törvényei

Előszó-Tartalom

Israel Méir Lau: A Zsidó Élet Törvényei

Második Kiadás
Tel-Aviv, 2000

 

I. kiadás 1994, II. kiadás 2000

Practical Judaism – Hungarian Edition Rabbi Israel Méir Lau
Hebrew Editor: Saul Meislisch Translator: Ephraim Israel
Hungarian Editor: Rabbi Eisik Haberfeld

 

TARTALOMJEGYZÉK:

Midrás És Végrehajtás
“Hálálkodom Színed Előtt…”
Alig Hogy Felkelsz…

A kézöblítés (netilát jádájim)
Mi az értelme a netilát jádájimnak
Honnan a kápele?

 

Mi A Bráchá?

A hajnali áldásmondások
A közösséggel együtt való imádkozás a “minján

 

A Mözuzá
A Zsinagóga
A Tálit És A Cicit

Honnan a tálit?
Mi a micvát cicit, a cicit parancsának értelme?

 

A Töfilin

Honnan a töfilin micvája?
töfilin alakja
Hogyan tegyük fel a töflint?
Töfilin és hit

 

Az Ima

sáchárit ima
Pszuké de-zimrá (pszike de zimre) énekelt írásversek

 

A Kádis

Miért mondjuk a Kádist arámi nyelven?
Kádis fonetikusan leírva és magyar fordításban
Az árvák Kádisa
A Rabbik Kádisa

 

Halljad Izrael !

Bárchu – a Kriát Sömá és bráchái

 

A Sömone Eszré

Az előimádkozó ismétlése, a Kedusá és a Kohánitá áldás

 

A Táchánun  Könyörgés
 A Hétfői És Csütörtöki Tóraolvasás (“Leinolás”)

sáchárit befejezése 71

 

A Nap Befejezése

Minchá-ima
Tóratanulásra kijelölt időpontok “Minden napra egy lap a Talmudból”
A “napi Misna”, a “napi háláchá

 

A Mááriv Vagy Árávit-Ima

Mit tegyen, aki megfeledkezett valamelyik imájáról?
A lefekvéskori Sömá

 

Az Asztalnál…

Ha Ettél És Jóllaktál, Áldd Az Urat, A Te Istenedet
Az asztalnál…

 

A Szöuda Előtt

A kézöblítés
“Aki kenyeret hoz elő a földből”

 

Ételekért-Italokért Mondott Áldások

Mi a helyes sorrend?

 

A Szöuda Végén…

A zimun
A “bencselés”
bráchá áchároná “Az életek teremtője”

 

Áldás Örömért-Bánátért

Milyen áldást mondunk jó hírre? Milyet új ruhára?
Sehechejánu  és a Hátov vehámétiv áldások
Áldott az Igazságos Bíró
Veszélyből való megmenekülés­ “Aki csodát tett velem”, ­a “Megmentő”-áldás
Mikor kötelező a “gajmél – bencsolás”?
Az úti ima

 

Látott És Hallott Dolgok Bráchái

Itt a tavasz…
Meteor, tájfun, hurrikán…
Szivárvány
Ha királyba “botlunk”…
“Aki határt szab az özvegyi sorsnak”

 

A Kásrut

Rámbám (Maimonidész): A kásrut a test védelmét szolgálja
Rámbán (Nachmanidész): A kásrut a lélek védelmét szolgálja
Az “áldozati bor” tilalma
Két nép?
Hogyan lettünk vegetáriánusokból húsevők?
Tiszta és tisztátalan állatok
Tengeri állatok
Madarak és szárnyasok. Mi a különbség héják és galambok között?
“Ami tisztátlanból ered és ami tisztából ered”
Élelmiszeripari adalékanyagok
Neszech-bor”
Az edények megmártása
A vér fogyasztásának tilalma

 

A Hús kikóserolása

Az áztatás
A kisózás
Leöblítés
Megpörkölés
A máj
Húsos és tejes (fleischig és milchig)
Miért tilos a hús és a tej összefőzése?
Hány óra teljék el húsos és tejes étkezés között?
Felhasználási tilalom

 

Az Erechez (Izrael Országához) Kapcsolódó Micvák
Erec Jiszráél Szent Volta .
Melyek Az Erechez 
Kötődő Micvák?

A szegényeknek járó adományok
bikurim
chálá-vétel
“Hazugság a báj és hiú a szépség”
Kohén, Lévi

 

Törumot És Máászerot  (Kb.: Járandóságok És Tizedek)

Hogyan mászerolunk ma?
Hogyan csináljuk manapság?
Hogyan kell kiváltani a járandóságot?
Orlá és netá revái

 

Kilájim

Állat-kilájim
Növény-kilájim
Fa-kilájim
Ruha-kilájim: a sáátnéz
Miért tilos a sáátnéz?

 

A Smítá-év Vagy Szombat év

smitá-év termésének hefkerré nyílvánítása
jovél-év
A pénzbeli adósságok smitája
Mi a prozbol?

 

A Szombat” A Teremtés Emlékeztető Jele”

Egyetemes, mégis nemzeti
Az egyenlő elbánás elve
A tökéletes szellemiség napja
Együttlét
“Tartsd meg és emlékezz!”
EREV-SÁBÁT
A szombatra való készülődés
A gyertyagyújtás
Hány gyertyát gyújtunk?

 

A Szombat Fogadása

Béke veletek, szolgálattevő angyalok
Kidus
A péntek esti lakoma

 

A Szombati Sáchárit (Sáchrisz)

A szombati Tóraolvasás
misebérách
Máftir, Háftárá
Különleges szombatok
Az állam békéjéért mondott misebérách
A hónap megszentelése ­”Támadjon megváltás”
Irgalom Atyja

 

A Szombati Muszáf-Ima
A Tévét Hó 10-i Böjt
Tu Bi-Svát, Svát Hó 15-e

Egy nap, melyen gyümölcsöt eszünk

 

Ádár Hónap­
A Négy Tóra-Szakasz

A sékelek fejezete – szombatja
Emlékezz! – szombatja
A Veres tehén – szombatja
háchodes – újhold napja előtti szombat

 

Purim

Eszter böjtje
Purimi szokások
Susan-Purim
A “háromszoros Purim”
Miért nem mondunk Hálélt Purimkor?

 

Niszán Hónapja

Nagy-szombat

 

Peszach

cháméc felkutatása és kitakarítása
cháméc eladása
Kóserolás: izzítás, áztatás, forrázás
Peszachra kóser
Mácá smuráMácát micvámáim selánu
Erev-Peszach
Az ünnep nevei
Széder-este
A négy pohár bor
Széder-tál
Széder-este
Hággádához fűződő magyarázatok
Ez a szegénység kenyere
Miben különbözik?
A négy fiú
Peszáchi imarend
Harmat-ima
A Tóraolvasás
Az Énekek éneke

 

Niszán Hó 27-e Az Omer Számlálás

Az omer learatása és bemutatása
Lág Bá-Omer

 

Ijár Hónap

A Második vagy “Kis Peszách
Ijár hó 4-e, Izrael háborús hőseinek emléknapja
A Függetlenségi Nap
A Teljes Hálél
Ijár hó 28-a: Jeruzsálem felszabadulásának napja

 

Savuot

A Savuot-éjszakai tikun
Az ünnepi ima – Ákdámut
Rut könyve
A tejes ételek

 

A Szorultságban

Tammuz 17-e
A gyászos Három hét
Tisá Bö-Áv
A Vigasztalás Hét Szombatja
Áv hó 15
A Ciklus lezárása

 

Százhúsz Évig…

A Brit Milá
Brit Milá rendje
Mi a különbség fiú és lány között?

 

Fiúvigasztaló

Pidjon Há-Bén A Fiúkiváltás
Mi a kiváltás oka és értelme?
A kiváltás útja-módja
Hogyan zajlik le a kiváltás?

 

Bár-Micvá

Áldott, aki levette vállamról…
Cukorkadobálás és micvá lakoma

 

Chupá És Kidusin:  A Házasságkötés

A gyűrű
Éruszin, (kb. eljegyzés)
chupá előtti szombat
chupá napja
Kötuvá (“kszive“), a házasságlevél
Mi a Kötuvá jelentősége?
Van-e ma jelentősége a Kötuvának?
Sosbinim” és gyertyák
A fátyol
chupá alatt
A Hétáldás

 

A Családi, Rituális Tisztaság Törvénye

Hogyan választják meg a házasság napját?
mikve. Az élő víz forrázáshoz való visszatérés
nidá
Mikor kell megszakítani?
Hogyan “tisztul meg”, aki nidá?
Hefszek táhárá
A megmerülés
A menyasszony
Terhes asszony, szülőnő és szoptatós anya

 

Báruch Dáján Há-Emet –  Áldott Legyen Az Igaz Bíró

Ki mindenkiért kötelező a gyász?
A halál napja
A temetés
Köriá
Az elhantolás
sivá
Sivá-szokások
Mikor mond a gyászoló Kádist?
sivá vége – a slosim
A slosim napja
júrcájt
A Tizenhárom Elv

 

A szerzőnek a magyar kiadáshoz írt előszava 

“Testvéreimet keresem én. ..”

1989 május 1-én jártam először a ma már nem létező Szovjetunióban. Erősen berozsdásodva ugyan, de még ott lógott akkor a világ egy hatodának egét elhomályosító kommunista vasfüggöny. Az áldatlan emlékű baloldali rendszer nem akarta, hogy a zsidók “feljöjjenek” azaz hazavándoroljanak Erec-Jiszraelbe, Izrael földjére, és még kevésbé, hogy rendszeres zsidó oktatást-nevelést nyújtsanak a gyerekeiknek. A zsidók millióit vágta el Izrael örökségétől és kebelezte be, asszimilálta őket.

Moszkvai látogatásom utolsó estéjén a Nagy Zsinagógában tartottam előadást az Ómer-számlálásról. A Maariv, az esti ima után, tizenegy óra tájban elindultam a szállodám felé. Velem tartott három öreg zsidó; már tudták, hogy másnap hazautazunk. A szálloda kapujában, a búcsúzásnál egyikük sírva fakadt, amiért őneki ott kell maradnia “az árok fenekén”… “Jöjjön velem!” – biztattam. “A maga korában már biztosan kiengedik. Mit sír?” Sírva felelte: “Egyetlen lányom van, nem zsidó a férje, és van két gyereke. Azok az én unokáim! Az én unokáim azok, mert zsidó anyától születtek, és az az én lányom! Ők az én egész életem, minden reménységem. Havonta egyszer elhozza őket, mert nem Moszkvában laknak. Amikor megérkeznek, az egyiket az egyik térdemre ültetem, a másikat a másikra, és hangosan elmondjuk együtt: Smá Jiszróél! Halljad, Izrael az Úr a mi Istenünk, Ő az egyetlen Úr! Olyankor tudják, hogy ők zsidók. Ha én elmegyek innen Izraelbe, ki fogja eszükbe juttatni? A lányom, az nem fogja. A férje még kevésbé. Gondolhat az ember csak saját magára? Persze, hogy boldogan mennék Izraelbe és élnék zsidók között, de olyan vagyok, mint egy kapitány, az sem hagyhatja el a süllyedő hajót, amíg van rajta utas. Az unokáim miatt maradok itt!

Nem jött álom a szememre éjszaka. Elhatároztam, hogy mindenféle nyelvre le kell fordíttatnom ezt a könyvet, a kezébe kell adnom az öreg zsidó unokáinak, baloldaliak hálójába került minden zsidónak. A könyv eredetije 5738-ban (1978-ban) jelent meg, eljutott már Zürichbe, Glasgow­ba, Manchesterbe, Antwerpenbe, Manilába, Melburne­be, Johannesburgba, Cape Townba, New Yorkba, Los Angelesbe, a világ négy sarkán forgatják. Azokhoz is el kell jutnia, akik nem tudnak héberül, hogy azokat is bevezesse a zsidóság szellemébe, gondolkodásmódjába, törvényeibe, szokásaiba, a zsidó életbe. A könyv csak olyasmivel foglalkozik, ami minden zsidót közvetlenül érint, a gyakorlati ész számára felérhető kérdésekre ad ugyanilyen válaszokat, az ilyen kérdésekre: Mit kell megtenni? Kinek? Miért? Mikor? Hol? Hogyan?

1991-ben megjelent a könyv oroszul, most pedig, ahogyan annak idején elhatároztam, ismét lépek egyet, és a magyar nyelvű zsidónak is kezébe adom könyvemet.

Áldott emlékű Bölcseink mondták: “A Törvénynek nem az elemzése a fő dolog, hanem a végrehajtása.” Ugyanők mondták ezt is: “Nagy dolog az olyan Tóratanulás, amely cselekedethez vezet.”

Magyarország zsidósága kezdettől fogva gyökereihez ragaszkodó, hagyományait őrző zsidóság volt. A világ zsidósága sokat köszönhet a magyar zsidóságnak mindazért, amivel hozzájárult a Tóra fenntartásához. Olyan szellemi vezetők sorát adta népünknek, mint Chatam Szofer és tanítványai, vagy a Szatmár, a Munkácsi chaszid rabbidinasztiák. Híresek voltak a magyarországi jesivák, a nyitrai, a pápai és még annyi más, messzire világított fényük. Sok-sok éven át volt Magyarország a Tóra, a zsidó tudományok, a chasszidizmus fellegvára.

A magyar zsidóság “külön sorsa” sok, más országokból menekült zsidó megmentését tette lehetővé, s a magyar zsidók híven és önfeláldozóan segítették a menekülteket. A végzet Magyarországot, Istennek hála, csak a háború utolsó évében érte el. Ám a háború után a kommunista uralom telepedett rá a maga erőszakos hatalmával, az kötötte gúzsba azt is, ami megmaradt a zsidóságból. Ez a hatalom nem a testet ölte meg, mint a nácizmus, hanem a lelket és a szellemet. A magyar zsidóság elszakadt a zsidó élet központjaitól, nem nyújthatott gyermekeinek zsidó nevelést. Nagy volt a pusztulás, az elszakadás, nagy tömegek vesztek bele a nem-zsidó környezetbe lelkileg, szellemileg és gyakorlatilag is, lányaikkal-fiaikkal való összeházasodás útján.

“Fivéreimet keresem” – mondja Joszéf, a cadik, az igaz ember. Az ő példáját követem: a testvériség kapcsait keresem, azt a kapcsot, amely minden fivéremmel és nővéremmel összeköt, azokkal, akik még a szétszóratásban vannak, azokkal, akik már a bőröndökön ülnek, és azokkal, akik már “visszatértek határaikba”, Izrael földjére, azzal a meggyőződéssel, hogy itt a helyük, itt a hazájuk, itt élhetnek teljes és authentikus életet, zsidó életet, itt van remény a zsidó lét fenntartására.

Köszönet vejemnek, Benjamin Minc-Kahn rabbinak, a Chajé Mose jesiva vezetőjének, amiért felkarolta és támogatta a fordítás munkáját és a könyv megjelenését.

Köszönet Efraim Israelnek, a magyar fordítás kézbentartójának és szerkesztőjének. Köszönet barátomnak, Eizik Haberfeld rabbinak a fordítás szaklektorálásáért.

Köszönet Jom-Tov Lipe Friedman rabbinak, a Bné-Brak-i Friedman-nyomda tulajdonosának odaadó munkájáért és fáradozásáért, a könyv megjelentetéséért.

Végül, de nem utolsó sorban hanem első sorban köszönöm barátomnak, Jaakov Glück rabbinak, hogy nagylelkű anyagi támogatásával lehetővé tette könyvemnek elhunyt felesége, Dreizel emlékére való kiadatását.

Adja a Jóteremtő, hogy könyvecském lámpás legyen, olyan lámpás, melynek kevéske fénye sok sötétséget oszlat el.

Israel Méir Lau Izrael főrabbija
Jeruzsálem, 5754

A szerző előszava a második kiadáshoz

Hosszú éveken keresztül aggódva kerestük a vasfüg­göny mögé zárt testvéreinket. Amikor a vasfüggöny eltűnt, megtaláltuk őket – az egykor hírneves magyar zsidóság fiait és leányait – de nem úgy, ahogy szerettük volna. A hosszú izoláció és a félelmetes rezsim amiben éltek – megtették a magukét. Találtunk zsidókat, – de alig zsidóságot. Izrael fiait – majd nem teljesen – az atyák hagyománya nélkül.

Ekkor merült fel a gondolat lefordítani könyvemet ­„A zsidó élet törvényei” – a magyarul olvasó zsidók számára.

Gondoltam, hogy áltatom magam. Hát valóban van valaki akinek szüksége van egy ilyen könyvre, a Halacha, a zsidó hagyományok gyűjteményére? Lesz egy ilyen könyvre kereslet?

Ma, amikor ezt az előszót írom a második kiadáshoz, nagy elégtétellel és örömmel tekintek vissza, igen, nem volt ez álom. A tudás iránti szomj és a gyökerek utáni vágyakozás, sok zsidó testvérünket hozta vissza a forrásokhoz; a messziről jöttek most olyan közeliek. Ezen könyv elterjedtsége és a szükség egy második kiadásra – tanúi a valóságra vált álomnak.

Hálát adok a világ teremtőjének, hogy érdemesített engem és lehetővé tette könyvem második magyar kiadását. Azért imádkozom, adja meg a Teremtő, hogy fáradozásom ne bizonyuljon hiábavalónak és sikerüljön minél több távoli testvért visszahozni az ősi források­hoz. Hozza vissza – haza – az Örökkévaló fiait, népe Izrael megváltásával, mihamarabb, napjainkban.

Jiszrael Méir Lau Izrael országos főrabbija
A teremtés 5760 évében, Chesván havában

 

Midrás és Végrehájtás

A Törvénynek nem az elemzése a fő dolog, hanem a végrehajtása. (Pirké Ávot 1, 17.)

Nagy dolog az olyan Tóratanulás, amely cselekedethez vezet. (Bává Kámá 17.)

Kit asszony szült, élete napjai mind rövidek annak, és a keserűség kenyerét eszi – olvassuk Ijov (Jób) könyvében (14,1.). Rövid és keserű élete nincs híján aggodalomnak, nehézségnek, gyötrelemnek, sérelemnek, siralomnak. Miattuk fohászkodik, ha fohászkodik, azoktól nehéz a szíve: a megélhetési gondoktól, a gyerekgondoktól, társadalmi előmenetele gondjaitól, a test nyavalyáitól. És ha ilyen számosak az ember gondjai, minden emberé a földkerekségen, mennyivel számosabbak a zsidó emberéi, mennyivel fenyegetettebb a biztonsága, vagyona, társadalmi helyzete, egész léte.

A minden reggel elmondott sáchrit-ima egyik mondata mégis valami egészen másról beszél a sok gond és baj közepette: nem pénzt vagy megbecsülést kér az imádkozó, nem karriert vagy vágyai teljesülését, élvezeteket vagy előmenetelt, hanem egyetlen fohásza: Apánk, megbocsátó, könyörületes Atya, könyörülj rajtunk, tedd, hogy szívünk szeretettel megértse, belássa, meghallja, tanulja, tanítsa, megőrizze és megtartsa a Tóra-tanulmány minden szavát [ti. az egész Tórát a Szóbeli Tan szerint kifejtve és részletezve). Az egyetlen kérés ez: Add meg nekünk a szív belátását, a tudás gyarapításához, a bölcsesség megszerzéséhez szükséges belátást, olyant, amely arra is képessé tesz bennünket, hogy másokra is átörökítsük; és arra, hogy a Tórában való jártasságunkat a benne foglalt micvák végrehajtásának szolgálatába állítsuk. Ez a a “halacha a gyakorlatban”[1], a “megcselekedjük és meghallgatjuk” (vagy “engedelmeskedünk”)[2] szellemében.

A megcselekvés megelőzi a meghallgatást vagyis a megértést, mindazonáltal nem kényszerű megcselekvés és nem is gépies mint az “emberalkotta, bemagolt szabályok végrehajtása” (Jösájá[Ézsajás] 29, 13.), hanem szeretetből, odaadással, szabad akarattal vállalt megcselekvése a micváknak.

A Tóra megmutatja az embernek az utat: Ezt kövesd! meg a másik utat: Ezt kerüld! Az első esőt joré-nak hívják, mert megmutatja (more) az embernek a közelítő telet, inti, hogy készüljön fel rá, hasonlóképpen a Tóra is megmutatja, kijelöli (morá) számunkra az élet útját – és mi más a halacha, mint az az út, amelyen járnunk (hálách) kell. Megmutatja, hogyan éljünk.
Az életnek ezek a háláchái teszik a zsidóságot. Abban különbözik a legtöbb vallástól, hogy gyakorlati vallás.

Tánách (a zsidó “Biblia”), a zsidóság alapja, ötféle szövegből áll:

1. Törvényszövegek (a háláchák alapjai); 2. prófétai szövegek;
3. sira, költői szövegek (Töhilim = Zsoltárok, Sir há-Sirim = Énekek éneke, Échá = Jeremiás siralmai);
4. sapientiális szövegek (Mislé = Példabeszédek, Kohelet = Prédikátor könyve);
5. Epikai jellegű szövegek.

A zsidóságban ennek megfelelően szétválaszthatatlanul egybekapcsolódik a Törvénymagyarázat és a Törvény végrehajtása, összhangban van látomás és megvalósulás, tervek, értékek, eszmék kézzelfoghatóvá válása – azoké, amelyek a Könyvek Könyve, a Tánáchlapjain olvashatók. A zsidóság két pilléren nyugszik: az eszmeiségen és a praktikumon. Jó példa erre a töfilin (még lesz róla szó a továbbiakban). A töfilinnek két “háza” van, azaz két dobozból áll, az egyik a fejre való, és a zsidó gondolatot testesíti meg, a másik a karra való, és a zsidó élet gyakorlatiasságára utal. A kettő elválaszthatatlan, egyetlen, összeforrt egység.

A zsidóság praktikus vallás, és arra inti a zsidókat, hogy minden cselekedetükben ragaszkodjanak értékrendszeréhez. Ez a kötelesség éppen abból fakad, hogy az eszmei és a gyakorlati háláchá, az elmélet és a mindennapi végrehajtás elválaszthatatlan egymástól. A következő három írásvers szolgál a sok ezer életszabály, háláchá alapjául:

Az első: “Az Örökévalóra függesztem szememet szüntelen” (16. zsoltár) A világ Teremtőjébe vetett bizalom tömör kifejezése ez, akinek “dicsősége az egész földet betölti”, s kinek szakadatlanul világára és teremtményeire függesztett szeme elől el nem rejtőzhetsz.

A második: “Készülj fel, Izráel, hogy megjelenj Istened színe előtt.” (Ámosz 4:12.) Arról beszél, hogy aki a zsidó néphez tartozik, mindig készen kell állnia mindennapi feladatainak végrehajtására.

A harmadik: “Minden utadon Őt igyekezz megismerni” (Mislé [Példabeszédek] 3, 6.) – Azt fejezi ki, hogy ha zsidó vagy, nem élhetsz légüres térben: azt a parancsot kaptad, hogy megszenteld, ami mindenki szemében banális, szürke, egyhangú, hogy annak is tartalmat, értelmet adj.

Ezek a kötelezettségek, amelyek a fentiekből következnek, azonnal megkezdődnek, alighogy reggel felébredünk álmunkból és kinyitjuk a szemünket.

 

[1] [Egy bizonyos kérdésben hozott különböző háláchikus döntések közül az, amelyik már végérvényesen el lett fogadva; általános értelemben: az ilyen döntések összessége, az életünket szabályozó Törvények tára. Ezeknek már nem csak elméleti jelentőségük van, mint az el nem fogadott döntéseknek, hanem praktikus jelentőségük is. ]

 

[2]  [2Mózes  24:7.]

  • Küldés emailben

Fejezetek