A kóser konyha a zsidóság egyik alapköve, létfeltétele. A szombat megtartása, a családi élet törvényeinek betartása és a kóser konyha, a kásrut az, ami a zsidóságot fenntartja, és a zsidókat a környező népektől megkülönbözteti.
Lapunknak ezt a számát a kásrutnak szenteljük, hogy megismertessük olvasóinkkal a zsidó lét e fontos pólusának alapelveit és gyakorlati útmutatásait. Felnőtt egy nemzedék, amely nem láthatta ezt a szüleinél; amelynek számára nem természetes és magától értetődő, hogy a zsidók nem esznek nem kóser vendéglőben, nem keverik össze a tejest a húsossal, csak kóser bort isznak és így tovább.
Az igazsághoz tartozik az is, hogy nem könnyű ma Magyarországon betartani a kásrut előírásait. Egyáltalán nem lehet beszerezni egy sor élelmiszert, amelynek előállításához vallási, kósersági felügyelet – hásgáchá – szükséges. Az élelmiszerek többsége állati eredetű zsiradékot tartalmaz – még jó, ha ez fel van tüntetve rajta –, és tudjuk, miből készül a legolcsóbb zsír Magyarországon. A legtöbb pékárut is ezzel a bizonyos zsiradékkal kenik sütés előtt, így hát az, aki betartja a kóser konyha előírásait, még kenyeret sem vehet akárhol.
A kóserhús-ellátás – legalábbis Pesten – úgy-ahogy meg van oldva. Kóser tejjel, tejtermékkel, kenyérrel, fűszerrel, egyébbel azonban sajnos nem lehetne tömeges igényt kielégíteni. Izraelben, Amerikában vagy Nyugat-Európában a kóser háztartás csupán elhatározás, legfeljebb többletkiadás kérdése, Magyarországon azonban sokaknak komoly megpróbáltatást jelenthet a kásrut törvényeinek betartása.
Miért foglalkozunk hát ezzel a nehezen megoldható problémával? Azért, mert Magyarországon, hál’ Istennek, növekszik az a zsidó réteg, amelynek számára egyre fontosabbak a zsidó lét, így a kásrut kérdései, és hajlandó áldozatot hozni, hogy ezzel is felzárkózzék a világ zsidóságához. Van három zsidó iskola, ahol a gyerekek azt tanulják, hogy a zsidó ember kósert eszik. Nekik és szüleiknek szeretnénk segíteni. Reméljük, hogy ha a kásrutra – Isten segítségével – egyre növekvő igény mutatkozik, az a hitközösségeket, a rabbikat és a külföldi zsidó szervezeteket segítségre fogja késztetni. Ehhez elsősorban tudnunk kell, mi is a kásrut, mi kell ahhoz, hogy egy zsidó konyha kóser legyen.
A „kóser” szó a magyar nyelvben is polgárjogot nyert, legalábbis a szlengben: „jót” jelent. Ami „jó”, az „kóser”. Mi, akik a fogalmat otthonról ismerjük, tudjuk, hogy ez fordítva igaz: ami kóser, az jó. Vannak jó dolgok, ízletes dolgok, melyek nem kóserok, és így zsidó ember számára tiltottak. Bölcseink tanítása, hogy ne mondja az ember: „Nem szeretem a disznóhúst, ezért nem eszem.”, hanem mondja azt: „Szeretném én, enném én, de mit tehetek, ha nekem tilos!…”
Zsidóságunk megőrzésében elsődleges feladata van a kóser konyhának. Figyeljünk egy kicsit oda, és tegyük meg a magunkét. Segíts magadon – Isten is megsegít!
Megjelent: Egység Magazin 2. évfolyam 7. szám – 2014. július 27.