17. ? Mélységből kiáltok – Rabbinikus kérdések és válaszok a Holokausztból

Elmulasztott imák bepótlása

17. Elmulasztott imák bepótlása


Kérdés: 5702-ben Noé hetiszakasz vasárnapján – 1941. október 19-én – a Gestapo katonák azzal a követeléssel fordultak a Zsidó Munkahivatalhoz – amelynek az volt a feladata, hogy zsidó rabszolgamunkásokat biztosítsanak a németek számára –, hogy állítsanak elő tizenöt zsidót, akikre egy könnyű munka elvégzésére van szükség. Nem kell, hogy fiatalok és erősek legyenek, akár öregek és gyengék is lehetnek.
Vasárnaponként a Zsidó Munkahivatal rendszerint olyanokat küldött kinti munkára, akik egész héten a gettón belül dolgoztak, így nyújtva lehetőséget egy kis pihenésre annak az ezer munkásnak, akiknek a repülőtéren kellett dolgozniuk. Azok, akik amúgy a gettón belül dolgoztak, örömmel mentek ki vasárnap a repülőtérre dolgozni, mert tudták, hogy ezzel könnyíthetnek egy keveset a sanyargatott testvéreikre nehezedő terheken.
A tizenöt idősebb munkás, akiket a Munkahivatal küldött a németeknek azon a vasárnapon, jó hangulatban hagyta el a gettót, mivel azt mondták nekik, hogy könnyű munkára számíthatnak. De amint kiléptek a gettó kapuján, a németek úgy vetették rájuk magukat, akár a vadállatok, futásra kényszerítve az öregeket, és ütötték-verték őket, ha lelassítottak. Aznapi munkájuk abból állt, hogy ki kellett tisztítaniuk a Gestapo vécéit – mindenféle eszköz nélkül. Egész napra bezárták őket a mellékhelyiségbe, ennivaló és víz nélkül, és a puszta kezükkel kellett kitisztítaniuk a németek vécéit.
A nap végén, amikor a németek visszavitték a tizenöt zsidót a gettóba, már sötét volt. A megtört, idős férfiak, akik kegyetlenül szenvedtek egész nap, beléptek Gapanovics, a szabó Vitena utca 15. szám alatti otthonába, hogy imádkozzanak, és részt vegyenek egy tóratanuláson. Dacára annak, hogy a szabó egy aprócska szobában lakott feleségével és lányával, szobáját közös imádkozások és Éjn Jáákov, Misnájot és Chájé Ádám órák céljára a köz rendelkezésére bocsátotta.
Amikor megérkeztem, hogy leadjam az órámat, Gapanovics – Isten vegyen elégtételt érte! – elmondta nekem, hogy a munkások, akik épp az imént léptek be, hogy imádkozzanak, szörnyen le vannak hangolva, mert egész nap nem volt lehetőségük imádkozni, ugyanis vécéket kellett tisztítaniuk, ahol köztudottan tilos imádkozni. Még arra sem volt alkalmuk, hogy elmondják a Tórára reggelente mondandó áldásokat. Azt tudták, hogy a Mááriv imához hozzátoldhatnak egy plusz Smone eszrét, hogy ezzel bepótolják a Mincha imát. De hogyan pótolhatnák be az elmaradt Tóraáldásokat?

Válasz: Utasítottam őket, hogy a Mááriv elején mondandó Áhávát olám imádság során gondoljanak a Tóra-áldásokra. Majd közvetlenül az ima után lehetőségük lesz Tórát tanulni a szokásos tanulócsoportunkkal együtt. Ez a megoldás tetszett nekik és meg is vigasztalódtak.

  • Küldés emailben

Fejezetek