17. A Talmud bölcsei

Eleázár, az illatszeres szelence

Bölcseink a legkülönbözôbb társadalmi osztályokba tartoztak, és vagyoni helyzetük sem volt egyforma. Jochánán cipész volt, Hillél favágó, Josuá ben Chánánjá szegkovács, Jicchák kazánkovács. Ezek nehéz fizikai munkát végeztek, és soha nem volt egy fillérjük sem. Voltak azonban elôkelô származású, dúsgazdag bölcsek, akik örökölték vagy maguk gyűjtötték hatalmas vagyonukat. Ezek közé tartozott Eleázár ben Ázárjá, a jávnei nemzedék jeles tagja, aki rövid ideig a fejedelmi tisztet is betöltötte, amikor társai puccsot szerveztek Rábbán Gámliél ellen, és leváltották.

Eleázár elôkelô családból származott. Tizedik felmenôje maga Ezrá, az ěrástudó volt. Apja, Ĺzárjá, nagy tudós és igen gazdag ember volt. A fiú Jeruzsálemben született, néhány évvel a nagy pusztulás elôtt. Apja még idejében átmentette családját és vagyonát Galileába, ahol Eleázár rabbi Joszi tanítványa lett. Hyman egy jellemzô történetet ír le errôl. A fiatal, de dúsgazdag Eleázár látta, hogy mestere életét megkeseríti házsártos felesége, de nem válhat el, mert nem tudja kifizetni a házassági szerzôdésben kikötött magas bánatpénzt, s felajánlotta, hogy rendelkezésére bocsátja az összeget…

* * *

Eleázár egészen fiatalon került a jávnei jesivába, ahol a Szánhedrin is működött, élén a Hillél-ház fejével, a második Rábbán Gámliéllal. Amikor a fejedelem úrhatnám viselkedése elviselhetetlenné vált, és megszavazták leváltását, az utódjelöltek közül Eleázárt választották a helyére. Tizennyolc éves volt ekkor. A kinevezést nem fogadta el rögtön: azt mondta, meg kell tanácskoznia a dolgot a feleségével. Az asszony tudta, hogy elôbb-utóbb fordul a kocka, és férje is úgy jár, mint Rábbán Gámliél. Eleázár azonban egy közmondásra hivatkozott: “Aki ma gyönyörű kristálypohárból ihat, ne bánja, hogy holnap eltörhet.” Az asszony ezután azzal érvelt, hogy férje túl fiatal, nincs egy ôsz hajszála sem: hogyan is lehetne elnök? Ekkor, meséli a Talmud, csoda történt: Ben Ĺzárjá egy éjszaka alatt megôszült…
Végül elvállalta a vezetést, s nem csupán formálisan vette kézbe az ügyeket. Az “aznap” fogalommá vált a talmudi irodalomban. Aznap megvitatták és eldöntötték a felgyülemlett vitás ügyeket, amelyekben, úgy látszik, Gámliél elodázta a döntést, hogy minél kevesebb vita legyen. Amikor egy újabb vita során Gámliél ismét kisebbségben maradt, majd tévedését belátva megkövette Josuát, a Szánhedrin visszahelyezte tisztségébe, de Eleázár társelnökként mellette maradt.

* * *

Gazdagságáról legendákat meséltek. Évente 12 000 borjat szolgáltatott be nyájából tizedként. A bölcsek azt mondták: Eleázárral álmodni gazdagságot jelent. ş maga mégis így beszélt: “Az embernek olyan nehéz megélni, mint a Sás-tengernek kettéválni.” Az öreg Doszá ben Hirkánosz tanúsága szerint “Eleázár tizedik leszármazottja Ezrának, az ěrástudónak, és szemei hasonlítanak az övére” (Jeruzsálemi Talmud, Jevámot 1:5.).
Gyakran járt közügyekben Rómában, ahol halachikus vitát folytatott Mátjá ben Chárással, a római zsidó közösség vezetôjével. Sokat vitatkozott Ĺkivával: nem tartotta megfelelônek Tóra-magyarázó logikai rendszerét. Eleázár azt tartotta, hogy a Tóra az emberek nyelvén beszél, vagyis nem kell minden, fölöslegesnek tűnô szóból vagy betűbôl messzemenô következtetéseket levonni.
Társai nagyra értékelték tudását és jó tulajdonságait. Egyszer beszámoltak valamelyik érvelésérôl rabbi Josuának, aki így lelkesedett: “Nem árva az a nemzedék, amelyben Eleázár ben Ĺzárjá él!” (Chágigá 3:2.) Iszi ben Jehudá “illatszeres szelencének” nevezte, amelynek jó illata messzire árad (Gitin 67.). Mások rôföskosárhoz hasonlították, amelyben mindenféle holmi van: Eleázár is — kérdezzék hálácháról, ággádáról, Midrásról, Bibliáról, a prófétákról — mindenre tud válaszolni (Rabbi Nátán Ĺvotja, 18.). ş mondta, hogy életmentés — pikuách nefes — miatt szabad a szombatot megszegni, s azt is, hogy az a bíróság, amely hét évben egyszer halálos ítéletet hoz, “gyilkosok gyülekezete”.
Eleázár a Bár Kochbá-lázadás elején halt meg. Hyman szerint élete végén visszavonult Ciporiban lévô házába, s több bölcset rejtegetett ott, akik a római terror elôl bujkálni kényszerültek. Hetvenéves korában hunyt el, és vele “elveszett a bölcsek koronája”.

  • Küldés emailben

Fejezetek