107. ? Mélységből kiáltok – Rabbinikus kérdések és válaszok a Holokausztból

Egy kohén, aki megkeresztelkedett

107. Egy kohén, aki megkeresztelkedett
Kérdés: A második világháború sötét napjaiban, amikor népünk a németek áldozatául esett, zsidó férfiakat, nőket és gyermekeket mészároltak le, égettek el, és sokaknak semmi reményük nem ma-radt a túlélésre. Voltak azonban olyanok, akik, minden áron el akarván kerülni a halált, a keresztvizet is elfogadták, megtagadták származásukat és ősatyáik Istennel kötött szövetségét.
Miután a németek elvesztették a háborút, a keresztények kö-zött elrejtőzött lelkek kezdték megízlelni a megváltás, a megszaba-dulás üde harmatának ízét, és úgy döntöttek, ideje megtalálni a módját, miképpen térhetnének vissza gyökereikhez, miképpen csatlakozhatnának újból a zsidó néphez.
A Vörös Hadsereg egyik zsidó katonája említést tett nekem egy német hadifoglyokkal együtt fogva tartott házaspárról, akik azt állították magukról, hogy zsidók, noha megkeresztelkedtek. Most vissza kívántak térni zsidó testvéreik közé. Végül is a párnak sikerült elhagynia a hadifogolytábort és letelepedtek Kovnóban. A férfi a háború előtt minden reggel és este a bét hámidrásban imádkozott. Felmerült a kérdés, hogy mivel a férfi kohén, fölemelheti-e a kezét, hogy megáldja a gyülekezetet?
Válasz: Az, hogy a kohén férfit megkeresztelték, mellékes körül-ménynek számított, tekintve, hogy erős presszió hatására cseleke-dett, féltvén az életét. Kikeresztelkedése nyilvánvalóan kényszer alatt megcselekedett aktus volt, amelyet a férfi teljes mértékben és teljes őszinteséggel megbánt. Reggel és este végzett imái is őszinte odaadásról tanúskodtak. Mi több, vágyott rá, hogy a többi kohénnel együtt ő is megáldja a zsidó népet, teljesítve ily módon egy a kohénokra vonatkozó parancsolatot. Úgy rendelkeztem te-hát, hogy a többiekkel együtt ő is áldásra emelheti a kezét.
De maradt még egy másik, sokkal komolyabb probléma is: egy áttért, majd a zsidó nép körébe újra visszatért kohénnek súlyos problémával kellett szembesülnie, amennyiben a feleségét azelőtt keresztelték meg, mielőtt összeházasodtak. A háláchá szerint a há-zasságot megelőzően áttért asszony a zoná kategóriába tartozik, és egy zoná nem mehet hozzá kohénhez. Egy ilyen házaspár gyerme-kei cháláloknak számítanak, és a lányok nem mehetnek hozzá kohénokhoz. Ezért aztán megbízható tanúkat kerestem azt bizonyí-tandó, hogy vajon a pár a házasságkötésük előtt vagy az után lett-e megkeresztelve.
Másik probléma volt, hogy nem rögtön a felszabadulást köve-tően tértek vissza népük körébe, ami csökkentette némileg megbá-násuk értékét. Ez azonban nem volt igazán lényeges ellenvetés, hi-szen könnyen lehetséges, hogy félelmükben nem tudták, hogy már újra biztonságos zsidónak lenni. Ráadásul a férfi nem is hitte, hogy maradtak még egyáltalán zsidók Kovnóban, akikhez vissza lehet térni; beletelt egy időbe, míg erről tudomást szerzett. Utasítottam őket, hogy merüljenek meg egy mikvében, ugyanis a háláchá ezt írja elő az olyan zsidók számára, akik elhagyják hitüket, majd vissza-térnek hozzá.

  • Küldés emailben

Fejezetek