8. 📖 – VII. kötet Biblia, Talmud, Chaszid filozófia

Dr. Moshe Katz: Rejtett kódokról a Tórában

Dr. Moshe Katz

Rejtett kódokról a Tórában

 Előszó

A Tóra minden idők legnagyobb „bestseller”-e. Ez a könyv ezredévekig rendkívüli befolyást fejtett ki nemzetekre és egyé­nek­re, ez a könyv az emberiség örökségének részévé vált.

A zsidó hagyomány azonban nem osztja azt a széles körben uralkodó felfogást, hogy a Tóra lényegében egy történelemkönyv. Még csak nem is egyszerűen egy etikai kézikönyv vagy irodalmi mestermű. A judaizmus a Tórát mindig is isteni alkotásnak tekin­tet­te, egy megszentelt dokumentumnak, melynek minden egyes betűje rejtett jelentések és magasztos gondolatok világát takarja.

A Tórának ez a felfogása találkozott most a modern tudo­mány­os analízis elfogadott technikáival és nyújtja a bibliai szö­ve­gek tanulmányozásának új és valóban forradalmi megközelítését.

A Technion – Israel Institute of Technology, a világ egyik leg­nagyobb tisztelettel övezett tudományos intézete, labora­tó­ri­u­ma­iban megszületett az eredeti ötlet, használjuk fel a szá­mí­tás­tech­nikát a Tóra tanulmányozásának szolgálatában.

Abból a feltételezésből kiindulva, hogy a Tóra egy hatalmas rejt­jelekkel átszőtt mű , a Tórát betűről betűre bevitték egy nagy­tel­jesítményű számítógépbe. Speciális keresőmódszereket fejlesztet­tek ki a teljes karaktersorozat átkutatására a betűk közé egy­enközű betűugrással rejtett rendszerszerű szerkezetek kulcs­sza­vak, nevek vagy koncepciók után. A cél egy rejtett kód létének meg­mutatása volt. Az eredményeket ezután statisztikai elem­zés­nek vetették alá, hogy megállapítsák véletlenszerűek voltak-e.

Az alkalmazott „betűugrásos technika” előzetes ered­mé­nyei­nek némelyike itt kerül először nyilvánosságra. Bár a munka még nin­csen befejezve, lenyűgöző eredmények születtek. A számí­tó­gé­pes elemzés eredményei egyaránt izgalmasak és elgon­dol­kod­ta­tó­ak.

Nem célunk a Tóra „égi” eredetének bizonyítása, sem pedig a betűugrásos technika megbízhatóságának igazolása. Célunk annak demonstrálása az Olvasó számára, amit a Bölcsek így fejeztek ki: „Nincs olyan dolog, amire a Tóra ne utalna”[1].

A sófár elűzi az igazságosság tulajdonságát[2]

A világ Ros Hásáná (új év)[3], az Ítélet Napján lett teremtve, amit imádsággal és a sófár hangjával köszöntünk.

A Midrásban ezt találjuk[4]:

 „De mikor Izrael veszi a szarvakat és megfújja őket,

a Szent, legyen áldott, felemelkedik az Igazság Trónjáról és

átül az Irgalom Trónjára… és átváltoztatja számukra az

igazságosságot irgalommá.”

 Ros Hásáná napján a legjelentősebb kiegészítések az imában a Malchujot (Királyságok), Zichronot (Emlékezések) és Sofárot (Sófárok) szakaszok a Muszáf imában.

A Talmud[5] meghagyja, hogy nem kevesebb mint 10 áldás legyen elmondva ezekben a versekben megemlékezésül:

  1. „Dávid 10 dicséneke (Hálelujá)” pl.: „…dicsérjétek a sófár hangjával…”[6].
  2. A Tíz Parancsolat, melyek elhangzásakor, a sófár hangja volt hallható.
  3. „A 10 ige melyekkel a világ teremtve lett.”

Az első két indok nyilvánvaló és mindkettő a sófárra utal. A harmadik azonban némi tisztázásra szorul.

1Mózes nyitó verseiben csak 9-szer szerepel, hogy „legyen…”.

A Talmud elmagyarázza, hogy ámbár a Tóra nem mondja explicite ki, hogy „és Isten mondta, legyen menny” ez nem kevésbé egy ige („az egek Isten szavára lettek[7]). 

De miféle kapcsolata van a teremtés történetének a sófárral?

Magyarázatunkat az alábbi módon tudjuk levezetni:

 שופר – Sófár (26) 1Mózes 1:1.

 

056

 

„Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld pedig puszta és üres volt és sötétség volt a mélység színén; és Isten szelleme lebegett a vizek színén. És mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság. És látta Isten, hogy a világosság jó, és elválasztotta Isten a világosságot a sötétségtől. És nevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig nevezte éjjelnek. És lett este és lett reggel: első nap.”

(1Mózes 1:1-5.)

 A שמים (sámájim – mennyek, „eget”) szó ש (sin) betűjétől 26-okat ugorva a שופר (sófár) szót kapjuk. Ugyanezen vers tartalmazza a Bölcsek szerint Isten 42 betűs nevét, mely az abszolút igazságossághoz kapcsolódik. A sófár 26 betűs kódként fejthető itt ki, a י-ה-ו-ה Isten név számértékével párhuzamban, ami a cheszed, az irgalom attribútumának felel meg.

Ez lehet a sófár funkciójának jelzése, mely kizárja a szigorú igazságosságot és felkelti az irgalmat. A Zohár[8] explicite kijelenti, hogy a menny szinonimája a sófárnak.

 

Szombat, Izrael és a Szent Név

A Báál Háturim[9] Isten négybetüs nevét, י-ה-ו-ה, megtalálta mozaik szóként elrejtve a péntek esti kidus szavaiban:

יום השישי ויכלו השמים

(Jom hásisi. Vájchulu hásámájim… – „… a hatodik nap. Akkor el­ké­szült az ég…”

Ez segít megválaszolni egy gyakran felmerülő kérdést: miért kezdődik a Kidus az előző vers utolsó két szavával?[10]

Egy további példa jobban megvilágítja ezt:

A Midrás[11] azt mondja, hogy midőn a teremtés elkészült, a Szombat panaszkodott, hogy minden napnak van párja, de ő, lévén szent, egyedül maradt. „Izrael lesz a párod” válaszolta Isten.

Annak érdemében, hogy Izrael megtartja és megszenteli a Szombatot, az egyedülálló nap a szentség egy magasabb fokához kapcsolódik. Ezekben a versekben megtaláljuk a Szombat párjának nevét 7 betűs és hátrafelé 50 betűs kódban.

Mindkét szám a Szombathoz és a „jovel”-hez (Jóbél-Jubileum) kapcsolódik. A sábát (pihenés) kifejezés két parancsolattal kapcsolatban tűnik fel: a Szombat napja, a hetedik nap, mikor minden munkától tartózkodni kell; és a smita év (hetedik év), mikor tartózkodni kell a föld megművelésétől.

 

ישראל – Izrael (7) 1Mózes 1:31.

ישראל – Izrael [12](-50) 1Mózes 2:3.

059

„A föld minden vadjának, és az ég minden madarának és mindennek, ami a földön mászik, amelyben élő lélek van, mind a zöld füvet adtam eledelül. És így lett. És látta Isten mindazt, amit alkotott, és íme nagyon jó volt. És lett este és lett reggel: hatodik nap.

Így bevégeztetett az ég és a föld és minden seregük. És a hetedik napon Isten bevégezte művét, melyet alkotott, és megnyugodott a hetedik napon minden művétől, amelyet alkotott. Ekkor megáldotta Isten a hetedik napot és megszentelte, mert ezen megnyugodott Isten minden művétől, amelyet teremtett és alkotott.”

(1Mózes 1:30-2:3.)

 „…sok nemzet atyja”[13]

אברהם – Ábrahám (50) 1Mózes 1:22.

„Ekkor meg­ál­dot­ta őket Isten, mond­ván: Sza­porodjatok és so­kasodjatok és tölt­sé­tek meg a vizeket a tenge­rekben, a ma­da­rak pedig so­ka­sod­ja­nak a földön. És lett es­te és lett reggel: ötö­dik nap.

Ekkor mondta Isten: Teremjen a föld élő lényt a maga faja szerint, barmot, csúszó-mászót és szárazföldi vadat a maga faja szerint! És úgy lett. És Isten megteremtette a szárazföldi vadat a maga faja szerint, meg a barmot a maga faja szerint és minden földi csúszó-mászót a maga faja szerint. És látta Isten, hogy jó. Ekkor mondta Isten: Alkossunk embert a mi képünkre, hasonlatosságunkra, hogy uralkodjék a tenger halain, az ég madarain és a barmokon, meg az egész földön és minden csúszó-mászón, amely a földön mozog!”

Az אברהם (Ábrahám) név tűnik itt elő, az öt betű közeiben pedig felbukkan az אלוקים (Elohim) Isten-név. Rabbi Micháél Weissmandel fel­ve­té­se szerint a Tóra adása valójában Ábrahámmal kezdődött, aki minden parancsolatot betartott, mielőtt a Tóra-adás megtörtént volna.

Az אברהם első betűje az אלוקים névben van, mely a halaknak szóló „legyetek termékenyek és sokasodjatok” áldásban áll. A Bölcsek (Kötubot 5a.) megfeleltetik ezt az áldást az ezzel azonos szövegű, Ádámra mondott áldással – ami az első micva a Tórában.

Így láthatjuk Ábrahám nevét elrejtve egy olyan Tóra-versben, ahol a legelső micva van említve.

 

„És elnevezték Jákobnak”[14]

Jákobot, a zsidó nemzet atyját, születésekor nevezték el יעקב-nak, „És elnevezték Jákobnak”.

Mindazonáltal, a יעקב név kódoltan már koráb­ban felbukkan, a passzusban, mely leírja Rebeka beleegyezését, hogy elmenjen Ábrahám szolgájával Eliézerrel, hogy felesége legyen Izsáknak.

Útján az alábbi áldás kísérte:

„Nővérünk, légy ezrek és tízezrek anyja…”

(1Mózes 24:60.)

 Jákob neve 26 betűs kódban áll itt elrejtve. Ez az egyetlen hely az egész Tórában, ahol ez a kódolás Jákob-ot eredményez.

יעקב – Jákob (26) 1Mózes 24:59.

 

„Mózestől Mózesig nem volt olyan mint Mózes”

Ugorjunk egyet a történelemben, több mint ezer évvel a Biblia utáni időbe. Újra csak egy, Rabbi Weissmandel által felfedezett, lenyűgöző példát fogunk használni[15].

Senki sem vitatja, hogy Maimonidész (1135–1204) (Rabbi Moses ben Máimon – a RáMBáM) a Talmud utáni zsidó világ egyik óriása volt. Ez a híres halachikus kodifikátor, filozófus és orvos Spanyolországban, Niszán hó 14-én született, Erev Peszáchkor. Élete túlnyomó részét Egyiptomban töltötte, udvari orvosként.

Főműve, a משנה תורה (Misné Torá) széles körben a definitív munkának számít a Háláchában. Maimonidész a Misné Torá bevezetőjében azt írta, hogy könyvét olyan átfogó műnek szánta a 613 parancsolat betartásához, mely mellé további forrásokra nincsen szükség.

Náchmanidésznek tulajdonítják annak felfedezését, hogy a Tórában van utalás Maimonides nevére.

077

 A számítógépes pásztázás a RáMBáM mozaik szót רמב”ם, csak egy­et­len­egy helyen fedezte fel a Tórában:

למען רבות מופתי בארץ מצרים

„…azért, hogy csodatetteim szaporodjanak Egyiptom országában” (2Mózes 11:9.)

Ugyanebben a versben, mely az egyiptomi csapásokkal és a kivonulásra való felkészüléssel foglalkozik, ezt találjuk:

„És Mózes, a férfi is igen nagy volt Egyiptom országában…” (Uo. 11:3.)

Ez szintén egy nagyon találó jellemzése Maimonidésznek és helyzetének az uralkodói udvarban.

2Mózes következő fejezetében (12:6.) a Tóra leírja az előkészületeket, melyeket Izrael Gyermekei kellett tegyenek Peszáchra. A megjelölt dátum „a hónap 14.-e”, vagyis Erev Peszách, Maimonidész születésnapja.

A verstől kezdődően, ahol a RáMBáM mozaik szó található, a משה (Mo­se) név (ami Maimonidésznek is első neve) מ betűjétől kezdve egy 50 betűs kódban a משנה (misné) majd, a תורה (Tóra) szavakat fedezzük fel!

משנה – Misné (50) 2Mózes 11:9.

תורה – Torá (50) 1Mózes 12:11.

 A szkeptikusnak, aki megkérdezi, hogy miért van akkora távolság a Misne és a Tóra szavak között:

A válasz rendkívüli.
Ha megszámoljuk a betűket a משה név מ betűje és a תורה szó ת betűje között, pontosan 613 betűt számolunk – a Tóra parancsolatainak száma és Maimonides főművének tárgya!
Így, az Exodus egyetlen fejezetében megtaláljuk Maimonidész mozaik szavát, születésének dátumát, az ország nevét, ahol lakott, magas állását az udvarban és utalásokat főműve címére és központi témájára, a 613 parancsolatra.

 

Egy bosszuló kard

Mózes harmadik könyvében, a Befejező intelemben azt olvassuk:

והבאתי עליכם חרב נקמת נקם ברית

„És hozok reátok kardot, amely megbosszulja szövetségemet…” (3Mózes 26:25.)

Ez az egész történelem folyamán a világ szuperhatalmaira vonatkozott[16], akik öntudatlanul Isten eszközeiként szolgálnak az emberiséggel kötött Szövetség megvédésében, bosszút állva azokon, akik azt le akarják rombolni.

Mivel a Tóra nem fedi fel egyértelműen a kegyetlen ellenség identitását, aki Isten eszközeként fog szolgálni a zsidó nép megbüntetésére a Szövetség megszegéséért, úgy döntöttünk, leteszteljük a feltételezést, miszerint a németek napjaink amálekitái és Németország a modern megtestesülése annak a nemzetnek, melyet Isten a Szövetség megbosszulójának választott.

A teljes Mózes öt könyvének számítógépes átpásztázása e koncepciók érdekes csoportját tárta fel, ahogy azt az alábbi tábla mutatja.

A עמלקים (Amálékiták) és a נקם ברית (a Szövetség bosszulója) kifejezés minimum intervallumos felbukkanása az egész Tórában a Befejező intelemben a közös ק-nál keresztezik egymást, mely a szövegben szereplő explicit kifejezéshez נקם ברית (a Szövetség bosszulója) tartozik. Ezen túlmenően, a נ betű a נקם ברית-ből része a גרמניה Leviticus-beli minimum intervallumos felbukkanásának. A גרמניה és עמלקים nevek kombinálódva kiadják a נקם ברית (a Szövetség bosszulója) elejét.

 

084

 גרמניה – Németország (507) 3Mózes 25:47.

נקם ברית – A szövetség bosszulója (99) 3Mózes 26:22.

נקם ברית – A szövetség bosszulója (1) 3Mózes 26:25.

עמלקים – Amálékiták (8) 3Mózes 26:24.

 Nem véletlen, hogy Amálék és leszármazottai, akik a véletlen és a vakszerencse gondolatát a világra hozták, akik tagadják a Mindenható létét, szolgálnak a bosszuló kardként.

 

Az ítélet napja

  1. október 16-án az újságok különkiadásai számoltak be 10, a nürnbergi Háborús Bűnök Bírósága által bűnösnek talált, náci háborús bűnös kivégzéséről.

 

102-1

 Ámulatbaejtően, erre az kifejletre utalás van Eszter Könyvében!

Közismert Nachmanidész állítása, mely szerint bár­milyen eltérés egy szó vagy betű szokásos írásmódjától valami rejtett jelentésre utal.

Ha megvizsgáljuk Hámán fiainak listáját, észrevesszük, hogy három betű kisebb a többinél:

a ת a פרשנדתא-ból

a ש a פרמשתא-ból

a ז a ויזתא-ból

A három betű együtt תש”ז-t ad, a zsidó időszámítás szerinti 5707-et (i.sz. 1946), az évet, melyben a náci háborús bűnösöket kivégezték.

A Nürnbergben perbe fogott 23 náci háborús bűnös közül valójában 11-et ítéltek kötél általi halálra. Két órával az ítélet végrehajtása előtt, Göring öngyilkosságot követett el, így Amáléknak csak 10 leszármazottját akasztották fel, így teljesítve Eszter kérését.

 „akasszák fel Hámán tíz fiát”

Továbbá, mivel a pert katonai bíróság folytatta le, a meghozott ítélet, golyó általi halál kellet volna legyen vagy villamosszék, ahogy a USA-ban szokásos volt. Ennek ellenére a bíróság kifejezetten kötelet írt elő, pontosan Eszter eredeti kérésének megfelelően.

„…akasszák fel Hámán tíz fiát”

Bár lehet, hogy maradtak kételyek Eszter Könyve és a náci háborús bűnösök közötti kapcsolatot illetően, az elítélt Julius Streichernek bizonyosan nem volt kétsége.

Streicher a hírhedt náci hetilap „Der Stürmer” kiadója/szerkesztője volt, mely 22 éven át ontott mérget és gyűlöletet a zsidó nép ellen, a történelem egyik leghevesebben antiszemita mocskolódását publikálva.

Valamilyen intuíció hatására Streicher úgy tűnik felfogta ezt a kapcsolatot a Purim-hoz, ahogy az utolsó kiáltásából kiderül, nyaka körül a hurokkal, másodpercekkel halála előtt.

Vizsgáljunk meg szemtanúi jelentéseket Streicher utolsó pillanatairól a kivégzőkamrában[17]:

„Streicher belépett a kamrába… ‘Heil Hitler’ kiáltása megborzongatta a hátakat… Ahogy felment a platóra, felkiáltott: ’És ez most Istenhez megy.’

Rábámult a Szövetséges tisztekre és a világsajtót képviselő 8 szövetséges újságíróra, akik az akasztófákkal szemben sorakoztak fel.

Égő gyűlölettel a szemében Streicher lenézett a tanúkra és felkiáltott[18]: „Purim ünnep 1946!”[19]

„Abban a pillanatban mikor a csapóajtó hangos döndüléssel kinyílt, a kötél feszesre rándult és a test vadul meglendült, egy nyögés hallatszott tisztán a csuklya sötét belsejéből… .”

Így Göring és Streicher egyaránt eszközzé váltak Eszter próféciájának betöltésében.

Ha ezek a „véletlenek” még nem elegendőek, vizsgáljuk meg a nap­tá­rat arra a hónapra. A kivégzés napja (1946. okt. 16.) a „Hosáná Rábá” zsidó ünnepre esett (Tisré 21.), a napra, melyen Isten ítéletei lepecsételtetnek[20].

Éppen ezen a napon akasztották fel őket. Ahogy mondtuk, mindenre van utalás a Tórában!

[1] Lásd Zohár Pinchász 146.

[2] Psziktá Rábáti 41:5.

[3] Ros Hásáná 27a.; Toszáfot kömán címszó Ros Hásáná 32a.; Rási „A tíz ige mellyel a világ teremtve lett”.

[4] Vájikrá Rábá 29:3.; Zohár, Emor 99.

[5] Ros Hásáná 32a.

[6] Zsoltárok 14:3.

[7] Uo. 36:6.

[8] Zohár im Pirus Haszulám, Bevezetés az 1Mózeshez, 304., 249. old.

[9] Kommentár az 1Mózes 1:31 -hez

[10] Ahogy azt idézi az Ári és a Chátám Szofér Responzumok, Sidur Minchát Jerusálájim, Kolbo Hásálém 614-615. old.

[11] Brásit Rábá 11:8.

[12] A [-] jel a szám előtt egy visszafelé működő kódot jelez.

[13] 1Mózes 17:4.

[14] Uo. 25:26.

[15] Torát Chemed 64. old. A sklovi rabbi Jiszráél a Dor Háméában a vilnai Gá­onnak tulajdonítja ezt a felfedezést.

[16] Rabbi Sámson Raphael Hirsch, Chámisá Chumsé Torá im pérus R.S.R. Hirsch, Jerusalem (5741).

[17] L. Snyder és R. B. Morris, Nagy riportok kincsestára (héberül), Áchiászáf, Jersusalem (5723), 225. old.; B. C. Andrus, Én voltam a nürnbergi börtönőr, Coward-McCann, NY 197. old.

[18] The New York Herald Tribune, 1946. október 16.

[19] Streicher jól ismerte a Purim történetét, antiszemita gyűlöletkeltésre is felhasználta eltorzítva a Der Strürmer-ben a Das Purimfest című cikkében, 1942. május 7. szám 3.e oldal.

[20] Hagyományos vélemény, a Jeruzsalemi Talmud, Ros Hásáná 84:8-ra és a Zohár, Cáv 32-re alapozva, mely kimondja, hogy Szukkot 7. napja (Hosáná Rábá) a végső ítélet napja.

  • Küldés emailben

Fejezetek