0/4i. Zsidó Tudományok Szabadegyeteme 6. kötet – A zsidó vallás tizenhárom hitelve

Don Jichák Abárbánel rabbi‎: Ros ámáná: A hit feje‎: Szemben a Maimonidészi hittételekkel

Don Jichák Abárbánel rabbi:

Ros ámáná: A hit feje

 

Szemben a Maimonidészi hittételekkel

 

  1. fejezet

Csak világi tudományokban szükséges priori alapelveket meghatározni

Magam részéről azt hiszem igaz vélekedésnek ezügyben, biztosnak és megalapozottnak, hogy e férfiak – Maimonidész és követői – „kibékíthetőek velünk”.[1] Ők voltaképpen csak azért állapítanak meg „alapelveket” az isteni Tórában, mert a népek tudósainak nyomát követik, ahogy láthatjuk azok könyveiben. Mert azt tapasztalták, hogy minden tudománynak, ahogy látjuk, vannak alapelvei, axiómái – akár a priori [azaz előzetes], akár a posteriori [azaz utólagos, következtetésen alapuló] feltevések –, melyek nem kérdőjelezhetőek meg, melyek ellen nincs vita. Azt is láthatták, hogy bármely tudomány mestere, ha valóban igényt tart a tudomány mestere címre, kell hogy ki tudja fejteni, el tudja magyarázni ezeket az alapelveket, axiómákat. Az ilyen alapelvek, axiómának elfogadott tételek minden egyes tudományban vagy egy másik tudomány fogalmi rendszeréből vannak véve, tehát általánosabbak és korábbiak magánál az illető tudománynál, vagy metafizikai hittételből vannak levezetve, márpedig a metafizika minden tudományt megelőz, mindegyiknek előtte jár, és neki magának az alapelvei maguktól értetődőek, [azaz nem szorulnak bizonyításra].

Tehát ha valakiben kételyek támadnak valamely tudomány egyik-másik tételével kapcsolatban, vagy ellentmond azoknak, az ügyet meg lehet vizsgálni és tisztázni ezek alapján az alapvető elvek alapján, minthogy ezekre mintegy gyökérzetre épül az egész tudomány. Nem illő, ha a tanítvány, aki tanulja a tudományt, nem ért egyet az alapelvekkel, sem az, ha vitatja őket, minthogy általánosan elfogadott tételeket tartalmaznak, melyek valamelyik másik tudomány fogalmai alapján vannak tisztázva, melyek általánosabbak az illető tudományterületnél, vagy egyenesen maguktól értetődőek. Így veszi a fizika az összes alapelvét a metafizikából, a zene tudománya pedig a matematikából.

 

Mindenben egyaránt kell hinni

Bölcseink, minthogy a népek között elvegyülve élnek, tanulmányozzák a könyveiket, megtanulják tudományukat, eltanulják tetteiket és utánozzák útjaikat, és így közelítenek az isteni Tórához is. Ez nyilvánvaló abból, ahogy beszélnek róla: „Hogyan tanulmányozzák a népek a tudományaikat?[2] Úgy, hogy lefektetik az alapelveket és a gyökérzetet, melyből az egész tudomány kinő. Ezt teszem én is, megállapítom az isteni Tóra alapelveit és gyökereit.”

De az én szememben „ez a konklúzió nem következik a föltevésből”,[3] minthogy a népek tudományaiban és könyveiben, ahogy kutatják az igazságot, és ahogy fejtegetik a nézeteiket, egyszerűen szükséges volt lefektetni és kidolgozni az alapelveket, hogy a későbbi fejtegetéseikbe ne kelljen újra meg újra bevonni és lefektetni ezeket, és hogy a tudományok tanulói elfogadják bizonyítás és levezetés nélkül is. Ezeket az alapelveket mindig egy másik, általánosabb tudomány fogalmai szerint magyarázzák, vagy maguktól értetődőek, mint a legegyszerűbb dolgok. Az Isten viszont ismeri a Tóra útjait, és úgy adta az Ő népének, hogy hit által fogadják el, aszerint, ahogy Ő látta jónak a tökéletesítésükre. Ezért aztán nem volt szükség arra, hogy egyes hittételeket alapvetőbbnek mondjon a többinél, vagy hogy inkább rendelje elfogadnivalónak az egyiket, mint a másikat; nem is határozta meg az Ő törvényében a parancsolatok egymáshoz képest való fontosságát, minthogy mindegyiket ugyanaz a Pásztor adta. Nincs is más Tóra vagy más isteni tudomány, ami korábbi vagy általánosabb volna a mi Tóránknál, hogy nekünk a Tóra alapelveit abból kellene levezetnünk, vagy az alapján magyaráznunk és hitelesítenünk.

Tehát, mondtam magamnak, én „ezt veszem szívemre”,[4] hogy az isteni Tóra, minden benne kifejtett hittétellel együtt, teljesen igaz. Minden parancsolata a mennyekből származik. Az érvényessége és alátámasztása minden hittételének és parancsolatának, akár kicsi, akár nagy, azonos. Az egyik érvényessége olyan, mint a másiké. Tehát én azt hiszem, nem jó alapelveket lefektetnünk az isteni Tóra számára, sem alaptételeket a hittételek között. Azért nem, mert kötelesek vagyunk hinni mindent, ami a Tórában le van írva. Nincs jogunk kételkedni még a legkisebb dologban sem, ami abban írva van, hogy az igazságát valamiféle alapelvekkel támasszuk alá. Mert aki tagadja vagy kételkedik valamelyik tórai hitelvben vagy történetben, legyen kicsi vagy nagy, az szakadár és eretnek. Mert az egész Tóra igaz, nincs benne olyan tétel vagy történet, ami igazabb volna a másiknál.

Ezért van mondva a Perek Chélekben:

Rabbijaink azt tanítják, hogy ez a szakasz: “Mert megvetette az Úrnak beszédét”[5], azokra vonatkozik, akik úgy tartják, hogy a Tóra nem a mennyből való. …Egy másik értelmezés szerint a “Mert megvetette az Úrnak beszédét” úgy értendő, hogy még aki elismeri is, hogy az egész Tóra a mennyből való, de egy konkrét szakasz nem, mert azt szerinte nem az Isten jelentette ki, hanem Mózes maga, nos, az ilyen is azok közé tartozik, akik “megvetették az Úrnak beszédét”. És ha elismeri is, hogy az egész Tóra a mennyből való, kivéve egyetlen szakaszt… vagy egy törvényt, mely a Tóra szövegén alapszik, az is azok közé tartozik, akik “megvetették az Úrnak beszédét”.

A bölcsek világossá tették tehát, hogy az isteni Tórában nincs olyasmi, amit az ember tagadhatna, és más olyan szakaszok, amiket köteles hinni, mint amilyenek az axiómák egy tudományban, vagy az alapelvek, hanem minden igaz izraelitának hinnie kell a Tóra minden részletét, a kicsit és a nagyot is. Nincs különbség a között, ha valaki az egész Tórát tagadja, és azt mondja, hogy nem a mennyből való, vagy ha egy részét tagadja, akár egy versét, vagy egy származékos törvényt, ami a Tóra szövegén alapszik. Ezért mondják a rabbik:

Menáse király, Chizkijá fia megvizsgálta a Szentírás történeteit, hogy bebizonyítsa, nem érnek semmit. Ezért mondta gúnyolódva, hogy Mózesnek nem volt jobb mondandója, mint ilyeneket írni: “Lótán nővére pedig Timná volt.”[6]

Ezért mondják róla, hogy ő eretnek és apikorosz.

Maimonidész azt írja az Ő Misna-kommentárjában, az alapelvek között a nyolcadikban, mely szerint a Tóra a mennyből való:

És nincs különbség aközött: “Hám fiai: KUs, Micraim, PUt és Kánaán”,[7] és… aközött: “Én vagyok az Úr”,[8] vagy aközött: “Halljad, Izrael, az Úr az Isten, egy Úr”.[9] Mert ezek mind isteni eredetűek, mind az Isten törvényéhez tartoznak, ami tökéletes, tiszta, szent és igaz.[10]

Tehát [Maimonidész] voltaképpen maga mondta ki a saját szájával, hogy a hittételek dolgában az igazság szempontjából nem jó az isteni Tórában megállapítanunk alapvető hitelveket, melyeket minden hívő köteles vallani, és más hittételeket, melyekben kételkedni is szabad, mert ezeket mind együtt kell elfogadni és hinni, minthogy ez az isteni igazság, és az ember nem kételkedhet egyikben sem, és egyik ellen sem vethet semmit.

 

Minden parancsolat egyaránt fontos

Ha a hittételekkel így állunk, hogy nem jó dolog köztük alapvetőeket elkülöníteni, akkor így állunk a parancsolatokkal is. Nem szabad egyiket sem a többihez képest alapvetőbbnek tekinteni, mintha fontosabb volna a többinél. Mert nagyon is lényeges és általános érvényű parancsolatokat is találunk, melyek az Isten–ember kapcsolat szempontjából és az ember és felebarátja kapcsolata szempontjából fontosak, például az a parancsolat, hogy emlékezzünk meg a Sínai-hegynél való gyülekezés napjáról,[11] hogy emlékezzünk meg az Egyiptomból való kijövetelről,[12] hogy tegyük „a jót és az igazat”,[13] hogy „szeresd felebarátodat mint tenmagadat”.[14] Ezek a szerzők meg sem említenek ezek közül egyet sem az alapelveik között. Mi alapján is vizsgálhatnánk a parancsolatokat, hogyan válogathatnánk közöttük? Nem mondják-e a Misnában: „Legyél óvatos a kicsiny parancsolatokkal, mint a nagyokkal, mert nem tudod, milyen jutalma van az egyiknek és a másiknak.” Hogyan tehetnénk hát különbséget a parancsolatok között, azt állítva, hogy egyikük a gyökér szintjén áll, a másikuk meg az ágak szintjén?

Maimonidész védelmében elmondhatjuk, hogy nem volt szándékában a Tóra parancsolatai közül alapvetőeket és nem alapvetőeket elkülöníteni, mert mint már megjegyeztem, az alapvető hitelvei közé nem sorolt egyetlen parancsolatot sem. A hittételek tekintetében is azt mondhatjuk, hogy az alapvetőeket nem azért válogatta külön, mintha ezekben hinnünk kéne, de másokban meg nem. A célja az volt, hogy egyenes úton vezesse azokat, akik nem tanulmányozzák mélyebben a Tórát, és nem tanulták ki eléggé, nem figyeltek oda tanítóikra. Minthogy nem tanulhatják meg és nem foghatják fel az összes hitelvet és tant, ami az isteni Tórában benne foglaltatik, Maimonidész kiválasztotta a tizenhárom legáltalánosabb hittételt, hogy röviden megtanítsa őket bizonyos dolgokra, köztük azokra a tudnivalókra, melyekről fentebb, az ötös számú szakaszban szóltam, mégpedig úgy, hogy mindenki, a tudatlan is tökéletesedhessen azáltal, ha befogadja ezeket. Ebből a nézőpontból nevezte ő ezeket alapvető hitelvnek, a tanítvány gondolkodásához szabva, míg az igazság szempontjából nem egészen így áll a dolog.

Ezt a vélekedésünket megerősíti, amit Maimonidész ír a jelen értekezésünk elején idézett tizenhárom alapvető hitelvének ismertetése után. Ezért nem említi ezeket az alapelveket könyvében, a Tévelygők útmutatójában, mert abban mélyebben vizsgálja a Tóra hitét, hanem inkább a Misna-kommentárjában fejtegeti az alapelveket, mely művét fiatalabb korában írta. Az alapelveket a tömegek számára szűrte le, a Misna tanulmányozásában kezdőknek, de nem azoknak, akik az igazság ismeretének már a mélyére hatoltak, nekik írta a Tévelygők útmutatóját. Ha ez volt az ő indítéka, akkor céljait helyeslendőnek tarthatjuk, és tettét üdvösnek.

 

Maimonidesz követőinek hibája

Mindazáltal rabbi Chászdáj és az Ikkárim szerzője, és „követik őket azok, akiknek tetszik beszédük”,[15] betű szerint veszik ezeket, és ezekből a hitelvekből alapelveket és gyökérzetet fabrikálnak, mint a tudományok az axiómáikkal, amint fentebb mondtam.

Ez, az én szememben legalábbis, komoly hiba, súlyos tévedés. Mert még ha meg is engedjük, hogy vannak nagy különbségek a hitelvek között, és némelyikük magasabb rendű a többinél, mert a témája fontosabb, mert némelyikük a Teremtő lényegével foglalkozik, mások az elkülönült értelmekkel, megint mások a szférákkal, a többi meg egyéb témákkal, de még akkor sem kell azt gondolnunk, hogy emiatt közülük az egyik alapvetőnek számít és nélkülözhetetlennek, a másik meg se egyiknek, se másiknak, mert bizony mindegyik egyformán igaz hittétel. Az igazság szempontjából mindegyik alapvető fontosságú, és ezekre mindre együtt épül az isteni Tóra. Ez olyannyira így van, hogy ha valaki tagadja és ellentmond bármelyiknek, akár a legkisebbnek is, az olyan, mintha azt mondaná, hogy az egész Tóra nem a mennyből származik. Márpedig ha ez így van, és a Tóra nem állhat meg, ha akár az egyik történetet, tant vagy hittételt tagadja valaki, abból az következik szükségképpen, hogy minden történet, hitelv és tan és parancsolat a Tórában – kivétel nélkül! – alapvető és nélkülözhetetlen; és nem úgy van az, hogy némelyiküket ilyennek kell hinnünk, a többit meg nem.

Ennek a vélekedésünknek az igazságát többek között az is tanúsítja, hogy [először is,] ha volna a Tórában alapvető hitelv, akkor az nyilván benne lenne a tízparancsolatban is, amit Isten adott az Ő népének a Sínai-hegyen, hogy mindenki hallhassa, és hogy minden zsidó ahhoz igazodhasson, és elfogadhassa magára és utódaira nézve kötelezőnek.[16] A Maimonidész által listázott tizenhárom alapelv közül összesen csak egy – illetve Maimonidész szerint kettő – foglaltatik benne a tízparancsolatban.

[Másodszor,] ha volna a Tórában alapvető hitelv és nem alapvető, akkor az meg volna említve a Tóra elején, mint az axiómák és alapelvek egy tudomány lefektetésekor. A Teremtés könyvéhez írott kommentáromban megjegyeztem, hogy a világ teremtéséről szóló beszámoló úgy is értelmezhető, mint a Tóra alapelve és gyökere, minthogy a világ teremtésének tana a Tóra legelején található. De minthogy – láthattuk – semmiféle alapelvről nem szól sem a Tóra kezdete, sem a Sínai-hegyen történtekről szóló beszámoló, sem pedig a tízparancsolat, világos, hogy nincs is efféle a Tórában.

[Harmadszor,] ha volna a Tórában alapvető hitelv és nem alapvető, megfelelőbbnek tűnnék, hogy az előbbiek tagadása súlyosabb bűnnek számítson, mint az utóbbiak tagadása. De minthogy nem így van, és a parancsolatok legcsekélyebbjét, a legrövidebb verset tagadók büntetése azonos azokéval, akik az „Én vagyok az Úr, a te Istened”[17] kinyilatkoztatását tagadják, vagy az egyistenhit parancsolatát, ebből kiviláglik, hogy nincs a Tórában alapvető és nem alapvető hitelv.

Ezért mondják a Perek Chélekben azokról, akik tagadják, hogy a Tóra a mennyből való:

A Modiimből való rabbi Eliezer azt tanította: “Aki szentelt ételt bemocskol, megveti az ünnepet, megrontja a mi atyánk, Ábrahám szövetségét, a Tórát nem a háláchá szerint magyarázza… még ha a Tóra és jó cselekedetei mellette tanúskodnak is, nincs része az ilyennek az eljövendő világban.” [18]

Ezért említ az előbbiekkel együtt a Talmud más dolgokat is itt, például felebarátunk nyilvános megszégyenítését, vagy ha gyalázatos csúfnévvel illetjük egymást, vagy ha valaki felebarátja szégyenével dicsekszik. Ezek felsorolásának az oka nem az, amit Maimonidész közöl a Misna-kommentárjában, hogy tudniillik abban, aki ilyesmit tesz, csak fogyatékos lélek lehet, nincs benne tökéletesség, és ezért nem méltó az eljövendő világra. Mert hát miféle fogyatékosság van ezekben, ami rosszabb lenne, mint a más [bűnökben] található?

A felsorolás oka ez: minden parancsolat a Tórában, minden közlés, minden tan, ami benne közölve van, isteni. Aki a legkisebbet is tagadja közülük, minthogy kiszakított valamit a Tórából, és tagadja azt, nem méltó az eljövendő világra.

[Negyedszer,] ha volna alapvető meg nem alapvető hitelv a Tórában, vajon miért nem beszélnek erről a bölcsek? Úgy tűnne helyesnek, hogy megemlítsék ezeket, és kifejtsék valahol, ehelyett úgy tárgyalják a Tóra parancsolatait és az atyák erkölcsi tanításait, ahogy. És minthogy ők helyesen vezettek minket előre [az úton], és nem érezték szükségét annak, hogy alapvető hitelvekről említést tegyenek, melyeket az embernek kötelessége hinni, hogy éljen általuk, eléggé világos, hogy az ő bölcsességükben a bölcsek nem látták jónak, hogy alapelveket és nélkülözhetetlen hittételeket állapítsanak meg az isteni Tórában. [Mégpedig azért nem], mert minden része igaz és isteni, és nincs benne olyan hittétel, mely alapvetőbb lenne a többinél.

[1] 1Mózes 34:21.

[2] 5Mózes 12:30.

[3] Pszáchim 15a.

[4] Jeremiás siralmai 3:21.

[5] 4Mózes 15:31.

[6] 1Mózes 36:22.

[7] 1Mózes 10:6.

[8] 2Mózes 20:2 és 5Mózes 5:6.

[9] 5Mózes 6:4.

[10] Misné Torá, Szánhedrin 10.

[11] 5Mózes 4:9.

[12] 5Mózes 16:3.

[13] 5Mózes 6:18.

[14] 3Mózes 19:18.

[15] Zsoltárok 49:14.

[16] Eszter 9:27.

[17] 2Mózes 20:2.

[18] Szánhedrin 99a.

  • Küldés emailben

Fejezetek