6. 📖 Dániel könyve

Darjáves királysága

1. És a méd Darjáves átvette a királyságot mintegy hatvankét éves korában.

2. Jónak tetszett Darjáves előtt s föl­állitott a királyság fölé százhusz szatrapát, hogy legye­nek az egész királyságban,

3. azoknak föléje meg három főkormányzót, a kik közül az egyik Dániél volt, hogy ezek a szatrapák nekik számot adjanak s a király ne le­gyen kárositva.

4. Ekkor ez a Dániél felülmulta a főkor­mányzókat és szatrapákat, mivelhogy kiváló szellem volt benne s a király arra gondolt, hogy őt föléje állítja az egész királyságnak.

5. Ekkor a főkormányzók és szatra­pák ürügyet akartak találni Dániél ellen a királyság részéről, de semmi ürügyet és hibát nem tudtak találni, mivelhogy hüséges volt és semmi hanyagság és hiba nem találtatott rajta.

6. Ekkor ezek a férfiak mondták: Nem fogunk eme Dániél ellen semmi ürügyet találni, hacsak nem találunk ellene az ő Istene törvényében.

7. Ek­kor ezek a főkormányzók éa szatrapák rárontottak a királyra s így szólottak hozzá: Darjáves király, örökké élj!

8. Tanácskoztak mind a királyság főkormányzói, a kormányzók és szatrapák, a tanácsosok és helytartók, hogy elrendelnek egy királyi rendeletet és erősítenek egy tilalmat: hogy mindenki, a ki harmincz napig kér va­lamit bármely istentől vagy embertől, hacsak nem tőled, oh király, oroszlánok vermébe vettessék.

9. Most tehát, oh király, állapitsd meg a tilalmat és iktasd be az irást, hogy meg ne lehessen változtatni Média és Perzsia tör­vénye szerint, a mely meg nem szünik.

10. Mindennélfogva Darjáves király beiktatta az irást és tilalmat.

11. Dániél pedig, mihelyt megtudta, hogy be van iktatva az irás, bement házába – s felső szobájában voltak neki Jeru­zsálem felé nyitott ablakai – s háromszor napjában leborult térdeire s imádkozott s hálát adott Istene előtt egészen ugy, a mint szokta tenni ennek előtte.

12. Ekkor e férfiak rárontottak és találták Dániélt, a mint kér és könyörög Istene előtt.

13. Ekkor közeledtek és szóltak a király előtt a királyi tilalom felől: Nemde, tilalmat iktat­tál be, hogy minden ember, a ki harmincz napig bármely Istentől vagy embertől kér, hacsak nem tőled, oh király. oroszlánok vermébe vettessék? Felelt a király s mondta: Bizonyos a dolog Media és Páris törvénye szerint, mely meg nem szünik.

14. Ekkor feleltek és szóltak a király előtt: Dániél, a Jehúdabeli számkivetés fiai közül való, nem vetett reád ügyet, oh király, sem a tilalomra, me­lyet beiktattál, s háromszor napjában végzi könyörgését.

15. Ekkor a királynak, a mint a dolgot hallotta, nagyon rosszul esett és Dániélre fordította gondját, hogy meg­mentse és napnyugtáig erőlködött arra, hogy megszaba­dítsa.

16. Ekkor ama férfiak rárontottak a királyra, és mondták a királynak: Tudd meg, oh király, hogy tör­vénye az Médiának és Perzsiának, hogy semmi tilalmat és rendeletet, a melyet a király elrendelt, nem lehet megváltoztatni.

17. Ekkor meghagyta a király és elhozták Dániélt s bevetették az oroszlánok vermébe. Megszólalt a király s mondta Dániélnek: A te Istened, a kit te állandóan szolgálsz, ő fog megmenteni téged.

18. És el­hozatott egy kő és tétetett a verem szájára; s lepecsé­telte a király pecsétjével s nagyjainak pecsétjével, hogy semmi dolog meg ne változzék Dániéllel.

19. Ekkor pa­lotájába ment a király és bőjtölve töltötte az éjjelt s énekesnőket nem engedett vinni maga elé, s álma el­költözött tőle.

20. Ekkor hajnalban kelt föl a király, virra­datkor, és sietve az oroszlánok verméhez ment.

21. S midőn közeledett a veremhez, fájdalmas hanggal hivta Dániélt; megszólalt a király és mondta Dániélnek: Dániél, szol­gája az élő Istennek, Istened, kit te állandóan szolgálsz, meg tudott-e téged menteni az oroszlánoktól?

22. Ekkor beszélt Dániél a királylyal: Oh király, örökké élj!

23. Istenem elküldötte az ő angyalát és elzárta az orosz­lánok száját és nem bántottak engem, mivelhogy előtte érdem találtatott mellettem; és előtted is, oh király, bűnt nem követtem el.

24. Ekkor a királynak nagyon jó1 esett és meghagyta, hogy Dániélt felhozzák a verem­ből: s felhozatott Dániél a veremből s semmi sérelem rajta nem találtatott, mivel hitt Istenében.

25. És meg­hagyta a király és elhozták ama férfiakat, kik Dániélt megrágalmazták és az oroszlánok vermébe vetették őket, fiaikat s feleségeiket, s a verem aljára sem értek, és máris az oroszlánok hatalmukba kerítették őket s mind a csontjaikat összezúzták.

26. Ekkor irt Darjáves király mind a népeknek, nemzeteknek s nyelveknek, a kik az egész földön laknak. Békétek nagy legyen!

27. Tőlem ki­adatott rendelet, hogy királyságom egész birodalmában reszkessenek s féljenek Dániél Istenétől, mert ő az élő Isten s örökké fönnmaradó; s az ő királysága meg nem rontható és uralma mindvégig tart.

28. Megment és megsza­badít és mivel jeleket és csodákat az égen s a földön, a ki megmentette Dániélt az oroszlánok hatalmából.

29. Ez a Dániél pedig szerencsés volt Darjáves királysága alatt és a perzsa Kóres királysága alatt.

 

  • Küldés emailben

Fejezetek