7. 📖 – VIII. kötet Biblia, Talmud, Chaszid filozófia

Chászid filozófia – A feltétel nélküli bizalom

Chászid filozófia

a lubavicsi rebbe, Menáchem Mendel
Schneerson rabbi írásai alapján

 

 rebbe

 

A lubavicsi Rebbe, Menáchem Mendel Schneerson 1902-ben Nyiko­lajev­ban, Ukrajnában született. Rabbinikus tanulmányain kívül Leningrádban, Berlinben és a párizsi Sorbonne-on végzet egyetemet. 1951-ben apósa halála után, magára vette a lubavicsi chászid mozgalom vezetését. A Rebbe egész életén át azt az elvet hirdette hogy a zsidóság, minden zsidó tulajdona és mindannyiunk kiváltsága, hogy azt őrizheti.

A lubavicsi mozgalom több mint negyvenéves irányítása alatt a világ több mint 1200 pontján alapított vallási és kulturális központokat. A Rebbe azt tanította, hogy a világ jobbá tétele mindannyiunk felelősége.

1994-ben hunyt el, emléke velünk él.

 

A feltétel nélküli bizalom

 

Békesség és áldás nektek.

Az egyiptomi kivonulás, Peszách ünnepének központi eseménysora, létfontosságú szerepet tölt be az zsidó nép egészének és minden egyes zsidónak az életében.

Az egyiptomi kivonulás tanítás minden zsidó számára, és útmutatóul szolgál nemcsak általánosságokban, hanem a részleteket illetően is.

Az egyiptomi kivonulás egyik kiemelkedő jellemzője az Istenbe és az Isteni Gondviselésbe vetett mérhetetlen bizalom. Ez abban mutatkozott meg, hogy az egész, férfiakkal, asszonyokkal és gyerekekkel együtt több milliós nép egy szempillantás alatt távozott az anyagi javakkal megáldott országból, ahol addig éltek, minden élelem és felszerelés nélkül, mert teljesen megbíztak tanítónk, Mózes szavában, amit az Örökkévaló nevében mondott[1].

Ráadásul amikor elhagyták Egyiptomot, nem az ismerős, rövidebb úton indultak, a filiszteusok országán át[2]. Igaz, hogy az egyenes út a háború veszélyével járt volna, mégis egy háborúban van esély a győzelemre, és még veszteség esetén is van remény, hogy legalább néhányan megmenekülnek, és életben maradnak. Ennek ellenére a puszta sivatagnak indultak, ahol nem volt természetes lehetőség a túlélésre[3].

Erre a cselekedetre is az egyetlen indok az volt, hogy Mózes utasította őket Isten nevében.

Ez még meglepőbb, ha figyelembe vesszük, hogy ezek az események azután következtek be, hogy a héberek 210 évig egy helyen, vándorlások nélkül éltek és tevékenykedtek. Továbbá, Gósen földje, ahol éltek, a földművelésre legalkalmasabb, a legtermékenyebb föld volt[4]; az öntözése és az ivóvize sem az esőzésen múlt, hanem állandóan a Nílus biztosította. Tehát, az ország, amit elhagytak minden tekintetben a „természet” rendje és szabályai alapján működött, viszont a sivatagban csak a bizonytalanság várt rájuk.

* * *

„Mint amikor kijöttél Egyiptomból…”[5], attól a pillanattól kezdve, hogy a héber törzsek elhagyták Egyiptomot elkerülhetetlenné vált, hogy az Isteni Gondviselésbe vetett teljes bizalom, Isten utasításainak feltétel nélküli követése minden tekintetben – még a mindennapok során is – minden zsidó útmutatója legyen, ne racionális számításokra és természeti törvényekre hagyatkozzanak.

Ez a válasz a kérdésre, amit a nem zsidó világ szegez a Tórát és micvákat betartó zsidónak:

„Állandó versenyzéssel teli világban élünk, amiben küzdeni kell a túlélésért. Mindenki egy adott ország adott körülményei között él – hogyan lehetséges nem meghajolni, és a helyi isteneket szolgálni, legyen az akár a pénz, vagy a másságtól való félelem stb.? Hogyan lehet továbbra is kötődni a 613 micvához, ami »terheli« és korlátozza az ember minden lépését, teljes létezését és munkáját?”

A válasz: az egyiptomi kivonulás, a fenti magyarázat tükrében.

A kivonulás során az Örökkévaló utasításainak engedelmes, a különböző racionális számítások és körülmények figyelembe vétele nélküli követése, és a 210 éves múlttól való elszakadás volt az igazi boldogsághoz vezető út – nemcsak szellemi értelemben (a Tóra átvétele, és Isten választott népévé válás), hanem fizikai értelemben is: a tejjel és mézzel folyó országba való bevezettetés.

Ugyanez érvényes ma is és minden időkben. Minden zsidó és a zsidó nép egésze számára az egyetlen út az igazi boldogsághoz a Tórán és a micvákon keresztül vezet – a mindennapok és az egész életvitel Tórához és micvákhoz igazításán keresztül, „melyeket ha megtesz az ember él általuk (bennük és velük)” ahogy írva van[6].

* * *

A zsidó népnek meg parancsoltatott: „minden utadon Ismerd meg Ot”[7]. A zsidónak minden útjára, az egész napjára vonatkozóan vannak utasításai a Tórából, amiket teljesítenie kell. Következésképpen bármikor előfordulhat, hogy szembe kell nézzen a fent említett kérdéssel, és ezért mindenki megkapta az utasítást: „Egész életed minden napján emlékezz az egyiptomi kivonulás napjára”[8]. Ez olyan emlékezés kell legyen, ami tanít, világít és erőt ad ahhoz a cselekedethez, ami a napokat élettel teli, zsidó napokká teszi, amivel kapcsolatban apósom (az előző lubavicsi rebbe) hangsúlyozta: Peszách ünnepe felvirrad és hat ránk, nemcsak minden nap, hanem egész nap.

Kóser és boldog peszáchi áldással,

Menachem Schneerson

[1] LL mázid 4túraesugók===ves d. még Jeremiás 2:2.

[2] 2Mózes 13:17.

[3] Ld. 5Mózes 8:15.

[4] 1Mózes 47:6.

[5] Michá 7:15.

[6] 3Mózes 18:5.

[7] Példabeszédek 3:6.

[8] 5Mózes 16:3.

  • Küldés emailben

Fejezetek