Reb Mose Meisels a chábád chaszidizmus megalapítójának, rabbi Snéur Zálmánnak hűséges híve volt, aki készségesen teljesített minden feladatot, amivel a rebbe megbízta.
1812-ben, amikor Napóleon elfoglalta Oroszországot, rabbi Snéur Zálmán megírta hű emberének, hogy a zsidók szellemi fennmaradása csak akkor biztosítható, ha Alekszandr cár legyőzi Napóleont.
Mikor a franciák elfoglalták Vilnát, reb Mose „véletlenül” éppen ott tartózkodott. Ha tolmácsolni kellett a kihallgatásokon, közvetíteni a helyi lakosság és a megszállók között, vagy hirdetményeket és felhívásokat fogalmazni, mindig kéznél volt. Nemsokára a francia vezérkar teljes bizalmát élvezte. Sok fontos katonai titkot tudott meg, és ezeket eljuttatta az orosz hadvezetéshez.
Egyszer éppen a francia főhadiszálláson volt, amikor a tábornokok a következő támadás tervét dolgozták ki. Zajosan vitatták a hatalmas térképek fölött a csapatok felvonultatását, a váratlan csapás különböző lehetőségeit. Reb Mose látszólag ügyet sem vetett rájuk, így nem törődtek vele.
Egyszer csak nyílt az ajtó, és belépett Napóleon. A tábornokok vigyázzba vágták magukat. Napóleon egy pillantással felmérte a helyszínt.
– Mit keres itt ez az idegen? – kérdezte, s választ sem várva rákiáltott: – Ön kém! – Ezzel reb Mose mellére tette a kezét, hogy érezze, gyorsabban ver-e a szíve a váratlan leleplezés hatására.
Reb Mose szíve azonban nyugodtan dobogott, szeme sem rebbent, amikor választ adott:
– Fenség, az ön tábornokainak tolmácsa vagyok, és a parancsukra várok.
Nyugalma és halk hangja teljesen lefegyverezte Napóleont. Reb Mose megmenekült a biztos haláltól.
Később, amikor felidézte ezt az összecsapást, kijelentette, hogy a chaszidizmus „álefbétje” – legalapvetőbb tanítása – őrizte meg életét.
– A rebbe azt tanította: a chaszidizmus „álefja”, hogy a zsidóknak testi képességeiket Isten szolgálatába kell állítaniuk. Ilyen képesség az is, hogy az agy uralkodik a szív fölött. Más szóval: Isten olyannak teremtette az embert, hogy értelme magasabb rendű érzelmeinél, és irányítani tudja azokat. De nem elég, ha tisztában vagyunk ezzel: állandóan gyakorolnunk kell ezt az irányítást, hogy mindennapi életünk részévé váljék. Amikor például erősen vágyunk valamire, azt kell mondanunk magunknak: „Megvagyok nélküle is.” Ez az önkontroll a chaszidizmus „álefja”, az az alap, amelyről továbbléphetünk. Ezért hát állandóan megpróbáltam elérni a tökéletes önkontrollt, hogy mindenben, amit gondolok, mondok vagy teszek, tudatom uralkodjék szívem fölött. Még a szív érzelmeinek megnyilvánulásait is az értelemnek kell meghatároznia és ellenőriznie. Így megtanultam kontrollálni érzelmeimet, hogy bármilyen körülmények között meg tudjam őrizni nyugalmamat. Ez mentette meg az életemet.
Ebben az évben december 8-án ünnepeljük a ljadi rabbi Snéur Zálmán szabadulását az oros6z cári börtönből. A chábád chaszidizmus megalapítóját hazaárulás hamis vádjával ültették a vádlottak padjára, és ügyének kivizsgálása 53 napon át tartott, míg végül 1798. kiszlév 19-én diadalmasan kiszabadult.
A fogságban a rebbét többször is kihallgatták, hogy fényt derítsenek a chaszidizmus általa hirdetett, új tanításaira. Az ügyével foglalkozó hatósági emberek hamarosan felismerték, hogy áldott, nagy emberrel, szellemi óriással állnak szemben.
Egy magas rangú, a Bibliában igen jártas minisztert kíváncsivá tett a rebbe nagyságának híre, és elhatározta, hogy személyesen hallgatja ki. Azt kérte a rebbétől, magyarázza meg A Teremtés könyvének 3:9. szakaszát, amely így szól: „De az Örökkévaló kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy?” – A Mindenható ne tudta volna, hol van Ádám? – kérdezte a miniszter.
– Hisz-e abban – kérdezett vissza a rebbe –, hogy a Tóra örök, és minden kor, minden egyes ember számára van mondanivalója? – Az igenlő válasz után így folytatta magyarázatát: – Az Örökkévaló minden korban, minden egyes emberhez kiált, kérdezvén: „Hol vagy? Hol állsz a világban?” Minden embernek meg vannak számlálva az évei, amelyek alatt úgy kell cselekednie, hogy az embernek és Istennek is jót tegyen. Ki tudhatja, miben áll a feladata, és mennyit teljesített már? Ha például önt szólítja az Örökkévaló, mit válaszol a kérdésre: „Ennyi és ennyi évet leéltél – és a rebbe pontosan megmondta, hány éves a miniszter –; mit műveltél életed során?”
A minisztert megdöbbentette a magyarázat, no meg hogy rabbi Snéur Zálmán pontosan tudta az életkorát. Mély megrendüléssel ennyit mondott: „Bravó!”
Megjelent: Egység Magazin 2. évfolyam 7. szám – 2014. július 27.