25. 📖 Slomó sátra – gondolatok a hetiszakaszhoz

Cáv

Mikor egyenlítette Mózes számláját az Örökkévaló?


És vette Mózes a kenetolajat és fölkente a hajlékot és mindazt, ami benne volt és megszentelte azokat… És öntött a kenetolajból Áron fejére és fölkente őt, hogy megszentelje. Azután közel vezette Mózes Áron fiait… amint az Örökkévaló parancsolta Mózesnek.
(3Mózes 8:10-13.)


Elkészült a Szentély, felavatásra kerülhetnek a papok. Az Örökkévaló Mózes testvérét, Áront és annak fiait választja, ők a kohaniták, akik Isten házában szolgálnak. Mózes felavatja a szentélyt, felkeni Áront és fiait, majd az avatás nyolcadik napján (a következő heti szakaszban) hivatalosan is Áron lesz a főpappá. A kohén gádol, a legszentebb vallási vezető tehát nem Mózes, hanem időseb testvére Áron lett.
A Midrás (Jálkut Simoni 520.) a következő képen kommentálja ezt: „A csipkebokornál hét napon át igyekezte rávenni az Örökkévaló Mózest, hogy megfogadja küldetését… majd a hetedik nap [Mózes] így szólt: » küldd azt, aki által küldeni akarod.«. Azt mondta neki erre Isten: »Várd csak meg, majd meglátod, hogy megtartom neked ezt tarsolyodban…«. Mikor fizette neki vissza?… Az avatás hét napján Mózes főpapként ténykedett, mert azt hitte ő lesz a főpap, a hetedik napon azonban azt mondta neki: »Nem a tiéd az, hanem Ároné«…”.
Isten hét napon át kérlelte Mózest. Mózes a hetedik napon a fenti idézettel Áront, testvérét ajánlotta maga helyett. A Midrás szerint tehát Isten mintegy „kiegyenlítette Mózes számláját”, és ezért választotta Áront főpapnak. Mintha azt mondta volna Mózesnek: „Áront akartad magad helyett a nehéz küldetésre? Íme most a főpapságra tényleg őt választom te helyetted…”. Úgy tűnik, mintha egyszerű retorzióról lenne szó Isten részéről. 
Áldott emlékű üknagyapám, Silberstein Slomó, sarkadi rabbi azonban egy mélyebb értelmezést ad ennek a párbeszédnek.
Mózes annak idején a csipkebokornál nem akarta elvállalni a történelmi feladatot, mert úgy érezte nem jutott még el önerőből a szellemi fejlődésnek arra a szintjére, hogy Isten prófétájaként vezesse a népet. Ezért aztán Áront ajánlotta maga helyett, mivel idősebb fivéréről úgy vélekedett, hogy van ezen a magasztos szinten. Isten azonban ragaszkodott Mózeshez, mivel Mózes esetében a próféciát valóban nem a „bevett” fokozatos szellemi fejlődéssel kellett elérni, hanem azon kellett, hogy legyen a hangsúly, hogy Isten prófétája áll a Fáraó előtt. Mózes próféciája nem a hagyományos, fokozatos spirituális fejlődés során érte el a példátlan magaslatokat, amelyekről a Tóra úgy tanúskodik, hogy „nem támadt többé oly próféta Izraelben, mint Mózes, akit ismert az Örökkévaló színről színre” (5Mózes 34:10.). Mózest csodálatos úton, természetfeletti módon, hirtelen választotta ki a feladatra Isten (Drásot háRán 4.). Ebben tévedett útja elején Mózes és ezért nem akarta elvállalni a magasztos feladatot.
Amikor a Szentély és a papok avatására került a sor, Mózes úgy érezte most már van azon a szinten, hogy ő legyen a legmegfelelőbb a főpapi feladatok ellátására. Itt Isten azonban ismét megmutatta neki, hogy az isteni küldetés teljesítőjének sikere nem a küldöttön, hanem a küldőn múlik. Nem a személyes képességek, hanem az isteni erő adják a siker lényegét. A próféta szavaival élve (Zechárjá 4:6.): „Nem hatalommal, sem nem erővel, hanem az én szellememmel, mondja az Örökkévaló, a seregek ura”.

  • Küldés emailben

Fejezetek