1. 📖 Szemelvények Rásinak a Tórához írt kommentárjaiból

Brésit

Brésit (1Mózes 1:1–6:8.) פרשת בראשית

 

A hetiszakasz tartalmából

Szemelvények Rási kommentárjaiból

Rási kommentárjainak teljes letöltése pdf formában

 

 A hetiszakasz tartalmából

  • Isten hat nap alatt megteremti a világot. Az első napon megalkotja a sötétséget és a fényt. A második napon a „felső vizek” és az „alsó vizek” elválasztásával megteremti a mennyboltot. A harmadik napon megvonja a szárazföldek és a tengerek határait, és földből fákat és füveket sarjaszt. A negyedik napon elhelyezi az égbolton a Napot, a Holdat és a csillagokat, hogy időmérők legyenek és megvilágítsák a földet. Az ötödik napon megteremti a halakat, a madarakat és a hüllőket, a hatodik napon pedig a szárazföldi állatokat és az embert. A hetedik napon Isten abbahagy minden munkát, és a nyugalom napjává szenteli azt.  – Uo. 1:1–2:3.
  • Isten a föld porából formálja meg az ember testét, és az „élet leheletét” leheli belé orrlyukain keresztül. Az ember az elején még egyedül van, de aztán Isten úgy dönt, hogy „Nem jó, hogy az ember egyedül legyen”, s ezért kivesz a bordái közül egyet, asszonnyá formálja azt, és összeházasítja az embert az asszonnyal. – Uo. 2:4–25.
  • Ádámot és Évát Isten az Édenkertbe helyezi el, és megtiltja nekik, hogy „a jó és rossz tudásának fájáról” egyenek. A kígyó ráveszi Évát, hogy szegje meg a tilalmat, és az asszony a férjét is megkínálja a tiltott gyümölcsből. Bűnük büntetéséül Isten elrendeli, hogy az ember váljon halandóvá, térjen vissza a földbe, amelyből vétetett, és a javakat csak szenvedés és nehézségek árán szerezhesse meg. Isten kiűzi az embert az Édenből.– Uo. 3.
  • Éva két fiút szül: Káint és Ábelt. Káin összeszólalkozik Ábellel, meggyilkolja őt, és hontalan vándorrá lesz. Ádámnak egy harmadik fia is születik, Sét, akinek tizedik generációs leszármazottja Noé, az egyetlen igaz ember a megromlott világban. – Uo. 4:1–6:8.

 

 

Szemelvények

בְּרֵאשִׁית בָּרָא אֱלֹהִים, אֵת הַשָּׁמַיִם וְאֵת הָאָרֶץ. (בראשית א, א)

Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. (1Mózes 1:1.)

בראשית – Kezdetben… – אמר רבי יצחק – Azt mondta Jicchák rabbi: – לא היה צריך להתחיל התורה אלא מהחודש הזה לכם – A Tórát inkább az „Ez a hónap legyen számotokra…” [a naptár szerkesztési][1] résztől kellett volna kezdeni, – שהיא מצוה ראשונה שנצטוו [בה] ישראל – amit Izrael az első parancsként kapott. – ומה טעם פתח בבראשית – Mi az oka tehát, hogy a „Kezdetben…” résszel, [a teremtés történetével] kezdődik? – משום כח מעשיו הגיד לעמו – Azért mert [írva van:[2]] „Hatalmas tetteit kijelentette népének, – לתת להם נחלת גוים – [ezáltal] adván nekik nemzetek birtokát”, – שאם יאמרו אומות העולם לישראל – vagyis, ha majd a világ népei azt mondják a zsidóknak: – לסטים אתם – „Rablók vagytok, – שכבשתם ארצות שבעה גוים – akik elfoglalták hét kánaáni nép földjét!”, – הם אומרים להם – akkor ők [a zsidók] azt felelhetik erre: – כל הארץ של הקב”ה היא – „Az egész világ Istené, – הוא בראה – Ő teremtette – ונתנה לאשר ישר בעיניו – és annak adta, akinek jónak látta. – ברצונו נתנה להם – Az Ő akarata volt odaadni nekik, [a kánaáni népeknek,] – וברצונו נטלה מהם – és az Ő akarata volt később elvenni tőlük – ונתנה לנו – és nekünk adni”.

בראשית – Kezdetben teremtette… – דרשוהו רבותינו ז”ל – A bölcsek úgy magyarázták, [hogy a בראשית nem úgy olvasandó, hogy „kezdetben” hanem „A kezdet miatt…”] – בשביל התורה – azaz a Tóra miatt, – שנקראת ראשית דרכו – amit „útjának kezdete”-ként neveztek el[3], – ובשביל ישראל – és Izrael miatt, – שנקראו ראשית תבואתו – amit pedig „termésének kezdete”-ként[4].

ברא אלהים – …teremtette Isten (Elohim)… – ולא אמר – És nem az van írva: – ברא ה’ – „…teremtette az Örökkévaló (JHVH – tetragrammaton)”.[5] [Azért használja a Tóra mégis a szigort szimbolizáló אלהים (Elohim – szó szerint „bírák”) nevet], – שבתחלה עלה במחשבה – mert először arra gondolt a Teremtő, – לבראתו במדת הדין – hogy a törvény szigorával fogja a teremtést véghez vinni [és irányítani, ezért itt az Elohim név áll], – ראה שאין העולם מתקיים – de látta, hogy a világ nem maradna fenn, – הקדים מדת רחמים – ezért előrébb helyezte a könyörületet – ושתפה למדת הדין – és azt a törvény szigorával társította. – היינו דכתיב – Ezért van írva:[6] – ביום עשות ה’ אלהים – „…azon a napon, amelyen az Örökkévaló Isten – ארץ ושמים – a földet és az eget alkotta”.
וַיַּרְא אֱלֹהִים אֶת הָאוֹר כִּי טוֹב, וַיַּבְדֵּל אֱלֹהִים בֵּין הָאוֹר וּבֵין הַחֹשֶׁךְ. (בראשית א, ד)

És látta Isten, hogy a világosság jó, és elválasztotta Isten a világosságot a sötétségtől. (1Mózes 1:4.)

וירא אלהים את האור כי טוב ויבדל – És látta Isten, hogy a világosság jó, és elválasztotta… – אף בזה אנו צריכים – Ennek [azaz a világosság elválasztásának] a megértéséhez is szükség van – לדברי אגדה – egy ágádára: – ראהו – látta Isten, a világosságot, – שאינו כדאי להשתמש בו רשעים – hogy az nem érdemes ֳa gonoszok használatára, – והבדילו לצדיקים – és ezért elválasztotta[7] azt a cádikok, igazak részére – לעתיד לבא – az eljövendő időre. – ולפי פשוטו כך פרשהו – Az egyszerű magyarázata pedig ennek a mondatnak a következő: – ראהו כי טוב – látta Isten, hogy a világosság jó – ואין נאה לו ולחשך – és nem illendő, hogy a sötétséggel összekeveredve – שיהיו משתמשין בערבוביא – együtt álljanak szolgálatban, – וקבע לזה תחומו ביום – ezért felállított annak egy határt, a nappalt, – ולזה תחומו בלילה – és ennek egy határt, az éjszakát.

 

וַיִּקְרָא אֱלֹהִים לָאוֹר יוֹם וְלַחֹשֶׁךְ קָרָא לָיְלָה, וַיְהִי עֶרֶב וַיְהִי בֹקֶר יוֹם אֶחָד. (בראשית א, ה)

És lett este és lett reggel: egy nap. (1Mózes 1:5.)

יום אחד – …egy nap. – לפי סדר לשון הפרשה – A fejezet nyelvezete alapján, – היה לו לכתוב – itt azt kellett volna írni: – יום ראשון – „első nap”, – כמו שכתוב בשאר הימים – ahogy írva van a többi napnál is: – שני, שלישי, רביעי – „második”, „harmadik”, „negyedik”. – למה כתב אחד – Akkor miért írta mégis: „egy”? – לפי שהיה הקב”ה יחיד – Azért, mert az Örökkévaló ekkor még egyedül volt – בעולמו – Világában, – שלא נבראו המלאכים – mert nem történt még meg az angyalok megteremtése, – עד יום שני – csak a második napon. – כך מפורש בבראשית רבה – Így magyarázzák a Brésit rábá midrásban.[8]
וַיֹּאמֶר אֱלֹהִים יְהִי מְאֹרֹת בִּרְקִיעַ הַשָּׁמַיִם לְהַבְדִּיל בֵּין הַיּוֹם וּבֵין הַלָּיְלָה, וְהָיוּ לְאֹתֹת וּלְמוֹעֲדִים וּלְיָמִים וְשָׁנִים. (בראשית א, יד)

És mondta Isten: „Legyenek világítótestek az égboltozaton, hogy elválasszák a nappalt az éjjeltől, és szolgáljanak jelekül az ünnepekre, a napok és az évek számára. (1Mózes 1:14.)

יהי מארת וגו’ – …Legyenek világítótestek… – מיום ראשון נבראו – [A világítótestek] megteremtése az első napon kezdődött, – וברביעי צוה עליהם – és a negyedik napon parancsolta meg Isten, – להתלות ברקיע – hogy felkerüljenek az égboltra. – וכן כל תולדות שמים וארץ – Az ég és föld alkotásainak teremtése hasonló módon mind – נבראו מיום ראשון – az első napon történt, – וכל אחד ואחד נקבע – majd mindegyik [a maga helyére] rögzült – ביום שנגזר עליו – azon a napon, amikor az megparancsoltatott nekik. – הוא שכתוב – Erre utal [a teremés első mondatában – „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet” – kétszer is ismétlődő tárgyrag a t-את, amelynek kétszeri ismétlése a héber nyelvtan szerint amúgy fölösleges lenne, azonban valójában a tárgyragként funkcionáló את elöljárószó itt járulékos értelemmel is bír, nevezetesen, hogy nem csupán az eget (és a földet) teremtette Isten, hanem mindazt, ami belőle származik.] Miként írva van:8 – את השמים – „az egeket”, – לרבות תולדותיהם – beleértve mindazt, ami belőlük (az egekből) létrehozatott, – ואת הארץ – „és a földet”, – לרבות תולדותיה – beleértve mindazt, ami belőle (a földből) létrehozatott.

יהי מארת – …Legyenek világítótestek… – חסר וי”ו כתיב – A váv betű ki van hagyva [a מארת – möorot szóból,[9] így váv nélkül a szó így is olvasható: מְאֵרֹת (möérot), azaz „átkok”], – על שהוא יום מארה – mert az [, a negyedik nap,] egy elátkozott nap, – ליפול אסכרה בתינוקות – amelyen a gyermekek fogékonyabbak a torokgyíkra. – הוא ששנינו – Erre utal [a következő]: – ברביעי היו מתענים – „A negyedik napon böjtöltek, – על אסכרה שלא תפול בתינוקות – hogy a torokgyík betegsége elkerülje a gyermekeket.”

להבדיל בין היום ובין הלילה – …hogy elválasszák a nappalt az éjjeltől… – משנגנז האור הראשון – miután az első fény el lett tárolva. [A fent említett[10] két magyarázat közül az első szerint az első fényt valójában csak a teremtés hét napja után választotta külön Isten. E magyarázat szerint ez a mondat is a hét nap utáni időszakra vonatkozik, mivel ez a nagy fény biztosan éjszaka is fénylett, így hát a nap lemenetele észrevehetetlenné vált.] – אבל בשבעת ימי בראשית – De a teremtés hét napja során – שמשו האור והחושך הראשונים יחד – [e szerint a magyarázat szerint] az eredeti fény és sötétség együtt szolgált – בין ביום ובין בלילה – nappal és éjjel.

והיו לאותות – …és szolgáljanak jelekül… – כשהמאורות לוקין – Amikor a világítótestek fogyatkozásban vannak, – סימן רע הוא לעולם – az rossz jel a világ számára, – שנאמר – mint írva van:[11] – מאותות השמים אל תחתו – „Az égi jelektől ne rettegjetek…” – בעשותכם רצון הקב”ה – Vagyis, ha teljesítitek Isten akaratát, – אין אתם צריכין לדאג מן הפורענות – nincs miért tartanotok a megtorlástól. [Tehát a „jelek” itt azt jelenti: rossz hírek, megtorlás.]

ולמועדים – …az ünnepekre… – על שם העתיד – [Ez] a jövőre vonatkozóan [hangzik el]. – שעתידים ישראל להצטוות על המועדות – Mivel Izrael parancsokat kap majd az ünnepek megtartására, – והם נמנים למולד הלבנה – amelyek [időpontját] az újhold alapján kell kiszámítani.

ולימים – …a napok… számára. – שמוש החמה חצי יום – A nap félnapos szolgálata – ושמוש הלבנה חציו – és a hold félnapos szolgálata – הרי יום שלם – egy teljes napot tesz ki.

ושנים – …és az évek számára. – לסוף שלש מאות ששים וחמשה ימים – 365 nap elteltével befejezik ciklusukat – יגמרו מהלכת בשנים עשר מזלות המשרתים אותם – az őket szolgáló tizenkét csillagképben, – והיא שנה – és ez [éppen] egy év. – וחוזרים ומתחילים פעם שניה – Ezt követően új ciklust kezdenek, – לסבב בגלגל כמהלכן הראשון – ugyanolyan ciklust írva le, mint először.
וַיְבָרֶךְ אֹתָם אֱלֹהִים לֵאמֹר, פְּרוּ וּרְבוּ וּמִלְאוּ אֶת הַמַּיִם בַּיַּמִּים וְהָעוֹף יִרֶב בָּאָרֶץ. (בראשית א, כב)

Ekkor megáldotta őket Isten, mondván: „Szaporodjatok és sokasodjatok és töltsétek meg a vizeket a tengerekben, a madarak pedig sokasodjanak a földön.” (1Mózes 1:22.)

ויברך אותם – …megáldotta őket… – לפי שמחסרים אותן – Mivel ezeket [nagymértékben] veszejtik el, – וצדין מהם ואוכלין אותם – vadásszák és fogyasztják őket, – הוצרכו לברכה – szükségük volt erre a külön áldásra [hogy szaporodjanak és sokasodjanak]. – ואף החיות הוצרכו לברכה – Valójában a [szárazföldi] állatoknak is szükségük lett volna áldásra, – אלא מפני הנחש שעתיד לקללה – de mivel a kígyónak az volt a végzete, hogy átok sújtsa, – לכך לא ברכן – ezért az állatok nem lettek megáldva, – שלא יהא הוא בכלל – nehogy [a kígyó velük együtt] részesüljön az áldásban.

פרו – …Szaporodjatok… – לשון פרי – [Ez a szó] a pri (gyümölcs) szóból származik, – כלומר עשו פירות – [és] azt jelenti: hozzatok gyümölcsöt.

ורבו – …és sokasodjatok… [A kettő együtt (szaporodjatok és sokasodjatok) fölöslegesnek tűnik.] – אם לא אמר אלא פרו – Ha csupán „szaporodjatok” lett volna kimondva, – היה אחד מוליד אחד ולא יותר – akkor mindegyik csak egyet szült volna, és nem többet. – ובא ורבו – [Ezért] lett elrendelve a „sokasodjatok”, – שאחד מוליד הרבה – hogy mindegyik sok utódnak adjon életet.
וַיֹּאמֶר אֱלֹהִים הִנֵּה נָתַתִּי לָכֶם אֶת כָּל עֵשֶׂב זֹרֵעַ זֶרַע אֲשֶׁר עַל פְּנֵי כָל הָאָרֶץ וְאֶת כָּל הָעֵץ אֲשֶׁר בּוֹ פְרִי עֵץ זֹרֵעַ זָרַע, לָכֶם יִהְיֶה לְאָכְלָה. וּלְכָל חַיַּת הָאָרֶץ… (בראשית א, כט-ל)

És szólott Isten: „Íme, odaadtam nektek minden magtermő füvet, amely az egész föld színén van, és minden fát, amelynek gyümölcse magot terem; tiétek legyen eledelül. A föld minden vadjának… (1Mózes 1:29–30.)

לכם יהיה לאכלה – …tiétek legyen eledelül – ולכל חית הארץ – [és] a föld minden vadjának… – השוה להם הכתוב בהמות וחיות – [Isten] azonosnak tekinti őket [azaz az embereket] az állatokkal, – למאכל – már ami az élelmüket illeti. – ולא הרשה לאדם ולאשתו – Az embernek és feleségének [ugyanis] nem engedte meg, – להמית בריה ולאכול בשר – hogy a húsuk fogyasztásáért megölje az állatokat, – אך – viszont – כל ירק עשב יאכלו יחד כלם – mindnyájuk számára [embernek állatnak egyaránt] engedélyezte az összes növény fogyasztását. – וכשבאו בני נח – Amikor [azonban] „Noé fiai” jöttek [vagyis miután Noé és családja túlélte az Özönvizet], – התיר להם בשר – nekik [már] engedélyezte Isten a hús fogyasztását, – שנאמר כל רמש אשר הוא חי וגו’ – mint írva van:[12] „Minden mozgó lény, amely él… – כירק עשב שהתרתי לאדם הראשון – amint a zöld füvet”, amelyet engedélyeztem Ádámnak, – נתתי לכם את כל – „nektek adtam mind.”
וַיְכַל אֱלֹהִים בַּיּוֹם הַשְּׁבִיעִי מְלַאכְתּוֹ אֲשֶׁר עָשָׂה, וַיִּשְׁבֹּת בַּיּוֹם הַשְּׁבִיעִי מִכָּל מְלַאכְתּוֹ אֲשֶׁר עָשָׂה. (בראשית ב, ב)

És a hetedik napon Isten bevégezte művét, melyet alkotott, és megnyugodott a hetedik napon minden művétől, amelyet alkotott. (1Mózes 2:2.)

ויכל אלהים ביום השביעי – És a hetedik napon Isten bevégezte… [De hát nem a hatodik napon fejezte be Isten a teremtést?] – רבי שמעון אומר –Simon rabbi azt mondta: – בשר ודם – [az ember, aki] húsból és vérből való, – שאינו יודע עתיו ורגעיו – nem ismerheti [pontosan] az időt és a perceket [vagyis nem tudhatja pontosan, mikor végződik a péntek és mikor kezdődik a szombat], – צריך להוסיף מחול על הקודש – ezért a hétköznapból hozzá kell valamennyit toldjon a szenthez [azaz néhány percet hozzá kell adnia a szombathoz a péntekből]. – הקב”ה שיודע עתיו ורגעיו – Isten azonban, aki [pontosan] ismeri az időt és a perceket, – נכנס בו כחוט השערה – hajszálpontosan lépett be [a szombatba, vagyis pontosan ismeri a szombat beköszöntének pillanatát, és Ő éppen ebben a pillanatban fejezte be a munkát], – ונראה כאלו כלה בו ביום – amely [nekünk] úgy tűnhet, mintha éppen azon a napon [azaz szombaton] fejezte volna be [művét. Ezért olvassuk: „És a hetedik napon Isten bevégezte”]. – דבר אחר – Egy másik magyarázat: [Ekkor, azaz a hatodik nap végén] – מה היה העולם חסר – mi hiányzott [még mindig] a világból? – מנוחה – A nyugalom [fogalma]. – באת שבת באת מנוחה – A szombat eljövetelével született meg a nyugalom[13], – כלתה ונגמרה המלאכה – [azaz] a mű [ekkor] teljesedett ki és készült el.
וַיְבָרֶךְ אֱלֹהִים אֶת יוֹם הַשְּׁבִיעִי וַיְקַדֵּשׁ אֹתוֹ, כִּי בוֹ שָׁבַת מִכָּל מְלַאכְתּוֹ אֲשֶׁר בָּרָא אֱלֹהִים לַעֲשׂוֹת. (בראשית ב, ג)

Ekkor megáldotta Isten a hetedik napot és megszentelte, mert ezen megnyugodott Isten minden művétől, amelyet teremtett és alkotott. (1Mózes 2:3.)

ויברך ויקדש – …megáldotta… megszentelte… – ברכו במן – A manna révén szentelte meg. – שכל ימות השבת – A hétköznapokon – היה יורד להם עומר לגלגלת – személyenként egy omer-nyi manna hullott az égből, – ובששי לחם משנה – a hatodik napon, pénteken, azonban kétszeres adag.[14] – וקדשו במן – A manna révén szentelte meg Isten, – שלא ירד בו מן כלל – mivel az szombaton egyáltalán nem hullott az égből.[15] [Ily módon nem kellett szombaton kimenniük mannát gyűjteni.] – והמקרא כתוב על שם העתיד – Ez a vers már eleve a jövőre utal [azaz az áldás és a megszentelés hatása csupán sok-sok évvel később teljesedett be, de már itt, a teremtésnél, utal rá az Írás].

אשר ברא אלהים לעשות – …amelyet teremtett és alkotott. – המלאכה שהיתה ראויה לעשות בשבת – A munkát, amelyet amúgy szombaton kellett volna elvégeznie, – כפל ועשאה בששי – a pénteki munka megduplázásával végezte el, – כמו שמפורש בבראשית רבה – ahogyan azt a Brésit rábá midrás[16]kifejti.
וַיִּטַּע יהוה אֱלֹהִים גַּן בְּעֵדֶן מִקֶּדֶם, וַיָּשֶׂם שָׁם אֶת הָאָדָם אֲשֶׁר יָצָר. (בראשית ב, ח)

És az Örökkévaló Isten kertet ültetett napkeleten Édenben és odahelyezte az embert, akit alkotott. (1Mózes 2:8.)

מקדם – …napkeleten… – במזרחו של עדן נטע את הגן – Édentől keletre ültette a Kertet. – ואם תאמר הרי כבר כתב ויברא אלהים את האדם וגו’ – Esetleg közbevetheted, hogy hiszen már olvastuk:[17] „És teremtette Isten az embert…” [akkor hát miért hangzik el újra az előző mondatban az ember teremtésének története]? – ראיתי – [A választ arra alapozom, amit] láttam – בברייתא של ר’ אליעזר בנו של ר’ יוסי הגלילי –Eliezer rabbi, Joszé Háglili rabbi fiának brájtájában. – משלושים ושתים מדות שהתורה נדרשת – A Tórát harminckét elv alapján értelmezik, – וזו אחת מהן – és a következő egyike ezeknek: – כלל שלאחריו מעשה –Gyűjtőfogalom, amely egy általános érvényű állítást követ, – הוא פרטו של ראשון – az ennek a megelőző [állításnak] a részletes számbavétele. [Azaz amikor a Tóra általánosságban beszél egy témáról, majd konkrét történésekről tudósít, akkor ez utóbbiak nem egy új témát vezetnek be, hanem inkább tisztázzák és részletezik az előző általánosságban felvetett témát.] – ויברא את האדם זהו כלל – [Tehát] a „Megteremtette az embert” az általános állítás, – סתם בריאתו מהיכן – amely homályban hagyja azt, hogy miből lett teremtve, – וסתם מעשיו – amiképpen azt is homályba burkolja, hogy mi is történt vele. – חזר ופירש וייצר ה’ אלהים וגו’ – A szöveg ezt követően ismétel és tisztáz: „Isten megalkotta az embert…”, – ויצמח לו גן עדן – és Éden Kertjében növényeket hajtatott neki, – ויניחהו בגן עדן – „És Éden Kertjébe helyezte őt”, – ויפל עליו תרדמה – és mély álmot bocsátott rá. – השומע סבור – Aki ezt hallja, azt gondolhatja, – שהוא מעשה אחר – hogy ez egy másik történet, – ואינו אלא פרטו של ראשון – holott valójában ez az előző részletezése. – וכן אצל הבהמה – Ugyanez igaz az állatokra is. – חזר וכתב – Ismételten ez áll:[18] – ויצר ה’ אלהים מן האדמה כל חית השדה – „És megalkotta az Örökkévaló Isten a földből a mező minden vadját”, [noha egyszer már szerepelt, hogy: „És Isten megteremtette a szárazföldi vadat…, meg a barmot…”.[19]] – כדי לפרש – [Ez újfent elismétlésre kerül, azért hogy] érthetővé tegye [a vers folytatását]: – ויבא אל האדם – „és elhozta az emberhez, – לקרות שם – hogy az elnevezze őket”, – וללמד על העופות – és megtanítandó a madarakkal kapcsolatban, – שנבראו מן הרקק – hogy azok [nem a földből, hanem] a mocsárból lettek megteremtve.
וַיִּקְרָא הָאָדָם שֵׁמוֹת לְכָל הַבְּהֵמָה וּלְעוֹף הַשָּׁמַיִם וּלְכֹל חַיַּת הַשָּׂדֶה וּלְאָדָם לֹא מָצָא עֵזֶר כְּנֶגְדּוֹ. וַיַּפֵּל יהוה אֱלֹהִים תַּרְדֵּמָה עַל הָאָדָם וַיִּישָׁן וַיִּקַּח אַחַת מִצַּלְעֹתָיו וַיִּסְגֹּר בָּשָׂר תַּחְתֶּנָּה. (בראשית ב, כ-כא)

És az ember nevet adott minden baromnak, az ég minden madarának és a mező minden vadjának; de az ember nem talált magához való segítőtársat. És az Örökkévaló Isten mély álmot bocsátott az emberre, aki elaludt; ekkor kivett bordáiból egyet, és húst zárt helyébe. (1Mózes 2:20-21.)

ולאדם לא מצא עזר – …de az ember nem talált magához való segítőtársat. – ויפל ה’ אלהים תרדמה – És az Örökkévaló Isten mély álmot bocsátott… [Az asszony megteremtése miért közvetlenül az után következik, hogy Ádám nevet ad az állatoknak?] – כשהביאן – Amikor [Isten] elé vezette azokat (az állatokat), – הביאן לפניו כל מין ומין זכר ונקבה – minden fajból egy hímet és egy nőstényt hozott. – אמר לכלם יש בן זוג – [Ádám] azt mondta: Mindnyájuknak van társa, – ולי אין בן זוג – nekem azonban nincs társam; – מיד ויפל – [majd] közvetlenül [ez olvasható]: „Isten mély álmot bocsátott [az emberre]…” [és megteremtette Évát].

מצלעותיו – …bordáiból… – מסטריו – Szó szerint az oldalaiból, – כמו ולצלע המשכן – mint [a következő versben]:[20] „És a hajlék másik oldala.” – זהו שאמרו – Ez [egybevág azzal], amit [bölcseink] mondtak:[21] – שני פרצופים נבראו – hogy eredetileg két arccal lett megteremtve [az ember]. [A férfit és nőt egynek teremtette Isten, és a nő megteremtése csupán a két oldal különválasztását jelentette.]

ויסגר – …zárt… – מקום החתך – A vágás helyét.

ויישן ויקח – …és ő elaludt… ekkor [Isten] kivett… – שלא יראה חתיכת הבשר – Hogy [a férfi] ne lássa azt a húsdarabot, – שממנו נבראת – amelyből az asszony megteremtetett, – ותתבזה עליו – nehogy visszataszítóvá váljék számára [az asszony].
וַתִּפָּקַחְנָה עֵינֵי שְׁנֵיהֶם וַיֵּדְעוּ כִּי עֵירֻמִּם הֵם וַיִּתְפְּרוּ עֲלֵה תְאֵנָה וַיַּעֲשׂוּ לָהֶם חֲגֹרֹת. (בראשית ג, ז)

Erre megnyílt mindkettőjük szeme, és megtudták, hogy meztelenek, és összefűztek fügefaleveleket, és csináltak maguknak ágyékkötőket. (1Mózes 3:7.)

ותפקחנה עיני שניהם – Erre megnyílt mindkettőjük szeme… – לענין החכמה דבר הכתוב – A vers a tudatra utal – ולא לענין ראיה ממש – és nem a tényleges látóképességre, – וסוף המקרא מוכיח – amint az a vers végére is nyilvánvalóvá válik.[22]

וידעו כי ערומים הם – …és megtudták, hogy meztelenek… – אף הסומא יודע – Még egy vak ember is tudja, – כשהוא ערום – ha meztelen. – אלא מהו – Akkor hát mire utal ez: – וידעו כי עירומים הם – „És megtudták, hogy meztelenek”? – מצוה אחת היתה בידם – [A válasz:] Volt egy parancsolat, amelyet meg kellett volna tartaniuk [hogy ne egyenek a fa gyümölcséből], – ונתערטלו הימנה – és ők levetkőzték magukról [ennek a parancsolatnak a teljesítését, azzal, hogy megszegték].

עלה תאנה – …fügefaleveleket… – הוא העץ שאכלו ממנו – Ez volt az a fa, amelynek a gyümölcséből ettek. – בדבר שנתקלקלו – Azzal, amivel elkövették a bűnt, – בו נתקנו –javítottak [helyzetükön]. – אבל שאר העצים מנעום – De a többi fa meggátolta őket [abban], – מליטול עליהם – hogy szakítsanak a leveleikből. – ומפני מה לא נתפרסם העץ – Miért nem mondja meg a Tóra a [tiltott] fa fajtáját? – שאין הקב”ה חפץ – Azért, mert Isten nem akar – להונות בריה –egyetlen teremtményt sem megbántani, – שלא יכלימוהו – [és azért nem említi a Tóra nyíltan a fa nevét,] hogy az emberek ne szégyenítsék meg – ויאמרו זהו – mondván: „Ez az [a fa], – שלקה העולם על ידו – amely miatt a világ [büntetéssel] sújtatott.” – מדרש רבי תנחומא – A forrás: Tánchumá rabbi midrása.[23]
אֶל הָאִשָּׁה אָמַר הַרְבָּה אַרְבֶּה עִצְּבוֹנֵךְ וְהֵרֹנֵךְ בְּעֶצֶב תֵּלְדִי בָנִים וְאֶל אִישֵׁךְ תְּשׁוּקָתֵךְ וְהוּא יִמְשָׁל בָּךְ. (בראשית ג, טז)

És az asszonyhoz így szólott: „Megsokasítom fájdalmadat és terhességedet, fájdalommal fogsz szülni gyermekeket, sóvárogni fogsz férjed után, és ő uralkodik rajtad.” (1Mózes 3:16.)

עצבונך – …fájdalmadat… – זה צער גידול בנים – Ez a gyermeknevelés gyötrelmére utal.

והרנך – …és terhességedet… – זה צער העבור – Ez a terhesség fájdalmára utal.

בעצב תלדי בנים – …fájdalommal fogsz szülni gyermekeket… – זה צער הלידה – Ez a gyermekszülés fájdalmára utal.

ואל אשך תשוקתך – …sóvárogni fogsz férjed után… – לתשמיש – A házasélet után. – ואף על פי כן אין לך מצח – De mégsem lesz bátorságod, – לתובעו בפה – hogy nyíltan követeld tőle, – אלא הוא ימשול בך – hanem inkább ő uralkodik rajtad. – הכל ממנו – [Azaz] minden [kezdeményezés] tőle ered majd, – ולא ממך – és nem tőled.

תשוקתך – …sóvárogni fogsz… – תאותך – [Olyan értelemben] fogsz vágyakozni, – כמו ונפשו שוקקה – mint [ebben a versben]: „Sóvárog a lelke”.[24]
וְהָאָדָם יָדַע אֶת חַוָּה אִשְׁתּוֹ וַתַּהַר וַתֵּלֶד אֶת קַיִן וַתֹּאמֶר קָנִיתִי אִישׁ אֶת יהוה. וַתֹּסֶף לָלֶדֶת אֶת אָחִיו אֶת הָבֶל… (בראשית ד, א-ב)

Az ember megismerte feleségét, Évát; s viselős lett Éva és szülte Káint, mondva: férfit szereztem, az Örökkévalót. Ezután gyarapodott és szülte testvérét, Ábelt… (1Mózes 4:1–2.)

והאדם ידע – Az ember megismerte… – כבר קודם הענין של מעלה – Ez már az előző elbeszélésben közölt eseményt megelőzően történt, – קודם שחטא ונטרד מגן עדן – azaz mielőtt [az ember] bűnt követett el, és kiűzetett Éden Kertjéből. – וכן ההריון והלידה – És ugyanez igaz a fogantatással és a gyermekszüléssel kapcsolatban is [ezek is a bűnbeesést megelőzően történtek]. [Azért nem lehet egyszerűen magyarázni, hogy a fenti után „ismerte”, és most születtek meg gyermekei mert:] – שאם כתב – Ha az állna a szövegben: – וידע האדם – (vájédá ádám – És megismerte az ember), – נשמע – akkor az arra utalna, – שלאחר שנטרד היו לו בנים – hogy miután kiűzetett, gyermekei születtek.

קין – ..Káin… – על שם – [Vagyis] ezt a nevet az alapján kapta, [hogy Éva azt mondta:] – קניתי איש – kániti is [„férfit szereztem”].

את ה’ – …az Örökkévalót (et HáSém)… – כמו עם ה’ – [Az „et HáSém”] ugyanazt jelenti, mint az „im HáSém”, az Örökkévalóval.[25] – כשברא אותי ואת אישי – [Ami azt jelenti:] „Amikor [Isten] engem és a férjemet teremtett, – הוא לבדו בראנו – Ő egyedül teremtett bennünket. – אבל בזה שותפים אנו עמו – Ebben [a szülésben] azonban partnerei vagyunk.”

את קין את אחיו את הבל – …Káint… testvérét, Ábelt… – שלש אתים – Az את-t [tárgyrag, a héber nyelvtan szabályainak látszólag nem megfelelően] háromszor hangzik el, – ריבוים הם – továbbiakra utalva. – מלמד שתאומה נולדה עם קין – Ez arra utal, hogy egy lány ikertestvére is született Káinnak, – ועם הבל נולדו שתים – és két lány ikertestvére született Ábelnek.[26] – לכך נאמר – Ezért szerepel [Ábellel kapcsolatban]: – ותוסף – „Ezután gyarapodott [és szülte testvérét, Ábelt]”.
וַיִּקַּח לוֹ לֶמֶךְ שְׁתֵּי נָשִׁים שֵׁם הָאַחַת עָדָה וְשֵׁם הַשֵּׁנִית צִלָּה. (בראשית ד, יט)

És Lemech vett magának két feleséget, az egyiknek neve volt Ádá, a másiknak neve volt Cilá. (1Mózes 4:19.)

ויקח לו למך – És Lemech vett magának… – לא היה לו לפרש כל זה – Nem lett volna szükséges mindezt részletezni, – אלא ללמדנו מסוף הענין – kivéve azért, hogy megtanítsa nekünk [az Írás], a beszámoló végén, – שקיים הקב”ה הבטחתו – hogy Isten teljesítette ígéretét, amelyet tett, – שאמר – amikor azt mondta:[27] – שבעתים יוקם קין – „Hétszeresen bűnhődjék aki megöli Káint.” – עמד למך לאחר שהוליד בנים – Fogta magát Lemech, miután gyermekeket nemzett – ועשה דור שביעי – és létrehozott egy [Káintól számított] hetedik nemzedéket[28], – והרג את קין – és megölte Káint. – זהו שאמר – Ez az [amire Lemech utal], amikor azt mondja:[29] – כי איש הרגתי לפצעי וגו’ – „Mert embert öltem sebemért…”.

שתי נשים – …két feleséget… – כך היה דרכן של דור המבול – Ez volt a szokása az Özönvíz nemzedékének; – אחת לפריה ורביה – egy feleség gyermeknemzés céljára, – ואחת לתשמיש – egy pedig házasélet céljára. – זו שהיא לתשמיש – Azzal a feleséggel, akivel házaséletet élt, – משקה כוס של עקרין – megitatott egy fogamzásgátló főzetet, – כדי שתעקר – hogy meddővé váljék, – ומקושטת ככלה – majd felékesítette, akár egy menyasszonyt, – ומאכילה מעדנים – finomságokkal táplálta, – וחברתה נזופה – miközben a társfeleségét elhanyagolta, – ואבלה כאלמנה – és az szomorkodott akár egy özvegyasszony. – וזהו שפירש איוב – Erről írta Jób: – רועה עקרה לא תלד – „Gondoskodik a meddőről, aki nem szül gyermeket, – ואלמנה לא ייטיב – és az özveggyel nem tesz jót”,[30]– כמו שמפורש באגדת חלק – amint azt a Chélek kezdetű [talmudi] fejezet aggádikus része kifejti.[31]

עדה – …Ádá… – היא של פריה ורביה – Ő volt a gyermeknemzés céljára tartott feleség, – ועל שם שמגונה עליו – és azért hívták így, mert visszataszító volt a férje számára – ומוסרת מאצלו – és távol maradt tőle (férjétől). – עדה תרגום של סורה – Az עדה (ádá) arámiul annyit jelent: „távol tartott”.

צלה – …Cilá… – היא של תשמיש – Ő volt a házasélet céljára tartott feleség. – על שם שיושבת תמיד בצלו – és azért hívták így, mert mindig a férje árnyékában tartózkodott. – דברי אגדה הם בבראשית רבה – Ezek aggádikus értelmezések a Brésit rábá midrásban.[32]
וַיֵּדַע אָדָם עוֹד אֶת אִשְׁתּוֹ וַתֵּלֶד בֵּן וַתִּקְרָא אֶת שְׁמוֹ שֵׁת כִּי שָׁת לִי אֱלֹהִים זֶרַע אַחֵר תַּחַת הֶבֶל כִּי הֲרָגוֹ קָיִן. (בראשית ד, כה)

És Ádám megint megismerte feleségét, és az szült fiút, akit Sétnek nevezett, mert úgymond, adott nekem Isten más magzatot Ábel helyett, mivelhogy őt Káin megölte. (1Mózes 4:25.)

וידע אדם וגו’ – És Ádám megint megismerte [feleségét]… [Miért követi ez közvetlenül a Lemechről és feleségeiről szóló beszámolót?] – בא לו למך אצל אדם הראשון – Lemech felkereste az Első Embert, – וקבל על נשיו – és panaszkodott neki a feleségei miatt [mivel azok tartózkodtak a vele való együttléttől mondván, hogy úgy is meg fognak halni a tőle születendő gyermekeik Káin bűne miatt]. – אמר להן – Ő (Ádám) erre ezt mondta nekik: – וכי עליכם לדקדק – „Helyénvaló-e, hogy így szemmel tartjátok – על גזירתו של מקום – az Örökkévaló büntetéseit? [Nem dolgotok megkísérelni kijátszani az Örökkévaló rendelkezéseit azzal, hogy nem vagytok hajlandóak gyermekeket szülni.] – אתם עשו מצותכם – Ti megteszitek azt, ami megparancsoltatott nektek, – והוא יעשה את שלו – Ő pedig majd teszi a maga dolgát.” – אמרו לו קשוט עצמך תחלה – Ők erre ezt válaszolták neki: „Először pótold te a mulasztásodat! – והלא פרשת מאשתך – Vajon nem tartottad-e magad távol a feleségedtől – זה מאה ושלשים שנה – az elmúlt 130 évben, – משנקנסה מיתה על ידך – azóta, hogy, miattad, elrendeltetett a halál?” – מיד – Rögtön ezt követően…

וידע אדם עוד וגו’ – És Ádám megint megismerte… – מהו עוד – Mit fejez ki itt az עוד (od – még, megint)? – ללמדך – Ez azt tanítja, – שנתוספה לו תאוה על תאותו – hogy a felesége iránti vágya nagyobb volt, mint valaha.
וַיִּקְרָא אֶת שְׁמוֹ נֹחַ לֵאמֹר זֶה יְנַחֲמֵנוּ מִמַּעֲשֵׂנוּ וּמֵעִצְּבוֹן יָדֵינוּ מִן הָאֲדָמָה אֲשֶׁר אֵרְרָהּ יהוה. (בראשית ה, כט)

És elnevezte őt Noénak, mondván: ez majd enyhet hoz nekünk munkánkban és kezünk fáradalmában a földön, melyet elátkozott az Örökkévaló. (1Mózes 5:29.)

זה ינחמנו – …ez majd enyhet hoz nekünk… – ינח ממנו את עצבון ידינו –könnyít majd rajtunk, kétkezi munkánk terhén. – עד שלא בא נח – Noét megelőzően – לא היה להם כלי מחרישה – az emberiségnek nem voltak mezőgazdasági eszközei, – והוא הכין להם – és ő (Noé) készített [először ilyen eszközöket]. – והיתה הארץ מוציאה קוצים ודרדרים – A föld korábban tövises cserjéket és bogáncsot termett, – כשזורעים חטים – amikor búzát vetettek bele, – מקללתו של אדם הראשון – az Első Ember átkának eredményeképpen, – ובימי נח נחה – Noé idejében azonban ez megszűnt. – וזהו ינחמנו ינח ממנו – Ez a jelentése a ינחמנו (jönácháménu) szónak, mintha [két szóból állna és] az lenne írva: ינח ממנו (könnyít rajtunk). – ואם לא תפרשהו כך – Ha nem így magyarázod, [hanem úgy fordítod a ינחמנו (jönácháménu) szót, hogy „megvigasztal minket”] – אין טעם הלשון נופל – akkor a szó jelentésének semmi – על השם – köze a [נח – Noách] névhez, – ואתה צריך לקרות שמו מנחם – és akkor inkább Menáchém-nek kellene őt (Noét) nevezni.
וַיִּנָּחֶם יהוה כִּי עָשָׂה אֶת הָאָדָם בָּאָרֶץ וַיִּתְעַצֵּב אֶל לִבּוֹ. (בראשית ו, ו)

Megbánta az Örökkévaló, hogy alkotta az embert a földön és elszomorodott szívében. (1Mózes 6:6.)

וינחם ה’ כי עשה – Megbánta az Örökkévaló, hogy alkotta… – נחמה היתה לפניו – Vigasztalásul[33] szolgált Számára, – שבראו בתחתונים – hogy a földön alkotta meg az embert, –שאלו היה מן העליונים – mert ha az ember a mennyei lények egyike lett volna, – היה ממרידן – akkor azokat lázította volna fel.

ויתעצב – …és elszomorodott… – האדם – az ember אל לבו – szívében. – של מקום – Isten szívében. – עלה במחשבתו של מקום – Azaz: Istennek eszébe ötlött, – להעציבו – hogy elszomorítsa az embert. – זהו תרגום אונקלוס – Ez az Onkelosz-féle fordítás szerinti magyarázat, [hogy az „elszomorítás” az emberre és nem Istenre utal].– דבר אחר וינחם – A וינחם (vájináchem) szó egy eltérő magyarázata [„megbánni” értelmében]: – נהפכה מחשבתו של מקום – Az Örökkévaló hozzáállása megváltozott: – ממדת רחמים – az Isteni Könyörületesség helyett – למדת הדין – az Isteni Igazságszolgáltatásra. – עלה במחשבה לפניו מה לעשות באדם – Ismét fontolóra vette, mit is tegyen az emberrel, – שעשה בארץ – akit a földön alkotott. – וכן כל לשון ניחום שבמקרא – Ehhez hasonlóan, valahányszor a ניחום (nichum) szó szerepel a Szentírásban, – לשון נמלך מה לעשות – az azt jelenti, hogy [valaki] újra fontolóra vette, mit is tegyen. – ובן אדם ויתנחם – [Például:] „Sem emberfia, hogy meggondolja magát.”[34] – ועל עבדיו יתנחם – „És megszánja szolgáit,”[35] – וינחם ה’ על הרעה – „És elállott az Örökkévaló a balvégzettől,”[36] – נחמתי כי המלכתי – „Megbántam, hogy királlyá tettem.”[37] – כולם לשון מחשבה אחרת הם – Mindezek arra utalnak, hogy [az illető vagy Isten] meggondolta magát [valamivel kapcsolatban].

ויתעצב אל לבו – …és elszomorodott szívében. – נתאבל על אבדן מעשה ידיו – Azaz: [Isten][38] siratta keze munkájának pusztulását, – כמו נעצב המלך על בנו – mint [a következő versben:] „Bánkódik a király a fia miatt.”[39]

– וזו כתבתי לתשובת המינים – Ezt [az alábbit] pedig az eretnek [elgondolásokra] reagálva írtam. – גוי אחד שאל את רבי יהושע בן קרחה – Egy nem-zsidó egyszer megkérdezte Jehosuá ben Kárchá rabbit, – אמר לו אין אתם מודים – e szavakat szólva: „Nem értesz egyet azzal, – שהקב”ה רואה את הנולד – hogy Isten ismeri a jövendőt?” – אמר לו הן – A rabbi erre azt válaszolta: „Dehogynem.” – אמר לו והא כתיב – Mire a nem-zsidó: „De hiszen írva van: – ויתעצב אל לבו – »És elszomorodott szívében [azaz Isten szívében]« [a vers látszólag azt sejteti, hogy az Örökkévaló nem tudta előre, mi fog történni]!” – אמר לו – A rabbi így válaszolt neki: – נולד לך בן זכר מימיך – „Született-e valaha fiad?” – אמר לו הן – „Igen,” válaszolta a másik. – אמר לו ומה עשית – „És hogyan reagáltál rá?” kérdezte a rabbi. – אמר לו שמחתי ושימחתי את הכל – Mire az: „Hát örvendtem, és mindenki mást is megörvendeztettem.” – אמר לו ולא היית יודע – A rabbi erre azt kérdezte tőle: „De hát nem jutott eszedbe, – שסופו למות – hogy végül [ő is] meg fog halni?” – אמר לו בשעת חדותא – [A nem-zsidó] erre azt válaszolta: „Ha örvendezésnek van itt az ideje, – חדותא – örvendezzünk, – בשעת אבלא אבלא – ha pedig a gyásznak van itt az ideje, gyászoljunk.” – אמר לו כך מעשה הקב”ה – A rabbi erre azt felelte neki: „Éppen így viselkedett az Örökkévaló is. – אף על פי שגלוי לפניו – Noha előre tudta, – שסופן לחטוא – hogy [az emberek] végül bűnbe esnek – ולאבדן – és elpusztíttatnak, – לא נמנע מלבראן – mégsem tartózkodott megteremtésüktől, – בשביל הצדיקים – mégpedig az igazak kedvéért, – העתידים לעמוד מהם – akik a jövőben származnak tőlük.”

 

[1] 2Mózes 12:2.

[2] Zsoltárok 111:6.

[3] Példabeszédek 8:22.

[4] Jeremiás 2:3.

[5] A Kabbala szerint Isten minden neve egy bizonyos tulajdonságára utal. A JHVH – tetragramaton használata itt helyénvalóbb lett volna, ugyanis ez a név a könyörületet és a jóságot jelképezi, ami a teremtés alapja.

[6] 1Mózes 2:4.

[7] Pontosabban elhatározta, hogy a teremtés hét napja után elválasztja azt, hiszen ez a különleges fény a teremtés napjaiban végig fénylett, miként a próféta erre a messiási időkre vonatkozóan utal (Jesájá 30:26.): „És olyan lesz a hold világa, mint a nap világa, és a nap világa hétszer olyan, mint a hét nappalnak világa…”.

[8] 3:8.

[9] A váv gyakran וֹ (cholám) magánhangzó jelölésére szolgál.

[10] Lásd Rási 1Mózes 1:4. és a 7. lábjegyzet ott.

[11] Jeremiás 10:2.

[12] 1Mózes 9:3.

[13] A nyugalom szombaton lett „megteremtve”. A teremtés valójában tehát szombaton fejeződött be.

[14] 2Mózes 15:16–22.

[15] Uo. 25–26.

[16] 11:10.

[17] 1Mózes 1:27.

[18] Uo. 2:19.

[19] Uo. 1:25.

[20] 2Mózes 26:20.

[21] 1Mózes, az 1:27-tel kapcsolatban.

[22] Ezt olvassuk: „…és megtudták, hogy meztelenek”. Nem szükséges látni ahhoz, hogy az ember tudja, hogy meztelen. Így aztán nyilvánvalóan a bölcsességre történik utalás.

[23] Vájérá 14.

[24] Jesájá 29:8.

[25] Ha Éva csupán azt akarta volna kifejezni, hogy egy férfit kapott Istentől, akkor azt mondta volna, hogy מן ה’  (min HáSém – Istentől); az את (et) „-val/-vel”-t is jelenthet.

[26] Az את (et) kétszer szerepel Ábellel kapcsolatban: את אחיו את הבל (et áchiv et hável).

[27] 15. vers.

[28] 1. Káin; 2. Chánoch; 3. Irád; 4. Möchujáél; 5. Mötusáél; 6. Lemech; 7. Tuvál-Káin.

[29] 23. vers.

[30] Jób 24:21.

[31] Lásd Szánhedrin 108a.

[32] 23:2.

[33] A נחם gyöknek két jelentése van: 1) megbán; 2) megvigasztal, megvigasztalódik.

[34] 4Mózes 23:19.

[35] 5Mózes 32:36.

[36] 2Mózes 32:14.

[37] 1Sámuel 15:11.

[38] E szerint a másik változat szerint a ויתעצב (vájitácév) Istenre utal.

[39] 2Sámuel 19:3.

  • Küldés emailben

Fejezetek