1/1b. Zsidó Tudományok Szabadegyeteme 1. kötet. Házasság

Biblia Mózes első könyve dióhéjban,Rási-kommentárral

…két nép válik szét bensődben… Már bensejében külön válnak, az egyik (Ézsau) a gonoszságra, a másik (Jákob) a jámborságra.
…erősebb lesz a másiknál… Nem lesznek [soha] ugyanolyan nagyok, mikor az egyik felemelkedik, a másik lehanyatlik. Ezért van írva[1]: „[Cór ezt mondta Jeruzsálemről:] …hadd teljek meg a lerombolásából”, mert nem tudott betelni Cór, csak Jeruzsálem bukásából.

És midőn beteltek napjai, hogy szüljön, ikrek voltak a méhében.(1Mózes 25:24.)
…ikrek… hiányosan írva (tomim – álef és jud nélkül), de Támárnál (Perec és Zerách anyjánál) a teomim szó[2] teljesen van írva (áleffal és juddal), mivel Támárnak mindkét gyermeke cádik volt, de itt (Rebekánál) egyik cádik volt (Jákob), a másik gonosz (Ézsau).

Vájécé (1Mózes 28:10–32:3.)
Szakaszunkban Jákob kalandjairól értesülünk Mezopotámiában (a mai Irakban) ahová testvére haragja elől menekült és nagybátyja, az arámi Lábán házában talált menedéket, ahol, meg is nősült: elvette két unokatestvérét, Leát és Ráchelt. Jákob hűségesen szolgálta Lábánt, kinek nyájait legeltette 14 éven keresztül, mintegy ezzel fizetvén feleségeiért – az akkori idők szokásainak megfelelően. Az idők folyamán feleségeinek két szolgálója, Bilhá és Zilpá is feleségei lettek, s így 4 feleségétől (szakaszunkban) összesen 11 fia és egy lánya Diná született. A szakasz végén Jákob hazamegy Kánaánba idős édesapjához, Izsákhoz, miután az őt üldözőbe vevő és bosszút lihegő Lábánnal megnemtámadási szerződést köt.

És elment Jákob Beér Sevából és ment Háránba. (1Mózes 28:10.)
És elment Jákob… Elég lett volna azt írni: „És elment Jákob Háránba”, miért említi meg azt is, hogy kiment Beér Sevából? Azért, hogy elmondja, mikor egy cádik elmegy valahonnan, az nyomot hagy a helyen is: mikor a cádik a városban van, ő a dísze, ő a ragyogása, ő a fensége, de mikor elmegy onnan, akkor a várost is elhagyja a dísz, a ragyogás és a pompa. És ugyanezért van írva Noéminél és Rutnál[3]: „És elment arról a helyről…”.

Eljutott egy helyre és ott töltötte az éjszakát, mert a nap leszállott. Vett a hely kövei közül, és feje alá tette, és lefeküdt azon a helyen. (1Mózes 28:11.)
Eljutott egy helyre… Nem említi meg az Írás, hogy melyik helyre jutott el, csak azt írja a „helyre”, utalván rá, hogy ezt már ismerjük. A hely pedig Mórijá hegye [ahol korábban Ábrahám megkötözte Izsákot, hogy feláldozza Istennek], amiről az van írva[4]: „…már messziről látta azt a helyet”.
Eljutott… [Az eredeti héber szót: vájifgá két féle képpen lehet érteni. Vagy úgy,] ahogy Józsuánál találjuk[5]: ufágá beJericho, vagyis: „eljutott Jerikóba”, Bölcseink azonban az „ima” szóval hozzák összefüggésbe, ahogy Jeremiásnál találjuk: ál tifgá bi, vagyis[6]: „Ne imádkozz hozzám!”, és ebből azt tanulhatjuk meg, hogy Jákob rendelte el az esti imát. [A Talmudban[7] Bölcseink elmondják, hogy a napi három imádkozás, a három ősapától származik.]
És azért van írva: „eljutott” és nem „imádkozott”, hogy elmondja a Tóra, hogy egy csoda folytán lerövidült az útja Jákobnak, és így tudott eljutni a Mórijá hegyéig, ahogy azt a Talmud elmondja[8]: mikor megérkezett Jákob Cháránba, így szólt: „Lehetséges, hogy én elmenjek az előtt a hely előtt, ahol atyáim imád­koz­tak úgy, hogy én ne imádkozzam?” Mikor eszébe jutott, hogy visszatérjen, csoda tör­tént, és rögtön „eljutott a helyre”.
…Vett a hely kövei közül… A feje köré helyezte azokat, mert félt a gonosz állatoktól; mire a kövek elkezdtek egymással vitatkozni. Az egyik azt mondta: „Énrám hajtsa fejét a cádik!”, és a másik is azt mondta: „Énrám hajtsa!” Ekkor az Örökkévaló egy követ csinált belőlük. Ezért így folytatja[9]: „és vette azt a követ amelyet feje alá tett”.

És álmodott. Íme egy létra állt a földön, melynek teteje az égig ért és íme, Isten angyalai fel és alá járnak rajta. (1Mózes 28:12.)
…fel és alá járnak… Először fel, és aztán alá, mert azok az angyalok, akik Izrael földjén kísérték Jákobot, nem mehettek azon kívül, ezért felmentek az Égbe, és lejöttek azok az angyalok, akik majd Izraelen kívül kísérik őt.

Vájislách (1Mózes 32:4–36:43.)
Szakaszunkban Jákob közeledett hazájához, aggódott háza népéért és azért is, hogy Neki kell esetleg vért ontania. Követeket és ajándékot küldött fivérének, aki 400 fős hadsereget gyűjtött testvére ellen. Három módszerrel próbálkozott: imával, ajándékokkal, de a küzdelemre is felkészült. Jákobbal tusakodott „egy ember” hajnalig, majd megáldotta és nevét megváltoztatta Izraelre. Ézsau nem bántotta Jákobot és családját, talán az imák hatására a Mindenható meglágyította a szívét. Dina, Lea lánya megtetszett Sekem fejedelem fiának, s erőszakoskodott vele, majd megkérte a kezét. Dina testvérei nagy haragra gerjedtek, Simon és Lévi elitélendő cselekedete után Jákob és családja vándorlásra kényszerült. Jákob nem felejtette el később sem két fia cselekedetét.

És Jákob előre küldött követeket (máláchim) Ézsauhoz, a bátyjához Széir országába, Edom földjére… (1Mózes 32:4.)
És Jákob előre küldött követeket… Igazi angyalokat küldött [szó szerinti értelmezése a máláchimnak].

…és ezt parancsolta nekik, mondván: Így szóljatok uramhoz, Ézsauhoz: Ezt mondja szolgád, Jákob: Lábánnál voltam jövevény, ott tartózkodtam mostanáig. (1Mózes 32:5.)
…voltam jövevény… Nem lett belőlem fejedelem és fontos ember, csak egyszerűen jövevény voltam. Ezért nem érdemes gyűlölnöd engem, amiatt az áldás miatt, amivel apád áldott meg engem[10]: „Légy úr testvéred felett”, mert nem teljesedett be rajtam. Egy másik magyarázat szerint: a héber szó gárti (voltam jövevény) számértéke: 613 [ahány parancsolat a Tórában található]; vagyis: bár én a gonosz Lábánnál laktam, de a 613 parancsolatot megtartottam, és nem tanultam az ő gonosz viselkedéséből.

Szereztem ökröt, szamarat és juhot, szolgát és szolgálót, és üzenetet küldök uramnak, hogy kegyességet találjak szemedben. (1Mózes 32:6.)
Szereztem ökröt, szamarat… Apám [Izsák] azt mondta nekem[11]: „[Adjon neked Isten] az ég harmatából és a föld kövérjéből”, ezek azonban nem az égből valók, és nem is a földből [ezért nem érdemes gyűlölnöd engem].

Jákob ekkor nagyon megijedt, aggódott, és két táborra osztotta a népet, amely vele volt meg a juhokat, a barmokat, és a tevéket. (1Mózes 32:8.)
…megijedt, aggódott… Megijedt, hátha megölik őt, és aggódott mi lesz, ha neki kell megölnie valakit.

És azt mondta: „Ha eléri Ézsau az egyik tábort, és megveri azt, a megmaradt tábor elmenekülhet”. (1Mózes 32:9.)
…a megmaradt tábor elmenekülhet. Ézsau akarata ellenére, mert harcolni fogok vele. Jákob három dologgal készült fel [Ézsauval kapcsolatban]: ajándékkal, imával, és harccal. Ajándékkal [ahogy írva van][12]: „az ajándék előtte ment”, imával[13]: „Ábrahám, atyám Istene…”, és harccal: „…a megmaradt tábor elmenekülhet”.

Nem érdemlem meg mindazt a szeretetet és mindazt az igazságot, amit szolgáddal cselekedtél, hiszen csak botommal keltem át a Jordánon, most pedig két táborrá lettem.(1Mózes 32:11.)
Nem érdemlem meg mindazt a szeretetet… Lecsökkentek érdemeim amiatt a szeretet és igazság miatt amit velem tettél, és ezért félek hátha azóta, hogy ígéretet tettél nekem, én bepiszkolódtam a bűnök által, és ennek az lesz a következménye, hogy átadsz Ézsau kezébe.
…mindazt az igazságot… szavaid igazságát, mert megtartottad mind azokat az ígéreteket, melyeket nekem ígértél.
hiszen csak botommal… Nem volt sem ezüstöm, sem aranyam, sem nyájam, csak egyedül egy botom. És egy Midrás így magyarázza: odatette Jákob botját a Jordán folyóba és az kettényílt [és így kelt át a folyón].

Vájésev (1Mózes 37–40.)
Kánaán földjén élt Jákob. Fia, József bojtár volt testvérei mellett, és rossz híreket hozott apjának fivéreiről. Apjuk nagyon szerette Ráchel fiát. Csináltatott neki egy tarka köntöst. József álmot látott, mely személyét állította a középpontba. Ez ellenszenvet váltott ki bátyjaiból. Jákob Sekembe küldte Józsefet testvérei után, akik ott legeltették nyájukat. Testvérei előbb el akarták venni József életét. Lehúzták róla a tarka köntöst, de Reubén szavaira mégsem ontották vérét, hanem egy gödörbe dobták, kígyók és viperák közé. Majd Jehuda javaslatára, aki Reubénhez hasonlóan meg akarta kímélni József életét, eladták rabszolgának egy Midjanita vándorkereskedőnek. Köntösét egy kecskebak vérébe mártották, hogy úgy látsszon, vad állatok tépték szét a fiút. Jákob megszaggatta ruháit.

És Józsefre bízta mindenét, és semmire sem volt gondja mellette, csakis a kenyérre amit evett. És József szép termetű és szép arcú volt. (1Mózes 39:6.)
…És József szép termetű és szép arcú volt. Mivel vezetőként tekintett magára, elkezdett enni és inni és fodorította a haját. Azt mondta erre az Örökkévaló: atyád gyászol, és te a hajadat fodorítod? Akkor hát rád uszítom a medvét! [Potifár feleségét] ezért is olvashatjuk rögtön: „…urának felesége szemet vetett Józsefre…”.

Egy napon az történt, hogy bement [József] a házba, a munkáját végezni, és nem volt senki a ház emberei közül ott a házban. (1Mózes 39:11.)
Egy napon az történt… Vagyis, mikor elérkezett egy különleges nap, egy víg nap, egy egyiptomi ünnepnap, amikor mindenki a bálványok házába ment, azt mondta ő [Potifár felesége]: nincs nekem jobb napom, hogy Józsefhez forduljak, mint a mai nap, ezért így szólt hozzájuk: beteg vagyok és nem tudok menni.

Ezek után történt, hogy az egyiptomi király pohárnoka és sütője vétkeztek uruk, az egyiptomi király ellen. (1Mózes 40:1.)
Ezek után történt… Mivel az átkozott [Potifár felesége] állandóan csúnyán pletykált a cádikról [Józsefről], hozta az Örökkévaló ezeket a bűnösöket [a pohárnokot és a sütőt], hogy rájuk fordítsák tekintetüket [az emberek] és ne őrá [Józsefre]. Továbbá hogy általuk jöjjön megkönnyebbülés a cádiknak.
…vétkeztek… Az egyiknél légy került a királyi serlegbe, a másiknál kavics a süteménybe.

A testőrparancsnok Józsefet melléjük rendelte, és ő kiszolgálta őket; és ezek napokig őrizetben voltak. (1Mózes 40:4)
…napokig őrizetben voltak. 12 hónapon keresztül [ahogy tanulhattuk Rási korábbi magyarázatából[14]: a „napok” szó azt is jelentheti, hogy év].

És álmodtak mindketten álmokat, mindegyik a maga álmát ugyanazon éjjel, mindegyik álmának jelentése szerint: Egyiptom királyának pohárnoka és sütője, akik fogva voltak a börtönben. (1Mózes 40:5)
És álmodtak mindketten álmokat… Mindketten álmodták a saját álmukat, ez az egyszerű értelmezés, de a Midrás magyarázata: mindkettő két dolgot álmodott; megálmodta a saját álmát, és a társa álmának megfejtését, ezért van írva[15]: „És látta a sütő, hogy jó megfejtést adott [József a pohárnoknak]”.

De a főpohárnok nem emlékezett meg Józsefről és elfelejtette őt.(1Mózes 40:23.)
De a főpohárnok nem emlékezett meg… aznap …és elfelejtette őtazután. Mivel József a főpohárnokban bízott [és nem az Örökkévalóban] ezért még két évig fogolynak kellett lennie [amíg a Fáraó nem álmodott], ahogy írva van[16]: „Boldog a férfi, ki az Örökkévalót tette bizalmává és nem fordult a fennhéjázókhoz…” – és nem bízik az egyiptomiakban, akiket „fennhéjázóknak” neveznek[17].

Mikéc (1Mózes 41:1–44:17.)
József, Potifárné rágalma nyomán 12 évet töltött börtönben. Történt ekkor, hogy a Fáraó két álmot látott. Hét szép fejlett tehénről és hét rút vékony tehénről, melyek felfalták a kövér teheneket, de megmaradtak rútnak és soványnak. Majd álmodott telt kövér kalászokról és sovány, rusnya vékony kalászokról, melyek elnyelték a szép kalászokat. Az udvar tudósai nem tudták az álmot megfejteni. A börtönjárt főpohárnok javasolta, kérjék meg az álomfejtésre Józsefet, aki korábban az ő álmát is megfejtette. József az Örökkévaló figyelmeztetését látta az álmokban. Jön hét termésben gazdag esztendő, melyet hét ínséges esztendő követ. Tanácsolta, hogy építsenek nagy raktárakat és tartalékoljanak a nehéz időkre. A nagy munka megszervezésével a Fáraó a nagy tisztségbe emelt Józsefet bízta meg. Az előjelzés igaznak bizonyult, nagy éhínség tombolt, amely átterjedt Kánaánba is. József testvérei Egyiptomba indultak élelmet vásárolni.

És látta Jákob, hogy Egyiptomban van gabona, és azt mondta Jákob a fiainak: Miért tettetitek magatokat? (1Mózes 42:1.)
És látta Jákob, hogy Egyiptomban van gabona (sever)… Honnan látta? Vajon nem látta, csak hallotta-e, ahogy írva van[18]: „Íme hallottam…”, akkor miért van írva „látta”? Egy szent látomást látott, hogy lehet még reménysége Egyiptomban [szever reményt jelent], de nem volt igazi prófécia, ami elmondta volna neki, hogy ez [a remény] József.
…Miért tettetitek magatokat? Miért tettetitek magatokat Ismael és Ézsau fiainak szemében jóllakottaknak? Akkor még volt termésük [Jákob gyermekeinek, ezért csak a látszat miatt aggódott]. És nekem [Rásinak] az tűnik az egyszerű magyarázatnak: Miért bámuljon mindenki titeket és csodálkozzon rajtatok, hogy ti nem gondoskodtok magatoknak ételről, mielőtt teljesen elfogyna, ami a kezetekben van?

Majd ezt mondta: Hallottam, hogy Egyiptomban van gabona; menjetek le oda és vegyetek nekünk onnan gabonát, hogy éljünk és meg ne haljunk. (1Mózes 42:2.)
…menjetek le oda (rödu)… És nem az van írva: menjetek (löchu). Ez egy utalás a 210 éves egyiptomi szolgaságra, mert a rödu szó számértéke: 210.

És József tíz testvére lement, hogy gabonát vegyenek Egyiptomban. (1Mózes 42:3.)
És József tíz testvére… És nem az van írva: “Jákob fiai”, ami arra tanít minket, hogy megbánták az ő eladását, és úgy határoztak, hogy testvériesen viselkednek vele, és kiváltják őt akármennyi pénzért, amit kiszabnak rájuk.

De Benjámint, József testvérét, Jákob nem küldte el testvéreivel, mondván nehogy szerencsétlenség érje. (1Mózes 42:4)
…mondván nehogy szerencsétlenség érje. Hát otthon nem érhette szerencsétlenség? Azt mondja Rabbi Eliezer ben Jákob: innen tanulhatjuk, hogy a Sátán inkább a veszély idején vádolja az embert [és a hosszú út az veszélyes].

És szólt hozzájuk József: Úgy van, ahogyan mondtam nektek, kémek vagytok! (1Mózes 42:14.)
…Úgy van, ahogyan mondtam… Az amit mondtam, hogy ti kémek vagytok, az az igazság, ez az egyszerű magyarázat. És a Midrás szerint: Mondta nekik [a király]: Ha megtalálnátok őt [Józsefet] és sok pénzt kérnének érte, kiváltanátok? Igent válaszoltak. Erre azt mondta nekik: És ha azt fogják mondani nektek nem adják vissza őt semmi pénzért, mit fogtok tenni? Válaszolták neki: Úgy jöttünk, hogy öljünk vagy megölessünk [Józsefért]. Mondta nekik: „Úgy van, ahogyan mondtam nektek”, azért jöttetek, hogy megöljétek a város lakóit! Megjósoltam az én serlegemből, hogy kettő közületek [Reubén és Simon] rombolta le Sechem nagy városát [is][19].

És elfordult tőlük és sírt; azután visszatért hozzájuk és beszélt velük; elvitte közülük Simont és bebörtönözte szemük láttára. (1Mózes 42:24.)
…és sírt… mivel hallotta, hogy megbánták, amit tettek [vele].
…Simont… [Azért éppen őt, mert] Ő tette a kútba [Józsefet], és ő volt, aki azt mondta Lévinek[20]: „Íme ott jön az álomlátó…”. Egy másik magyarázat szerint: József el akarta választani [Simont] Lévitől, nehogy tanácskozzanak ők ketten, hogy megöljék őt.
…bebörtönözte szemük láttára. Csak szemük láttára börtönözte be, és ahogy távoztak, előhozatta őt, megetette és megitatta.

Vájigás (1Mózes 44:18–47:31.)
József megismeri a testvéreit, de ők nem ismerik meg Józsefet. Kémkedéssel vádolja fivéreit, hogy valódi érzéseiket felderítse. József látja, hogy testvérei apjukat nagyon szeretik és nagyon bánják, hogy eladták őt vándorkereskedőnek és holt hírét keltették. Különösen Jehuda védőbeszéde, amelyet Ráchel kisebbik fia, a serleglopással gyanúba került Benjámin érdekében mond, van rá nagy hatással. Nem is bír uralkodni magán, leleplezi, hogy ő József, az elárult, a kitaszított testvér, de nem haragszik testvéreire, sőt a Fáraó biztatására meghívja apját és az egész családot, hogy költözzenek Egyiptomba. És Jákob lelke feléled, elindul, hogy lássa még egyszer a fiát.

Mert szolgád jótállt a fiúért apámnál, mondván: Ha őt nem hozom vissza hozzád, minden időre vétkes legyek apám előtt. (1Mózes 44:32.)
Mert szolgád jótállt a fiúért… Ha azt fogod kérdezni: miért szállok én vitába [Benjáminért] jobban, mint a többi testvérem? Ők mind kívülállók, de én egy erős kapcsot alakítottam ki, hogy [ha nem viszem haza Benjámint] ki legyek közösítve mindkét világból. [„…minden időre” az evilágot és az eljövendő világot jelképezi[21].]

És ráborult testvére, Benjámin nyakára és sírt, és Benjámin is sírt az ő nyakába borulva. (1Mózes 45:14.)
És ráborult testvére, Benjámin nyakára és sírt… a két [jeruzsálemi] Szentély miatt, amik Benjámin területén lesznek majd felépítve, és végül leromboltatva.
…és Benjámin is sírt az ő nyakába borulva. a silói Sátor miatt, mely József területén lesz majd felépítve, és végül leromboltatva[22].

És elindult Izrael minden hozzátartozójával együtt, elérkezett Bér Sevába, és ott áldozatot mutatott be atyja, Izsák Istenének. (1Mózes 46:1.)
…atyja, Izsák Istenének… Az embernek jobban kell tisztelnie atyját, mint a nagyapját, ezért hivatkozott [Jákob] Izsák és nem Ábrahám [Istenné]re.

Ezek Lea fiai, akiket Jákobnak szült Padan-Arámban, és lánya, Dina. Fiainak és leányainak összesen harminchárman voltak. (1Mózes 46:15.)
…harminchárom… de [e mondatot megelőző] felsorolásban, nem találhatsz, csak harminckét nevet! [Ez azért van, mert] Ő [a harmincharmadik] Jocheved, a városfalak között született mikor bementek a városba [Egyiptomba], ahogy írva van[23]: „…aki született Lévinek Egyiptomban…” [vagyis] Egyiptomban született, de nem Egyiptomban fogant.

Ráchelnek, Jákob feleségének fiai: József és Benjámin. (1Mózes 46:19.)
Ráchelnek, Jákob feleségének fiai… De a többinél [Leánál, Zilpánál és Bilhánál] nincs írva: „felesége”? Mivel ő [Ráchel] volt a leglényegesebb a házában [azaz őt szerette a legjobban].

Józsefnek pedig két fia született Egyiptomban. Jákob házának összes lelke tehát, akik lejöttek Egyiptomba, hetven. (1Mózes 46:27.)
…Jákob házának összes lelke… Azt találtam a Vájikrá rábá [című Midrás gyűjtemény]ben: Ézsaunak hét „lelke” volt, és az Írás így nevezi őket[24]: „házának lelkei” többes számban, mivel ők több istent szolgáltak, Jákobnak hetven volt, de az Írás „lélek”-nek nevezi őket [egyes számban], mert ők csak az egy Istent szolgálták.

És testvérei közül vett öt embert és a Fáraó elé állította őket. (1Mózes 47:2.)
És testvérei közül… a gyengébbek közül vett, akik nem látszottak erőseknek, mert ha harcosoknak fogja látni őket, akkor katonának nevezi ki őket [a Fáraó].

Miért pusztuljunk el szemed előtt mi is, földünk is; vásárolj meg minket és földünket kenyérért, és mi földünkkel együtt a Fáraó szolgái leszünk; adj vetőmagot, hogy éljünk és meg ne haljunk és hogy a föld el ne pusztuljon. (1Mózes 47:19.)
…adj vetőmagot is… a föld bevetésére. Annak ellenére, hogy azt mondta József[25]: „…és még öt éven át nem lesz szántás és aratás”? De miután Jákob Egyiptomba érkezett, áldás jött miatta és elkezdtek termelni és megszűnt az éhség.

Vájchi (1Mózes 48–50.)
„És Izrael lakott Gosen országában, birtokukba vették azt és megszaporodtak és megsokasodtak.” Jákob 17 évig élt Egyiptomban, száznegyvenhét éves lett, és beteltek napjai. Megeskette Józsefet, hogy elviszi családjuk temetkezési helyére a Máchpélá barlangjába. József megesküdött. Ezután Jákob megáldotta két unokáját, Efráimot és Menásét, majd minden fiához intézett néhány szót, kinek áldást, elismerést, kinek feddést, elmarasztalást. Nagy gyász borult Gosen földjére, síró menet kísérte Jákobot Máchpélá mezejének barlangjához. Egyiptomba való visszatérésük után József megígérte testvéreinek, hogy elfelejti, amit ellene elkövettek. József száztizenhét évet élt, és megeskette fiait, hogy ha az Örökkévaló kivezeti őket Egyiptomból, akkor magukkal viszik csontjait, hogy abban az országban nyugodjon, amelyet Ő ősapáinknak ígért.

És Jákob tizenhét évig élt Egyiptomban, és voltak Jákob napjai, életének évei, száznegyvenhét év. (1Mózes 47:28.)
És Jákob… élt… Miért „zárt” ez a fejezet? [A Tóratekercsben ahol új fejezet van ott ki van hagyva egy kis üres hely, akkor miért nem egy új fejezettel kezdődik a szakasz ahogy általában?] Azért, mert mikor meghalt Jákob ősapánk, Izrael fiainak „bezáródott” [elhomályosodott] a szemük és szívük a szolgaság fájdalmától, ami elkezdődött. Egy másik magyarázat: [Jákob] fel akarta fedni fiainak az idők végét [a Messiás eljövetelének idejét], de bezáródott előtte.

És történt e dolgok után, hogy mondta Józsefnek: Íme atyád beteg. Erre magával vitte két fiát, Menásét és Efráimot. (1Mózes 48:1.)
…mondta Józsefnek… egy hírnök. Ez egy hiányos mondat [mert nincs odaírva, hogy ki volt]. De vannak akik azt mondják, hogy Efráim volt, aki Jákobhoz járt tanulni, és mikor megbetegedett Jákob Gósen földjén, akkor elment Efráim az apjához Egyiptomba, és elmondta neki.
…magával vitte két fiát… hogy megáldhassa őket Jákob mielőtt meghal.

Most pedig két fiad, akik születtek neked Egyiptom országában, mielőtt eljöttem hozzád Egyiptomba, ők is az enyéim: Efráim és Menáse, éppúgy mint Rubén és Simon, legyenek az enyéim. (1Mózes 48:5.)
…ők is az enyéim… ugyanúgy számításba kell őket venni Izrael földjének felosztásakor [külön törzsként] mint a többi fiamat.

Viszont azok a gyermekeid, akiket utánuk nemzettél, a tiéd legyenek; testvéreik nevét fogják viselni örökségükben. (1Mózes 48:6.)
Viszont azok a gyermekeid… Ha születnek még, ne legyenek beszámítva fiaim közé, hanem Efráim és Menáse törzsébe számítsanak, és ne legyen külön nevük a törzsek között a föld felosztását tekintve. Annak ellenére, hogy a földet az emberek arányában osztották fel, ahogy írva van: „A nagyobb számúnak adj nagyobb birtokot…”[26] és mindenki ugyanolyan részt kapott, kivéve az első­szü­löt­teket [akik kétszeres kaptak, akkor mi a különbség ha külön vagy egy törzsnek számít? A válasz: hogy] őket nem nevezték külön törzseknek, csak ezeket [Efráimot és Menásét].

És én, midőn eljöttem Pádánból, elhalt mellőlem Ráchel Kánaán országában, az úton, mikor már csak egy darab föld volt hogy Efrátba eljussak, eltemettem őt ott, az Efrátba, azaz Bét Lechembe vezető úton. (1Mózes 48:7.)
És én, midőn eljöttem Pádánból… Annak ellenére, hogy én megterhellek téged, hogy vigyél el és temess el Kánaán földjén, én nem így cselekedtem édesanyáddal, mivel ő Bét Lechem közelében halt meg.
…eltemettem őt ott… és nem vittem el még Bét Lechemig sem, hogy bevigyem őt egy településre. Amiért is tudom, hogy neheztelsz rám a szívedben, de tudd meg, hogy az Örökkévaló parancsára temettem el őt ott, hogy segítségül legyen fiainak, mikor Nebuzaradán őket szétszórattatja és elhaladnak azon az úton, akkor kijön Ráchel a sírjából és sír és könyörületet kér rájuk [Istentől], ahogy írva van[27]: „Hang hallatszik Rámában… Ráchel sír a gyermekei miatt…” és az Örökkévaló felel neki[28]: „…van jutalma munkádnak, úgymond az Örökkévaló… visszatérnek a gyermekek az ő határukba”.

Simon és Lévi testvérek, erőszak eszközei a fegyvereik. (1Mózes 49:5.)

Simon és Lévi testvérek… egy gondolaton voltak mind Sechemet, mind Józsefet illetően. [Ahogy írva van[29]:] „És szóltak egymáshoz: …most pedig gyertek, öljük meg…”. Kik szóltak egymáshoz? Ha azt mondod Rubén vagy Jehuda [az nem lehet], hiszen ők nem értettek egyet József megölésével[1]. Ha azt mondod a szolgálók gyermekei [az sem lehet], hiszen nekik nem volt teljes a gyűlöletük [Józseffel szemben], ahogy írva van[2]: „…és ő [József] társa volt Bilha és Zilpa fiainak…”. Iszákár és Zebulon pedig nem beszéltek az idősebb testvéreik előtt. Így hát nem maradt más mint Simon és Lévi, akiket atyjuk „testvérek”-nek nevezett.

[1] Jechezkél 26:2.
[2] 1Mózes 38:27.
[3] Rut 1:7.
[4] 1Mózes 22:4.
[5] Józsuá 16:7.
[6] Jeremiás 7:16.
[7] Bráchot 26b.
[8] Chulin 91b.
[9] 1Mózes 28:18.
[10] Uo. 27:29.
[11] Uo. 27:28.
[12] Uo. 32:22.
[13] Uo. 32:10.
[14] Uo. 24:55.
[15] Uo. 40:16.
[16] Zsoltárok 40:5.
[17] Jesájá 30:7.
[18] 1Mózes 42:2.
[19] Uo. 34:25.
[20] Uo. 37:19.
[21] Lásd még 1Mózes 43:9.
[22] Jeremiás 7:12–14.
[23] 4Mózes 26:59.
[24] 1Mózes 36:6.
[25] Uo. 45:6.
[26] 4Mózes 26:54.
[27] Jeremiás 31:14.
[28] Uo. 15–16.
[29] 1Mózes 37:19–20.

[1] Lásd uo. 26., 29.
[2] Uo. 37:2.

  • Küldés emailben

Fejezetek