2/b. ? Zsidónak lenni

Bevezető

Bevezetés

Talán az emberemlékezetnél is régebbi sajátosságunk, hogy mindennek az értelmét keressük. A fiatalok kérdései arra ösztökélnek bennünket, hogy egyre nagyobb érdeklődéssel kutassuk az emberi értékek mibenlétét a nagyobb jólétért folyó versenyfutástól kezdve az élet magasabb céljáig.

Kortársaink közül sokan jutottak bizonyos értelemben ugyanarra a eredményre, mint Salamon király a rendkívül izgalmas Koheletben (A prédikátor könyve), a bibliai Írások egyik kötetében, amely kifejezetten az élet értelmének kutatásával foglalkozik. Sokan ma is azt a következtetést vonják le, hogy a számtalan dolog, amellyel szembekerülnek, az anyagi javak, amelyekkel eleddig el voltak látva, a gyönyör, amely életükben értékmeghatározó volt – „ez is hiábavalóság… hasztalan erőlködés…” Akár a Kohelet, a mai nemzedék is felfedezte, hogy a testi kényelem vagy a gazdasági jólét önmagában nem tesz boldoggá. Az utóbbi persze elviselhetőbbé teszi a bajokat, lehetőséget ad, hogy felülkerekedjünk a lelki sivárságon, vagy elviseljük az érzelmi szenvedést. Nem túl hatásos gyógymód azonban. Végül is a személyes boldogság kulcsa a dolgok értelmének felfedezése; a cél felismeréséért érdemes élni. Az embert boldoggá teszi, ha hasznosnak és fontosnak érzi magát.

A modern korban élő zsidónak, aki jogos megvetéssel tekint a felszínes, materialista kultúrák hasztalan erőfeszítéseire, fel kell ismernie, hogy az élet célját és értelmét saját örökségében találja meg. A zsidó élet, amely a zsidóság örökségének hiteles értékeit és életstílusát tükrözi, egy zsidó számára gyönyörű és kellemes, ugyanakkor a nem zsidó világ számára is értelmet és jelentést hordoz. Ám annak, aki nem tud róla, annyit ér, mint az elásott kincs. Ha hallott is erről az örökségről, nem tudhatja, mekkora érték, hiszen csak felületes tapasztalatai vannak róla, a legjobb esetben is csak elemi tudással rendelkezik, és ismeretei hiányosak vagy torzak. Így hát visszautasítja, mielőtt még birtokába jutott volna, gyakran anélkül, hogy megpróbálná kiásni és megismerni a kincset, felbecsülni értékét. Már a próféták is említik, hogy Izrael más szőlejét megműveli, a sajátját pedig elhanyagolja. A zsidó nép jellemének ezt a vonását, azaz hogy nem törődik saját magával, a világ még csak nem is értékeli különösebben nagyra.

A zsidó ma mint zsidó a zsidó nép számára szükséges határtalanul. Merem állítani, hogy mint zsidó csak akkor szükséges határtalanul a világ számára is, ha tudatosan vállalja a hiteles zsidó életmódot és értékeket. Nem szabad alábecsülni a veszélyeket, amelyek a zsidó népet fizikai és szellemi továbbéléséért folytatott harcában fenyegetik, de a legfontosabb, hogy a zsidó intellektust, energiát, szakismeretet és vallási elkötelezettséget a valódi zsidóság megerősítésére fordítsuk.

  • Küldés emailben

Fejezetek