Talmud
Kötubot 2. fejezet:
Hápe seászár hu hápe sehitir:
Az önmagára tett tanúvallomás törvényei
Bevezetés
A bizonyítás törvényei egyértelműen meghatározzák az érvényes tanúskodás határait. Bíróság előtt általában csak nagykorú, a pereskedőkkel és egymással rokonságban nem álló zsidó férfiak tanúskodhatnak. Általában senki nem sodorhatja gyanúba önmagát (אין אדם משים עצמו רשע, „az ember nem mutathatja be magát gonosztevőként”), és az önmagával kapcsolatban tett tanúvallomása nem fogadható el. Pénzügyekben azonban az adósság elismerése megcáfolhatatlan bizonyíték.
Mindazonáltal vannak olyan területek, ahol a Tóra törvénye vagy a Bölcsek rendelkezése folytán a bíróság támaszkodhat olyan bizonyítékokra, amelyek nem felelnek meg a fentebb említett követelményeknek. Ennek különféle okai lehetnek. Van olyan eset, amikor a bizonyítékot „csupán a dolog megvilágításának” tekintik, azaz egy olyan tény közlésének, amely a jellege folytán végül mindenképpen kitudódott és nyilvánosságra került volna. A Bölcsek időnként nem tökéletes tanúvallomásokat is figyelembe vettek, mert a szóban forgó jogi probléma lényegében véve csak a rabbinikus határozatokhoz kötődött, és úgy döntöttek, hogy ilyen esetekben nem szükséges a tökéletes tanúskodás. Sőt – és ez a fő témája az itt közölt talmudi résznek – vannak olyan esetek, amikor a bizonyíték több tanúvallomásból adódik össze, ezért azt vagy egységes egészként, minden alkotóelemével együtt kell elfogadnunk, vagy teljes egészében el kell utasítanunk. Ilyen esetekben, például „a száj, amely megtiltotta, ugyanaz a száj, amely megengedte” esetében hagyatkozhatunk olyan nyilatkozatra, amelyet a nyilatkozat többi részétől elkülönítve nem fogadnánk el.
Ez a talmudi rész számos más halachikus témával is foglalkozik: rituális törvényeket (származás, kohénság, rituális tisztaság és tisztátalanság) és polgári törvényeket (kötelezvények hitelesítése, adósságok megfizetése) egyaránt megvilágít. A bírák egyes esetekben elfogadhatnak ilyen vagy olyan értelemben hiányos tanúvallomások; ki vannak jelölve azok a határok, amelyeken belül ezek megbízhatónak tekinthetők. Ez a talmudi rész egyik középponti témája a nem zsidók által foglyul ejtett majd szabadon engedett nő. A Bölcsek abból indultak ki, hogy az ilyen nőt általában megerőszakolják elrablói. Mivel a megerőszakolt kohénfeleség tilalmas a férje számára, és olyan nő, aki önként vagy kényszerűségből nemi kapcsolatba került nem zsidóval, nem mehet feleségül kohénhoz, ezért a kohének számára tiltott minden olyan nő, aki korábban fogságot szenvedett. Mivel azonban ez a tilalom kételyen alapszik, a Bölcsek annak érdekében, hogy a fogságot szenvedett nő férjhez mehessen kohénhoz vagy a felesége maradhasson, nem tökéletes bizonyítékot is elfogadnak arra vonatkozóan, hogy nem történt erőszak.
A Talmud alábbi pár lapja ezeket a kérdéseket vizsgálja.
A félkövér betűtípussal szedett szövegrészletek egyeznek a Talmud szó szerinti fordítással.
