48. 📖 Kitzur Sulchan Aruch

Az öt gabonafajtából készült eledelekre rendelt bráchák (áldásmondások) szabályai

Az öt gabonafajtából készült eledelekre rendelt bráchák (áldásmondások) szabályai (10 pontban)
1. Ha az öt gabonaneműből készült kenyérből éspedig az édes kalácsból kevesebbet eszik, mint az állandó étkezésénél szokta, akkor arra nem kell kézmosás, nem mondják rá a Hámoci áldást, mint a kenyérre, hanem Báruch Átá . . .boré miné mezonot »Légy áldott . . . a táplálékok különböző nemének Teremtője« és miután megette, az Ál hámichjá tésztákra rendelt utóáldást mondja. De ha annyit evett belőle, mint a rendes állandó étkezésének a mértéke, akkor az a szabálya, mint a teljes kenyérnek; kezet kell mosnia, a Hámoci bráchát kell mondania az evése előtt és a Birkát hámázon asztali imát az után.
2. Mit értenek édes kalácson? Vannak, kik azt mondják, hogy oly kenyér, melyet úgy készítettek, mintha táskái volnának telve gyümölccsel, hússal, vagy túróval stb. vagy olyan, mint a fláden, a rakott lepény. Mások szerint viszont oly kenyér, melynek tésztáját olajjal, vagy zsírral, mézzel, vagy tejjel, tojással vagy gyümölcslevével dagasztották, ha vegyítette is ezeket vízzel, de ez kevesebb volt a másik folyadéknál. Mi mindkét véleményt könnyítésre vesszük és megállapítjuk, hogy emezek is, amazok is kalácsok, sütemények.
3. Az állandó ebéd mértékét nem egyes emberek evése után ítéljük meg, hanem azután, hogy az emberek többsége általában mennyit szokott enni déli ebédre és vacsorára, hogy jóllakjék. Ha ennyit evett, bár maga nem lakott még jól, a kalács mégis kenyérnek számít. Ha ezt a kalácsot főzelékkel (vagy mártással) ette, szintén aszerint ítéljük meg, hogy más ember jóllaknék-e, ha annyit ennék belőle főzelékkel. Ha főzelék nélkül evett egy keveset és jóllakott vele, mások pedig nem laknának jól vele, csak ha főzelékkel ennék, szintén a kenyér szabálya alá esik.
4. Ha kezdetben az volt szándékában, hogy csak keveset eszik belőle és a Boré miné mezonot bráchát mondotta rája, azután gondolta meg, hogy egy rendes lakomának megfelelő mennyiséget eszik belőle, – ha abban, amit még akar enni, nincs meg a rendes lakomának elfogyasztani szokott mennyiség mértéke és csak azzal egybevonva van meg, amit már megevett, akkor egyék csak így tovább és utána mondja el a Birkát hámázon asztali imát; de ha abban, amit még meg akar enni, meg van a rendes lakomának elfogyasztani szokott mennyiség mértéke, meg kell mosnia kezét, el kell mondania a Hámoci bráchát arra, amit még enni akar, de a sütemény élvezése után elrendelt Ál hámichjá áldást nem kell elmondania arra, amit már megevett, mert egy étkezésnek számít azzal, amit majd enni fog és a Birkát hámázon asztali ima mentesíti a bráchá elmondásának kötelessége alól.
5. A vízzel dagasztott tészta, bár lágynak lett megkeverve, ha kemencében sütötték, vagy akár tepsiben ital nélkül és meg is kenték a tepsit zsírral, hogy a tészta oda ne égjen, vize nem számít italnak és a teljes kenyér szabályai alá esik. Ha csak annyit is eszik belőle, mint egy olajbogyó, meg kell mosnia kezét és élvezése előtt a Hámoci bráchát, utána a Birkát hámázon asztali imát kell elmondania. Ha itallal sütötte tepsiben, nem számít kenyérnek, ha jóllakásig is eszik belőle. Ugyanígy azok a nagyon vékony lepények sem számítanak kenyérnek, melyeket két vas között formában sütnek, ha jóllakásig is eszik belőlük, élvezésük előtt csak a Boré miné mezonot, utána pedig az Ál hámichjá áldást kell mondani. Gyakran csinálnak egészen lágy tésztát, azaz lisztet és vizet tesznek egy fazékba, kanállal jól megkeverik, a zöldfőzelék leveleire öntik és a levelekkel együtt sütik a sütőben, ezeknél az édes kalács szabályait kell követni (l. I. pont).
6. Azt a tésztát, melyet először főznek, azután megsütnek, pl. a patkó, perec stb. teljes kenyér, de csak akkor, ha jól megsütötték.
7. Ha teljes kenyeret megfőztek, vagy vajban, vagy hasonlóban megsütöttek, bár elvesztette kenyér alakját, pl. ha tojással kenték be, – megtartja a kenyér szabályait, ha minden egyik darab legalább egy olajbogyó nagyságú. De ha egy-egy darab nem volt olyan nagy, mint az olajbogyó, bár később a főzés folytán akkorára duzzadt, nagy darab gombóc lett belőlük, ha színre kenyérnek is látszik, még sem illeti a kenyér szabálya, csak a Boré miné mezonot bráchát mondják az élvezésük előtt és az Ál hámichjá áldást az után, még ha jóllakottságig evett is belőlük. Ha nem főzték, hanem csak forró lével öntötték le, kétséges, melyik bráchát kell mondani az élvezésére, hogy a leöntés a tekintetben főzésnek tekinthető-e, vagy nem, azért ne egyék ezt csak ebéd közben. Ha nem főzték, hanem italban vagy lében, vagy hasonlóban áztatták meg és az egyes darabok nincsenek olyan nagyok, mint egy olajbogyó, attól függ, hogy megmaradt a kenyér látszatuk, vagy nem, ha még kenyérnek látszanak, az a szabály áll rájuk, mint a teljes kenyérre, ha nem látszanak már kenyérnek, nem áll rájuk a kenyér szabálya és bár jóllakásig ettek belőlük, csak a Boré miné mezonot bráchát mondják az evésük előtt és az Ál hámichjá bráchát az evésük után. Ha a darabok miatt megváltozott az italnak színe, bizonyos, hogy elvesztették a kenyér látszatát, ugyanígy, ha vörös borban áztatták őket, nem tekinthetők már kenyérnek.
8. Olyan tésztára, melyet bár csak vízzel dagasztottak és megfőztek, evés előtt a Boré miné mezonot, utána az Ál hámichjá bráchát mondják, bár jóllakásig ettek belőle. Ugyanígy, ha az öt gabonanemből készült darát, vagy kását megfőzték, szintén Boré miné mezonot bráchát mondják előtte és az Ál hámichjá áldást utána, akár jóllakásig ettek belőle. Ha lével ettek, ugyanígy ha tésztaneműt ették lével vagy tejjel, melyben főtt, sem a lére, sem a tejre nem kell külön bráchát mondani, mert ezek csak mellékesek és azokkal szemben tekintetbe sem jönnek. De ha csak kevés metélt tésztát, darát vagy kását főzött és főszándéka a leve vagy a tej volt, akkor már tekintetbe kell ezeket venni és a Sehákol bráchát mondja rájuk, bár a metélttésztát és darát is eszi, a leves és a tej nem veszítik szabályukat, mert azok a főétele. Mindamellett, hogy a leghelyesebben cselekedjék, ajánlatos, hogy először a levesre vagy a tejre mondja külön a Sehákol bráchát, igyék belőlük egy keveset, azután mondja a metélttésztára vagy a darára a Boré miné mezonot áldásmondatot (1. Máchácit hásekel 205. fej. 6. p.), mert azok nem váltak mellékessé, bár a főcél a leves vagy a tej volt, mert a gabonából valók becsesebbek, nem válnak annyira mellékessé, hogy a bráchára való igényét elveszítené az, mi a »fazékba«, eledelbe ízt ad.
9. Olyan eledelre, melyet megtört (vagy őrlött) pászkából, száraz, reszelt kenyérmorzsákból készítenek, (gombóc stb.), melybe zsírt, tojást vagy tejet tesznek, azzal megdagasztanak, azután megfőznek, sütnek (pirítanak) evésük előtt a Boré miné mezonot, evésük után az Ál hámichjá bráchát mondják.
10. Gabonalisztből készült eledelre, melyet másfajta étellel főznek együtt, amint szokás tarhonyát főzni babbal vagy borsóval, lehet bár az egyikből több mint a másikból, mindamellett, mert mindegyik fajta különváltan maradt, két bráchát kell mondani, először egy kevés tarhonyát vesz, Boré miné mezonot bráchát mond reá és megeszi azt, azután egy kevés babra mondja a Boré pri háádámá bráchát és megeszi azt is, azután eheti őket együtt, a levük mellékes marad, nem kell rája külön bráchá, (különben a Boré pri háádámá bráchá ettől már mentesíti 1. lej. 54. fej. 2. p.). De ha összenyomták, megtörték, és összekeverték őket, pl. az az étel, mely úgy készül, hogy lisztet, tojást és sajtot kevernek össze, és megpirítják, vagy megfőzik, habár a liszt a legkevesebb benne, mégis mivel az öt gabonanemből való, megtartja becsét és a Boré miné mezonot bráchát kell mondani előtte és az Ál hámichjá áldást utána. Csak akkor azonban, ha a lisztet csak azért teszik bele, hogy ízt adjon, de ha csak azért vesznek egy kevés lisztet, hogy az eledel egymáshoz ragadjon, miként a főzeléket szokták egy kevés liszttel (rántással) készíteni és miként mandulából, tojásból és cukorból készítenek süteményt és csak nagyon kevés lisztet tesznek bele, mely összetartsa, akkor a liszt megsemmisítettnek tekinthető, és csak a lényegesre mondanak áldást. Miként a levesre, melyet úgy főznek, hogy egy kevés vajban kisütött vagy pirított liszttel (rántással) készítik, a levesre csak a Sehákol bráchát mondják. De ha a pirított morzsákat kiszedi és külön eszi, a Boré miné mezonot bráchát kell rá mondania és ha egy olajbogyó nagyságú mennyiséget eszik belőle, utána az Ál hámichjá bráchát kell mondania.

  • Küldés emailben

Fejezetek