5. 📖 Kitzur Sulchan Aruch

Az ima vagy a Tóratanulás helyének tisztasága

Az ima vagy a Tóratanulás helyének tisztasága (17 pontban)

1. Azt mondja a Tóra (5Mózes 23:14-15.): “Takard be ami kijött tőled, mert az Örökkévaló, a te Istened jár táborod közepette, – legyen tehát szent a táborod, hogy ne lásson benne szemérmetlen dolgot és elfordulna tőled”. Ebből következtetik mestereink, – legyen áldássá emlékük, – azt a tanításukat, hogy mindenütt, ahol velünk jár az Örökkévaló, Istenünk, azaz ahol mi valamely szent dologgal foglalkozunk, pl. a Smá olvasásával, imával, Tóratanulással stb., szent hely legyen az, ne legyen ott fedett sár, sem az imádkozónak vagy Tóratanulónak látókörében ne legyen szemérmetlen dolog.
2. Szent dolgokon és szavakon még gondolkodni is tilos olyan helyen, ahol sár, vizelet, vagy bármilyen bűzös dolog van, míg azt be nem takarja, mint írva van: “Takard be, ami kijött tőled”. Vagy öntsön az egyszeri vizeletre egy negyed log (1,1/7 liter) vizet, mindegy akár a vizet önti először a vizelet edénybe, akár a vizeletet a vízbe. (Ha a vizelet egy arra szolgáló edényben van, nem használ a víz l. 13. p.). A két alkalommal kiürített vizeletre ennek kétszeres mértékét, vagyis 2/4 = 1/2 logot kell önteni és így tovább. Ha a vizeletet a föld fel is szívta, de még nedves maradt, helyét le kell öntenie vízzel.
3. Ha sár ragadt testére, bár ruhája befedi, tilos szent szót kimondania, mert azt mondja a zsoltáros király (Zsoltárok 35:10.): “Mind az én csontjaim azt mondják, Örökkévaló, ki olyan mint Te!”, tehát testünk minden részének tisztának kell lennie. Vannak, akik az esetben, ha testünk fedve van, megengednék az imát, de helyesebb, ha szigorúan tartjuk. Ha a legcsekélyebb sár is maradt végbélnyílásán, befedése senki szerint sem használ, mert a helyén nagyobb tisztátalanság keletkezett.
4. Nagyon vigyázzunk, hogy olyan helyen, ahol kétséges, nincs-e tisztátalanság, sár vagy vizelet, ne mondjunk ki szent szót, míg a helyet jól meg nem vizsgáltuk. Ne imádkozzunk olyan házban, melynek emeletén tisztátalanság van. (Pri Meg. 154. §. Misbecot 1. p.).
5. Amely gyermek már olyan idős, hogy mások az ő korában olajbogyó nagyságú (egy fél tojás mennyiségű) tésztát meg tudnak enni akár más eledelben, annyi idő alatt, mint a felnőttek négy tojás mennyiségű eledelt (Jáábec véleménye szerint egy éves korában), már tartózkodni kell a sarától és vizeletétől. A leghelyesebb azonban távozni már egy 8 napos kis gyermeknek a sarától is.
6. Távozni kell az embersártól, ha nincsen is szaga, a macskának, nyestnek és indiai tyúknak a sarától is. Marhának, vadnak, madárnak a sara általában nem bűzlik, nem is kell távozni tőle, de ha bűzlenék, távozni kell közeléből, éppúgy a bűzhödt döghústól, vagy szagot terjesztő, rothadó dolgoktól, tyúkketrec mellől. Ugyanígy a bűzhödt víztől. Az a víz, melyben kendert és lent áztatnak, általában szintén bűzlik, miért is távozni kell mellőle.
7. Megszáradt sár, mely az ide-oda lökdösés által széthasadt, olyannak tekintendő, mint a föld pora, ha nincsen szaga, de ha csak megfagyott és a fagy szűntével visszakaphatja eredeti tulajdonságát, még mindig sárnak tekintendő. A hóval betakart sár befedettnek (ott nem lévőnek) számít.
8. Milyen messzire kell távoznunk a sártól (hogy imádkozhassunk)? A sártól, mely mögöttünk van, négy rőffel messzebbre kell mennünk, mint amennyire a szaga terjed. Ha a sárnak nincs is már szaga, olyan messzire kell tőle mennünk, mintha szaga volna. Olyan sártól, melynek nem szokott szaga lenni, elég négy rőfnyire távozni. Ha a sár az ember előtt van, olyan messzire kell távozni tőle, hogy ne láthassa, – be kell tartania ezt a távolságot még éjjel is, mikor különben sem látná. Ha oldalt van a sár, olyan szigorúan kell venni, mintha előtte volna, forduljon tehát úgy, hogy háta mögé essék.
9. Ha olyan helyen található a sár, hol a közösség imádkozik, bár az előimádkozó mögött van a sár, sőt négy rőffel távolabb, mint a szaga terjed, mégis várnia kell az ima folytatásával, míg a sarat kitakarítják, vagy teljesen betakarják, mert lehetetlen, hogy a közösség minden tagja négy rőfnyi távolságnyira lenne attól a helytől, ameddig a szaga terjed, annak tehát tilos hallgatni és figyelni arra, hogy mit mond az előimádkozó.
10. Ha valaki imádkozott ott, hol utóbb sarat találtak, ha az a hely olyan, melyről feltehető, hogy oda sár juthatott, az illető tehát bűnös hanyagsággal elmulasztotta annak a helynek megvizsgálását, akkor annak a Smoné eszre imát újból el kell mondania. A Smoné eszre imája (tfilá) ugyanis az áldozatokat pótolja, rá vonatkoztatható tehát az Írás verse (Példabeszédek 21:27.): “A gonoszok áldozata utálat”, az imát tehát újra el kell mondania. Mivel a Smá olvasása a Tóra parancsa és szakaszaiban bráchá nincsen, ismétlésével tehát nem mond bráchát lövátálá, vagyis áldást Isten nevével hiába, ezt az imát is ismételnie kell, de az azt megelőző és követő bráchák (áldásmondások) nélkül. Más bráchákat (áldásmondásokat), még az étkezés után való imákat se ismételje. De ha olyan helyen imádkozott, ahol fel sem volt tételezhető, hogy oda sár juthat, tehát nem követett el bűnös mulasztást, akkor a sár megtalálása előtt elmondott tfilá imájával is eleget tett már e kötelességének. Ha vizeletet találtak ott, ahol imádkozott, – bár feltehető volt, hogy oda vizelet juthat – utólag nem kell imáját ismételnie.
11. Ha az imádkozó ember maga ereszt magából önkéntelenül szagot, szünetelnie kell imájában mindaddig, míg a szag megszűnt. Akkor is várnia kell imájával, ha a szagot felebarátja árasztotta. Ha azonban Tórát tanult akkor, mikor felebarátja megfeledkezett magáról, nem tartozik várni addig, míg a szag elillan.
12. Ha az illemhelynek vannak is választó falai, vagy ha nincs is benne sár, mégis távoznia kell az imádkozónak a közeléből. Miért is annak a széknek, melynek ülőkéje nyitott és alája sáredényt szoktak tenni, illemhely jellege van akkor is, ha az edényt kivitték és az ülőkéjét is betakarták. Vagy ki kell vinni az egész széket a helyiségből, vagy teljesen be kell takarni. De ha a széket – ülőkéjét vánkossal betakarva – különben ülésre használják és csak szükség esetén veszik le róla a takarót, hogy megtisztuljanak, akkor az edényt eltávolítva és az ülőkét ismét betakarva – a széket ott hagyhatják.
13. Ha az éjjeli edény (sár vagy vizelettartó) agyagból vagy fából van, ugyanaz a szabálya, mint az illemhelynek, akkor is, ha tiszta és ha nincs is rossz szaga, akár vizet öntöttek beléje, akár betakarták a nyílását, vagy az ágy alá tolták (mert a mi ágyaink nem tekinthetők választófalaknak), tehát ki kell vinni a helyiségből, vagy az egészet be kell takarni. Ha fém vagy üvegedény, jól kimosatott és nincs szaga, nem kell eltávolodni mellőle. A sertésre, mivel szájával rendesen sárban turkál, ugyanaz a szabály áll, mint az agyagból való sáredényre, akkor is, ha láttuk, hogy most jött ki a folyó vizéből, mert ebből a szempontból a fürdés sem használ neki.
14. A fürdőben sem szabad kiejteni szent szót vagy gondolkodni valamely szent imán. Tilos továbbá a fürdő helyiségében, piszkos utakon, vagy folyosókon kiejteni Istennek szent nevét, vagy bármely nyelven való elnevezését, vagy állandó jelzőjét. (Pl. Isten magyar, Gott német nyelven stb.) Tilos ott a sálom (béke veled!) szóval köszönteni felebarátunkat, mert a sálom (béke) szó szintén Istennek neve, miként írva van (Bírák 6:24.): “és így nevezte: az Örökkévaló – a béke”. Némelyek szerint nem szabad ez okból a nevén szólítani azt az embert sem, kinek sálom a neve és vannak, kik az utóbbit megengedik, mert nem Istenre és nem is a béke szavára gondol az ember, mikor a felebarátját a nevén nevezi, és igaz ugyan, hogy a világ az utóbbiak könnyítő véleményét tette magáévá, az Istenfélő ember azonban vegye ezt is szigorúbban.
15. Tilos a Tóra vagy a szentség szavait kiejteni a maga vagy másik mezítelen szemérme előtt, még a kis gyermekek szemérme előtt is. (Kivételt csak a körülmetélés bráchája képez, melyet a nyolc napos gyermek szemérme előtt mondanak el.) Nem használ ilyen esetben az sem, ha az ember becsukja a szemeit, hogy a szemérmet ne lássa, mert előtte van, hanem teljesen el kell, hogy fordítsa az arcát is, testét is felőle.
16. A nő testének minden olyan része, amelyet általában betakarnak, ha akár csak egy tenyérnyire is felfedődik, már szeméremnek számít. Férjes asszony hajzata, – a zsidó asszonynak ugyanis mindig fedett fővel kell járnia – ha csak kissé is felfedődik férfiak előtt, máris mezítelenségnek tartandó és mindegy, akár a maga feleségét látja a férfi, akár a máséét, de a nő előtt nem számít mezítelenségnek. A női ének hallgatásánál éppúgy tilos az ima, mint a szemérem látásánál, de abban a kényszeresetben, ha a női ének hallását kikerülni nem lehet, ne mulassza el emiatt a Smá és Tfilá imák elmondásának köteles, vagy a Tóratanulásnak kiszabott idejét, hanem irányítsa szívét-lelkét, összpontosítsa minden figyelmét arra a szent dologra, amellyel éppen foglalkozik, úgy, hogy az éneket ne figyelje.
17. Ha az ember a maga szemérmét látja, ha le is van pl. ingével takarva, még sem szabad szent szót kiejtenie, míg a testére simuló nadrágot fel nem vette, avagy övvel magát nem övezte, avagy tegye karjait az ingre, hogy elválassza szívét testileg is szemérmétől. Nőknek mindezt nem kell megtenniük.

  • Küldés emailben

Fejezetek