A húsos és tejes

  • Az Írásban három helyen szereplő parancsolatból –„…ne főzd a gödölyét anyjának tejében…”[1] (2Mózes 23:19., 34:26.; 5Mózes 14:21.) vezeti le a Szóbeli Tóra a hús és tej vegyítésének és az ilyen ételek fogyasztásának tilalmát. (Még a kóser állattól származó tejet is tilos akár kóser marha, birka vagy kecske húsával vegyíteni. A rabbinikus rendeletek gyakorlati útmutatói az ilyen és hasonló esetek ellen szolgálnak „védőfalként”).
  • Bár a szárnyasokat nem említi a bibliai tilalom, a rabbinikus rendelet kiterjeszti a hús és tej vegyítésének tilalmát rájuk is. Tehát a „húsos” fogalmába a szárnyasok húsa is beletartozik.
  • A húsos (jiddisül: flejsig, héberül: bászári) és tejes (jiddisül: milchig, héberül: hálávi) a vallási törvények szóhasználatában nemcsak kifejezetten a „húst”, illetve a „tejet” – vagy húst, illetve tejet tartalmazó ételt – jelent, hanem a húsből, illetve tejből származó zsiradékot és az ezekből készült élelmiszereket is. Az az étel, amelyik sem a húst, sem a tejet, sem ezek származékait nem tartalmazza, páros. A jiddis páreve (párve) és a héber sztámi szót használják erre a harmadik ételfajtára. A „páros” kategóriájába tartozik 1.: minden, ami a földből terem: a zöldségek, gyümölcsök, magvak, a kávé, a fűszerek, a cukor és a só; 2.: minden kóser hal; 3.: a tojás; 4.: a vegyi úton előállított élelmiszerek. A párve ételeket mind a húsos, mind a tejes ételekkel lehet együtt készíteni vagy enni.
  • A húsos és a tejes ételeket nem szabad ugyanabban az edényben készíteni, illetve tálalni, még különböző időpontokban sem.
  • Azok az eszközök, amelyeket húsos és tejes ételhez is használtunk, ha csak pillanatokig is – és még ha nem egy időben használtuk is őket –, nem kóserokká váltak. Ezért kell elkülöníteni a húsos és tejes főzéséhez és elfogyasztásához használt edényeket és eszközöket (tányérokat, evőeszközöket). Meg kell jelölni őket, vagy más-más színűeket, formájúakat, mintájúakat, méretűeket kell használni.
  • A kóser – húsos, tejes vagy párve – étel készítésére csak külön edényt szabad használni, mert amelyikben egyszer húsost, máskor tejest készítenek, nem kóser, és a benne készült ételt tilos elfogyasztani.
  • A húsos étel után bizonyos ideig nem szabad tejest enni. A különböző törvények különbözőképpen határozzák meg ezt az időtartamot, a háromórás várakozási időtől a hatórásig. (Azért kell szünetet tartani, mert a gyomorfalra zsírmaradványok tapadnak, amelyek csak lassan szívódnak fel, és a fogak között is maradhatnak húsfoszlányok.)
  • Tejes után rögtön lehet húsost enni, ha vízzel szájat öblítünk, és eszünk egy falat párvét, például kenyeret. (Ennek az az oka, hogy a tejes ételek maradványai nem rakódnak le a gyomorfalon, illetve a fogak között. Ha olyan tejes ételt ettünk, amelynél ez megtörténhet, például kemény sajtot, akkor ugyanannyi időt kell várni, mint a húsos után.)
  • A betegek és a nagyon kis gyerekek rövidebb – de legalább egyórás – szünetet tarthatnak. Gondosan ki kell öblíteni szájukat, és ha a húsos ételt ették előbb, el kell mondaniuk az asztali áldást, hogy a második szakasz ne tűnjék az első folytatásának.
  • A húsos edényben készült párve ételt húsosként kell tálalni (húsos tányéron és evőeszközökkel), és nem szabad tejessel együtt enni. Ettől persze nem válik húsossá, és rögtön utána lehet tejest fogyasztani.
  • A mosogató – hacsak nincs kettő – azonnal tréfli lesz, ha akár húsos, akár tejes ételmaradék kerül bele. A tányérokat ezért ne a mosogatóban öblítsük le, vagy legalábbis ne ugyanabban a medencéjében, mert tréflik lesznek, még akkor is, ha nem egyszerre mossuk el őket. Használjunk kiemelhető öblítőtálat. Hasonló módon a szárítórácsot is különböztessük meg: például legyen más színű műanyagból.
  • A mosogatógépet mind húsos, mind tejes edények elmosására szabad használni, ha külön-külön rácsot használunk hozzájuk, és a két mosogatás között üresen járatjuk. Nem kell az egész programot végigfuttatni, elég a tisztító- és az öblítőprogram. (Más szaktekintélyek ez ellen foglalnak állást, és még a fenti előírások betartása mellett sem engedélyezik ugyanannak a mosogatógépnek a használatát.)
  • Elterjedt gyakorlat, hogy más-más színű vagy mintájú törlőrongyot használnak a húsos és tejes edényekhez. Ezt csak ajánlani lehet, mert így nem fordulhat elő, hogy a húsos tányérhoz használt ruhával véletlenül tejest törölgetünk, vagy fordítva.
  • Ha ketten esznek egy asztalnál, és az egyik húsost eszik, a másik tejest, pontosan el kell különíteni ételeiket egymástól, például úgy, hogy külön abrosz vagy tányéralátét fölött esznek.
  • A növényi eredetű, „színre-szagra” tejtermékhez (vajhoz, tejszínhez, fagylalthoz stb.) hasonlító ételeket változatos módon lehet a kóser főzésben felhasználni. Használatuk ellen nem lehet háláchikus alapon kifogást emelni. De miután könnyen összetéveszthetőek azzal az étellel, amelyet utánoznak, célszerű őket jól elkülönített edényben vagy dobozban tartani, miután a bölcsek szerint „a törvényszegés látszatát” is kerülni kell.
  • Nem minden, „nem tejes” felirattal árusított kávétejpor felel meg a kásrut szerinti nem tejesnek. A tejből kivont nátrium-kazeinátot tartalmazó tejporokat nem szabad húsos ételhez használni.
  • A nem áteresztő anyagú üvegedények többnyire használhatók akár húsos, akár tejes ételekhez. De nem elég egy üvegszerviz, mert nem szabad ugyanazt az edényt használni húsoshoz és tejeshez.
  • Vizet ihatunk ugyanabból a pohárból húsos és tejes ételhez is. A pyrex- és más hőállóüveg edények közül ne használjuk ugyanazt a tejeshez, mint a húsoshoz. (Az intenzív hő megváltoztatja kémiai tulajdonságaikat, és anyaguk áteresztővé válhat.)
  • Vásárláskor és főzéskor ügyelni kell arra, hogy kóser terméket vegyünk, akár húsos, akár tejes vagy párve ételt akarunk készíteni. Az élelmiszerek gyártásában használatos eljárások gyakran ismeretlenek a kóser vásárló előtt. Például a mono- és digliceridek vagy az emulgálószerek növényi és állati zsírból egyaránt előállíthatók, tehát lehetnek kóserok vagy tréflik. A laktóz tejből is és melaszból is készülhet, eszerint lehet tejes vagy párve. A „zsiradék” szó majdnem mindig sertészsírt vagy más állati eredetű zsírt jelent. Ezért olyan fontos, hogy megnézzük a kósersági tanúsítványt.

 

Egyéb tilalmak

  • A Tóra szerint tilos az ülőideget – héberül gid hánásét – elfogyasztani, amely a négylábúak hátsó fertályán fut keresztül. Ha ezt az ínt és a közvetlenül mellette futó vérereket eltávolítjuk, felhasználhatjuk a hátsórész húsát. Ennek az ínnak a kimetszése a zsidóság egész története folyamán kötelező volt, és ma is az. Amerikában, ahol drága a munkaerő, a húsipar nem hajlandó különösebb figyelmet fordítani erre az előírásra, és a mészárosok sem mind értenek hozzá, hogyan kell végrehajtani. Ezért a kóserul levágott állatok egész hátsó fertályát elkülönítik, és nem kóser húsként adják el. [Magyarországon szintén hasonlóképpen járnak el. A fordító.] Zsidónak nem szabad hátsórészből készült ételt ennie, ha az ülőideget nem vágták ki.
  • A Tóra ugyancsak tiltja a chélev nevű zsiradék használatát. Ezt a kóser mészáros el szokta távolítani. “…a marhának, a báránynak és a kecskének a kövérjéből semmit se egyenek meg…” (3Mózes 7:23-24.). Ez a zsír a belső szervek és a máj körül rakódik le, és különbözik az izmok körül és a bőr alatt lerakódott zsiradéktól, amelyet sumánnak neveznek. Bár a Tóra nem magyarázza meg, miért tesz különbséget a zsiradékok között, figyelemre méltó, hogy a legutóbbi biokémiai kutatások is felismerték ezt a különbséget.
  • A Tóra törvényei tiltják az olyan bor ivását, amelyet bálványimádással kapcsolatban használtak. Az ilyen bor neve jájin neszech. Elég, ha a bálványimádó csak hozzáért a borhoz, már tilos elfogyasztani. Azonkívül, hogy minden, amit bálványimádó ceremóniákhoz használtak, tiltott a zsidók számára, ez az előírás a nem zsidókkal való cimborálás, együtt mulatozás tilalmát is tartalmazza. A háláchá törvényei nem tekintik jájin neszechnek azt a bort, amely kapcsolatba került nem zsidóval, de a rabbinikus rendeletek kiterjesztették a tilalom hatályát minden, nem zsidó borra, amelyet sztám jénámnak hívnak. Ez a korlátozás nem vonatkozik a forralt borra, melyet jájin mevusálnak hívunk. A nem szőlőből készült borokra és azokra az italokra, amelyek gyümölcs vagy gabona lepárlásával készültek, sem bibliai, sem rabbinikus megszorítások nincsenek. 

Kóser étel nem kóser edényben

  • Minden főtt, sült, roston vagy nyárson puhított, rántott, pirított, párolt kóser élelmiszer, amelyhez tréfli edényt használnak – olyant, amiben előzőleg nem kóser húst, szárnyast, halat készítettek, vagy ami tejeshez is és húsoshoz is szolgált –, tréflivé válik, és fogyasztása tilos.
  • Minden kóser étel, amelyet kóser edényben készítettek el, de nem kóser – előzőleg nem kóser húshoz, halhoz, szárnyashoz használt vagy tejeshez is és húsoshoz is használatos – tányérra melegen tettek, tréflivé válik, és fogyasztása tilos. Ennek a tilalomnak az az alapja, hogy a meleg hatására a kóser étel magába szívja a tiltott étel nyomait, még akkor is, ha a tányér tisztára volt mosva. A Talmud bölcsei ugyan sok idővel azelőtt éltek, hogy a kémia egyáltalán tudománnyá vált volna, az általuk hozott szabályok mégis megfelelnek a kémia ismereteinek, amelyek szerint bizonyos reakciók, így a különböző testek molekulái közötti kölcsönhatások csak hő jelenlétében lépnek fel.
  • A fenti elv az alapja annak a szabálynak, hogy ha hideg kóser étel kerül kapcsolatba hideg és tiszta nem kóser eszközzel, az étel nem szennyeződik be: kóser marad, és meg szabad enni. (Ez alól csak akkor kell kivételt tenni, ha a kóser étel „tüzes” fűszereket – erős mustárt, fokhagymát, borsot, tormát stb. – tartalmaz.)
    • Ez az enyhítés lehetővé teszi, hogy az előírásokat betartó zsidóknak akkor se kelljen koplalniuk, ha nincsenek otthon, és nincs a közelben kóser étterem, vagy nem kóser házban vendégeskednek. Ehetnek hideg ételt – nyers kóser élelmiszert vagy konzervet – nem kóser étkészlettel is. (Ehetnek például hideg gyümölcsöt, friss zöldséget, konzervzöldséget, konzervhalat, például tonhalat vagy lazacot, tejtermékeket – tejet, tejszínt, vajat – vagy zabpelyhet, cornflakes-et, amit a világon mindenütt lehet kapni.)
  • A kávé, tea, kakaó fogyasztását a szaktekintélyek általában megengedik, feltéve, hogy az elkészítésükhöz használt edény csak ezt a célt szolgálja.
  • Ugyanez vonatkozik a főtt tojásra is. A tréfli edényben főzött tojás ugyanis tulajdonképpen tréflinek számít, mert a tojáshéj porózus, és átengedi a nyomelemeket.
  • Vigyázni kell a kenyérvásárlásnál. Európa egyes országaiban a kenyérfajták többnyire nem tartalmaznak tréfli adalékokat, csak lisztet és vizet, így szükség esetén fogyaszthatók. Amerikában azonban gyakran tesznek a tésztába disznózsírt, amitől a kenyér tréfli lesz. Még ha a kenyérbe nem tesznek is disznózsírt, a sütőlap vagy a tepsi kizsírozásához azt használnak, vagy olyan lapon sütik a kenyeret, amin előzőleg disznózsíros tészta volt. (A fehér kenyér tésztáját gyakran „gazdagítják” tejjel, amitől tejessé válik, így nem ehető mindenhez: ez újabb problémát jelent, még ha a disznózsír kérdése megoldódott is.) A torták, piskóták és egyéb sütemények tésztájában is gyakran van disznózsír vagy más állati eredetű zsiradék.
  • Ha nem kóser helyen gyümölcs- vagy zöldségsalátát rendelünk, kössük ki, hogy ne tegyenek rá nem kóser lét (például borecetet), öntetet vagy nem kóser halból származó olajt!
  • Jusson eszünkbe, hogy ezek a „szélső határok”, amelyekig elmehetünk, ha nem kóser helyen eszünk! A vallásos zsidók, ha csak lehet, nem esznek nem kóser helyen: utazáskor például magukkal viszik az ennivalót. De szerencsére a világ legtöbb nagyvárosában van kóser étterem. A belföldi és nemzetközi repülő- és vízijáratokon is lehet előzetes rendelés alapján kóser ellátást kapni.
  • Az engedmények csak rendkívüli helyzetekre: utazásra, nem kóser házban – akár zsidóknál, akár nem zsidóknál – tett látogatásra vonatkoznak, vagy ha valaki olyan közfunkciót tölt be, amellyel együtt jár a nem zsidó támogatókkal való gyakori együttlét. Ilyen alkalmakkor a zsidó például azzal bizonyíthatja zsidóságát, hogy a fentiek szerint étkezik. Ezzel különbözteti meg magát azoktól, akikre nem vonatkoznak a Szerződés feltételei. Nem élhetünk az engedményekkel, ha zsidó szervezet által rendezett, nem kóser vacsorameghívásnak teszünk eleget. Akkor sem, ha a meghívó szervezet nem zsidó, de tagsága csak zsidókból áll, s akkor sem, ha zsidó család ad vacsorát valamilyen alkalomból. Ilyenkor előfordulhat, hogy a hívő zsidó, aki mindössze egy gyümölcssalátát fogyaszt, mialatt vallástalan hitsorsosai eszik a tréfli húst, tréfli szárnyasokat, tréfli halat – “másodrendű polgárnak” érzi magát saját hittestvérei között. A zsidók között nem szükséges tüntetnie azzal, hogy megtartja a zsidóság előírásait, hiszen a többiek is tagjai a Szövetségnek – de szégyenkeznie sem kell, amiért társai a zsidóságban a szeme láttára sértik meg a szent parancsolatokat. Azok a zsidó szervezetek és családok, amelyek ennyire figyelmetlenek hívő vendégeikkel szemben, és nem fordítanak rá gondot, hogy a meghívott ne kívülállónak érezze magát, hanem a többi vendéggel egyenrangúnak – akkor is, ha eleget akar tenni a vallási előírásoknak –, megérdemlik, hogy visszautasítsák meghívásukat.

A „kaserolás” módszerei

  • Ha tévedés történt, és egy húsos edényt vagy konyhaeszközt véletlenül tejeshez használtunk – vagy fordítva –, előfordulhat, hogy az illető edény vagy eszköz tréfli lett. Ez a körülményektől függ: hő jelenlétében mindig bekövetkezik ez a sajnálatos eredmény, és akkor is, ha mindkét dolog hideg volt ugyan, de huszonnégy órán át érintkeztek egymással. Ugyanez a helyzet, ha tréfli ételt készítettünk kóser edényben vagy eszközzel. Ilyenkor néha lehetséges a kaserolás (kóserolás), vagyis az edény vagy az eszköz újbóli kóserrá tétele.
  • A kaserolás műveletei változatosak. Történhet úgy, hogy az edényt forró vízbe merítjük – vagy fölötte gőzöljük –, úgy, hogy láng fölött vörösre izzítjuk, földbe ássuk stb. A módszer attól függ, hogy mire használjuk az illető eszközt, és hogyan szennyeződött be. Azokat, amelyeket meleg folyadékokhoz használunk, forró vízben tisztíthatjuk meg; azokat, amelyeket tűzre szoktunk rakni – tepsit, sütőlapot, sütőcsövet, nyársat, rostélyt –, „izzítással”, vagyis úgy, hogy az eszközt kitesszük a tűz melegének.
  • A legtöbb fém- és faeszközt – sőt az izraeli rabbinikus szaktekintélyek szerint a műanyagokat is – lehet kaserolni. A cserép-, zománc- és porcelánholmit nem lehet; azokat a holmikat sem, amelyeken rovátkák, mélyedések, kis lyukak, ragasztás utáni hajszálrepedések vannak, mert ezek nem tisztíthatók meg elég alaposan.
  • A forralással („hágolá”) történő kaserolás alapvető műveletei a következők:
    • A kaserolandó tárgyat először alaposan meg kell tisztítani, le kell sikálni.
    • Ezután legalább huszonnégy órán át nem szabad használni a tárgyat, sem az edényt, amelyben kaserolni fogjuk.
    • A huszonnégy óra elteltével a tárgyat forró vízbe merítjük.
    • Kivesszük a forró vízből, és hideg vízben leöblítjük.
  • Ha a kaserolandó tárgy például egy akkora fazék, amelyet nem tudunk még nagyobb edénybe meríteni, megtehetjük, hogy magát a fazekat töltjük meg csordultig vízzel, és addig forraljuk, míg a víz ki nem csordul belőle.
  • Az izzítással történő kaserolást ugyanígy végezzük, csak nem vízbe merítjük a tárgyat, hanem láng fölött tartjuk, míg vörösen nem izzik.
  • A sütőt és tűzhelyet, amelyet előzőleg nem kóser főzésre használtunk, szintén lehet kaserolni. Minden hozzáférhető részét alaposan meg kell tisztítani, azután fel kell fűteni a legmagasabb fokozatra, és fél órán át úgy hagyni. (Ugyanezt kell végigcsinálni Peszáchkor, amikor kikaseroljuk a tűzhelyből és a sütőből a chámécot, hogy peszáchdig – Peszáchra megfelelő – legyen.
  • Összegezve: hogy az edényt vagy eszközt lehet-e kaserolni, és milyen eljárással, az attól függ, milyen edényről van szó, és milyen módon vált tréflivé. Érdemes szakavatott rabbi tanácsát kikérni.

 

 

[1] Onkelosz, aki rendszerint igen hűségesen adja vissza a héber szöveget, ezt így fordítja: „Ne egyél húst és tejet!”

Megszakítás