20. 📖 Kitzur Sulchan Aruch

Az előimádkozó tefilája ismétlésének szabályai

Az előimádkozó tefilája ismétlésének szabályai (12 pontban)
1. Mikor az előimádkozó halkan mondott tefilája után kilépett, maradjon ott állva négy rőf jártányi ideig, azután menjen vissza a helyére, mondja halkan a Hásém szefátáj tiftách írás versét és kezdje hangosan Báruch Átá -val. Mindenki vigyázzon, hogy akkor hallgasson, hogy jól meghallja és figyelje, amit az mond, mondja minden bráchánál Isten nevének említése után az: “áldassék Ő és áldassék neve!” és a bráchá befejezése után az ťáménŤ szavakat. Még Tórát tanulni is tilos azalatt, hogy az előimádkozó a tefilát ismétli és mondani sem kell, hogy annál inkább kell tartózkodni a fölösleges, hiú beszédtől. Kinek nem esik nehezére (ki könnyen veszi), álljon, mintha maga mondaná a Semóné eszrét, vagy csukja be a szemeit, vagy nézze az imakönyvben, mit az előimádkozó mond. Némelyek mindjárt a Kedusá után le szokták venni a Rási szerint összeállított tefilint és veszik fel a rábénu Tám szerint összeállítottat, de helytelenül, szabálytalanul teszik.
2. Amikor az előimádkozó a tefilát ismétli, mivel maga már halkan magában elmondotta és csak a hallgatók miatt ismétli, azért kell, hogy legalább kilencen hallgassák és feleljenek, – hogy áldásmondásai haszontalanul elmondott bráchák ne legyenek. És ezért ha éppen csak tízen vannak, vigyázzon az előimádkozó és csak akkor kezdje a tefilá ismétlését, mikor már mindenki befejezte az imáját, hogy brácháira felelhessenek.
3. Ügyelnie kell az előimádkozónak arra, hogy mikor befejezi az egyik bráchát, ne kezdjen mindjárt a másikba, míg a közösség nagyobb része ámén-nal nem felelt. Ha pedig mindjárt belekapott a másik bráchába, pl. befejezte a Mágén Ávráhám bráchát és azonnal folytatta az Átá gibor-ral, akkor mihelyst ő már az Átá gibor bráchászakaszt elkezdette, nem mondhatnak áment az előbbire és az ámén elmulasztásáért őt terheli a büntetés.
4. A Kedusánál mindenki úgy illessze össze a lábait, hogy együtt legyenek, mintha egy lába volna (mint Jechezkél próféta 1:7.) mondja: lábuk egyenes láb) és mikor 3-szor a Kádos, majd a Báruch, végül a Vejimloch szavakkal kezdődő mondatot mondják, emelje fel egy kissé a testét és a sarkát a magasba. Szokás a szemeket is az Ég felé emelni, de helyes, ha amellett becsukják.
5. Ha az előimádkozó a Modim szakaszba kezd, az egész közösség meghajtja magát és a bölcseink által elrendelt Modim imát mondja el végig meghajolva. Aki éppen maga is Semóné eszrét (a 18 áldásmondás imáját) mondja és hallja, hogy az előimádkozó a Modim-hoz ér, ha éppen valamely bráchászakasz közepén tart, szintén meghajlik, de ha a bráchászakasz elején, vagy végén tart, ne hajoljék meg, mert tilos még más bráchászakasz elején vagy végén meghajolni, mint amelynél tanítóink – áld. eml. – azt elrendelték. (L. fentebb 18. fejezet 11. p.)
6. Az előimádkozó a szim sálom szakasz előtt az Elohénu veElohéj Ávoténu bárchénu imát is elmondja, az abban idézett áldás vesijmerechá szavára a közösség azt mondja: Kén, jehi rácon! Úgy legyen! de ne mondjon ámént -t, ugyanígy a vihuneká és a sálom szavaknál. Ezt az imát csak a reggeli és muszáf (pótimában) mondja, de a délutáni minchánál nem, csak a közösség böjtnapján, mikor a délutáni tefilában is a szim sálom-ot mondanak, mondja az előimádkozó az Elohénu veElohéj Ávoténu szakaszt is. Nem mondják ezt a gyászoló családnál és nem áv hó 9-én (Tisábeáv) reggeli imájában.
7. Miután az előimádkozó a tefilát befejezte, mondja el halkan magában a Jihju lerácon imát, de nem kell 3 lépést hátrafelé tennie, támaszkodhatik a következő Kádisnál teendő 3 lépésére.
8. Ha a hitközség böjtjén olyan tíz ember van az imaházban, akik egész napon át böjtölnek, az előimádkozó a reggeli és délutáni Semóné eszré imában az Ánénu imát mondja el a Refénu bráchászakasz előtt. Ha tévedett és nem mondotta, de eszébe jut, mielőtt a következő Refénu szakasz bráchájában Isten nevét említette, mondja el az Ánénu-t és ismételje a Refénu szakaszt. Ha erre csak a szakaszt befejező bráchában Isten nevének az említése után jön rá, fejezze be a bráchát, mondja tovább az áldásmondásokat és csak később a Semá kolénu bráchá szakaszában mondja az Ánénu-t és fejezze be azt a Semá kolénu bráchával, mint az egyedül imádkozó böjtölő. Ha ott is elfeledte, mondja el a tefilá befejezése után a végbráchá nélkül.
9. Az előimádkozó csak akkor ismétli hangosan a Semóné eszré imát, ha legalább hatan vannak, a minján többsége, kik akkor imádkoznak, de ha nincs ott hat ember, ki akkor imádkozik, ne mondják hangosan a tefilát, hanem egy ember mondja el a tefilát hangosan a HáÉl hákádos-ig, a Kedusá utánig, azután az is folytassa halkan magában.
10. A tévedések minden esetében, mikor az egyes ember az imát ismételni tartozik, köteles az előimádkozó is, ha tévedett, hangos imáját megismételni, kivéve a ros chodes és chol hamoed reggeli tefiláját, mert ha akkor tévedett és nem mondta benne az arra a napra rendelt Jáále vejávo-t és nem vette észre, csak mikor a tefilát befejezte, a közösség kímélése céljából nem köteles az ima ismétlésére, támaszkodhatunk arra, hogy a későbbi muszáf imában fog a nap jelentőségéről még megemlékezni; ha azonban eszébe jutott, mielőtt imáját bevégezte, kezdje újból a recé szakaszától, az már nem számit a közösség fárasztásának.
31. Kötelessége az embernek, hogy Kedusát mondjon a közösséggel és éppenúgy kötelesség ámént mondani a HáÉl hákádos meg a Soméá tefilá bráchák után, ugyanígy a Kedusá és a Kádis ima után, melyet az előimádkozó mond és meg kell hajolnia együtt a közösséggel a Modim imánál. Ha tehát oly későn jött az imaházba, hogy nem mondhatja már a Semóne eszré imát a közösséggel együtt és kénytelen magában imádkozni, köteles, kivéve ha az ima megszabott ideje különben elmúlna, ügyelni arra, hogy maga a Semóne eszrét ne olyankor mondja, mikor ez említett dolgokra feleletét elmulasztaná, inkább várjon míg felelhet és csak azután mondja a Semóne eszrét. De ne várjon a Gáál Jiszráél bráchá és a tefilá között, mert a szavakat közvetlen a Semóné eszré megkezdése előtt kell mondania, nem szabad a két imát még más imával sem megszakítania, várjon inkább a Sirá chádásá szakasz előtt.
12. Ki magában mondja egyedül a Semone eszré imát és mikor abban a Mechájé hámétim bráchát befejezi, mondja éppen a közösség az Uvá LeCion vagy a Jocér imában a Kedusát, ne mondja velök a három Kádos-sal kezdő imaverset, mert a Kedusák nem egyenlők, de ha a közösség a muszáf Kedusát mondja, ő pedig a reggeli ima Kedusájánál tart, mondhatja velök és megfordítva, mert ezek a Kedusák egyenlők.

  • Küldés emailben

Fejezetek