44. 📖 Kitzur Sulchan Aruch

Az ebéd utáni kézmosás és ima szabályai

Az ebéd utáni kézmosás és ima szabályai (18 pontban)
1. Az ebéd utáni kézmosást sokan könnyedén veszik, de helyes, ha az istenfélő ember gondot fordít rája. A kéz ujjait csak második ízükig kell lemosni, mielőtt megtörli, hajtsa lefelé a kezeit. Aki előimádkozik, az mossa meg kezeit először.
2. Ne öntsék le kezüket a föld fölött, hol emberek járnak, mert gonosz erő van ezen a vízen, hanem öntse le edénybe, vagy az asztal alatt, szárítsa le kezeit, azután mondja el az evés utáni asztali imát. A kézmosás és ima közben ne beszéljen.
3. A terítőt és a kenyeret csak az ebéd utáni ima után szabad eltávolítani, hogy az ima alatt ott feküdjék a kenyér az asztalon, mutatván ezzel is, hogy van áldás az Örökkévalótól – áldassék neve! – hogy ettünk is, maradt is. Miként Elisá mondotta a szolgájának (2Királyok 4:43.): »mert így szól az Örökkévaló, esznek és még marad is«. Továbbá mert az áldás »a semmin« nem nyugodhatik, csak valamin, ami ott van, mint Elisá mondta Ovádjá asszonyának (2Királyok 2:4.): »mid van a házban?«
4. A késeket már az asztali ima előtt szokták eltávolítani, vagy befedni, mert az asztal olyan mint az oltár, az oltárról pedig azt mondja a Tóra (5Mózes 27:5.): »ne lengess fölötte vasat«, mert a vas megrövidíti, az oltár meghosszabbítja az ember életét, nem volna helyén, hogy az élet megrövidítője lengettessék meg a meghosszabbítója fölött. Az asztal is meghosszabbítja az ember életét és kiengeszteli bűneit, idegenek megvendégelésével, mert nagy a hatalma a vendéglátásnak, az isteni fenség száll le általa. Némely helyen nem fedik be sábát és ünnepnapon, csak hétköznapon, mert Észáv ereje lévén a vas, sábát és ünnepnapon azonban nincsen sátán, sem csapás. És Izráel szokásai olyanok, mint a Tóra törvénye.
5. Ha nem is evett, csak egy olajbogyó nagyságú kenyeret, már el kell mondania az asztali imát.
6. Ne mondja el az asztali imát sem állva, sem járva, hanem csak ülve, még akkor se, ha házában járkálva, vagy állva, vagy ledőlve evett, mikor imádkoznia kell, csak ülve teheti, mert nyugodtabban irányíthatja figyelmét reája. Kerevetre dőlve sem szabad imádkoznia, mert az a gőgös fennhéjázás módja, hanem üljön, vegye magára a felső kabátját, tegye a fejére a kalapját, hogy Istenfélelem legyen rajta és keltse fel áhítatát, hogy Istenfélelemmel és tisztelettel imádkozzék és ne tegyen semmi mást, amikor imádkozik.
7. A hallgatók ámén-nal szoktak felelni az asztali imában háRáchámán szóval kezdődő könyörgő mondatok után, mint a Midrás mondja: aki hallja, hogy társa valamiért könyörög, avagy Izraelt áldja – akár Isten nevének említése nélkül is – köteles rá áménnal felelni.
8. Ha elmulasztotta és oly sokáig várt az asztali ima elmondásával, mint az emésztés ideje, azaz míg újra éhes kezdett lenni, mulasztása jóvá nem tehető, az asztali imát már el nem mondhatja. Az emésztés ideje némelyek szerint 1 1/5 óra = 72 perc. Nagyobb lakomáknál azonban az evés és az ima közben ennél az időnél huzamosabban is ülnek az asztalnál, mert közben isznak és csemegéket is esznek, a leghelyesebb mégis, ha az imával nem várnak soká.
9. Ha elmulasztotta és az asztali ima előtt távozott helyéről, ha van ott, ahol épp tartózkodik, egy kis darab kenyér, egye meg ottan a hámoci bráchá nélkül (1. fent 42. fej. 19. p.) és mondja el ott az asztali imát; ha nincsen ott semmi kenyere, vissza kell menni a helyére imádkozni. Ha ez oly messze van, hogy félő, mire visszaér, az emésztés ideje is elmúlik, mondja el az asztali imát ott, ahol van.
10. Oly sábáton, melyre újhold, ünnep, vagy félünnep esik, az asztali imában először a sábáti Recé imaszakaszt mondják el és csak azután az ünnepi imaszakaszt, mert a sábát állandóbb és szenteltebb amazoknál.
11. Aki elfeledte és nem tudja biztosan elmondotta-e már az asztali imát vagy sem, ha jóllakott (akkor az imádságot a Tóra rendeli) el kell mondania újból. Ugyanígy, ha valaki az asztali ima közben elaludt és mikor felébredt, nem tudja hol hagyta abba, kezdje előlről. Ha nő kételkedik abban, imádkozott-e vagy sem, nem kell ismételnie.
12. Ha sábát napján tévedett és nem mondta el a Recé szakaszt, vagy ünnepnapon nem mondta el a Jáále vejávo szakaszát, ha erre akkor eszmélt rá, mielőtt a Báruch Átá Hásém boné beráchámáv Jerusáláljim bráchában Isten nevét megemlítette, mondja el akkor mindjárt a Recé vagy Jáále vájávo imaszakaszokat és azután kezdje újra a Uvenéj Jerusálájim szakaszát. De ha csak akkor jutott eszébe, mikor az említett bráchában Isten nevét már kimondotta, fejezze be a boné beráchámáv Jerusáláljim bráchát és sábát napján mondja mindjárt a következő bráchát: »Légy áldott Örökkévaló Istenünk, a világ királya, aki szeretettel adta Izráel népének nyugalomra sábátjait, jelül és szövetségül, légy áldott Örökkévaló, ki a sábátot megszentelted«. Ünnepnapján pedig mondja ezt: »Légy áldott Örökkévaló Istenünk, a világ királya, ki ünnepeket szánt Izráel népének vigalomra és örömre, a … ünnep a napját, légy áldott Örökkévaló, ki megszenteli Izraelt és az ünnepi időket.« Ha valamely ünnep sábát napjára esett és elfeledte a Recé és Jáále vejávo szakaszt is mondja el a következőket: »Légy áldott Örökkévaló, Istenünk, a világ királya, ki szeretettel adott Izráel népének sábátokat nyugalomra, jelül és szövetségül és ünnepnapokat vigalomra és örömre, a… ez ünnepnapját, »légy áldott Örökkévaló, ki megszenteled a sábátot, Izraelt és az ünnepi időket«. Ha csak a Recé szakaszt mondotta és a Jáále vejávo szakaszt nem, mondja el a fentebbi, csak ünnepre szóló áldást, ha pedig a Jáále vejávo szakaszt mondotta és a Recé -t nem, mondja el a fentebbi, csak sábátra szóló áldásmondatot.
13. Ha csak akkor jött rá a mulasztásra, mikor már a következő Báruch Átá Hásém háÉl ávinu bráchá szavaiba kezdett, hacsak a Báruch szót is mondotta, nem teheti többet a fenti az Áser nátán bráchával jóvá a hibát, azért, ha ez a két első sábát lakománál történt, kezdje újból az asztali ima elején. Ha pedig itt, ahol tartott, nem mondott egyebet a Báruch Átá Hásém bráchá kezdetnél, mondja utána a lámdéni chukechá »taníts meg törvényeidre« szavakat, (melyek azt teljes zsoltárversre egészítik ki), hogy az Isten nevét hiába ki ne mondja, azután kezdje előlről az asztali imát. De a harmadik lakománál, mikor még sábát napján sem okvetlen kötelesség kenyeret enni, még kevésbé ünnep napján, az asztali ima tehát már nem kötelesség aznap, azért ne kezdje előlről, hanem folytassa és fejezze be így az asztali imát. Ha a hiba azonban oly helyen jutott eszébe, hol a fenti Áser nátán stb. bráchával helyrehozhatja, kötelessége azt helyrehozni akármennyi lakománál, amelyet eszik.
14. Ha újhold napján tévedett és nem mondotta a Jáále vejávo imaszakaszt, mondja a következő bráchát: »Légy áldott Örökkévaló, Istenünk a világ királya, ki újholdakat adott Izrael népének emlékezetre«, de ne fejezze be bráchávéggel (és ebben nincs különbség akár este, akár nappal mondja). Ha félünnepen nem mondotta el a Jáále vejávo szakaszt, mondja a következőket: »Légy áldott Örökkévaló, a világ királya, ki ünnepeket adott Izráel népének vigalomra és örömre, a … ez ünnepnapját légy áldott, Örökkévaló, ki megszenteli Izráelt és az ünnepi időket. Ros hasáná (újév) napján ezt mondja: »Légy áldott Örökkévaló Istenünk, a világok királya, ki ünnepeket adott Izráél népének, a megemlékezés napját. Ha azonban csak akkor vette ezt észre, mikor a következő bráchát már elkezdette, nem kell újból előlről kezdenie, mert ros hásáná, újhold és félünnep napján nem kell okvetlen kenyeret ennie.
15. Ha a ros chódes sábátra esik és elfeledte úgy a Recé mint a Jáále vejávo imaszakaszokat, amikor ráeszmél, foglalja bele a pótló Áser nátán áldásmondás kezdetén és végén is az újholdat is és mondja: »aki adott szeretettel sábátokat nyugalomra Izráel népének és újholdakat megemlékezésül, légy áldott Örökkévaló, ki megszenteli a sábátot, Izráelt és az újholdat«, habár újhold napján nem így végzi a pótlóáldást, de mert sábát miatt így mondja, megemlíti benne az újholdat is. Ha a Recé szakaszt elmondta, a Jáále vejávo szakaszt hagyta el és nem jutott eszébe, csak mikor már a következő bráchába kezdett, nem kell előlről ismételnie, mert hiszen a sábátra vonatkozó szakaszt mondotta, az újhold miatt előlről kezdenie nem kell. Ha azonban a Jáále vejávo szakaszt mondta és a Recé szakaszt nem mondotta, és a sábát szakasz miatt előlről kell az asztali imát kezdenie, az ismétlésnél a Jáále vejávo imaszakaszt is újból kell mondania. Ugyanez a szabály a félünnepre vagy ros hasánára.
16. Ha chánuka vagy purim napján feledte el az Ál hániszim imát mondani és csak akkor jut eszébe, mikor a bráchá végezténél Isten nevét a Báruch Átá Hásém szavakban már kiejtette, ne kezdje előlről, hanem a Háráchámán imában mondja el a következőket: »az Irgalmas műveljen csodákat és csodatetteket érettünk is, miként művelt apáinkért ama napokban ezen időtájban Mátitjáhu napjaiban . . .« stb. Vagy: »Mordecháj és Eszter napjaiban …« stb.
17. Ha valaki sábát délután evett és közben rásötétedett, mert a mááriv (az esti) imát még nem imádkozta, étkezés utáni imájában mondja el a Recé szakaszát, ugyanígy kell tennie ünnepnapon, ros-chodes, chánuka és purim napján is, mert mikor enni kezdett, még nappal volt, meg kell asztali imájában még emlékeznie a nap jelentőségéről, habár már este van, amikor imádkozik. Ha erev ros chodes újhold előtti napon étkezett volt és lakomája az éjszakába húzódott és még este is eszik egy olajbogyó nagyságú kenyeret, mondja el Jáále vejávo -t. Ugyanígy kell tennie, ha a következő nap chánuka és purim, (az ál hániszim imával). Ha még sábát volt, mikor enni kezdett, lakomája az éjszakába húzódott és este is evett egy olajbogyó nagyságú kenyeret, másnap pedig újhold van, mondja el a Recé és a Jáále vejávo imákat is, ugyanígy kell tennie chánukakor és purimkor, mások vitatják ezt, mert a kettő mintegy ellentmond egymásnak (vagy sábát van még, vagy ros chodes van már) azért tartózkodjék az ember attól, hogy az este beállta után is kenyeret egyék.
18. Ha az asztalnál bálványimádó is ül, az asztali imában így mondják: »bennünket a szövetség gyermekeit mindnyájunkat együtt«.

  • Küldés emailben

Fejezetek