4. 📖 – II. kötet A Biblia, a Talmud és a Chaszid filozófia

Az Atyák bölcs tanításai

Az Atyák bölcs tanításai

 

A Misná Ávot című külön traktátusa, amely a zsidó bölcsek, a tanaiták nemzedékeinek sok száz év során (az i. e. 4. és i. sz. 2. század között) született bölcs erkölcsi mondásait, tanításait öleli fel.

A Peszách utáni első szombattól egészen a Ros Hásáná (zsidó újév) előtti szombatig a Minchá (délutani) ima után olvasunk egy-egy fejezetet, így összesen négyszer fejezzük be. Elhagyjuk az Atyák olvasását, ha Sávuot (a Tóraadás ünnepe) szombatra esik, illetve ha Tisá BöÁv (böjtnap) vagy előnapja szombat. A negyedik ciklusban csak három vagy négy szombat lehetséges, így értelemszerűen a két vagy három utolsó szombaton két-két fejezetet mondunk.

 4.fejezet

Minden zsidónak része van a túlvilági üdvösségben, ahogyan meg is van írva: „Néped pedig egytől egyig igaz: örökre birtokolni fogja az országot ültetvényeim csemetéje, kezem műve a Magam dicsőségére.” (Jesájá 60:21.)

(Misná, Szánhedrin 90a.)

  1. Ben Zomá mondotta: „Ki számíthat bölcsnek? Aki mindenkitől hajlandó tanulni. Ahogy az Írás mondja: »Minden tanítómtól okultam, mert intelmeiden elmélkedem.« (Zsoltárok 119:99.) Ki az igazi hős? Aki legyőzi indulatát, ösztönét. Ahogyan le van írva: »Többet ér a hosszan tűrő a hősnél, és aki indulatain uralkodik, a városhódítónál…« (Példabeszédek 16:32.) Ki mondható gazdagnak? Aki elégedett azzal, amije van, mint az Írás tanúskodik róla: »Ha kezed munkáját élvezed, boldog vagy, és üdv neked…« (Zsoltárok 128:2.) Boldog vagy ezen a világon, és üdv neked a túlvilágon. No és ki a tiszteletre méltó? Aki embertársait tiszteli, ahogy az Írás mondja: »Tisztelőimet én is tisztelem, akik pedig gyaláznak, azok megvetésben részesülnek.«” (1Sámuel 2:30.)
  2. Ben Ázáj szokta mondani: „Légy fürge a kevésbé súlyosnak látszó micvá teljesítésében is, és menekülj a vétek elől! Ugyanis az egyik érdem maga után vonja a másikat, míg az egyik vétek vonzza a másikat. A jó cselekedet legszebb jutalma, hogy másik jó cselekedet következik utána, míg a bűn legsúlyosabb büntetése, hogy további vétkek erednek nyomában.”
  3. Ugyancsak ő (Ben Ázáj) mondotta: „Ne nézz le senkit, és ne tarts lehetetlennek semmit, mert nincs olyan ember, akinek ne jönne el az ideje, és nincs olyan dolog, ami valahol ne lenne helyénvaló.”
  4. A jávnei Lövitász rabbi szokta mondani: „Igen nagyon légy alázatos lelkű, mert az ember egyetlen biztos reménye a temető férge.”

Jochánán ben Broká rabbi szokta mondani: „Aki megszentségteleníti Isten nevét titokban, megbűnhődik érte nyilvánosan, akár szándékosan, akár meggondolatlanságból tette, amit tett.”

  1. Jismáél ben Joszé rabbi szokta mondani: „Aki azért tanul, hogy taníthasson, módjában lesz tanulni és tanítani, aki azonban azért tanul, hogy aszerint cselekedjen, módjában lesz (vagyis minden segítséget megkap ahhoz), hogy tanuljon, tanítson, valamint hogy a Tant megtarthassa és gyakorolhassa.”

Cádok rabbi szokta mondani: „Ne vond ki magad a közösségből, ne viselkedj ügyvéd módjára, és ne tedd a Tórát mint koronát a fejedre, hogy kérkedj vele, se ne használd mint fejszét, amellyel megélhetést »hasogatsz« magadnak. Ebben az értelemben mondta Hilél is: »Aki a Tan koronáját önös célokra használja, az elvész.« Ebből az következik, hogy aki hasznot húz a Tórából, az már ezen a világon kiveszi a jussát a túlvilági életből.”

  1. Joszé rabbi mondotta: „Aki a Tórát tiszteli, az maga is tiszteletre méltó. Aki pedig a Tant megveti, azt embertársai is megvetik.”
  2. Jismáél rabbi, az ő fia szokta mondani: „Aki kibújik az ítélkezés kötelessége alól (ha vannak nála avatottabb bírák), az mentesül a gyűlölettől, az igaztalan haszontól és a hamis eskütől. Az azonban, aki elbizakodottságában felületesen és felelőtlenül ítélkezik, buta, rossz, faragatlan, durva ember.
  3. Ugyancsak ő (Jismáél rabbi) szokta mondani: „Ne hozz magadban (egyedül) bírói ítéletet, mert ezt csak az Egy (a Jóisten) teheti! Ezenkívül ne mondd bíró társaidnak: »Fogadjátok el véleményemet!«, mert ezt ők mondhatják neked (hisz ők a többség), de nem te nekik!”
  4. Jonátán rabbi szokta mondani: „Aki szegény ember létére megtartja a Tórát, a végén jómódúként fogja megtartani. Aki pedig elhanyagolja a Tórát jómódban, az a végén szegény emberként lesz kénytelen elhanyagolni…”
  5. Méir rabbi szokta mondani: „Keveset kereskedj, és többet foglalkozz a Tórával! Légy szerény és alázatos mindenkivel szemben! Ha hagyod, hogy akadályozzanak a Tóra-tanulásban, biztos lehetsz, hogy sok akadály gördül eléd. Ha viszont fáradozol a Tóra elsajátításán, van neki miből jutalmaznia téged.”
  6. Eliezer ben Jákob rabbi szokta mondani: „Minden jó cselekedettel, amit ember tesz, vagyis minden micvával, amit teljesít, egy ügyvédet, illetve szószólót szerez magának. Ezzel szemben minden elkövetett bűnnel egy vádló születik. A megértés és a jó cselekedetek védőpajzsul szolgálnak a büntetés elhárítására.”

Rabbi Jochánán, a Cipész mondotta: „Minden gyűlés, amely önzetlen és konstruktív célt szolgál, maradandó eredményeket tud felmutatni. Az olyan gyülekezet azonban, amely nem önzetlen és konstruktív, hanem öncélú, teljesen eredménytelen marad.”

  1. Elázár ben Sámuá rabbi szokta mondani: „Legyen számodra tanítványod becsülete olyan, mint a magadé, tanulótársad becsülete olyan, mint mesteredé, míg mestered tekintélye legyen olyan a szemedben, mint Isten fensége!”
  2. Jehudá rabbi szokta mondani: „Légy nagyon elővigyázatos a Tan művelésében, mert itt egy jóhiszemű tévedés olyannak számít, mintha szándékos lenne!”

Simon rabbi mondotta: „Háromféle korona létezik: 1. a Tóra koronája, 2. a papi méltóság koronája és 3. a királyi korona. De a jó hírnév koronája mindnél többet ér.”

  1. Nehoráj rabbi szokta mondani: „Száműzd magad (vagyis vándorolj) egy olyan helyre, ahol Tórát lehet tanulni (ahol jó jesivá van), és ne gondold, hogy a Tóra majd házhoz jön neked, vagy hogy majd a társaid által fogod tanulni és tartani. És főleg pedig ne bízd magad a saját eszedre…”
  2. Jánáj rabbi szokta mondani: „Nincs módunkban sem felfogni, sem megmagyarázni akár a rosszak jólétét, akár az igazak szenvedéseit…”

Mátjá ben Chárás rabbi szokta mondani: „Igyekezz előre köszönni minden embernek, és légy az oroszlánok utolsója, de ne légy a rókák elseje!”

  1. Jákob rabbi mondotta: „Ez a világ olyan, mint a túlvilági üdvösség előcsarnoka. Hozd rendbe magad az előcsarnokban, hogy beléphess a nagyterembe!”
  2. Ugyancsak ő (Jákob rabbi) mondotta: „Többet ér egy óra megtérésben és jó cselekedetben ezen a világon, mint a túlvilági üdvösség, (viszont) többet ér egyórányi lelki béke a másvilágon, mint az egész élet ezen a világon.”
  3. Simon ben Elázár rabbi mondta: „Ne próbáld kiengesztelni felebarátodat, amikor haragszik, ne vigasztald, amikor halottja előtte fekszik, ne firtasd fogadalmát, és igyekezz nem odanézni, amikor valami rosszat tesz!”
  4. Smuél Hákátán (a szerény) szokta (az alábbi Írás-verset) idézni: „Ha ellenséged elesik, ne örülj, és ha elbotlik, ne örvendjen szíved, mert látja Isten, és ez visszatetsző szemében, és akkor haragja feléd fordul!” (Példabeszédek 24:17–18.)
  5. Elisá ben Ávujá mondotta: „Amit gyerekkorában tanul valaki, az olyan, mint a tintaírás az új papíron, amit viszont öregkorában tanul valaki, az olyan, mint az írás a levakart papíron.”

A babilóniaiak falujából való Joszéf bár Jehudá szokta mondani: „Aki fiataloktól tanul, az olyan, mintha éretlen szőlőt enne, vagy újbort inna azonmód a sajtóból. Ezzel szemben aki a vénektől tanul, az olyan, mintha érett szőlőt enne vagy óbort inna.”

Méir rabbi szokta mondani: „Ne a kancsót nézd, hanem azt, hogy mi van benne! Van új kancsó, amely tele van óborral és van régi, antik kancsó, amelyben még újbor sincs.”

  1. Elázár Hákápár rabbi mondotta: „Az irigykedés, az élvhajhászás és a becsvágy kizavarják az embert a világból (vagyis megrövidítik az életét).”
  2. Ugyancsak ő (Elázár Hákápár) mondotta: „A szülöttek rendeltetése a halál, a halottaké a feltámadás, és az élőké a számadás. Hogy tudják, tudassák és tudvalévő legyen: Ő az Isten, Ő az Alkotó, Ő a Teremtő, Ő az Értő, Ő a Bíró, Ő a Tanú, Ő a Felperes és Ő az, aki majd ítéletet fog hozni, áldott legyen a Neve, aki előtt nincs igazságtalanság, sem feledés, sem részrehajlás, sem vesztegetés, hiszen minden az Övé. S tudd meg, hogy mindenért számot kell adni. Ne vigasztaljon rossz ösztönöd azzal, hogy a halálba menekülhetsz, mert hisz akaratod ellenére lettél teremtve, akaratod ellenére születtél, akaratod ellenére fogsz meghalni, és ugyancsak akaratod ellenére kell majd számot adnod a Királyok Királya előtt, áldassék a Neve!”

Chánánjá ben Ákásjá rabbi mondotta: „Az Örökkévaló, áldassék, azt akarta, hogy Izrael érdemeket szerezzen, és ezért sok tórai parancsolatot adott neki. Ahogyan meg van írva: »Az Örökkévaló kívánta, az Ő igazsága kedvéért, hogy naggyá és dicsővé tegye a Tórát.« (Jesájá 42:21.)”

(Misná, Mákot 23b.)

  • Küldés emailben

Fejezetek