143. 📖 Kitzur Sulchan Aruch

Az apa és anya megtisztelésének szabályai

Az apa és anya megtisztelésének szabályai (22 pontban)
1. Nagy gondot kell fordítani az apa és az anya megtisztelésére és a tőlük való félelemre, mert az Írás ezt a Mindenható, – dicsértessék neve! – iránt tartozó tisztelettel és félelemmel hasonlította össze. Meg vagyon írva (M. II. 19. 12.): »Tiszteld apádat és anyádat«, – és úgy vagyon írva. (Pldb. 3. 9.): »Tiszteld az Örökkévalót a vagyonoddal«. Az apára és anyára vonatkozólag azt írja (M. III. 19. 3.): »Mindenki félje az apját és az anyját« és (M. V. 6. 13.) azt írja: az Örökkévaló Istenedet féljed; amiként megparancsolta az Ő nagy nevének a tiszteletét és félelmét, akként parancsolta meg a szülők iránt való tiszteletet és a tőlük való félelmet. Hárman társak az ember létrejöttében: a Szent, -dicsértessék! – az apja és az anyja (a férfi magva a test fehér sejtrészeit, az anya magva a teste vörös sejtrészeit, a Szent – dicsértessék! – meg a lelket leheli belé: adja a szem látását, a fül hallását és a beszédet). Míg az ember megtiszteli apját és anyját, azt mondja a Szent, – dicsértessék! – olybá tudom be nékik, mintha közöttük lakoznék és engem tisztelnének meg.
2. Miben nyilvánuljon a tőlük való félelem? Ne álljon annak megállapított, kiszemelt helyére, hogy ott a vének tanácsában társaival álljon, sem az imánál megszokott helyére; ne üljön annak megállapított, kiszemelt helyére, ahol otthonában megtámaszkodva ülni szokott. Ne döntse (cáfolja) meg a szavait, ne mondjon ítéletet a színe előtt, még azt se mondja: az atyám szavait elfogadhatónak látom. Meddig kell mennie ennek a félelemnek? Ha a fiú tetszetős ruhába öltözötten ül a közösség élén, és jő az atyja és az anyja, leszakítják a ruháját, fejbe verik, szembe köpik, még se szégyenítse meg őket, ne sértse, ne bántsa őket, ne legyen dühös velök szemben, hanem hallgasson és féljen a királyok Királyától, a Szenttől, – dícsértessék! – aki ezt így rendelte. Valamely kár miatt azonban törvény elé idézheti őket.
3. Miben áll a megtisztelésük? Etesse, itassa, ruházza, takarja, vezesse be és ki őket (és l. f. 34. fej. 6. p.) és mindezt jó szívvel adja, barátságos arccal tegye. Mert ha egész nap a legjobb, legkövérebb falatokkal etetné is, de barátságtalan arcot mutat neki, büntetést szenvedne emiatt.
4. Ha az atyja vagy anyja alszanak és a fiúk boltkulcsa a fejük alatt van, tilos őket álmukból felriasztani, még ha ezáltal nagyobb haszontól esnék is el. De ha az atyját érné valamely haszon, ha felébreszti, – ha meg nem ébresztené fel, a haszon elmaradása fájna néki, kötelesség felébreszteni, minthogy örvendeznék rajta. Éppenígy micvakötelesség felkelteni, hogy zsinagógába vagy valamely micvára menjen, minthogy valamennyien kötelesek megtisztelni a Mindenhatót – dicsértessék! – (Chaje Adam a Jámborok könyve nevében.)
5. Ha valami dolga van a városban és tudja, hogy az atyja kedvéért kívánságát teljesítenék, bár tudja azt, hogy neki is megtennék, ne mondja: tegyétek meg a kedvemért, hanem mondja: tegyétek meg az apám miatt, hogy a megtisztelés az atyját érje.
6. Az anyja mondta neki: tedd meg ezt és ő megtette, ezután jött az apja és megkérdezte: ki mondotta neked, hogy ezt tedd? de ő érzi, ha megmondaná, hogy az anyja mondotta, az atyja haragudnék az anyjára, ne mondja meg neki, hogy az anyja tétette vele, még akkor se, ha az atyja emiatt ő rá fog haragudni. (Chaje Adam a Jámborok könyve nevében.)
7. Köteles felállani az atyja előtt és az anyja előtt.
8. Haláluk után is köteles tisztelni őket. Ha a gyász év tizenkét havában szóban vagy írásban megemlíti őket, mondja vagy írja ezt: én legyek fekvőhelyének az engesztelése (azaz, rám jöjjön mindaz a baj, amelyek ő reá jönnének); a tizenkét hó letelte után pedig, (amikor már a lelke amúgyis megkapta, amit kapnia kellett, mert Izrael gonoszainak ítélete, bűnhődése a gehinomban csak tizenkét hónapig tart), azt mondja vagy írja: legyen áldássá (áldott) az emléke a jövendő világban. Héberül mindkét nemre külön szól (l. fent. 26. fej. 22. p.).
9. Ha gonosz vagy bűnös ember is az atyja, tisztelje őt és féljen tőle, még a fattyú (törvénytelen házasságból született) ember is köteles tisztelni és félni az atyját. Vannak, kik azt mondják, hogy nem tartozik tisztelni gonosztevő atyját mindaddig, míg az bűnbánattal meg nem tér, de neki fájdalmat okozni, őt megbántani tilos. Helyesebb az első vélemény szerint szigorúbban venni.
10. Ha látja, hogy az atyja megszegi a tóra szavait, ne mondja neki: megszegted a tóra szavait, hanem mondja neki: apám, így meg így áll a tórában? Mintha csak kérdezne tőle és nem intené. Az apja megérti majd magától és nem szégyenkezik.
11. Ha az atyja mondja neki, hogy szegje meg a tóra szavait, akár cselekvésre felhívó, akár cselekvést tiltó parancsot, sőt akár a bölcseknek szavát, ne hallgasson reája, mert így vagyon írva (M. III. 19. 3.): Mindenki félje az anyját és az atyját és a sabboszaimat tartsátok meg, én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek. Egymás mellé állítja a sabboszt az atya és az anya iránt való félő tiszteletet, amivel azt jő mondani: habár intettelek az atya és anya iránt való félő tiszteletre, de ha azt mondja neked, szentségtelenítsd meg a sabboszt, ne hallgass reája és ugyanígy a többi parancs megszegése tekintetében sem. »Én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek«, te is, az atyád is kötelesek vagytok engem tisztelni, ezért ne hallgass rá, ha azt mondaná, hogy ne vedd semmibe (hiúsítsd meg) a szavaimat. A mesterek parancsai is a Mindenhatónak – dicsértessék! – a szavai, mert írva vagyon (M. V. 17. 11.): Ne térjél el az igétől, melyet tudtodra adnak stb. Ha az atyja azt mondotta neki, hogy ne beszéljen ezzel, és ne bocsásson meg neki, a fia pedig ki akarna békülni vele, nem kell tekintettel lennie az atyja rendelkezésére, mert zsidó embert gyűlölni tilos, kivéve, ha látja, hogy bűnöző, – és így megeshetnék, hogy az atyja parancsolja néki a tóra szavainak megszegését.
12. Ha a fiú el akar valahova menni tórát tanulni, mert ott több hasznát látná, mint itt, atyja pedig valamilyen okból ellenzi, nem köteles hallgatni az atyjára, mert a tóra tanulása még a szülők tiszteletnél is nagyobb fontosságú. (Igy találjuk ezt Jákob ősatyánknál, béke legyen véle! – aki mikor elment Jicchaktól tizennégy évig rejtőzködött Éber tanházában és foglalkozott tóváral, azután ment csak Lábán házába és időzött ott és vándorútján 22 évig és megbűnhődött ezért a huszonkét esztendőért, amely alatt nem teljesítette az atya megtisztelésének parancsát, ezért maradt József is huszonkét évig rejtve előtte, azért a tizennégy esztendőért azonban, mely idő alatt tórával foglalkozott, nem kapott büntetést). Ugyanígy, ha a fiú meg akar nősülni, de az apa nem egyezik bele, a fia nem köteles hallgatni reája.
13. Úgy a férfi, mint a nő köteles az atya és anya tiszteletére, csak a férjes nő, mert a férjének van alárendelve, mentesül az atya és anya megtisztelésének kötelessége alól, de ha férj nem akadályozza, köteles megtenni mindent, amit csak tehet.
14. Mindenkit, aki apját vagy anyját akár szóval, akár keze mozdulatával megalázza, a Mindenható átka sújtja, mint mondva vagyon. (M. V. 27. 16.): Átkozott, ki gyalázza az atyját és az anyját.
15. Ha szálka hatolt az atyja vagy anyja testébe, ne húzza ő ki, hátha sebet ejtene rajtuk, (ami a megfojtás büntetése mellett tilos). Ugyanígy, ha a fia orvos, ne vágjon rajtuk ő eret és ne vágja be egyetlen tagjukat sem, habár gyógyítás céljából tenné. Milyen esetre szól ez? Ha van más, aki megteszi, de ha nincs ott más, aki megtenné és nekik fájdalmuk van, akkor vágjon ő eret, vagy vágjon ő a tagjaikba, amennyire gyógyításukra okvetlen szükséges.
16. Akinek atyja vagy anyja – I. m. – elméjében megzavarodott, igyekezzék az ő akaratuk szerint bánni velök, amíg az Örökkévaló megkönyörül rajtuk. De ha azt nem tudja megállani, mert nagyon zavarodottak, hagyja őket, menjen el és rendeljen melléjük mást, hogy méltó módon bánjék velük.
17. Tilos, hogy az ember gyermekeire szigorú igát vessen és szigorúan követelje tiszteletét tőlük, – hogy ne vigye azokat botlásba, hanem bocsásson meg nekik és fordítsa el szemeit róluk, mert ha az atya lemond a maga tiszteletéről, a tisztelete ellen való vétket is elnézik azoknak.
18. Tilos megverni nagy fiát. Ez a nagyság nem a korától, hanem a fia természetétől, mihelyst tartani kell attól, hogy akár beszéddel, akár tettel felzúdul, ha nincs is még 13 éves és egy napos, – tilos megvernie, hanem szavakkal utasítsa rendre. Aki pedig megveri felnőtt fiát, arra átkot vetnek, mert megszegte a tórának tilalmát (M. III. 19. 14.): »és a vak elé ne vess gáncsot!«
19. Köteles az ember megtisztelni az atyjának a feleségét, bár nem az ő anyja, – mindaddig, hogy az atyja él. Ugyanígy köteles tisztelni az anyjának a férjét, mindaddig, hogy az anyja él. Illendő dolog azonban tisztelni azokat az atyja s az anyja halála után is.
20. Köteles az ember tisztelni az idősebb testvérét, akár csak az atyjától, akár csak az anyjától való testvére. Köteles az ember (szülőként) tisztelni az apósát és az anyósát, (amint ezt látjuk Dávid királynál, – béke légyen véle! – aki fiúi tiszteletet tanúsított apósa, Saul király iránt, és atyjának szólította, mert azt mondotta neki (Sám. I. k. 24. 12.): Atyám, lásd, ó lásd . . . , stb.) Köteles tisztelni a nagyatyját, de az apa megtisztelése nagyobb és fontosabb, mint a nagyatyáé.
21. Aki igazán meg akarja tisztelni az atyját és az anyját, az foglalkozzék a tórával és kegyes jótettekkel, mert az a szülőknek a legnagyobb megtisztelése, ha azt mondják az emberek: Üdv az atyának és anyának, akik ilyen fiat neveltek. De ha a gyermek nem jár a helyes úton, a szülők meggyalázást hordanak miatta, megszégyeníti őket olyan szégyennel, amelynél nagyobb nincsen. És ugyanígy, ha az apa valóban meg akar könyörülni gyermekein, foglalkozzék ő is tórával és kegyes jótettekkel, hogy legyen kedves az Égnek és legyen kedves az embereknek és általa nyernek majd tiszteletet a gyermekei is. De aki nem jár a helyes úton, annak a magzatát is megvetik utána. A szülők bűnei miatt meg is halnak a gyermekek, mint írva vagyon (M. II. 20. 5.): megbünteti az apák bűnét a gyermekeken. És ennél nagyobb kegyetlenség nincsen, mert vétkei által ő az oka annak, hogy a gyermekei meghalnak. És senki sem könyörületesebb gyermekei iránt, mint a jámbor, mert érdemeinek jutalma ezer nemzedékére is kihat.
22. A zsidóvá lett idegennek tilos szidalmazni (átkozni) nemzsidó atyját, és ne szégyenítse meg, hogy ne mondják szigorúbb szentségtől könnyebb szentségbe jutottunk, hanem tanúsítson irántuk némi tiszteletet.

  • Küldés emailben

Fejezetek