12/9a. Zsidó Tudományok Szabadegyeteme 6. kötet – A zsidó vallás tizenhárom hitelve

Aryeh Kaplan rabbi: A zsidó hit alapjai – A messiást megelőző korszak

Zsidó filozófia

 

Aryeh Kaplan rabbi

A ZSIDÓ HIT ALAPJAI

 

  1. rész[1]

A messiást megelőző korszak

 

5:1. A Messiás eljövetele, és Izrael ezt követő megváltása a zsidóság egyik alapvető hitelve[2].

 

Két módja a Messiás eljövetelének

5:2. Isten a megváltást az Ő maga idejében hozza majd el. Ha viszont egész Izrael megtérne Istenhez, megjelenne a Messiás, és azonnal beharangozná a végső megváltást[3]. Máskülönben a megváltás csak az Isten által elrendelt végső időben fog bekövetkezni. Ez a jelentése a következő bibliai versnek[4]: „Én, az Örökkévaló, a kellő időben ezt gyorsan végbe is viszem”. Azaz, ha Izrael méltó rá, Isten siettetni fogja a megváltást; ha viszont nem, akkor az csupán a kellő időben[5] érkezik majd el.

5:3. Két egymásnak ellentmondó koncepcióval találkozunk a Bibliában a messiási korszak beköszöntét illetően. Számos olyan passzust találunk, amely azt sejteti, hogy a messiási korszakot mindenféle csodálatos történések fogják beharangozni. Ilyen az itt következő is[6]: „Láttam az éjszakai látomásban: Jött valaki az ég felhőin, aki emberfiához hasonló volt… Hatalom, dicsőség és királyi uralom adatott neki… örök hatalom, amely nem múlik el, és királyi uralma nem semmisül meg”[7]. Másrészt viszont számos olyan passzust is találunk, amely arra utal, hogy a Messiás sokkal prózaibb körülmények között fog elérkezni; ilyen az itt következő is[8]: „Királyod érkezik hozzád… alázatos, és szamáron ül”[9]. Innen is láthatjuk, hogy két alapvető módja létezik a messiási korszak beköszöntének. Amennyiben Izrael méltónak bizonyul rá, valóban mennyei csodák közepette fog elkezdődni. Ha azonban nem bizonyul méltónak, akkor a messiási korszak látszólag természetes módon kibontakozó történelmi események közepette veszi majd kezdetét[10]. Azonban bármelyik eset következzék is be, mindenképp maga Isten fogja irányítani azokat a történelmi erőket, amelyek végül elhozzák a messiási korszakot[11].

 

Természetes csodák

5:4. Bölcseink közül sokan képviselték azt az álláspontot, hogy nagyon csekély lesz a különbség a jelenlegi és a messiási korszak kezdetének állapotai között, Izrael más népeknek való alárendeltségét kivéve[12]. Ugyanígy az is elterjedt nézet, hogy a megváltás nem egyik pillanatról a másikra, hanem fokozatosan és természetes módon fog bekövetkezni[13].

5:5. Mindezek ellenére a Messiás bármikor itt teremhet, teljesen váratlanul, minden figyelmeztetés nélkül[14]. Ennek az az oka, hogy számos a messiási korszakot megelőző eseményekkel kapcsolatos tradíció olyan tényezőktől függ, amelyek egyedül Isten előtt ismertek. És nem mind szükséges feltétele a megváltásnak[15]. Ez az oka annak, hogy miért nem szabad az embernek megkísérelni a Messiás eljövetelének időpontját kiszámítani. Bölcseink ezért mondták: „Rothadjon el a lelke azoknak, akik a vég idejét számolgatják!”[16]

5:6. Számos tradíciónk jósolja azt, hogy a messiási korszakot rendkívül fejlett technika fogja jellemezni. A próféta jövendölése szerint az emberiség felülkerekedik az összes betegségen[17]: „Akkor kinyílnak a vakok szemei, és megnyílnak a süketek fülei. Szökellni fog a sánta, mint a szarvas, és ujjong a néma nyelve”[18].

5:7. Annak érdekében, hogy az ember teljes mértékben a spirituális tökéletesség elérésének szentelhesse magát, a munka számos formája szűnik meg[19]. Sok csodálatos dolgot jósoltak meg arra az időszakra, a szőlőszemek például akkorák lesznek, mint a tyúktojások, a búzaszemek pedig öklömnyiek[20]. Mint azt ma már tudjuk, mindez a mainál már nem is olyan sokkal fejlettebb technikával akár hamarosan lehetségessé is válhat. S valóban, amikor Rábán Gámliél ezekről a megjövendölt csodákról beszélt, állította, hogy ezek nem járnak majd együtt a természeti törvények megváltozásával, hanem egy magasan fejlett technika alkalmazásával lesznek megvalósíthatóak. S ily módon oly kevés munka szükségeltetik majd a mezőgazdasági termékek előállításához, hogy olybá fog tűnni, mintha a ruha és a kenyérfákon nőne. S ugyanígy, az életfolyamatok titkainak megismerése révén lehetségessé válik majd, hogy a fák folytonosan ontsák gyümölcseiket[21].

5:8. Ha a messiási korszak csodáira, mint technikai csodákra és nem, mint tényleges csodákra gondolunk, akkor nem nehéz megértenünk – különösen azok számára, akik nem hisznek benne, hogy ez az időszak a tényleges csodák kora lesz – azokat a tradíciókat, amelyek olyan dolgokat jövendölnek meg, mint amilyen az űrutazás[22] és a csillagközi gyarmatosítás[23] a messiási korban.

5:9. Mindez nem lenne több, mint puszta feltételezés, sőt erőltetett belemagyarázás, ha nem lenne tény, hogy ez a mi jelenlegi technikai forradalmunk is meg lett jövendölve kezdetének megközelítő dátumával együtt. Majdnem 2000 évvel ezelőtt a Zohár[24] ezt jósolta: „A hatodik évezred hatszázadik évében megnyílnak a mennyei bölcsesség kapui és a földi bölcsesség forrásai. Ez felkészíti a világot, hogy belépjen a hetedik évezredbe, amiképpen az ember készíti fel saját magát a pénteki naplemente közeledtekor a szombat eljövetelére. Itt ugyanez a helyzet. És erre a következő emlékeztet[25]: »…hatszázadik évében… fölfakadt… a nagy mélység minden forrása.«” Ez egy egyértelmű jóslat arra vonatkozóan, hogy a zsidó naptár 5600-ik évében (i.sz. 1840) megnyílnak a földi bölcsesség forrásai, és hirtelen kibővül a világi ismeretek tárháza. Noha az 1840-es év nem hozott semmilyen különösebb tudományos áttörést, a dátum mégis szinte hátborzongató pontossággal esik egybe a jelenlegi tudományos forradalom kezdetével.

5:10. A tradíció talán még a mi modern technikánk iszonyatos pusztító erejét is előre látta. A tanítás is úgy szól, hogy a messiási korszak egy olyan nemzedék idején kezdődik majd el, amely képes lesz önmaga elpusztítására[26].

 

„Szülési fájdalmak”

5:11. A technikai és szociológiai szinten bekövetkező gyors változások jelentős társadalmi felbolydulások gerjesztői lesznek. A kataklizmaszerű változások komoly szenvedéseket fognak előidézni, amelyekre gyakran mint Chevlé Másiách-ra, azaz mint a Messiás okozta szülési fájdalmakra utalnak[27]. Ha a Messiás csodák közepette jön el, ezek elkerülhetőek, ám a természetes módon történő eljövetellel együtt járó nagymérvű változások elkerülhetetlenné teszik ezeket a szülési fájdalmakat[28].

5:12. Létezik egy olyan tradíció, amely szerint a Messiás eljövetelét megelőző nemzedékek idején a zsidó nép elkezdi lenézni és semmibe venni vallásának értékeit. Mivel a felgyorsult változásoknak ebben az időszakában a szülők és gyermekeik a szó szoros értelmében véve külön világokban nőnek majd fel, az apáról fiúra átörökített tradíciók a veszteséglisták élén fognak szerepelni. Bölcseink ennélfogva azt tanítják, hogy ebben az időszakban sem a szülőket, sem pedig az időseket nem fogják tisztelni, az öregek rákényszerülnek majd, hogy a fiatalok jóindulatát keressék, és a férfinak ellenségévé válik az ő házanépe. Fokozódni fog az arcátlan viselkedés, senki sem tisztel többé senkit, és senki sem fogja belátni, ha tévedett. A vallási tanulmányokat le fogják nézni, és csak az hitetlenek fogják felhasználni azokat saját állításaik alátámasztására; a kormányzat istentelenné válik, az akadémiák az erkölcstelenség fészkeivé, s a jámboraknak nem jut ki más csak rágalmazás és becsmérlés[29].

5:13. A zsidóság sokat szenved majd ezek miatt a felbolydulások miatt. Az egyik tradíció szerint a zsidó nép számos csoportra fog széthullani, és mindegyik magáénak tudja majd az igazságot, ezzel szinte lehetetlenné téve a valódi judaizmusnak a hamistól való megkülönböztetését. Ez a jelentése annak a próféciának[30], hogy „Oda van már a hűség”[31].

5:14. Azt is megjövendölték, hogy az ateizmus hatalmas hulláma söpör majd végig az egész világon. Ennek következményeképpen sokan teljesen ki fognak szakadni a zsidóság kebeléből. Így magyarázzák bölcseink a próféciát[32]: „Sokan megtisztulnak, fehérek és kipróbáltak lesznek, a bűnösök pedig bűnösök maradnak. A bűnösök közül senki sem érti meg, de az okosok megértik”[33]. Azaz csupán az okosak, a bölcsek értik meg, hogy ez az ég próbatétele, és hogy szilárdan ki kell tartaniuk hitük mellett[34].

5:15. Persze lesznek azért olyan zsidók, akik lojálisak maradnak a hagyományokhoz. És lesznek olyanok is, akik, miután egy időre elidegenedtek tőlük, visszatérnek a judaizmus valódi értékeihez[35]. Ők rá fognak eszmélni, hogy valójában egy elkorcsosodott, régi rend haláltusájának szemtanúi, és nem lesznek hajlandóak részévé válni ennek. Ám ezért annál többet kell majd szenvedniük, és tébolyultnak bélyegzik majd őket, amiért nem alkalmazkodnak a Messiást megelőző időszak lealjasult életmódjához. Ez a jelentése annak a próféciának[36], hogy: „aki a rosszat kerüli, tébolyultnak tartatik”[37].

5:16. A hagyomány kétségtelenül úgy tartja, hogy a Messiás eljövetelét megelőzően népességrobbanás fog bekövetkezni[38].

5:17. Létezik egy hagyomány, amely szerint ha Izrael nem gyakorol bűnbánatot, Isten egy Hámánhoz hasonló királyt fog támasztani, aki meg akarja majd semmisíteni az egész zsidó népet[39].

 

Izrael földje

5:18. A messiási korszakot érintő egyik legfontosabb hagyomány a diaszpóra egybegyűjtésével és Izrael Földjének újbóli benépesítésével kapcsolatos. Számos hagyomány szerint a zsidó nép már a Messiás eljövetelét megelőzően megkezdi visszavándorlását Izrael Földjére[40]. Az egybegyűjtés egy bizonyos mértékű politikai függetlenség kivívásával fog elkezdődni[41], illetve egyesek szerint a többi nép hozzájárulásával[42]. Izrael Földjének legszentebb helye Jeruzsálem, az a legfontosabb város, amelyet ott újjá kell építeni[43]. Az egyik hagyomány szerint a szétszóródottak egybegyűjtése párhuzamosan történik majd Jeruzsálem újjáépítésével, mivel ez a két legfontosabb előzménye a Messiás eljövetelének. E hagyomány szerint először a szétszóródottaknak csak egy kis százaléka fog visszatérni a Szentföldre, majd ezt követően Jeruzsálem zsidó irányítás alá kerül, és újjáépül. Csak ezek után fog a világban élő zsidók többsége visszatérni őshazájába. Így szól az Írás[44]: „Felépíti Jeruzsálemet az Örökkévaló, összegyűjti a szétszóródott Izráelt”[45].

5:19. Egy hagyomány szerint Izrael Földje akkoriban az elhagyatottság hosszú időszaka után újra művelés alatt lesz[46]. Ennek alapja a következő prófécia[47]: „Rajtatok pedig, Izráel hegyei, ágak sarjadnak, és gyümölcs terem népemnek, Izráelnek, mert hamarosan hazatérnek”[48].

 

A prófécia visszatérése

5:20. Egy másik fontos oka is van annak, hogy a szétszóródottak egybegyűjtésének miért kell megelőznie a Messiás eljövetelét. A messiási korszak beköszöntével kapcsolatos egyik hagyományunk szerint ebben a korszakban visszatér a prófécia a zsidó nép körébe[49]. Továbbá a próféta által valaha kiejtett utolsó szavak szerint Élijáhu mint próféta visszatér majd, és kihirdeti a Messiás eljövetelét[50]: „Én pedig elküldöm hozzátok Illés prófétát, mielőtt eljön az Örökkévalónak nagy és félelmetes napja”[51]. Ez azért szükséges, mert a Messiás király lesz, és egy királyt egy prófétának kell felkennie[52]. Különben a Messiás maga is próféta lesz, mindnyájuk közül – egyedül Mózest nem számítva – a legnagyobb[53].

5:21. Így tehát a prófétálás megújítása nagyon fontos szerepet játszik a messiási események kibontakozásában. Ehhez azonban egy bizonyos számú feltételnek teljesülnie kell. Mindenekelőtt prófétálás rendszerint egyedül Izrael Földjén lehetséges, sehol másutt[54]. Izrael Földje mindazonáltal nem minden időben kedvez a prófétálásnak. Ahhoz, hogy a prófétálás újjáéledjen Izrael Földjén, oda előbb vissza kell térnie a világban élő zsidók többségének[55]. Így tehát, hacsak nem feltételezzük azt, hogy ez a szabály hatályát veszti, a világ zsidósága több mint felének Izrael Földjén kell élnie, mielőtt a messiási korszak megkezdődik.

 

Izrael meghódítása

5:22. A messiási korszak egyik legfontosabb eseménye a Szentély (Bét Hámikdás) újbóli felépítése lesz. S valóban, a Maimonidész szerint a Szentély felépítése lesz az az aktus, amely minden kétséget kizáróan meg fogja határozni a Messiás személyazonosságát[56]. Mindazonáltal sok olyan dolog van a Szen­téllyel kapcsolatban, amelyet csupán prófécia segítségével lehet meghatározni. Ilyen, példának okáért az Oltár pontos helyének kijelölése. Amikor Ezra a babiloni száműzetést követően újra felépítette a Szentélyt, az Oltár helyét prófécia segítségével kellett kideríteni[57], és ez minden való­szí­nű­ség szerint a Szentélynek a messiási korszakban történő újbóli felépítésekor sem lesz másképpen.

5:23. Izrael Földjének meghódításával kapcsolatban a Tóra ezt mondja[58]: „Foglaljátok el az országot és lakjatok benne”. Számos szaktekintély azt tartja, hogy ez a parancsolat még ma is változatlanul hatályos[59].

5:24. Az egyik hagyomány szerint Izrael Földjét csupán nagy-nagy szenvedés árán tudjuk majd visszaszerezni[60]. Ez a jóslat teljesült is, amikor megkaptuk az Országnak azt a részét, amely jelenleg a birtokunkban van.

5:25. Noha Izrael már kivívott magának egy bizonyos mértékű politikai függetlenséget, a diaszpóra teljes egybegyűjtését már csak a Messiás fogja megvalósítani[61]. Ezzel kapcsolatban a próféta a következőt jövendölte[62]: „Azon a napon másodszor is kinyújtja kezét az Örökkévaló, hogy megvegye népe maradékát… Jelt ad a nemzeteknek, és összegyűjti Izráel szétszórt fiait, egybegyűjti Júda elszéledt leányait a föld négy széléről”[63].

 

Góg és Magóg

5:26. Egy hagyomány szerint nagy szenvedés előzi meg a Messiás eljövetelét. Így szól a tanítás: „A világ megpróbáltatásainak egyharmadát a Messiást megelőző nemzedék fogja elszenvedni.”[64]

5:27. Egyes jövendölések szerint „háború lesz Góggal és Magóggal”[65] Jeruzsálem körül[66]. E hagyomány szerint, amikor a népek hírt hallanak arról, hogy a zsidó nép milyen sikereket ért el Országának újjáépítésében, egybegyűlnek, hogy hadra keljenek velük Jeruzsálem közelében, és Góg vezeti majd őket, „Magóg királya”. Ez a csata szimbolizálja a végső harcot jó és gonosz között. Jeruzsálemben a gonosz végül legyőzetik[67].

 

Dávid és József fia

5:28. A Messiás, akiről eddig beszéltünk, Dávid király egyenes ági leszármazottja lesz, Júda törzséből[68]. Ezért is hívják Mösiách ben Dávidnak, azaz Dávid fia Messiásnak. Létezik egy olyan hagyomány is, amely szerint lesz egy másik Messiás is a József fia Efráim törzséből, aki Mösiách ben Dávid előtt jön majd el[69]. Őt ennek megfelelően Mösiách ben Jószéfnek vagy Mösiách ben Efráimnak fogják nevezni[70].

5:29. Egy hagyomány szerint Izrael ellenségei csakis József egy leszármazottjának fogják megadni magukat. Vagy Mösiách ben Jószéf lesz az, aki Izraelt győzelemre vezeti a Góg és Magóg elleni harcban. Ez a jelentése annak a versnek[71], hogy „Jákob háza tűz lesz, József háza láng, Ézsau háza pedig szalma: felgyújtják és megemésztik. Nem menekül meg senki Ézsau házából – az Örökkévaló mondta ezt.”[72]

5:30. A két Messiás – az első Messiás, Mösiách ben Jószéf és a végső Messiás, Mösiách ben Dávid – közötti viszonyt illetően a próféta így beszélt[73]: „Megszűnik Efraim irigysége, Júda ellenségeskedése kivész. Efraim nem irigykedik Júdára, Júda sem lesz Efraim ellensége”. Vagyis mindkét Messiás elvégzi majd a neki kijelölt feladatot, és nem lesznek féltékenyek egymásra[74]. Ugyan­csak meg van írva[75], hogy: „Te emberfia, fogj egy fadarabot, és írd rá: Ez Júdáé és a hozzá tartozó izráelieké. Azután fogj egy másik fadarabot, és arra ezt írd: Ez Józsefé, azaz Efraimé, és az egész hozzá tartozó Izráel házáé. Illeszd őket egymáshoz egy fává, hogy eggyé legyenek a kezedben!”[76]

5:31. Az ősi hagyomány szerint az első Messiás küzdeni fog, majd elesik a Góggal és Magóggal vívott harcban[77]. Egész Izrael gyászolni fogja őt[78], amint meg van írva[79]: „Rátekintenek arra, akit átdöftek, és úgy gyászolják, ahogyan az egyetlen gyermeket szokták, és úgy keseregnek miatta, ahogyan az elsőszülött miatt szoktak”[80].

 

Elijáhu próféta

5:32. A végső Messiás megjelenése előtt támad majd egy próféta, aki be fogja jelenteni az ő eljövetelét, és a zsidó népet visszatéríti Istenhez. Ennek a prófétának a neve pedig Élijáhu Hánávi (Illés próféta). Az Írás erről így tesz említést[81]: „Én pedig elküldöm hozzátok Illés prófétát, mielőtt eljön az Örökkévalónak nagy és félelmetes napja”[82]. Elsődleges feladata az lesz, hogy az embereket visszavezetve Istenhez, békét hozzon a világra. A prófécia ennek megfelelően így fejeződik be[83]: „Az atyák szívét a gyermekekhez téríti, a gyermekek szívét az atyákhoz, hogy pusztulással ne sújtsam [Én, Isten] a földet, amikor eljövök”[84].

5:33. Egy hagyomány szerint Élijáhu valamikor a Góggal és Magóggal megvívott csatát követően fog megjelenni[85], közvetlenül Mösiách ben Dávid színrelépése előtt[86].

5:34. Egyesek azt tartják, hogy Élijáhu kohanita (örökletes pap)[87], aki Kohén Gádolként (főpapként) fog szolgálni a Harmadik Szentélyben[88], a Messiás idejében.

[1] I. rész: Judaizmus (A zsidó tudományok, I. kötet, 229–233. old.); II. rész: Az Örökkévaló (uo. 234–245. old.); III. rész: Az ember (A zsidó tudományok, III. kötet, 259–271. old.); IV. rész: A zsidó nép (A zsidó tudományok, IV. kötet, 313–328. old.)

[2] A tizenhárom hitágazat 12; Ikárim 4:42.

[3] Zohár 2:189a.; Zohár Chádás 74. Ha tehát egész Izrael hiánytalanul megtartana két egymást követő szombatot, elérkezne a végső megváltás; Sábát 118b; Toszáfot, Nidá 13b. Ád sejichlu címszó alatt.

[4] Jesájá 60:22.

[5] Rabbi Jehosuá ben Lévi, Szánhedrin 98a.; vö. Pszáchim 54b; Emunot VöDéot 8:2.

[6] Dániél 7:13–14.

[7] Vö. Rási, Ráv Szöádjá Gáón, uo.

[8] Zchárjá 9:9.

[9] Vö. Tárgum, Rási, Rádák, uo. Ibn Ezra egy olyan véleményt idéz, amely szerint ez a vers Mösiách ben Joszéfre utal; lásd lentebb az 846. jegyzetet.

[10] Uo.; Emunot VöDéot 8:2; Or Háchájim a 4Mózes 24:17-ről.

[11] Pszáchim 54b.; Emunot VöDéot uo. A különbség az, hogy az előbbi esetben ez az irányítás egyértelműen megmutatkozik majd a történelemben, míg az utóbbi esetben rejtve marad. Hasonlóképpen, az előbbi esetben a történelmi folyamat, amely elkerülhetetlenül tart a Történelem Vége felé, egy hirtelen és csodálatos ugrással egyszeriben a végkifejlet pillanatához ugrik, míg az utóbbi esetben a Vég lassan és fájdalmasan érkezik majd el. A szenvedés mértéke, amelyet Izraelnek és a világnak el kell majd viselni ebben a végső időszakban, attól függ, Isten irányítása mennyire explicit vagy rejtett módon fog megnyilvánulni.

[12] Smuél, Szánhedrin 91b., 99a.; Bráchot 34b.; Pszáchim 68a.; Sábát 63a., Máhár­sá, Rásás, uo.; Maimonidész a Szánhedrin 10:1-ről; A megtérés szabályai 9:2., A királyok szabályai 12:2. Lásd Keszef Misne, Lechem Misne, A megtérés szabályai 8:7. Lásd még Ábárbánel, Jösuot Mösicho (Königsberg, 5621) 3:7. (56b.); Máhárál, Necách Jiszráél 50. Lásd Ávodát Hákódes 2:38.; Sné Luchot Hábrit, Bét Dávid 1:32a., hogy még Smuél szerint is mindennaposak lesznek a csodák a messiási korszakban.

[13] Jeruzsálemi Talmud, Bráchot 1:1., Jomá 3:2.; Sir Hásirim Rábá az Énekek éneke 6:10-ről; Éc Joszéf uo.; Midrás Tehilim 22.; Zohár 1:170a. VáJomer címszó alatt. Lásd még Sné Luchot Hábrit, Bét Dávid 1:37b.; Rabbi Cvi Hirsch Kalisher, Drisát Cion (Jeruzsálem, 5724) 1:1 (88. old.).

[14] Ráv Zerá, Szánhedrin 97a.; Rabbi Jehosuá ben Lévi, Szánhedrin 98a.; Éruvin 43a. (vége). Vö. Toszáfot, Éruvin 43b. vö. VöÁsur; Emunot VöDéot 8:6. E látszólag egymásnak ellentmondó tradíciók egy lehetséges feloldására lásd lentebb a 846. jegyzetet.

[15] „Ne várjatok a Messiástól égi jeleket és csodatételeket! Nem feltétlenül fogja megváltoztatni a természet rendjét, feltámasztani a holtakat vagy más ehhez hasonlót cselekedni”; Misné Torá, A királyok szabályai 11:3. „Egyetlen ember sem tudja, mi fog történni, amíg el nem jön az idő. Ezeket a dolgokat a próféták szándékosan homályban hagyták… Ezért is találkozunk ennyi különféle véleménnyel ezeket e dolgokat illetően”; uo. 12:2. Lásd Kaplan, Majmonides’ principles, 77., 79. old.

[16] Misné Torá, A királyok szabályai 12:2. (vége). A teljes passzus így szól: Rabbi Nátán ezt tanította: Ez a vers a dolgok legmélyéig hatol [Rási: olyasmit ír le, ami meghaladja az emberi értelmet]: „Mert ez a kijelentés meghatározott időre vonatkozik, a véget hirdeti, és nem csal meg; ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el.” (Chávákuk 2:3; Rási uo.)… Mi az, hogy „a véget hirdeti (vejáféách), és nem csal meg”? Rabbi Smuél bar Náchmáni ezt így magyarázta Rabbi Jonátán nevében: „Rothadjon (tipách) el a lelke azoknak, akik a vég idejét számolgatják, mivel, ha a dátum, amelyet megjelöltek, elérkezett és elmúlt, az emberek azt fogják mondani, hogy [a Messiás] már soha többé nem jön el. Jobb tehát minden nap várni az eljövetelét, hiszen meg van írva: »ha késik is, várd türelemmel«”; Szánhedrin 97b.; Máhárál, Chidusé Ágádot uo. (211. old.), Necách Jiszráél 31. Vö. Kol Hátor (in Kasher, Hátkufá Hágdolá) 4:3. (521. old.).

[17] Jesájá 35:5–6.

[18] Brésit Rábá 95:1. A Midrás ezt a verset a halottak feltámadására vonatkoztatja, és azt állítja, hogy Isten először feltámasztja a halottakat, mindegyiket azzal a betegséggel, amelyben életében szenvedett, és csak ezt követően gyógyítja meg őket. Ez azt látszik sejtetni, hogy ezek a betegségek valamiféle csoda folytán lesznek felszámolva, s nem bármiféle fejlett orvosi technológia segítségével. Ám lásd lejjebb az 5:7-et, amelyben Rábán Gámliél szerint a messiási korszak „csodái” nem feltétlenül járnak majd együtt a természet törvényeinek megváltozásával. Ráadásul Maimonidész egyik alapelve, hogy egy csoda mindig csupán ideiglenes eredményt produkálhat. Mivel bölcseink többsége állítja azt, hogy a feltámasztott holtak örökké fognak élni, kénytelenek vagyunk fontolóra venni azt a lehetőséget, hogy a feltámadás – és tágabb értelemben mindenfajta betegség meggyógyítása, amely ezt követni fogja – nem jár majd együtt a természet bármely törvényének megváltozásával. Ebből következően a betegségektől való teljes megszabadulás feltehetően valamiféle fejlett emberi beavatkozás eredményeként következik majd be; lásd Igeret Töchiját Hámétim (Értekezés a holtak feltámadásáról), 19. old.; Szichot HáRán 141.

[19] Szifri (315.) az 5Mózes 32:12-ről.

[20] Kötubot 111b. A Sábát 30b-ben Rábán Gámliél azt állítja, hogy a nők akár naponta képesek lesznek szülni. Amikor számon kérték tőle, hogy vajon miképpen tartja ezt lehetségesnek, ő a tyúkot hozta fel példaként. Amiképpen egy csirkeembrió is a tyúk testén kívül, a tojásban fejlődik ki, ugyanúgy leszünk mi is képesek egy megtermékenyített petesejtből az anya testén kívül emberi magzatot kifejleszteni, s ily módon válik lehetségessé, hogy egy nő akár naponta újabb gyermeket szüljön. Ezáltal Éva feje fölül is elmúlik az átok: „fájdalommal szülöd gyermeked” (1Mózes 3:16.).

[21] Sábát 30b, Maimonidésznak a Szánhedrin 10:1-hez fűzött magyarázata szerint. Vö. Jeruzsálemi Talmud, Skálim 6:2.

[22] Zohár 1:12b a Jesájá 40:31-ről. Vö. Szánhedrin 92b.

[23] Uo.; Tikuné Zohár 14b., az Énekek éneke 6:8-ról. Lásd Kaplan, On Extraterrestrial Life (in The Arjeh Kaplan Reader), 173. old.

[24] Zohár 1:117a. Lásd Kaplan, Milyen lesz a zsidó Messiás?, lejjebb 437. old.

[25] 1Mózes 7:11.

[26] „Rabbi Elázár azt mondja: A Messiás Király egy olyan nemzedék idején jön majd el, amely ráuj kliá (»méltó rá« vagy »képes rá, hogy előidézze saját maga« teljes megsemmisítését)”; Psziktá Rábáti 1. (vége) 4b. old.; Sir HáSirim Rábá az Énekek éneke 2:13. (végé)-ről.

[27] Máhárál, Necách Jiszráél 36. Vö. Szánhedrin 98b.

[28] Emunot VöDéot 8:6.

[29] Szotá 49b.; Szánhedrin 97a.; Derech Erec Zutá 10.; Sir HáSirim Rábá az Énekek éneke 2:13. (végé)-ről; Éc Joszéf uo.; Zohár 3:67b.; Rájá Méhemná, Zohár 3:125b.

[30] Jesájá 59:15.

[31] Vagy „Az igazság nyájakra oszlik szét”; Szánhedrin 97a.

[32] Dániél 12:10.

[33] Maimonidész, Igeret Témán (Jeruzsálem, 5721), 5. old.

[34] Szichot HáRán 35., 220. Vö. Zohár 3:124b., 3:153a.

[35] Vö. 5Mózes 4:29–30., 30:1–2.; Ámosz 8:11–12.; Hoséá 3:4–5.; Jesájá 59:20.; Maimonidész, A megtérés szabályai 7:5.

[36] Jesájá 59:15.

[37] Szánhedrin 97a.; Rási uo. Mistolel Ál Hábriot címszó alatt.

[38] Toszáfot, Nidá 13b. Ád Sejichlu címszó alatt. De lásd Toszáfot, Ávodá Zárá 5a. Éjn címszó alatt, hogy ezt a zsidó népre is alkalmazni kell; vö. VáJikrá Rábá 15:1.

[39] Rabbi Jehosuá, Szánhedrin 97b. Vö. Pirké döRábi Eliezer 43. (104a.); Rádál uo. 43:84. Lásd még Emunot VöDéot 8:2.

[40] Lásd a Svilé Emuná 10:1. (124a)-ban idézett Midrást.

[41] Rabbi Chámá, Szánhedrin 98a.; Máhársá uo. Ád Sejichlu címszó alatt; Rabbi Moshe Cordevero (Rámák) a Zohár 1:119a-ról.

[42] Náchmánidesz az Énekek éneke 8:13-ról; Rádák a Zsoltárok 146:3-ról; Ábárbánel a Zsoltárok 147:2-ről és Másmijá Josuá, 25. old.; Malbim a Michá 4:8-ról; Drisát Cion 1:2. (90. old.). Lásd még Jeruzsálemi Talmud, Máászér Séni 5:2. (21b.); Toszáfot Jom Tov, Máászer Séni, Utenáj címszó alatt; Báchjá a 3Mózes 11:4-7-ről; Jöriot Slomo a Szidur Bét Jáákov-ról, Bné Bétchá címszó alatt, 256b. old.

[43] Tsuvot Chátám Szofér, Jore Déá 234.; Petách Hádvir 3:319d.; Din Emet (a kötet végén található responzumok) 2.; Máté Áron 2:274c.; Pitché Tsuvá, Jore Déá 251:4. Lásd még Tsuvot Chátám Szofér, Orách Cháim 203.

[44] Zsoltárok 147:2.

[45] Bráchot 49a.; Rási uo. VeRáv Náchmán címszó alatt; Midrás Neelám, Zohár 1:139a.; Tánchumá, Noách 11.; a Svilé Emuná 10:1. (124a.)-ban idézett Midrás; Ábárbá­nel a Zsoltárok 147:2-ről.

[46] Vö. Jesájá 41:18–20., 49:18–22.; Jeremiás 33:10–11.

[47] Jechezkél 36:8.

[48] Rabbi Ábá, Szánhedrin 98a.; Rási, Máhársá, uo.

[49] Maimonidész, Igeret Témán, 30. old. Lásd Joél 3:1., 3:5.

[50] Máláchi 3:23.

[51] Rádák uo.; Éruvin 43b.; Édujot 8:7.; Tárgum Jonátán az 5Mózes 30:4-ről; Pirké döRábi Eliezer 43. (104a.). Lásd Misné Torá, A királyok szabályai 10:2.; Kréti Upléti, Bét Hászáfék (vége).

[52] Toszeftá, Szánhedrin 3:2.; Szifri, Náchmánidesz, az 5Mózes 17:5-ről; Maimoni­dész, A szánhedrin szabályai 5:1., A királyok szabályai 1:3.

[53] Maimonidész, A megtérés szabályai 9:2. Lásd Tárgum, Ábárbánel, a Jesájá 11:2; Máhári Kárá, Kli Páz, a Jesájá 52:13-ról; Tánchumá, Toldot 14.; Ágádát Brésit 45. A kifejezés: Biját HáMásiách „A Messiás Eljövetele” arra a pillanatra utal, amikor a Messiás magábafogadja a prófétálás szellemét, és ezáltal ráébred küldetésére; Árbá Méot Sekel Keszef (Krakkó, 5646), 68c. old.

[54] Möchiltá a 2Mózes 12:1-ről; Tánchumá, Bo 5.; Rási, Rádák a Jóná 1:3-ról; Zohár 1:85a., 1:121a., 2:170b.; Emunot VöDéot 3:5. (vége); Kuzári 2:14.; Ibn Ezra a Joél 3:1-ről; Tesuvot Rádbáz 2:842. Lásd Kaplan, The Handbook of Jewish Thought 1. köt., 6:44., 130. jegyz.

[55] Jomá 9b.; Kuzári 2:24. (40a.); Ávodát HáKódes 4:25. Lásd Kaplan uo., 6:44., a „Prófétát támaszt körödből Istened, az Örökkévaló” (5Mózes 18:15.) versről, amely szerint Izrael Földjére csakis akkor lehet vonatkoztatni azt, hogy „körödből”, ha területén él a zsidó nép egésze, de legalábbis többsége. A prófécia az egész zsidó nép koncentrált spirituális energiájából fakad, és az efféle koncentráció csupán Izrael Földjén kellően hatékony. Ezért aztán, ha a nemzedék nem méltó a próféciára, akkor az nem is létezhet, hiába, hogy lennének egyének, akik méltóak rá. Lásd Szánhedrin 11a.; Bráchot 57a.; Szukká 28a.; Bává Bátrá 134a.; Toszeftá, Szotá 13:4.; Pirké döRábi Eliezer 8. (20b.); Ávot DöRábi Nátán 14:1. Lásd még Táánit 30b.; Bává Bátrá 121a. (vége); Toszáfot uo. Jom címszó alatt; Szifrá a 3Mózes 1:1-ről; Jeruzsálemi Talmud, Táánit 3:4. (15a.); Sir Hásirim Rábá 2:27.; Rási az 5Mózes 2:16-ról.

[56] Misné Torá, A királyok szabályai 11:4. Lásd lentebb VI. rész 887. és 894. jegyz. Lásd még Jeruzsálemi Talmud, Máászér Séni 5:2. (29b.); Toszáfot Jom Tov, Rás, Mölechet Slomo, uo.; Sné Luchot Hábrit, Bét Dávid 1:37b.; Ptil Töchélet (in Sloset Szifré Töchélet, Jeruzsálem, 5723) 8:2. (160. old.). Vö. Mögilá 17b. (vége). A Pesziktá Rábáti 36. (162a. vége), Jálkut Simoni 2:499-ben azt találjuk, hogy a Messiás a Szentély tetején fogja felfedni a kilétét. Lásd még Rabbi Jehudá Gersoni, Mispát Hámeluchá 11:1.

[57] Zváchim 62a. Lásd Kaplan, Jerusalem – The Eye of the Universe 7. (68. old., 52. jegyz.), 8. (74. old.).

[58] 4Mózes 33:53.

[59] Náchmánidesz a 4Mózes 33:53-ról és a Széfer HáMicvot-ról, Kiegészítő tevőleges parancsolat 4. Megilát Eszter uo. ezzel nem ért egyet, de lásd Minchát Chinuch, „Tevőleges parancsolatok Náchmánidesz szerint” 4., ahol a Peát Hásulchán, Hilchot Jesivát Erec Jiszráel-t idézi. Lásd Náchmánidesz a 3Mózes 18:25-ről; Máhárác Chájász, Bráchot 24b.

[60] Rabbi Simon bár Jocháj, Bráchot 5a. (vége).

[61] Tárgum Jonátán az 5Mózes 30:4-ről és a Jeremiás 33:13-ról.

[62] Jesájá 11:11–12.

[63] Mivel a babilóniai száműzetésből való „első” megszabadítás nem volt teljes, ezért a jelenlegi száműzetésből való végső és teljes megszabadítás lesz a „második”; Rási, Rádák, Ibn Ezra, uo. Vö. Náchmánidesz a 3Mózes 26:16-ról.

[64] Midrás Tehilim 22:9.

[65] Jechezkél 38–39.; Szánhedrin 17a.; Sábát 118a. (vége); Midrás Tehilim 10:12.; Smuél, Megilá 11a., a 3Mózes 26:44-ről. Lásd különösképpen Tárgum Jonátán, Tárgum Jerusálmi, a 4Mózes 11:26-ról; Tárgum Jonátán a 4Mózes 24:17-ről, a 2Mózes 40:10-ről és az 5Mózes 32:39-ről; Edujot 2:10.; Rabbi Jochánán, Bráchot 7b., a Zsoltárok 2-ről; Misné Torá, A királyok szabályai 12:2.; Rádák a Zchárjá 14:1-ről; Táná DöBé Élijáhu Rábá 1. (8a.).

[66] Zohár 2:32a.

[67] Zchárjá 12:2., 14:2.; Rádák uo.; Jálkut Simoni 2:578.

[68] Lásd lentebb, 6:3.

[69] Szukká 52b.; Emunot VöDéot 8:2.; Náchmánidesz a 2Mózes 17:10-ről és az Énekek éneke 8:12-ről; Máhárál, Necách Jiszráél 36.; Pri Éc Chájim, Sáár Háámidá, Birchát Tiskon; Or Háchájim a 4Mózes 24:17-ről és a 3Mózes 14:9-ről. Vö. Toszáfot, Éruvin 43b. VöÁszur címszó alatt, hogy Másiách ben Jószéf-nek Másiách ben Dávid előtt kell eljönnie. Rási uo. ezzel nem ért egyet. Lásd Máhársá uo. Van egy olyan vélemény, amely szerint a Szánhedrin 97a. által felszínre hozott látszólagos ellentmondást (lásd feljebb, 5:3.) a messiási korszak „fokozatos, természetes” és „felgyorsult, csodás” beköszönte között a Trén Mösichin (Két Messiás) koncepció oldja fel; Sné Luchot Hábrit, Bét Dávid 1:37a., ahol a Lurjá Árit idézi. E szerint a megkülönböztetés szerint Másiách ben Dávid korszakát tényleges csodák fogják jellemezni a „Jött valaki az ég felhőin” versnek megfelelően, Másiách ben Jószéf időszakára ugyanakkor az isteni elrejtőzés lesz a jellemző az „alázatos, és szamáron ül” vers szerint. Ez megmagyarázza Smuélnek a Szánhedrin 99a-ban olvasható állítását, mely szerint „nincs különbség a világ mostani és a messiási korszakban tapasztalható állapota között, csupán Izrael jelenlegi, más államoknak való alárendeltsége tekintetében” (lásd fentebb, a 789. jegyz.), mely kijelentés ennek megfelelően kifejezetten Másiách ben Jószéf időszakára utal. Így tehát amellett, hogy a két Messiás két kiemelkedő egyéniség, ők egyben két időszakot is jelképeznek, vagy helyesebben szólva egy folyamat két aspektusát.

[70] Szukká 52b.; Rási uo. Vöszáfdá címszó alatt; Tárgum Jonátán a 2Mózes 40:11-ről és az Énekek éneke 7:4-ről; Zohár 1:25a., 2:120b., 3:194b., 3:243b., 3:246b., 3:252b., 3:276b.; Bámidbár Rábá 14:2.; Jálkut Simoni 2:499. (808. old.); Rádák a Zchárjá 2:3-ról.

[71] Ovádjá 1:18.

[72] Rási, Rádák, Ibn Ezra, uo.; Brésit Rábá 99:2. (vége), 73:5., 75:6.; Pesziktá Rábáti 12.; Bává Bátrá 123b. Vö. Zohár 2:120a-b., 3:194b., 3:246b.

[73] Jesájá 11:13.

[74] Rási uo. Lásd Náchmánidesz a 2Mózes 17:9. (végé)-ről.

[75] Jechezkél 37:16–17.

[76] Függetlenül attól, hogy a Két Messiás két rendkívüli egyéniséget vagy két különböző időszakot vagy folyamatot jelöl, netán mindezt együtt, ez a vers arra tanít minket, hogy ők alapvetően egy mindent magába foglaló egység két különböző aspektusa. A vilnai Gáón szerint ennek az egységnek egyik folyománya az lesz, hogy a Másiách ben Jószéf fémjelezte időszak látszólag természetes és fokozatos jellege fel fog gyorsulni, mihelyst megközelíti majd átfedésbe kerül a Másiách ben Dávid uralta időszak csodás jellegével; lásd Kol Hátor 4:3. (521. old.), 5:3. (526. old.).

[77] Lásd a 846. jegyzetben idézett forrásokat. Lásd még Zohár 3:153b., 3:203b., 3:279b.; Tárgum Jonátán a 2Mózes 40:10-ről; Ibn Ezra a Zchárjá 12:10-ről és 13:7-ről. De lásd még Rámchál, Kinát HáSém Cváot (Bné Brák, 1980) 104–105. old., a Zohár 3:276b-re alapozva; Kol Hátor 1:6., 1:8., hogy a Másiách ben Jószéf halálával kapcsolatos rendelet hatálytalanítva lett.

[78] Szukká 52b; Máhársá uo.; Emunot VöDéot 8:2.

[79] Zchárjá 12:10.

[80] Rási, Rádák, Ibn Ezra, uo.

[81] Máláchi 3:23.

[82] Éruvin 43b.; Édujot 8:7.; Pirké döRábi Eliezer 43. (104a.); Rádál uo. 43:85.; Tárgum Jonátán az 5Mózes 30:4-ről; Táná Döbé Élijáhu Rábá 18. (86b.); Jesuot Jáákov uo. 51.

[83] Uo. 3:24.

[84] Tárgum, Rási, Ibn Ezra, Mecudot Dávid, uo.; Édujot 8:7.; Misné Torá, A királyok szabályai 12:2.; Pirké döRábi Eliezer 43. (104a.).

[85] Emunot VöDéot 8:2.

[86] Éruvin 43b.; Toszáfot uo. Delo címszó alatt; Rás az Édujot 8:7-ről; Maimonidész, A názirság szabályai 4:11. Lásd még Chochmát Slomo az Orách Chájim 404:1-ről. Jálkut Simoni 2:475. (vége) szerint Élijáhu három nappal a Messiás előtt fog megjelenni. Van egy hagyomány, amely szerint Élijáhu semmiképpen sem fog Erev Sábát-kor vagy bármely más ünnep előestéjén megjelenni; Éruvin 43b.; Pszáchim 13a., nehogy megzavarja az arra való előkészületet; Rási, Pszáchim 13a. Mipné HáTorá címszó alatt; Toszáfot, Éruvin 43b. Hái címszó alatt.

[87] Pirké döRábi Eliezer 47. (113a.); Tárgum Jonátán, Szforno, a 4Mózes 25:12-ről; Bává Möciá 114b. (oldal teteje); Rási uo. Láv címszó alatt; Tárgum a 4Mózes 25:12-ről; Rálbág a Bírák könyve 6:21-ről. Egy ettől eltérő véleményt illetően lásd Brésit Rábá 71:12.; Jálkut Simoni 2:208. az 1Királyok 17-ről, 2:209. a Pesziktá Rábáti-ból; Rádák az 1Királyok 17:1-ről; Máhári Kárá az 1Smuél 2:30-ról.

[88] Tárgum Jonátán a 2Mózes 40:10-ről; Zohár 3:27b. (vége).

  • Küldés emailben

Fejezetek