18. ? Mélységből kiáltok – Rabbinikus kérdések és válaszok a Holokausztból

Amikor valaki azért akar öngyilkosságot elkövetni, hogy zsidók közé temessék el

18. Amikor valaki azért akar öngyilkosságot elkövetni, hogy zsidók közé temessék el


Kérdés: 5702. márchesván 6án – 1941. október 27én –, két nappal a szörnyűséges Fekete Napot megelőzően – amikor a kovnói gettóból mintegy 10.000 férfit, nőt és gyermeket vittek el lemészárolni – a gettó lakói már látták saját keserves haláluk napját közeledni. Ebben a zűrzavarban a közösség egyik tiszteletreméltó tagja odajött hozzám könnyben úszó arccal, és egy sorsdöntő kérdést tett fel nekem. Úgy érezte, nem bírná elviselni, hogy a saját szeme előtt végezzék ki feleségét, gyermekeit és unokáit. A német szadistáknak ugyanis volt egy jellemző kivégzési módszerük. Annak érdekében, hogy a gyilkosok kellőképpen kiélvezhessék áldozataik gyötrelmét, a gyermekeket magától értetődően szüleik szeme láttára végezték ki, a nőket pedig férjeik szeme láttára. Csak miután ilyen szadista módon kielégítették vérszomjukat, vetettek véget e szerencsétlen férfiak szenvedésének. Mivel biztos volt benne, hogy elviselhetetlenül fájdalmas lenne számára látni szeretteinek borzalmas szenvedését, megkérdezte tőlem, véget vethetnee saját életének, mielőtt látnia kellene szeretteinek halálát. Ily módon, amellett, hogy megkímélné magát attól a gyötrelmes kínhaláltól, amelyet az átkozott gyilkosok kezétől kellene elszenvednie, még ráadásul azt is elérné, hogy zsidók közé temessék el, a gettó zsidó temetőjében.

Válasz: Noha a férfi tudta, hogy a förtelmes gyilkosok bizonyosan elviselhetetlen szenvedéseknek fogják kitenni őt, és annyira szerette volna, ha zsidók közé temetik el, mégsem követhetett el öngyilkosságot.
Mi több, egy ilyen helyzetben az öngyilkosság engedélyezése az ellenségnek való behódolással volt egyenlő. A németek ugyanis gyakran kérdezgették a zsidóktól: „Miért nem követtek el öngyilkosságot, ahogyan a berlini zsidók tették?” Az öngyilkosságot mindenki Isten szörnyű megszentségtelenítésének tekintette, mert azt mutatta, hogy az illető nem bízott Isten azon képességében, hogy kimentse őt az átkozott gyilkosok kezei közül. A gyilkosoknak éppen az volt a célja, hogy zűrzavart hozzanak a zsidók életébe, hogy a legmélységesebb reményvesztettségbe hajszolják őket, s ily módon megkönnyítsék a maguk számára megsemmisítésüket.
Büszkeséggel említem meg, hogy a kovnói gettóban mindössze három példa volt öngyilkosságra; ezeket az embereket legyőzte súlyos depressziójuk. A gettó többi lakója bízott Istenben, és remélte, hogy az Örökkévaló nem fogja magára hagyni az Ő népét.

  • Küldés emailben

Fejezetek