23. 📖 Kitzur Sulchan Aruch

A Tóraszakasz felolvasásának néhány szabálya

A Tóraszakasz felolvasásának néhány szabálya (30 pontban)
1. Mikor a Tóra könyvét a Szent Ládából (Frigyszekrényből) kiveszik és ahhoz az asztalhoz viszik, hol abból felolvasnak, a zsinagóga északi iránya felé, a vivőtől jobbra viszik és a mikor visszaviszik a Szent Ládába dél felé fordulnak. A Széfer Tórát a jobb kézzel tartják és kötelessége minden embernek, kik előtt a Tórát viszik, hogy azt az emelvényig kísérjék.
2. Ki a Tórához megy fel, cicittel felszerelt tálitot kell magára öltenie. (L. fent. 9. fejezet 7. pont). A rövidebb úton menjen fel oda és a hosszabb úton jöjjön le, távozzon onnan. Ha mindkét út egyenlő hosszú, menjen fel jobbról és távozzon a másik oldalon. Szokás megvárni, míg az utána következő elmondja a Tóraszakasz felolvasása után a bráchát, és »férfi és férfi között” az utánuk következő felhívása előtt távozik onnan.
3. A felhívott kinyitja a Széfer Tórát, megnézi, hogy hol kezdődik a felolvasandó szakasz, megfogja két kézzel a nyitott könyvet (a két fájánál), lezárja a szemeit és úgy mondja a Bárchu-t “Áldjátok az Örökkévalót, az áldandót!” Hangosan kell mondania, hogy a közösség hallja, és azt felelje: Báruch Hásém hámevorách leolám váed “Legyen áldott az Örökkévaló, az áldandó mindörökké!” Ha a közösség nem hallotta az áldásmondót, – bár hallja, hogy az előimádkozó felel rája, ne feleljenek vele, hanem mikor az előimádkozó feleletét bevégezte, mondjanak arra ámén-t. Miután a közösség a Báruch Hásém hámevorách leolám váed áldás feleletet elmondta, a felhívott azt maga ismétli, mert különben kizárná magát a közösségből (l. fent 16. fejezet 3. pont) azután elmondja a Tórára a bráchát, mire a közösség ámén-nal felel. Azután vegye le a Tóra könyvéről a bal kezét és a Tóraszakasz felolvasása alatt csak a jobb kezével tartsa. A felolvasó felolvassa a szakaszt és a felhívott vele mondja halkan. A felolvasó ne fogjon bele az olvasásba, míg a közösségtől az ámén feleletet nem hallja. Az egész közösség fordítsa oda áhítatos figyelmét, hogy jól megértse a Tóra felolvasását. A felolvasás után a felhívott újból megfogja a Tóra könyvét a bal kezével is, begöngyölíti és elmondja a felolvasás utánra elrendelt bráchát.
4. Tilos a Tóra könyvét magát mezítelenül megfogni, hanem fogja meg tálitjával, vagy fogja meg fáját, de vannak, akik szigorúbban veszik, hogy a Tóra faoszlopait (az élet fáját) sem szabad, csak a tálittal megfogni.
5. A felhívottnak is, és a felolvasónak is állniok kell és tilos bármire is támaszkodniok, mert félő tisztelettel kell a Tóra előtt állani. Mert amily félő tisztelettel vettük át a megnyilatkozásnál, éppoly félő tisztelettel kell azzal bánnunk is. Csak a gyenge ember támaszkodhatik könnyedén (az asztalra).
6. Mikor a felhívott a Bárchu-t, az áldásra való felhívást mondja és a közösség az áldással felel, az egész közösségnek állnia kell, de amikor már az áldást mondja, továbbá a felolvasás és az utána következő áldás idején nem kötelesség állani, de akik pontosan veszik a micvát (a parancsok teljesítését) azt is szigorúbban teljesítik és állva maradnak, – és így helyesebb is. De a »férfi és férfi” vagyis a Tórához való egyes felhívások között nem kell megnehezíteni a micvát. 
7. Ha a Tóra felolvasója maga a felhívott, álljon más ember a helyére melléje, mert miként a Tóra Móse közvetítésével adatott, nekünk is közvetítőt kell a felhívott mellé állítanunk.
8. Mihelyst a felolvasó a Tóra felolvasásába fog, tilos a közönségnek beszélnie, még Tórát magyarázó szavakat is, sőt férfi és férfi, ill. Tórához való felhívás közben is. Mikor a Tórát felolvassák, tilos kimenni az ima helyiségéből, de »férfi és férfi” között, mikor a Tóra be van göngyölítve és takarva, nagyon szükséges dologra szabad kimenni.
9. Ha a zsinagógában kohén (Áron papi törzséből való) van, azt kell először felhívni a Tórához. Akkor is, ha a Tórában tudatlan, de jámbor ember, a Tóra tudósát is megelőzi. Ha a kohén át is akarná engedni ezt az elsőbbséget, nem teheti. A kohén után lévi-t (a léviták sarját) hívnak fel, ha nincs jelen lévi törzséből való, a kohént hívják fel a helyébe „a lévi helyett” szavakkal. Ha nincs kohén a zsinagógában, felhívhatnak a helyébe lévit, vagy jiszráélt (Izráel többi törzséből származót), ill. azt, ki az ott jelenlevők között a legnagyobb a Tóratudásban és azt mondják: »mivel kohén nincs jelen, jöjjön lévi, avagy jiszráél a kohén helyett.” Ha jiszráélt hívtak fel a kohén helyébe, ő utána már nem hívhatnak fel lévit. Oly községben, hol csak kohánim vagy csupa leviim vannak, kérdést kell intézni a Tóratudóshoz, hogy miként kell eljárniok.
10. Ha a kohén éppen a Semá szakaszt olvassa, vagy imájában a Semá szakasz brácháinál tart és még inkább, ha a Semóné eszré imát mondja, ha nincs is más kohén jelen, nem hívhatják fel őt és nem is kell várniok reá a közösség kímélése céljából, hanem hívjanak fel lévi-t vagy jiszráelt és ne mondják a felhívásban azt az indokot: »mert nincs jelen kohén” hanem mondják: …. »lévit, ill. jiszráelt a kohén helyett”. Adott esetben, ha felhívták, mikor a Kohén a Semá szakaszokat olvassa vagy brácháinál tart, menjen fel, mondja el a Tórára a bráchákat, de ne olvassa együtt a felolvasóval, hanem csak hallgassa. Ha megteheti, mégis fejezze be azt a gondolatot, melynél éppen tart, mielőtt felmegy. Ha a Semóné eszré imát mondja, akkor se menjen fel, ha már felhívták és így a Gáál Jiszráél és a Semone eszré megkezdése között sem. A tefilá végén az Eloháj necor imaszakasznál már menjen fel. Ha a Pszuké dezimrá zsoltár énekek szakaszait imádkozza, ha nincs ott más kohén, ezt tudva is, felhívhatják, de ne olvasson együtt a felolvasóval. De ha van ott más kohén, tudva, hogy hol tart, – ne hívják fel őt. Ez a szabály a lévinél is.
11. Ha oly kohént vagy lévit hívtak fel, ki nincs is ott, ne hívjanak fel mást, a nevével a helyükbe, hogy azt ne gondolják: az első alkalmatlan volt származásánál fogva, hanem csak azt mondják a másiknak »gyere fel te” és az felmegy. A felhívott fiát azonban felhívhatják a nevén is, mert így nem mondják méltatlannak az apát, mert ha az apa alkalmatlan volna (a származásánál fogva), az lenne a fia is. Ugyancsak, ha a kohén vagy lévi a felszólításra fel nem mehetnek, mert a tefilá közben állanak, fel lehet egy másikat a nevén szólítani, mert mindenki látja, hogy nem mehet fel, mert nem szabad (imáját félbeszakítania). Ha egy jiszráelt (a többi törzsből valót) hívtak fel és nincs jelen, felhívhatnak mást a maga nevén, mert a jiszráelnél ezáltal származása méltatlanságának gyanúja nem is merülhet föl. Ugyanígy, ha a kohént vagy lévit sábát vagy ünnepnapon (ácháronnak: a heti szakaszt befejező utolsó felhívottnak), vagy máftirnak (a prófétai szakaszt felolvasónak) hívták fel és nincs jelen, felhívhatnak helyébe mást a nevén.
12. Ha nem volt kohén a zsinagógában, vagy ott volt, de nem tudtak róla és így jiszráelt hívtak fel a helyébe és fel is ment, – ha már el is mondta a Bárchu et Hásém hámevorách felhívást, de még nem fogott bele az áser báchár bánu bráchába, amikor a kohén bejön, vagy rájönnek, hogy egy kohén jelen van, fel kell hívni a kohént és az is a Bárchu felhívással kezdi, a felhívott jiszráel pedig, hogy meg ne szégyenüljön, maradjon az emelvényen, míg a kohén és a lévi a Tóra szakaszát olvasta és azután hívják fel őt jiszráelnek újra. De ha a jiszráel a bráchában már kimondotta Istennek nevét, elmondta a Báruch Átá Hásém-et, akkor a belépő kohén már ne menjen fel. Ugyanez a szabály, ha lévit hívtak a kohén helyébe és a kohén belép, mielőtt a lévi a Báruch Átá Hásém bráchá kezdetét elmondotta, menjen fel a kohén és a lévi várja meg ott, míg a kohén után megint felhívják. Ugyancsak ez a szabály, ha lévi nem volt jelen, vagy nem tudtak róla, hogy ott van és már felhívták a kohént a lévi helyébe és azután jő a lévi, mielőtt a kohén a Báruch Átá Hásém bráchá bevezetést elmondotta, a lévit hívják fel, és fel is megy.
13. Nem hívnak fel két testvért egymás után, – akár csak az apától, vagy csak az anyától testvérek, – sem az apát a fiával, vagy annak a fiával. Nem hívják fel őket egymás után a rossz szem irigysége miatt, még akkor sem, ha ezek kijelentik, hogy arra nem adnak, akkor sem, ha az első ácháron (az utolsó Tórához felhívott), a második pedig máftir (a prófétai szakasz felolvasója), ez csak oly sábátra vonatkozik, mikor a máftirnak nem vesznek ki külön széfer Tórát, de ha a máftir részére külön Tórakönyvet hoztak ki, akkor szabad őket felhívni, szabad akkor is, ha a máftir még nem bármicva (nincs 13 éves és egy napos). Mindez esetben azonban, ha már felhívták és már felment, ne menjen le. Ha a két testvér csak anyai részről testvér, vagy az apát és a fia fiát (unokáját) már felhívták, ha a második még nem is ment fel, a felhívásra menjen fel. Ha szükség van rájuk, megengedhető minden ily esetben, hogy eleve is felhívják őket egymás után.
14. Kit az egyik zsinagógában már felhívtak aznap a Tórához és azután megtörténik, hogy egy másikban is felhívják, még ha ugyanannak a szakasznak a felolvasásához is, melyet első ízben olvasott, menjen fel másodszor is és mondja el a bráchákat.
15. A közösség böjtnapján, midőn a Vájchál szakaszt olvassák, csak olyan férfit hívhatnak fel a Tórához, aki böjtölt. Ha nincs jelen más kohén, csak aki nem böjtölt, vagy aki nem akar az egész napon végig kiböjtölni, a helyébe lévit, vagy jiszráelt kell felhívni. Jobb, ha a kohén ily esetben (a felhívás idejére) kimegy a zsinagógából, ha van ott más kohén is, nem kell kimennie, de tudassa előre, hogy ne hívják fel, és ha mégis felhívnák, ne menjen fel. Hétfőn és csütörtökön azonban, – habár aznap a böjti Vájchál szakaszt olvassák – mivel e napokon rendesen Tóraolvasás van, azért utólag, ha nem ment ki a zsinagógából és felhívták – menjen fel.
16. Ugyanígy, ki Erec Jiszráelben (a szentföldön) lakik, ahol (ros hasánát kivéve) az ünnepeknek csak egy napját tartják, s külföldre jön és az ünnep második napján a zsinagógában van, ne hívják fel a Tórához. A szabály ugyanaz, mint az előző pontban megírtam.
17. A világtalan embert is fel szokták hívni, bár az írásbeli tan szavait nem szabad könyv nélkül elmondani, manapság azonban, mivel a Tórát az előimádkozó olvassa fel előtte, szabad felhívni és nem is vetnek ügyet arra, hogy az illető Tóratudó-e, vagy tudatlan ember, mert általában mindenki el tudja mondani a felolvasóval.
18. Ha a felhívottnak már megmutatták azt a helyet, hol a szakaszát olvasni kezdi és már bráchát is mondott és csak azután jönnek rá, hogy nem az a hely az, hanem másutt kell olvasniok, akár elkezdették már olvasni, akár nem kezdették még el, ha az a hely, melyet olvasni kell, szintén nyitva volt előtte, ha nem is azon az oldaloszlopon és azután a hely után van, melyet mutattak neki, nem kell még egyszer bráchát mondania, mert gondolata azon a helyen volt, melyet neki mutattak és mi nyitva volt előtte. De ha a felolvasandó rész nem volt nyitva előtte, hanem máshova kell göngyölíteni a könyvet avagy, ha nyitva is volt előtte a felolvasandó rész, de az azon hely előtt volt, mint amelyet neki mutattak, az áser báchár bráchát el kell mondania még egyszer, a Bárchu felhívást azonban ne mondja másodszor. Előbb mondja el azonban a Báruch Sém kövod málchuto leolám váed mondatot az első bráchá után, melyet hiába mondott. Ha pedig abból csak a bráchá Báruch Átá Hásém kezdetét mondotta, fejezze be a mondatot a lámdéni chukechá szavakkal (mert ez egy hasonló kezdetű írásvers folytatása és befejezése). Ha a mutatott hely feljebb volt, mint az, melyet olvasnia kell, de oly közel ahhoz, hogy abból a szakaszból, melyre bráchát mondott is, olvashat még három írásverset és mindaz az aznapi hetiszakaszból való, kezdjék el ott és ne mondja el másodszor is a bráchát.
19. Minden felhívottnak legkevesebb három írásverset kell olvasnia. Hétfőn és csütörtökön és sábát délután a mincha imánál valamennyi felhívottnak együtt legalább 10 írásverset, a harmadiknak magának legalább négy írásverset kell felolvasni. Adott esetben, ha a három felhívottnak csak 9 írásverset olvastak fel, mindegyiknek hármat, utólagosan ezzel is eleget tettek kötelességüknek. Hogy purimkor mind a három felhívottnak csak kilenc verset olvasnak, azért van, mert – a nap jelentőségének tárgya az Ámalék szakasz – ott be is fejeződik.
20. Ki a Tórából olvas, ne fejezze be oly helyen, hogy a szakaszig – akár nyílt, akár zárt szakaszig – legkevesebb három írásvers ne maradjon. Ha az olvasás után már bráchát mondott, miután úgy fejezte be, hogy a legközelebbi szakaszig három versnél kevesebb maradt, a következő felolvasónak azért nem kell egy verssel előbb elkezdenie, hanem folytassa csak ott, hol az előbbi elhagyta és olvasson hozzá még három verset a következő szakaszból. Ha egy szakasz csak két versből áll, szabad ott abbanhagyni. Ha a szakasz vers közepén kezdődik, pl. Pinchász hetiszakaszában (4Mózes 26:19.), szabad már a közvetlenül előtte álló verssel az olvasást megszakítani.
21. Ugyanígy ne kezdjük az olvasást csak legalább 3 verssel a szakasz kezdete után, ezért az előtte olvasó ne hagyja abban olvasását a következő szakasznak legalább három első versénél előbb.
22. Úgy kell elrendezni, hogy mindig Izráelnek jót jelentő dologgal kezdjük és Izráelnek jót jelentő dologgal végezzük az olvasást, ugyanúgy ne fejezzék be ott, hol valamely gonoszságot cselekvő emberről van szó.
23. Kinek csak két írásverset olvastak fel és olvastukra elmondotta már a záróbráchát is, még egyszer fel kell olvasni Tórarészét és meg kell ismételnie a bráchát az újabb olvasás előtt is, után is. Mivel pedig az előbbi záróbráchával már megszakította és elvonta gondolatát a Tóráról, azért a Bárchu felhívással kell ismét kezdenie, olvassa el újra az előbbi két verset és még egy írásverset olvasson hozzá. Ha ez a harmadik felhívottnál esett meg (és a két előtte felhívott már három-három verset olvasott), még két verset kell az előbbi két írásverssel olvasnia, hogy a maga négy versével a három felhívottnak tíz verset olvassanak. Ha kohénnal esett meg, hogy csak két verset olvasott és már a lévit is felhívták utána, mikor a hibára rájöttek, akkor ez a szabály: Ha a lévi még nem mondotta el az olvasást megelőző bráchát, habár a Bárchu stb. szavakkal felhívta már áldásra a közösséget, ez nem tekinthető a bráchá megkezdésének, ezért a kohén előtte is, utána is újból bráchát mondva, olvasson három írásverset, mint fent írtam, a lévi pedig várjon és csak azután olvasson. Ha azonban a lévi már elmondotta a Tóraolvasás előtti bráchát, akkor kezdjék az olvasást a lévivel ott, hol a kohén abbahagyta (mert, ha a lévinek újból olvasnák azt, mit a kohén már olvasott, akkor ez az ott jelenlévő kohánim megalázása volna, azt mondanák, hogy lévivel kezdették meg a Tóraolvasást) és a lévi után hívjanak fel még két jiszráelt (Izráel többi törzséből valót), hogy három felhívott legyen, a kohén ugyanis nem számít már közéjük, (mert csak két írásverset olvasott). Ha pedig a lévivel történt meg, hogy csak két írásverset olvasott, az utána felhívott jiszráel pedig már az olvasás előtti bráchát is elmondotta, akkor olvassák fel a jiszráelnek azt a két versét is, amelyeket a Lévi olvasott és hozzá még egy verset és hívjanak fel még egy jiszráelt, hogy teljessé tegyék a három köteles felhívottnak számát. Ha a zsinagógában nem volt kohén és jiszráelt hívtak fel a helyébe és azzal esett meg, hogy csak két verset olvastak fel neki, erre is csak akkor eszméltek rá, mikor már a második jiszráelt is felhívták és az már a bráchát is elmondotta, akkor kezdje a második jiszráel a szidrá elején és az első várjon ott és ezen második után olvasson ő újra, ő utána pedig hívjanak fel még egy jiszráelt.
24. Kiskorú fiú nem lehet a Tóra felolvasója és nem is hívható fel a Tórához.
25. A Tóra felolvasása után Félkádist mondanak és felemelik a Tóra könyvét. Aki felemeli, kinyitja a könyvet, hogy három írásoszlopa fedetlen legyen és mutatja jobbra, balra, előre és hátra, mert minden ember kötelessége az írást látni, elmondják a Vezot háTorá stb. imát és begöngyölítik a Tóratekercset. Úgy kell begöngyölíteni, hogy a pergamenlap közbe eső varrata a középre essen, ha az előtte lévő varrat közelebb van, forgassa arra, ha az utána következő van közelebb, forgassa arra, mert a Tóra iránt való köteles tiszteletből jobb, hogy minél kevesebbet forgassák.
26. Valahányszor a Tórából felolvasnak, a felolvasás után Félkádist mondanak, kivéve a sábát és böjt mincha imájánál, mikor arra a Kádisra támaszkodnak, melyet a tefilá előtt mondanak.
27. Hétfőn és csütörtökön az előimádkozó a Tórakönyvének felemelése után Jehi rácont stb. mondja, a közösség hallgassa és feleljen rá ámént Mikor Táchánunt nem mondanak, a Jehi rácon -t sem mondják.
28. Azután visszaviszik a széfer Tórát a szent ládába. Kötelessége minden embernek, ki előtt a széfer Tórát elviszik, továbbá annak, aki felemelte és aki begöngyölítette, hogy kísérjék azt egészen a szent ládáig.
29. Oly helyen, hol széfer Tóra nincsen, olvasson a Mózes öt könyvének nyomtatott példányából hangosan, a közönség pedig hallgassa, hogy a felolvasás törvénye feledésbe ne menjen.
30. Ha tízen együtt imádkoznak és nincsen Tórakönyvük, melyből felolvassanak, nem visznek nekik felolvasás céljából oda Tórakönyvet, még akkor sem, ha fogházba vannak zárva, még ros hásánára és jom kipurra sem. De, ha már egy-két nappal előbb készítettek elő erre a célra egy szekrényt vagy ládát, melyet a széfer Tóra megállapított helyére erősítettek, akkor szabad (nekik vinni). Egy nagyrabecsült és beteg ember részére szabad odavinni, ha csak felolvasásra is. Vannak, kik azt mondják, hogy szabad nagyrabecsült embernek, ha nem is beteg, vagy betegnek, ha nem is tekintélyes ember, a helyébe vinni. Meg kell könnyíteni, illetve meg kell azt engedni Záchor fejezet (purim előtti és a Párá fejezet (purim utáni) sábátra, mert vannak, kik azt mondják, hogy e fejezetek felolvasásának meghallgatása a Tóra parancsa.

  • Küldés emailben

Fejezetek