Sömini Áceret És Szimchát Tóra

Írta: Israel Méir Lau, Izrael országos főrabbija

* Esőért imádkozunk * Mázkir * Szimchát Tóra * A Tóra vőlegénye – A Börésit vőlegénye * A körtáncok
Sömini Áceret szó szerint azt jelenti, hogy „A gyülekezés nyolcadikja”, ti. nyolcadik napja. Ennek ellenére önálló ünnep, nem tartozik a Szukkothoz: nem ülünk a szukkában és nem nyúlunk a „négy növényfajtához”, gyertyagyújtáskor és az esti ima utáni kidus során sehechejánu mondunk, mint minden ünnep beköszöntekor. De az igaz, hogy Sömini Áceret teszi fel a Szukkotra a koronát. Bölcseink a Sávuotot is Áceretnek, Gyülekezésnek nevezik, és azt is úgy tekintik, hogy kiegészíti, teljessé teszi a hétnapos Peszáchot.
Az ünnep „forrása”, amelyből „tanuljuk” az ünnepet (vagyis az ünnep „skripturális”, tórai alapja) 3Mózes könyvének 23. fejezetében van: „Hét napon át hozzatok tűzáldozatot az Örökkévalónak. A nyolcadik napon szent kihirdetéstek legyen, hozzatok tűzáldozatot az Örökkévalónak. Gyülekezés (áceret) az, semmi möláchá-munkát ne végezzetek.” 4Mózes könyvében is írva áll: „Nyolcadnapra gyülekezéstek legyen, semmi mölacha-munkát ne végezzetek, és hozzatok kellemes [=szívesen fogadott] illatú égőáldozatot, tűzáldozatot az Örökkévalónak, egy bikát”.
Az áceret, gyülekezés a Jóteremtő Izrael iránti szeretetét fejezi ki. Hét napig voltunk Jeruzsálemben a zarándokünnepen, Atyánk színe elott, s most azt mondja fiainak az apa: még egy napon gyűjtsétek egybe népemet, mert nehéz megválnom tolük.
A Midrás más magyarázatot is tud. Az Örökkévaló minden hónapra szánt ünnepet: A Niszán hóra a Peszáchot, Ijárra a Peszách Kátánt, a „Kis-Peszáchot”, Szivánra a Sávuotot. Aztán Támuz hónapban vétkezett Izrael, akkor imádtuk az aranyborjút, akkor törte össze Mose rábénu a Törvénytáblákat. Nem is adott ünnepet arra a hónapra a Jóteremtő még az utána jövőkre sem, Áv és Elul hónapra. Tisré hónapban aztán bőségesen kipótolta a két hónapos kimaradást: Ros Hásánát kaptuk az ünneptelen Támuzért kárpótlásul, Jom Kipurt Ávért, Szukkotot pedig Elulért. És mit kapott akkor tulajdonképpen Tisré, ha minden ünnepe csak más hónapról maradt restancia pótlása? Sömini Áceretet: Tisré azt saját jogán kapta… Külföldön kétnaposak az ünnepeink, a Szukkotot lezáró vagy kiegészítő ünnep is kétnapos. De csak az elsőt hívják Sömini Áceretnek, a második Szimchát Tóra. Erecben mindkettő ugyanarra a napra esik, Tisré 22-re.

 
 

Esőért imádkozunk

A Muszáf előtt „Mázkir” van, halottaink lelkéért imádkozunk (l. alant). A Muszáfban van egy betét, esőért imádkozunk benne. Már előtte is másiv háruách omorid hágásem-et mondott mindenki halkan a Muszáfban („meghozza a szelet és hullatja az esőt”) a második bráchában. (Nyáron itt nem mondunk semmit Erec Jiszráelen kívül; Izraelben morid hátál-t (lecsapatja a harmatot).
A tfilát hágesem az Eső-ima pijutjaiban Ávráhám, Jicchák, Jáákov, Mose, Áháron és a tizenkét törzs érdemeit emlegetjük, hogy azokért nyíljanak meg az ég csatornái:
„Emlékezz az [ős]atyára [=Ávráhámra], ki tört Feléd, mint víznek árja… Emlékezz arra, aki az „Ugyan hozzon már valaki egy kis vizet”-hírül adásában született” [= Jicchák: Ávráhám jó szívvel fogadta a három angyalt, először is vízért szalajtott, hogy lemossák lábukról az út porát; ekkor adták hírül neki az angyalok Jicchák születését]; „Emlékezz arra, aki botjával kelt át a Jordánon” [= Jáákov; 1Mózes 32:11.). „Emlékezz a vízből sáskosárban kihúzottra” (Mózesre; 2Mózes 2:10.); „Emlékezz az Alapkő [=a Szentély] kinevezettjére, aki ötször merült meg vízben” [= Áháron; 3Mózes 16.). „Emlékezz a tizenkét törzsre, amelyeket átvezettél a vizek hasadékán” [= a szétvált Vörös-tengeren; v.ö. 2Mózes 14:15., 15:21.]
A cházán így fejezi be az Eső-imát: „Mert te vagy az Örökkévaló, a mi Istenünk, Te teszed, hogy fújjon a szél és hulljon az eső. Áldásra, ne átokra! Életre, ne halálra! Bőségre, ne szűkölködésre!” A közösség mindhárom felkiáltás után ámént mond.

 
 

Mázkir

Jom Kipurkor, Sömini Áceret napján, Peszách utolsó napján és Sávuotkor a Tóraolvasás („lejnolás”) és a Muszáf között elhunyt hozzátartozóink lelkiüdvéért imádkozunk. Akinek élnek a szülei, az kimegy a teremből, nehogy „ötletet adjanak a Vádlónak” (magyarul: hogy ne fessék az ördögöt a falra).
Hogy kerül a halottakra való emlékezés csizmája az ünnepi asztalra? Úgy, hogy mi, zsidók azt tartjuk, épp a lelki öröm perceiben kell elgondolkoznunk azon, ami a bánatot okozza. Így szól a próféta (Jöchezkél): „Véredben élj!” A népnek minden kritikus órán fel kell tudnia emelkedni, meg kell találnia a reményt és az optimizmust. Ha ma örülhetünk, az az előttünk jártaknak köszönhető, véreinknek és az ő vérüknek. Ezért idézzük halottaink lelkét a Tóra örömünnepén, akárcsak a két másik örömünnepen. – A „Véredben élj!” kifejezés ma abban az emlékező szövegben is előfordul, amelyet Izrael Állam háborús hőseinek emlékére mondunk a Függetlenség Napján.

 
 

Szimchát Tóra

Ezt az ünnepet nem említi a Tóra, de Bölcseink háláchába vették, hogy ha végére érünk a Tórának, szöudát kell ülni.
Talmud-traktátus végére érve is szokás lakomát ülni. Amikor a hetiszakaszok felolvasásával Mózes Öt Könyvének végére értünk, örömünneppel, körtáncokkal – hákáfot – kell ezt emlékezetessé tenni, este a Mááriv után, reggel a Sáchárit után. Hálélt is mondunk. (L. alant.)
Mint tudjuk, a Tóra ötvennégy szidrára van felosztva, minden szombaton felolvasunk egyet, olykor kettőt, egy év alatt az egész Tórát. Erec Jiszráelben Tisré hó 22-én, külföldön 23-án fejezzük be. Ez a Szimchát Tóra.
De a Tóratanulás nem „fejeződhet be”. Ezt azzal is jelezzük, hogy Mózes ötödik Könyvének végére érve azonnal újra olvasni kezdjük az Elsőt.

 
 

A Tóra vőlegénye – A Börésit vőlegénye

Különleges Szimchát Tórai micva, minden jelenlévőt felhívni a Tórához, mert megírva áll: „Tórát parancsolt nekünk Mose, Jáákov közösségének örökét” (Dövarim 33,4). Jáákov egész közössége kapta a Tórát, minden tagjának egyenlő része van benne. Ezért mondták Bölcseink: Ne úgy olvasd, hogy örökség, hanem jegyesség; mert nem hullik az senkinek sem magától az ölébe, mint az örökség, „el kell jegyezned magadnak”, meg kell szerezned, tanulnod kell, meg kell dolgoznod érte. Ezért hívják á Tóra jegyesének, vőlegényének, akit utoljára hívnak fel Mózes V. könyvéhez, és a Börésit jegyesének azt, akit elsőnek hívnak fel a Teremtés könyvéhez.
Ezen a napon nem csak a felnőtteket hívják fel a Tórához, hanem a gyerekeket is, mindet egyszerre. Tálitot tartanak a fejük fölé, és kórusban mondják a bráchát azzal a felnőttel együtt, akit felhívnak velük; ennek a felhívásnak alijának a neve: „az összes gyerekek”. A megfelelő szakasz felolvasása után idézni szokták Jáákovnak Mönáséra és Efrájimra mondott áldását: „Az az angyal, aki minden bajból kimentett, az áldja meg e fiúkat, és rajtuk neveztessék nevem [= és bennük éljek tovább, tartsák fönn nevemet] és atyáim neve, Ávráhámé és Jiccháké, és szaporodjanak el az Országban, mint a halak”.

 
 

Három Tóratekercset veszünk elő Szimchát Tórakor.

Az elsőből a „Vözot hábráchá” című szidrát olvassuk, 5Mózes 23. fejezetét végig. A végére érve a közösség hangosan felkiált, mint a Tóra minden könyvének végére érve: „Légy erős, légy erős, erősítsük egymást!”
Hogy mindenkinek jusson alija, kivételesen megengedték, hogy többször is felolvassák ugyanazokat a paszukokat. Ha már mindenkire sorra került, akkor hívják fel a chátán Tórát, „a Tóra vőlegényét”, ha van a zsinagógának rabbija, akkor azt, vagy más olyan embert, aki a Tórában való jártasságáról ismeretes, és vele olvassák a meáne Elohéj kedem szavaktól végig. A közösség e szavaknál: „Nem támadt több próféta Izraelben Mózeshez fogható, olyan, akit színről-színre ismer az Örökkévaló. A jelek és csodák dolgában sem, amelyeket Egyiptom országában művelt az Örökkévalótól küldve a fáraó és minden szolgái előtt, egész országa előtt. Meg annak az egész erős kéznek [hatalomnak] és mind ama félelmetes tettnek dolgában, amelyet végbevitt Mózes egész Izrael szemeláttára.”
A „Légy erős, légy erős, erősítsük egymást!” felkiáltás után felemelik a Tóratekercset, de most nem a szokásos módon, felmutatója felé kinyitva három írott lapjával, hanem a közösség felé, amint írva áll: Egész Izrael népe szemeláttára.
Felhívják a Tórához a chátán Börésit-et, „a Teremtés Könyvének vőlegényét”, ez megint csak a rabbi vagy a „rasekol”, a közösségi elöljáró, ő a vezető, az egész közösség elismeri. Kifeszítenek egy tálitot a bimán, azaz a Tóraolvasó emelvényen állók feje fölé, és a második Tóratekercsből elkezdik olvasni: „Mikor Isten teremteni kezdte az egeket és a földet…”, addig, hogy „be lett végezve az ég és a föld… mert akkor szűnt meg minden munkájától, amelyet teremtve végzett Isten”. A Teremtés minden napja végén felkel a közösség, és hangosan mondja: „És lett este és lett reggel, egy nap… második nap…. harmadik nap” stb. A „be lett végezve” kezdetű szakaszt is hangosan mondjuk mindannyian, csak azután olvassa fel a báál kore vagy „lejnoló” a Tóratekercsből. A végére érvén fél-kádist mond, majd szétnyitják a harmadik Tóratekercset, abból olvasnak a Máftirnak a 4Mózes fejezetéből (29:30-31.). Az ünnepre írja elő az áldozatokat: „A nyolcadik napon gyülekezéstek legyen…”
A Háftárá Jöhosuá (Józsué) könyve első fejezetéből van (1-18.). Ez a Tóra folytatása: Mózes halálával és a kormánypálca Jöhosuá Bin-Nun kezébe való átadásával kezdődik, azzal, amivel 5Mózes könyve befejeződik.

 
 

A körtáncok

Szimchát Tóra napján hét körbevonulást tartunk a bima körül a Tóratekercsekkel.
Az összes Tóratekercseket kivesszük a Frigyszekrényből, azokat is, amelyek paszulok, azaz olyan hiba vagy kopás van bennük, hogy érvénytelen a belőlük való felolvasás, javításra szorulnak. Van, ahol gyertyát vagy lámpát helyeznek el a Frigyszekrényben, hogy Tóratekercsei nélkül se álljon üresen és sötéten, mert írva áll: „Lámpás a micva, a Tóra fény” (Példabeszédek 6:23.). A cházán lépdel a Tóratekercsekkel vonuló menet élén, alef-bét (a héber ábécé) sorrendbe szedett paszukokat olvasva fennhangon a máchzorból, az ünnepi imakönyvből. Azt kérjük bennük az Örökkévalótól, figyelmezzen Izrael imáira, segítse meg és tegye sikeressé útjait. A gyerekek is részt vesznek a vidám felvonulásban, miniatur (nyomtatott) Tóratekercsekkel, a hákáfot, azaz a felvonulások rendjét hirdető feliratokkal, zászlócskákkal. „Láthattad, megtudhattad, hogy az Örökkévaló az Isten, nincs kívüle más”. (5Mózes 4:35): ezt a paszukot olvassák fel legelőször, mielőtt kinyitják a Frigyszekrényt.)
Minden kör előtt paszukokat olvasnak fel, aztán dallal-tánccal megindul a gyülekezet.
Erecben második hákáfot-ot, pótfelvonulást is rendeznek az ünnep kimenetele után. A diaszpóra zsidóival való azonosulás jele ez, mert azok csak most kezdik a Szimchát Tórát. Most már zeneszerszámokkal is fokozható a vidámság.
Nagy micva az öröm, kivált, ha a Tórához kapcsolódik. Egy chászid bölcselkedés szerint az egész szölichotos, engesztelés Elul hónap, aztán Ros Hásáná, Jom Kipur és Szukkot nem egyéb, mint a Szimchát Tórai körtáncokat megnyitó pászukra való felkészülés.
Megszakítás